Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)

A, Á - Almásrákos - Almássy - Almássy Pál telep - Almásszelistye - Almásvár - Almás-völgy - Almásy

Almásrákos — 456 — tisztikai viszonyairól szóló művei a M. N. Múzeum­ ban 1238. László comes, a monostor kegyura, el­űzte s helyükbe premontreieket, majd, mivel ezek csakhamar odahagyták, világi papokat fogadott be. 1241.a tatárok elpusztították s 1249., mikor Pál or­szágbíró kapta, már nem említik a monostort. Többrendbeli műemléke romjairól 1. Gerecze, Mű­emlékek II. Almásrákos (ezelőtt: Rákos), kisk. Szilágy vm. zsibói j.-ban, (1900) 866 oláh lak., u. p. Kettősmező, u. t. Hidalmás. Almássy István, híres kassai nagykereskedő és bíró (1573—1635) a XVI. sz.-ban. Életrajzát megírta Kerekes G., megjelent a Magy. Gazdaság­tört. Szemlében (1907) és külön is. Almássy Pál telep, Rákosszentmihály­hoz tar­tozó telep, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. gödöllői j.-ban, (1966) 775 lak., u. t. és u. p. Rákosszentmi­hály-Az utóbbi időben erősen fejlődött s mindjobban kiépült; Budapestről sokan oda költöztek ki. Almásszelistye, kisk. Hunyad vm. marosillyei j.-ban, (1900) 652 oláh lak., u. p. és u. t. Zám. Almásvár. S­áromszék vmegyében az ojtozi szo­rosba torkoló Velence patakának északi ága a Nagy-Lemhény patak; ez utóbbinak völgyében a Vár erőssének nevezett meredek hegyen egy régi vár maradványa látható, melyet Almás vagy Álmos várának mondanak. Almás-völgy, a Nóra folyó lapályszerű kitágu­lása Krassó-Szörény vmegyében Patastól és Prili­pecztől kezdve Mecserisig és Éjsopotig, ÉK.-DNy.-i irányban húzódó, főleg neogén eredetű medence, melyet É.-on a Plesuva, D.-en az Almás-hegység vesz körül, míg Ny. felé a Nórának a Plesuva hegy­ségen való hasadékszerü áttörése fejezi be. Termé­keny lapályát (270—210 m.) sok patak, közte az É.-ról jövő Mönis vagy Ménis szeli, Bozovicsnál ömlik a Nórába. A lapályon több község van. Almásy-család (zsadányi és törökszentmiklósi), jelenleg nemes és grófi ágon virágzó család, utóbbi örökös főrendiházi tagsággal bír. Hagyomány szerint az Almási nemzetségből szárma­zik (1. o.), de ez ki nem mutatható.És így kér­déses a család szár­mazása a Kálmán ki­rály idejében élt Eörsi és Kukolyi Pétertől, kinek utódai Eörsi és Kukolyi A.-aknak ír­ták magukat. Az A.­család 1666-ban A. János személyében nyert nemességet és Almásy-család címere. címert. A család tagjai a XVII. és XVIII. sz.-ban kezdenek szerepelni. 1701-ben A. János Zsadányra kap adományt, amelyről a család egyik előnevét írja. V. ö. Almásy D., A zsadányi és törökmiklósi A. grófok (Budapest 1903). A nemesi ág tagjai közül említendők: 1. A. Béla, szül. 1768 szept., megh. 1821. Arad vmegye főispánja (1810—15) és koronaőr, később szeptemvir és kir. főlovászmester. Irodalmi téren is működött, Magyarország kereskedelmi és sza­kézirattárában őriztetnek. Ezek között fölemlí­tendő a Raisonwirte statistische übersicht des Königreichs Hungarn. Egy értekezése Vom Han­del des Königreichs Ungarn a Schlözer-féle Staats­anzeiger-ben jelent meg. 1803-ban a pesti egye­temi tanácskozásokat mint tartománybizottsági főigazgató vezette. 2. A. György, ázsiai utazó, első útja Taskenden át Vjernyibe, innen az Ili folyó völgyébe és a Tiensan bércei közé vitte. Eredményéről Vándor­utam Ázsia szívében c. 1903. megjelent munká­jában számolt be. Második útjára 1906. indult el, Kína északi részének geológiai, meteorológiai és etnográfiai viszonyait tanulmányozandó. Két évre volt tervezve, de különböző okok miatt előbb vé­get ért. 3. A. László, orsz. képviselő, szül. 1869 jul. 27. Jászberényben. 1894. Jászberény városa tiszti ügyésszé választotta. A Jász-Kis- és Nagykúnság redempcionális végrehajtó-bizottságának jegyzője s a Kúnság viszonyairól nagyobb tanulmányt írt. 1910. a szentendrei kerület választotta képvi­selőjéül. 4. A. Pál, politikus, szül. Pesten 1818., megh. 1883 okt. 13. Az 1848-iki országgyűlésen Gyön­gyöst képviselte s a jul. 10. tartott ülésen a ház alelnökévé választatott. Schlicknek 1848 végén Galíciából történt beütésekor Heves vármegyébe küldetett kormánybiztosként, azonban az ország­gyűlésnek Debreczenbe költözése után behivatott s az elnöki széket odahagyott Pázmándy helyett ő elnökölt. Helyét a függetlenségi nyilatkozat tervbe vételekor is megtartotta s április 14. a ház határozata alapján Magyarország függetlenségét ő mondotta ki. A leveretés után külföldre mene­kült s Párisban tartózkodott. Utóbb kegyelmet nyervén, visszatért heves vármegyei jószágára. 1864. ő is részese volt annak a mozgalomnak, amely Nedeczky István, Beniczky Lajos és mások közreműködésével egy új felkelést igyekezett létrehozni, amelyben számítottak Olaszország tá­mogatására, amely kötelezte magát, hogy az olasz­országi magyar légiót az alakítandó ideiglenes magyar kormány rendelkezésére bocsátja. Az összeesküvés azonban felfedeztetett és tagjai 1865. elitéltettek, Nedeczky és Beniczky halálra, a töb­biek várfogságra, azonban 1866 vége felé már szabadon bocsátották, és 1867 után Olmützből A. is visszatért hazájába. Az A.-család grófi ága két ágra oszlik. Az idősb grófi ág megalapítója A. Ignác József tábornok, szül. 1726. Gyöngyösön, megh. 1804. Zsadányban; a hétéves háborúban mint huszárezredes tüntette ki magát, amiért 1771 nov. 8. grófi rangot nyert. Az ifjabb grófi ág megalapítója A. Ignác (sz. 1751., megh. 1840.), Jászkún alkapitány (1773), főkapi­tány (1779), kir. táblai ülnök (1755), cs. kir. tan. és kamarás, a Szt István-rend középkeresztese, kan­celláriai tanácsos, barsi főispán, temesi gróf és alkancellár volt, aki 1815 aug. 11. kapta a grófi rangot sarkadi előnévvel. Az idősb grófi ág tagjai közül említendők: Móric (sz. 1808., megh. 1881.), val. b. t. tan., m. kir. helytartótanácsos, az osztrák földhitelintézet igazgatója. A. Tasziló (sz. 1847. ápr. 7.), a düsseldorfi festészeti iskolán Munkácsy Mihállyal együtt tanult. Egyik leánya 1899-ben , Almásy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék