Repülés, 1974 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
s repipórgépékroi PZL P-23, P-42 és P-43 Karas Rovatunkban most az 1930-as évek egyik lengyel hadirepülőgépéről adunk olvasóinknak betekintést. Ismeretes, hogy a lengyel repülőgépipar vezetői mindig törekedtek egy sajátos, hadseregük céljainak legjobban megfelelő gépparkot létrehozni, ezen belül ütőképes harci gépeiket megalkotni. Ennek egyik fő oka volt, hogy az első világháborút követően a lengyel légierő főleg lemence építésű Patez XXV és XXVII, valamint Breguet XIX típusú (francia) hadirepülőgépekkel rendelkezett. E típusokat (kétfedelűek) kívánták a lengyel vezetők saját erőből modern repülőgépekkel helyettesíteni. A PZL, (Paustwowe Zasklady Lotnice) művek a tervezés és a gépépítésben is megfelelő tapasztalatokkal rendelkezett az új hadirepülőgépek kifejlesztéséhez, így a kormány döntése alapján ez a gyár látott hozzá a P—23-as megalkotásához. Motorjaként a Bristol Pegasus terveit, vették meg, amelyet a varsói Skoda művek kezdett gyártani. A gép terveinek átvizsgálása után, a sárkány modelljét és az első három prototípust 1932 őszén kezdték építeni a PZL-nél. A P—23-as fejlesztése sok problémával járt; a gép eléggé gyors és eléggé magas repülősúlyú lévén, megnehezítette volna azt, hogy kis méretű, egyenetlen talajú (tehát hadi) repültősreiken is alkalmazzák. A súlycsökkentést torziós doboz szerkezetű, fém-szendvics szárnnyal kívánták megoldani, de ez további technológiai problémákat okozott. A gép modelljével a szélcsatorna-kísérleteket csak 1933 végére fejezték be, ami a prototípusok építését erősen késleltette, így az építést csak 1934 elején kezdték el. A kész repülőgép — P—23/1 Karai I. jelzéssel és névvel — 1934 augusztusában repült először, 570—590 LE-s Bristol Pegasus NM2 motorral és Szomanski kétágú fa légcsavarral. Az első berepülőciklusban derült ki a P—23 I sok gyermekbetegsége, a törzshátsórész rezgése, a pilóta- és megfigyelő ülés rossz hozzáférhetősége, a nem kielégítő kilátási viszonyok, valamint a bombazár ésszerűtlen elhelyezése. A P—2311. és III. jelű további protopéldányokat már a kedvezőtlen tapasztalatok kiküszöbölésével, sok változtatással építették. A pilóta kabinjának növelték az üvegfelületét, a bombákat a szárny alatt függesztették. Ezenkívül a szárnyakat hatásosabb féklapokkal látták el és a törzs mellett a féklapokat véselték, hogy a farokrész berezgését meggátolják, amit előzőleg a hátraáramló turbulens levegő okozott nagy állószögnél. A Karai A standard gépet a P—23 III. protopéldány további finomításával építették, de már erősebb, 680 LE-s Pegasus VIII motorokkal. Ezt a gépet követte a hasonló B jelű változat. Az első szállításokat a légierőnek 1936 közepén kezdték meg, de az átadás és a sorozatgyártást megnehezítette a szűk motorgyártó kapacitás és a Pegasus motorok néhány szerkezeti problémája. A lengyel gyártású motorokkal kapcsolatos nehézségek miatt a 40 db PZL P23A gépet, kettős kormányszerkezettel szerelve, gyakorlógépként kezdték alkalmazni. A B változatból már többet építettek és ezeket a légierő első vonalbeli gépekként alkalmazta a 37—38-as években. A harai könnyű bombázó és felderítő egységek már jól beváltak és jó hírnevet szereztek. Lengyelország hitlerista lerohanása után a náci propaganda azt híresztelte, hogy a háború első napjaiban, még a földön teljesen megsemmisítette a lengyel légierő gépeit. Ez közönséges göbbelsi hazugság volt, mert a harai-ok (118 db P—23B és 5 db P—43B) hősiesen felvették a légiharcot és helytálltak a technikai, valamint számbeli fölényben levő német harcigépekkel. A lengyel pilóták csaknem három hétig folytatták az egyenlőtlen küzdelmet. A fentebb zárójelben megemlített P—43B, a P—23-as egyik továbbfejlesztett változata, az első példánya bolgár megrendelésre készült egy P—23B-ből. A P—43B-nek egyik fő jellemzője az erősebb — 970 LE-s Gnome—Rhône, 14N01-motor volt, amely a Karas P— 43B-t, a kor egyik kiváló könnyű bombázójává tette. A háború azonban tömegtermelését már megakadályozta. TECHNIKAI ÉS TELJESÍTMÉNY-ADATOK A P—23 I. Karai I. első prototípusa. 1934. augusztusában repült először egy Bristol Pegasus 11M2, 570—590 LE-s csillagmotorral. Ez a gép még további fejlesztésre szorult, de belőle lett a már kiváló Kara£ család A második prototípus (P—23 n. KaraS II. ), ezt követte a III. protopéldány. A kép jól mutatja kissé robusztus formáit, mely akkor a könnyű bombázó gépek jellemzője volt Típus P- 23 B P—43 U Fesztáv Hossz Magasság Szárnyfelület (üressúly Kepülőstíly Max. sebesség Legkisebb sebesség Emelkedés 4000 m-re Szolg. magasság Hatótáv 13,93 mn 9.08 m 3,3 in 20,8 in2 1928 kg 3528 kg 319 km/ó 110 km/ó 15 p 10 mp 7300 m 1200 km 13.95 m 9.95 m 3,3 i 20,8 m2 2200 kg 3525 kg 305 knt/ó 12 p alatt 8500 mn 1400 km 11