Repülés, 1956 (9 . évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
A repülőgépek és a repülési eszközök megóvásáért A téli időszak zord, nedves időjárása nemcsak az embert, hanem az anyagot is kemény erőpróba elé állítja. Így van ez az élet minden területén, kiváltképp a repülésben. Szükséges tehát, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a repülési eszközök a legkedvezőbb körülmények között teleljenek át, és tavasszal teljesértékűen szolgálják a kiképzést. A karbantartó és javítási munkák elvégzését azzal biztosítja szövetségünk elnöksége, hogy a repülésben téli szünetet rendelt el. Ezt az időszakot kell jól meggondoltan, tervszerűen kihasználni a javítások elvégzésére, a karbantartásra, valamint a helyes tárolásra. Az elmúlt évben sok hibát követtek el műszaki vezetőink — a klubokkal együtt — a téli teendők során. Különösen az agregátorokban és a gépkocsikban keletkeztek károk, de mulasztások történtek a motoros és a vitorlázógépek karbantartásánál is. Most az a legfontosabb, hogy a megyei elnökségek és a műszaki dolgozók a saját hatáskörükben — még a tél elején ■— elvégezzék azokat a javításokat, amelyeket a helyszínen meg lehet csinálni. A megyei elnökök a repülőklub vezetőkkel és a műszaki felelősökkel együtt teremtsenek kapcsolatokat olyan vállalatokkal, üzemekkel, ahol a szükséges munkák elvégzéséhez segítséget kaphatnak. Helyes beosztással a motoros klubok és a motorállomások is segíthetik a repülőtereket. Ilyen együttműködésre már volt példa és igen szép eredményeket hozott. Hatalmas erőforrása a téli munkának a repülőklub tagsága. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy ahol a klubvezető, a műszaki felelős sorompóba állította a lelkes aktivistákat, ott a tavaszi előkészítésben nem fordultak elő komoly akadályok. Az ilyen kezdeményezéseknek most sincs akadálya, mert a vasárnapi üzemnap helyett karbantartó és javító műszakokat lehetett tartani a repülőtereken. A „Béke” repülőklub nagy lelkesedéssel látott a műszaki brigádok megszervezéséhez. Szombaton délután és vasárnaponként tíz-tíz tagú kis társaság megy a repülőtérre és a műszaki vezető irányításával serényen dolgoznak. A békéscsabaiak már most nekiláttak a kötélvisszahúzó gépkocsi teljes nagyjavításának. Több klubban már a repülőgép javításokat is megkezdték. Mindez azt mutatja, hogy ahol a vezetők a növendékekkel megszerettették a műszaki munkát, ott senki sem maradt közömbös a gépek és az indító eszközök iránt és egyre kevesebb az olyan repülő, aki „tálalva és maga alá tolva várja” a repülőgépet. Természetesen a repülési eszközök javításának és gondozásának a műszaki előírásoknak megfelelően kell történnie. Az országos elnökség technikai osztálya ezt már részletesen közölte a megyei elnökségekkel. Pontosan meg van határozva, hogy mit kell javítóműhelyben, vagy TARM segítségével elvégezni és mit lehet a hangárokban javítani. A megyei elnökségeknek számot kell vetni azzal, hogy a téli karbantartás és a javítás szabja meg a következő évi munka menetét. A fenti munkák helyes elvégzésétől függ a kiképzési év sikere. Éppen ezért nem csupán a műszaki vezetők felelősek az eszközökért, hanem a klubvezetők és a megyei elnökök is. Nem kétséges, hogy a funkcionáriusok és szövetségünk lelkes, odaadó tagsága sikerre viszi a téli karbantartó munkáért folyó harcot. Kedves vendégek a repülőklubban A székesfehérvári repülőklub vezetői elhatározták, hogy teaeszet rendeznek és erre meghívják a növendékek szüleit is. A fiatal repülőknek, ejtőernyősöknek tetszett az elhatározás és nagy igyekezettel készültek az eseményre. Csinosították a klubhelyiséget, elkészítették a meghívókat, szóval mindenről gondoskodtak. Elérkezett a várva várt nap. Csaknem hatvan növendék jött el szüleinek társaságában. A vendégek helyet foglaltak a szép fehér asztalok mellett. Az őszülő hajú édesapák, pedagógusok, ifjúmunkások és iskolai tanulók hamarosan megismerkedtek. Elkezdődött a beszélgetés. Közben az ügyesskezű lányok felszolgálták a magaik főzte teát, ami mellől nem hiányzott a finom sütemény sem. Már javában folyt a barátkozás, amikor Táborosi András elvtárs, a repülőklub vezetője üdvözölte a kedves vendégeket, majd arról beszélt, hogy a teaeszre azért hívták meg a szülőket is, hogy meggyőződjenek: gyermekeik jó helyre járnak és jót cselekszenek, amikor részt vesznek a repülőklub munkájában. Mi úgy vigyázunk növendékeinkre — mondotta befejezésül —, mint legféltettebb kincsünkre. Ezután nagy tetszés közben Ráckevi Béla, ezüstkoszorús repülő beszámolt a 120 kilométeres Balatonkiliti— Dunakeszi távrepülésének történetéről és élményeiről. Nekihevülten beszéltek a növendékek is. Elmondották, hogy nagyon sokat tanulnak a repülőklubban. A szövetség mindenben támogatja munkájukat. Szép klubhelyiségük van, sok társasjáték, lemezjátszós rádió és könyvek állnak rendelkezésüikre. A klubot második otthonuknak tekintik. Balatonkilitin kilenc vitorlázó repülőgépük van és megvan hozzá a jó műszaki felszerelés is. Autóbusszal utaznak a repülőtérre. A szülők sem fukarkodtak a beszéddel. Én már hatvannégy éves vagyok — mondotta Ács András bácsi, a székesfehérvári bútorasztalos üzem dolgozója — és nagyon köszönöm, hogy meghívtatok erre a kedves Iris estre. Milyen jó nektek, mostani fiataloknak! Pártunk, kormányunk mindenről gondoskodik, amire csak szükségetek van. Bezzeg, amikor én voltam fiatal, velünk nem törődött senki. Amint látom, nyugodtan közétek engedhetem Józsi fiamat, mert itt jó hazafit nevelnek belőle. Miközben a fiatalok táncoltak, az egyik asztalnál a klub vezetői arról beszélgettek a szülőkkel, hogy a jövőben a tanulás mellett miként szórakoztassák a fiatalokat. A szülők megfontoltan válaszoltak minden kérdésre: Menjetek együtt színházba, moziba, rendezzetek ankétokat. Mi is szívesen eljövünk és előadásokat tartunk a mi sivár, küzdelmes ifjúságunkról. Tanulják meg értékelni a mai fiatalok mindazt, amit most az állam nyújt nekik, amiért mi idősek oly sokszor harcoltunk és vállaltuk még a csendőrsortüzet is. Este tizenegy ómkor a vendégek baráti hangulatban búcsúztak. A szülők megígérték, hogy máskor is eljönnek a repülőklubba, ami valóban második otthona gyermekeiknek. Táborosi András elvtárs, a repülőklub vezetője üdvözli Ács András bácsit, feleségét és Józsi fiát.