Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
C, Cs - Cvetković Brdo - Cvetlin - Cvijanović brdo - Cvijić - Cvi Szabbatáj - Cvitović adók - Cwms - Cwt - Cy - Cyamidae - Cyamocarciunus - Cyamus ceti - Cyan - Cyananthren - Cyaneae Insulae - Cyanecula - Cyanit - Cyanoblepsia - Cyanochalcit - Cyanochroit - Cyanochrom - Cyanocitta - Cyanocorax - Cyanol - Cyanometer - Cyanophyceae - Cyanopolius - Cyanosin - Cyanosis - Cyanosit - Cyanotrichit - Cyanotypia - Cyathea - Cyatheaceae - Cyathium - Cyathus - Cyaxares
Cvetkovic brdo — 211 — Cvetkovic brdo, adók. Zágráb vm. nagygoricai j.-ban, (1900) 200 horvát-szerb lak.; u. p. és u. t. Velika Gorica. Cvetlin, közs. Varasd vm. ivaneci j.-ban, (1900) 593 lak.; u. p. Bednja, u. t. Lepoglava. Cvijanovic brdo, adók. Modrus-Fiume vm. szluini j.-ban, (1900) 1443 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Slunj, Cvijic, Jovan, szerb geológus és geográfus, Bzsil. 1865 szept. 29-én Loznicában, Belgrádban, Bécsben és Párisban tanult. 1906-ban egyet, tanár lett Belgrádban. Mint geológus a Balkánnak s főleg Szerbiának európai hírű ismerője. A magyar s több külföldi geol. társulatnak is tiszteletbeli tagja. Fontosabb művei és tanulmányai: Das Karstphänomen (Penks Geogr. Abhandl., Leipzig 1893); Karst (Belgrád 1895); Das Rilagebirge (Berlin 1898); A macedóniai tavak (magyarul: Földr. Közlem. 1900); Die dinar.-alban. Scharung (Wien 1901); Geolos. Atlas Makedonije i St. Srbije (Macedónia és Ó-Szerbia Térképe, Belgrád 1903); Naselja srp. Zemalja (Szerb telepek, Belgrád 1902, 903, 905 és 906); Remarques sur l'etnog. de la Macedoine (Ann. de Géogr. Tom. XV. 1906); L'annexion de Bosnie et le probléme serbe (Paris 1909). Ocnove za geografiju geologiju Makedonije i Sztare Srbije (Belgrád 1911). Cvi Szabbatáj, 1. Szabbatáj Cvi. Cvitovic, adók. Modrus-Fiume vm. szluini j.-ban, (1966) 1142 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Slunj. Cvivs (ejtsd: kumsz), azoknak a szakadékos mély völgyeknek a neve Walesben, amelyekben többnyire tó is van. Cwt, a hundredweigh rövidítése, 1. Centre eight. Cy, a cyan (CN) gyök kémiai jele, 1. Cian. Cyamidae (bálnatetvek, állat), a bolharákok (Amphipoda) rendjébe tartozó élősködő rákcsalád, melynek fajai a cetfélék (Getacea) bőrén élősködnek. L. Bálnatetű. Cyamocarcinus Bittn. (paleont.), kövesült, rövidfarkú tengeri ráknem. Egyetlen faja ismeretes csak, a C. angustifrons Bittn., mely a budapesti Kis-Svábhegy felső-eocénkorú nummulitmeszében igen gyakori. Cyamus ceti (állat), 1. Bálnatetű. Cyan, 1. Cián. Cyananthren, 1. Indantrén. Cyaneae Insulae, 1. Szimplogádok. Cyanecula Brehm (állat), 1. Kékbegy. Cyanit, 1. Disztén. Cyanoclepsia, 1. Színlátás hibái. Cyanochalcit (ásv.), 1. Cianokalcit. Cyanochroit, 1. Cianocroit. Cyanochrom (ásv.), 1. Cianokroit. Cyanocitta (állat), 1. Kékszarka. Cyanocorax (állat), 1. Kékvarjú. Cyanos a. m. anilin (1. 0)). Cyanometer, 1. Cianométer. Cyanophyceae (növ.), 1. Kék moszatok. Cyanopolius (állat), 1. Kékszarka. Cyanosis, 1. Fluoreszcein. Cyanosis, 1. Cianozis. Cyanosit, 1. Rézgálic. Cyanotrichit, 1. Cianotrichit. Cyanotypia, 1. Cianotipia. Cyathea Smith. (növ.), a Cyatheaceae nevű harasztcsalád génusza; 100 faja közül mintegy 50 Amerika, a többi az óvilág tropikus tájaira esik. Fástörzsű faharasztok (1. az ábrát) nagy, 2—3-szor szárnyas levelekből álló koronával. Spóra csoportja a levél visszájának oszlop- vagy gömbalakú emelkedésén fejlődik s csésze alakú, csak a csúcsán nyitott fátyol borítja. A C. medullaris Sw. Új-Zélandon terem, a bele répaízű, piros levű, megpörkölve eszik. A C.arborea Sm. Nyugat-Indiának legmagasabb páfránya. Fiatal sarját főzeléknek és sertés etetésére, fiatal szárát karónak, a vénet tüzelőnek használják. Több faja nálunk melegházi növény. Cyatheaceae (növ.), a harasztok családja. Sporangiuma ülő v. nyeles, keresztben reped, a levél visszáján az erek hátán v. végén kiemelkedő receptaculumon,többnyire nagy számmal fejlődik. A gyűrűje teljes és ferdén áll. Többnyire faalakú harasztok (1. Páfrány fák), összetett levelű csinos levélkoronával. Mintegy 200 faj tartozik e családba, meglehetősen egyenlő eloszlással az ó- és újvilág között, ezeknek tropikus és szubtropikus tájain. Különösen nedves vidékek lakói. Gyakran melegházban látjuk, hazájukban karónak, tüzelőnek stb. használják. A törzsük csúcsát takaró szőrökből vattaszerű kötőanyagot készítenek. Egyesek levéltövének gyapjas fonadéka vánkosok tömésére, keményítőjük táplálékul és egy kábító ital (ruksi) előállítására szolgál. Cyathium (növ.), az Euphorbiák különleges szerkezetű bogvirágza, amelyben a főtengely virágtakaró (1. 0.) nélküli nővirágban végződik. Ezt 4—5 összenőtt levél csészeszerűen veszi körül, amelyek karélyai között mézfejtőmirigyek Cyathus, fejlődnek, hónaljukban pedig egyporzós hímvirágok jelennek meg. Cyathus (küathosz, lat.-gör.), görög edény , lapos talpú csésze, melynek egy magas és karcsú füle van. (L. az ábrát.) Mint római űrmérték : 0045 1. Cyaxares, 1. Kyaxares. Cyathea. Amely szó C alatt nincs meg, K alatt keresendő! 13* Cyaxares