Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
A MI SPORTOLÓINK 1967-ben a Farkashegyen kezdett el repülni, a BHG Repülőklubban. 1969-ben sikerült teljestenie a ,,D” vizsga feltételeit. 1971-ben a MNK-ban — páros repülési kategóriában — klubtársával I. helyezést érnek el. Ez évben vesz részt először vitorlázórepülő versenyen. A Miskolcon megrendezett területi válogató versenyen az 5. helyen végez. 1973-ban, illetve 1971-ben az EOB-m 2. helyezést ér el. 1974-ben — az EOB keretein belül — 100 km-es háromszögrepülésben a legjobb átlagsebességet repüli. Egy évvel később már az NDK Ifjúsági Bajnokságán vesz részt Bautzen KMK-ben, ahol nagyon sok tapasztalatot szerez. 1975-ben — 5 év teljesítményei alapján — a meghirdetett kupaversenyben a 2. helyezést biztosítja magának. Az 1976. évi Nemzeti Bajnokságon a középmezőnyben végez. Még ez évben sikerül teljesítenie az aranykoszorú feltételeit. Vitorlázógéppel eddig 700 órát repült. Az oktatás és versenyrepülés terén nagyon sokat tanult Kotrás Gábor főpilótától. 1971-ben felvették a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Repülőgépvezetői Ágazatára. 1974-ben államvizsgázott, üzemmérnöki diplomát és mezőgazdasági repülőgépvezetői szakszolgálati engedélyt szerzett. Már főiskolai hallgató korában rendszeres vitorlázóoktatói tevékenységet vállal és végez a Szabolcs megyei MHSZ Repülőklubban. Vitorlázó oktatói tapasztalatok birtokában — a főiskolai államvizsgát követően — a MÉM Repülőgépes Szolgálat Nyíregyházai Kiképző Bázisán motorosrepülő-oktatóként helyezkedik el. Feladata a főiskolai hallgatók — leendő mezőgazdasági repülőgépvezetők — gyakorlata oktatása. 1976 tavaszán fejezi be korábban elkezdett műrepülő kiképzését. Azóta több bemutatón végzett egyéni műrepülést. Motoros géppel 1040 órát repült. Tervei között — a sportrepülést illetően — a gyémántkoszorú feltételeinek teljesítése, hivatását tekintve pedig a légiforgalmi repülés szerepel. Kozmán Gyula Veres András Vitorlázórepülőknek Az 19976. évi finn nemzeti vitorlázó repülő rekordok: szabad táv 712 km, MATIAS WIITANEN: céltáv 520 km, JUSSI VILIANEN: huzak 640 km, MIKKO AISKAINEN: abszolút magasság 7605 m, MARKKU KUITTINEN: 100 km-es háromszögön 122 km/ó, MATIAS WIITANEN: 300 km-es háromszögön 120 km/ó. JUHANI HORMA; 500 km-es háromszögön 121 km/ó. JUHANI HORMA. A világ vitorlázórepülő életének egyik legismertebbszemélyisége, a svájci Adolph (Pirat) Gehriger lett a FAI, a Nemzetközi Repülő Szövetség új elnöke. A 60 éves sportrepülő, a Sportkódex egyik alkotója, egy ideig a Svájci Repülő Szövetség titkára, jelenleg a Swissair légitársaság egyik igazgatója. A Lengyel Népköztársaság Repülő Clubja (APRL) Vitorlázórepülő Szakosztályának 1976. november 15-i ülésén megállapodtak a Szocialista Államok . 1977-ben a lengyelországi Lesznóban tartandó — Vitorlázórepülő Versenyének időpontjában: május 8—22. A férfiversenyzők nevét lapunk legutóbbi számában közöltük; a nők közül Adela Dankowska, Pelagia Majewska, Nanna Badura és Maria Popiolek képviselik majd a lengyel színeket. A lengyel versenyzők két csapatban indulnak, egy-egy csapatban négy férfi és két nő versenyez. A lengyel Nemzeti Vitorlázórepülő Versenyt május 29-től június 12-ig tartják, szintén Lesznóban. 1977. augusztus 6—21 között, az NSZK-beli Orlinghausenben (Bielefeld mellett) tartják a III. Nemzetközi Női Vitorlázórepülő Versenyt. A lengyelországi Nowy-Targ sportrepülőtéren ritka eredménnyel kezdődött az 1976— 77. évi „hullám idény”. Az október 30.—november 1. között rendezett tábor sorsa 21 gyémántmagasságot repültek! 