Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A MI SPORTOLÓINK 1967-ben a Farkashegyen kez­dett el repülni, a BHG Repülő­­klubban. 1969-ben sikerült telje­­stenie a ,,D” vizsga feltételeit. 1971-ben a MNK-ban — páros re­pülési kategóriában — klubtár­sával I. helyezést érnek el. Ez évben vesz részt először vitor­lázórepülő versenyen. A Miskol­con megrendezett területi válo­gató versenyen az 5. helyen vé­gez. 1973-ban, illetve 1971-ben az EOB-m 2. helyezést ér el. 1974-ben — az EOB keretein belül — 100 km-es háromszögrepülésben a legjobb átlagsebességet repüli. Egy évvel később már az NDK Ifjúsági Bajnokságán vesz részt Bautzen KMK-ben, ahol nagyon sok tapasztalatot szerez. 1975-ben — 5 év teljesítményei alapján — a meghirdetett kupaversenyben a 2. helyezést biztosítja magának. Az 1976. évi Nemzeti Bajnokságon a középmezőnyben végez. Még ez évben sikerül teljesítenie az aranykoszorú feltételeit. Vitorlázógéppel eddig 700 órát repült. Az oktatás és verseny­­repülés terén nagyon sokat ta­nult Kotrás Gábor főpilótától. 1971-ben felvették a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola Repülőgépvezetői Ágazatára. 1974-ben államvizsgázott, üzem­mérnöki diplomát és mezőgazda­­sági repülőgépvezetői szakszol­gálati engedélyt szerzett. Már főiskolai hallgató korában rendszeres vitorlázóoktatói te­vékenységet vállal és végez a Szabolcs megyei MHSZ Repülő­klubban. Vitorlázó oktatói ta­pasztalatok birtokában — a fő­iskolai államvizsgát követően — a MÉM Repülőgépes Szolgálat Nyíregyházai Kiképző Bázisán motorosrepülő-oktatóként he­lyezkedik el. Feladata a főis­kolai hallgatók — leendő mező­gazdasági repülőgépvezetők — gyakorlata oktatása. 1976 tava­szán fejezi be korábban elkez­dett műre­pülő kiképzését. Azóta több bemutatón végzett egyéni műrepülést. Motoros géppel 1040 órát repült. Tervei között — a sportrepü­lést illetően — a gyémántkoszo­rú feltételeinek teljesítése, hiva­tását tekintve pedig a légifor­galmi repülés szerepel. Kozmán Gyula Veres András Vitorlázórepü­lőknek Az 19976. évi finn nemzeti vitorlázó repülő rekordok: szabad táv 712 km, MATI­AS WIITANEN: céltáv 520 km, JUSSI VILIA­­NEN: huzak 640 km, MIKKO AISKAINEN: abszolút magasság 7605 m, MARKKU KUIT­­TINEN: 100 km-es háromszögön 122 km/ó, M­ATI­AS WIITANEN: 300 km-es háromszö­gön 120 km/ó. JUHANI HORMA; 500 km-es háromszögön 121 km/ó. JUHANI HORMA. A világ vitorlázórepülő életének egyik leg­ismertebb­­személyisége, a svájci Adolph (Pi­rat) Gehriger lett a FAI, a Nemzetközi Re­pülő Szövetség új elnöke. A 60 éves sportre­pülő, a Sportkódex egyik alkotója, egy ideig a Svájci Repülő Szövetség titkára, jelenleg a Swissair légitársaság egyik igazgatója. A Lengyel Népköztársaság Repülő Cl­ub­ja (APRL) Vitorlázórepülő Szakosztályának 1976. november 15-i ülésén megállapodtak a Szocia­lista Államok . 1977-ben a lengyelországi Lesznóban tartandó — Vitorlázórepülő Verse­nyének időpontjában: május 8—22. A férfi­versenyzők nevét lapunk legutóbbi számá­ban közöltük; a nők közül Adela Dankows­­ka, Pelagia Majewska, Nanna Badura és Ma­ria Popiolek képviselik majd a lengyel szí­neket. A lengyel versenyzők két csapatban indulnak, egy-egy csapatban négy férfi és két nő versenyez. A lengyel Nemzeti Vitor­lázórepülő Versenyt május 29-től június 12-ig tartják, szintén Lesznóban. 1977. augusztus 6—21 között, az NSZK-beli Orlinghausenben (Bielefeld mellett) tartják a III. Nemzetközi Női Vitorlázórepülő Ver­senyt. A lengyelországi Nowy-Targ sportrepülő­téren ritka eredménnyel kezdődött az 1976— 77. évi „hullám idény”. Az október 30.—no­vember 1. között rendezett tábor sorsa 21 gyémántmagasságot repültek! 