30 éves a lengyelországi Bielsko-Biala-i vitorlázórepülőgép-gyár. Az SZD típusjelű gépek sora 1946-ban a Salamandrával és a Seppel kezdődött, legújabb sikerük pedig a Jantar-család. Az 53 SZD típus közül nálunk a Bocian, a Mucha Standard, a Fókák, a Pirat, a Cobra—15, a Jantar Standard és a Jantar— ,,honosodtak” meg. Az évforduló alkalmából a gyár számos dolgozója kapott magas kormánykitüntetést. A vitorlázó műrepülés ,,reneszánsza” egyre erősödik. Az ausztriai Niederöblamn-i repülőiskola műrepülő szakszolgálati engedély megszerzésére szolgáló tanfolyamon oktatja a vitorlázórepülőket. A hétnapos tanfolyam feltétele: vitorlázógép-vezetői szakszolgálati engedély, és 20 repült óra. 10 kétkormányos (OBlanik) felszállás után öt egyedülrepülés (LO 100-zal vagy Pilatus B—4-gyel) következik. Egyidejűleg elméleti oktatás is folyik. A tanfolyam részvételi díja: 5000 Schilling. A svájci országos vitorlázórepülő-versenyen 147 pilóta vett részt (1975:122), 383 felszállást végeztek (1975:307) és összesen 146 190 kilométert tettek meg (1975:87 630 km). A Svájci Repülőszövetség — csakúgy, mint az NSZK-val és Franciaországgal — 1976-ban Ausztriával is egyezményt kötött, mely szerint vitorlázógépek és szabad ballonok vezetői távrepülő igazolványukkal átléphetik a légtérhatárokat. Az 1978. évi XVI. Vitorlázórepülő Világbajnokság rendezési jogát Argentína, Franciaország, az Indiai Köztársaság, az NSZK és Rhodesia kérte a FAI-tól. A FAI Vitorlázórepülő Szakosztályának 1976. november 19-i, párizsi ülésén úgy döntöttek, hogy a rendezés jogát Franciaország kapja meg. A jövő évi VB helye a Párizstól kb. 250 km-re délre fekvő Chateauxroux (mielőtt beletörne a nyelvünk, kb. Sátorúnak ejtjük magyarul . . .). A Svájci Aero Revue című sportrepülési szakfolyóirat cikkírója most határozott hangot ad egy, az utóbbi években egyre erősödő nézetnek. A méregdrága ,,orchidea” gépekkel, folyton élesedő hangulatban folyó verseny- és rekordrepülés mellett érdemük szerint kellene bánni a jóval nagyobb tömeget jelentő „szürke” pilótákkal, akik a sportrepülésben kikapcsolódást, pihenést, szép élményt keresnek, miközben csupán ..lötyögnek” a levegőben, és csak ..nagyidőben” merészkednek egy-egy távra. A cikkíró felhívja a figyelmet: ezek a ,,szürkék” hozták létre, és népszerűsítik ma is a legnagyobb mértékben a sportrepülést. Dél-Peruban, a nazcai fennsíkon, csupán nagy magasságban repülő szerkezetről kivehető, óriási méretű jelzések láthatók. Erich von Dänicken hatalmas vitát kavart könyvében (,,Űrhajósok voltak-e az istenek?”; a belőle készült filmet ,,A Jövő emlékei” címmel játszották nálunk) ősi űrhajókikötőt vél látni Nazcában; vállalkozó kedvű amerikaiak pedig állatbőrökből összevarrt meleg levegőballonnal akarják bizonyítani, hogy egykor ballonrepülés folyt itt. Az osztrák Dr. Walter Norden viszont azt kérdezi (az Austroflug című osztrák repülőszakfolyóirat hasábjain) : nem a vitorlázórepülés kezdeteit jelzik-e a furcsa, méteres szélességű, fél méter mély barázdák? A 3800 m magas Macchu Picchu hegyről (az inkák városából) szerinte könynyedén át lehetett siklani, a termikviszonyok pedig kiválóak Nazca környékén, a keselyűrajok szemmel láthatóan ki is használják. Ha ballonozást — kezdetlegesebb vagy más formában — fel lehet tételezni a kőkorszak emberéről, véli Dr Norden, egy siklógép építése ennél könnyebb lehetett volna. Javaslata mindenesetre érdekes élménnyel kecsegteti a résztvevőket: küldjenek vitorlázórepülőkből és régészekből álló, expedíciót a nazcai fennsíkra. Frédi Schleiss 30 éves baseli vitorlázórepülő kirepülte az aranykoszorúját, és rá az egy gyémántot. DSG 100 típusú repülőgépével 5800 m magasságot ért el az Urni és a Clarni Alpok fölött. A csúcsmagasság 8250 m volt. Három órai repülési idő után üres oxigén -palackkal tért vissza a buttwiki repülőtérre. SAE A Londontól néhány mérföldre fekvő Edgware-ban a „John Grooms” kórház mozgássérült betegeit John Jefferies repülőoktató, vitorlázórepülésre meghívta. A meghívásnak a fiatalok szemmel láthatóan örültek. A képen Jefferies oktató-pilóta Arthur Agart beemeli az ülésbe. (Central Office of Information, London) .