30 éves a lengyelországi Bielsko-Biala-i vi­torlázórepülőgép-gyár. Az SZD típusjelű gé­pek sora 1946-ban a Salamandrával és a Sep­­pel kezdődött, legújabb sikerük pedig a Jan­­tar-család. Az 53 SZD típus közül nálunk a Bocian, a Mucha Standard, a Fókák, a Pi­rat, a Cobra—15, a Jantar Standard és a Jan­­tar—­ ,,honosodtak” meg. Az évforduló al­kalmából a gyár számos dolgozója kapott magas kormánykitüntetést. A vitorlázó műrepülés ,,reneszánsza” egy­re erősödik. Az ausztriai Niederöblamn-i re­pülőiskola műrepülő szakszolgálati engedély megszerzésére szolgáló tanfolyamon oktatja a vitorlázórepülőket. A hétnapos tanfo­lyam feltétele: vitorlázógép-vezetői szakszol­gálati engedély, és 20 repült óra. 10 kétkor­­mányos (OBlanik) felszállás után öt egyedül­­repülés (LO 100-zal vagy Pilatus B—4-gyel) következik. Egyidejűleg elméleti oktatás is folyik. A tanfolyam részvételi díja: 5000 Schilling. A svájci országos vitorlázórepülő-versenyen 147 pilóta vett részt (1975:122), 383 felszállást végeztek (1975:307) és összesen 146 190 kilo­métert tettek meg (1975:87 630 km). A Svájci Repülőszövetség — csakúgy, mint az NSZK-val és Franciaországgal — 1976-ban Ausztriával is egyezményt kötött, mely sze­rint vitorlázógépek és szabad ballonok veze­tői távrepülő igazolványukkal átléphetik a légtérhatárokat. Az 1978. évi XVI. Vitorlázórepülő Világbaj­nokság rendezési jogát Argentína, Franciaor­szág, az Indiai Köztársaság, az NSZK és Rhodesia kérte a FAI-tól. A FAI Vitorlázó­­repülő Szakosztályának 1976. november 19-i, párizsi ülésén úgy döntöttek, hogy a rende­zés jogát Franciaország kapja meg. A jövő évi VB helye a Párizstól kb. 250 km-re délre fekvő Chateauxroux (mielőtt beletörne a nyelvünk, kb. Sátorú­nak ejtjük magya­rul . . .). A Svájci Aero Revue című sportrepülési szakfolyóirat cikkírója most határozott han­got ad egy, az utóbbi években egyre erősödő nézetnek. A méregdrága ,,orchidea” gépek­kel, folyton élesedő hangulatban folyó ver­seny- és rekordrepülés mellett érdemük sze­rint kellene bánni a jóval nagyobb tömeget jelentő „szürke” pilótákkal, akik a sport­repülésben kikapcsolódást, pihenést, szép él­ményt keresnek, miközben csupán ..lötyög­nek” a levegőben, és csak ..nagyidőben” me­részkednek egy-egy távra. A cikkíró fel­hívja a figyelmet: ezek a ,,szürkék” hozták létre, és népszerűsítik ma is a legnagyobb mértékben a sportrepülést. Dél-Peruban, a nazcai fennsíkon, csupán nagy magasságban repülő szerkezetről kive­hető, óriási méretű jelzések láthatók. Erich von Dänicken hatalmas vitát kavart köny­vében (,,Űrhajósok voltak-e az istenek?”; a belőle készült filmet ,,A Jövő emlékei” cím­mel játszották nálunk) ősi űrhajókikötőt vél látni Nazcában; vállalkozó kedvű amerikaiak pedig állatbőrökből összevarrt meleg levegő­­ballonnal akarják bizonyítani, hogy egykor ballonrepülés folyt itt. Az osztrák Dr. Walter Norden viszont azt kérdezi (az Austro­flug című osztrák repülőszakfolyóirat hasábja­in) : nem a vitorlázórepülés kezdeteit jelzik-e a furcsa, méteres szélességű, fél méter mély barázdák? A 3800 m magas Macchu Picchu hegyről (az inkák városából) szerinte köny­­nyedén át lehetett siklani, a termikviszonyok pedig kiválóak Nazca környékén, a keselyű­­rajok szemmel láthatóan ki is használják. Ha ballonozást — kezdetlegesebb vagy más formában — fel lehet tételezni a kőkorszak emberéről, véli Dr Norden, egy siklógép épí­tése ennél könnyebb lehetett volna. Javaslata mindenesetre érdekes élménnyel kecsegteti a résztvevőket: küldjenek vitorlázórepülőkből é­s régészekből álló, expedíciót a nazcai fenn­síkra. Frédi Schleiss 30 éves baseli vitorlázórepülő kirepülte az aranykoszorúját, és rá az egy gyémántot. DSG 100 típusú repülőgépével 5800 m magasságot ért el az Urni és a Clarni Alpok fölött. A csúcsmagasság 8250 m volt. Három órai repülési idő után üres oxigén -­palackkal tért vissza a buttwik­i repülőtérre. SAE A Londontól néhány mérföldre fekvő Edgware-ban a „John Grooms” kór­ház mozgássérült be­tegeit John Jefferies repülőoktató, vitorlá­zórepülésre meghív­ta. A meghívásnak a fiatalok szemmel lát­hatóan örültek. A képen Jefferies ok­tató-pilóta Arthur Agart beemeli az ülésbe. (Central Office of Informati­on, London) .

Next