Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)

C, Cs - Cvetković Brdo - Cvetlin - Cvijanović brdo - Cvijić - Cvi Szabbatáj - Cvitović adók - Cwms - Cwt - Cy - Cyamidae - Cyamocarciunus - Cyamus ceti - Cyan - Cyananthren - Cyaneae Insulae - Cyanecula - Cyanit - Cyanoblepsia - Cyanochalcit - Cyanochroit - Cyanochrom - Cyanocitta - Cyanocorax - Cyanol - Cyanometer - Cyanophyceae - Cyanopolius - Cyanosin - Cyanosis - Cyanosit - Cyanotrichit - Cyanotypia - Cyathea - Cyatheaceae - Cyathium - Cyathus - Cyaxares

Cvetkovic brdo — 211 — Cvetkovic brdo, adók. Zágráb vm. nagy­goricai j.-ban, (1900) 200 horvát-szerb lak.; u. p. és u. t. Velika­ Gorica. Cvetlin, közs. Varasd vm. ivaneci j.-ban, (1900) 593 lak.; u. p. Bednja, u. t. Lepoglava. Cvijanovic brdo, adók. Modrus-Fiume vm. szluini j.-ban, (1900) 1443 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Slunj, Cvijic, Jovan, szerb geológus és geográfus, Bzsil. 1865 szept. 29-én Loznicában, Belgrádban, Bécsben és Párisban tanult. 1906-ban egyet, ta­nár lett Belgrádban. Mint geológus a Balkánnak s főleg Szerbiának európai hírű ismerője. A magyar s több külföldi geol. társulatnak is tiszteletbeli tagja. Fontosabb művei és tanulmányai: Das Karstphänomen (Penks Geogr. Abhandl., Leipzig 1893); Karst (Belgrád 1895); Das Rilagebirge (Berlin 1898); A macedóniai tavak (magyarul: Földr. Közlem. 1900); Die dinar.-alban. Scharung (Wien 1901); Geolos. Atlas Makedonije i St. Srbije (Macedónia és Ó-Szerbia Térképe, Belgrád 1903); Naselja srp. Zemalja (Szerb telepek, Bel­grád 1902, 903, 905 és 906); Remarques sur l'etnog. de la Macedoine (Ann. de Géogr. Tom. XV. 1906); L'annexion de Bosnie et le probléme serbe (Paris 1909). Ocnove za geografiju geologiju Makedonije i Sztare Srbije (Belgrád 1911). Cvi Szabbatáj, 1. Szabbatáj Cvi. Cvitovic, adók. Modrus-Fiume vm. szluini j.-ban, (1966) 1142 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Slunj. Cvivs (ejtsd: kumsz), azoknak a szakadékos mély völgyeknek a neve Walesben, amelyekben többnyire tó is van. Cwt, a hundredweigh rövidítése, 1. Cent­re eight. Cy, a cyan (CN) gyök kémiai jele, 1. Cian. Cyamidae (bálnatetvek, állat), a bolharákok (Amphipoda) rendjébe tartozó élősködő rákcsa­lád, melynek fajai a cetfélék (Getacea) bőrén élősködnek. L. Bálnatetű. Cyamocarcinus Bittn. (paleont.), kövesült, rövidfarkú tengeri ráknem. Egyetlen faja isme­retes csak, a C. angustifrons Bittn., mely a budapesti Kis-Svábhegy felső-eocénkorú nummu­litmeszében igen gyakori. Cyamus ceti (állat), 1. Bálnatetű. Cyan, 1. Cián. Cyananth­ren, 1. Indantrén. Cyaneae Insulae, 1. Szimplogádok. Cyanecula Brehm (állat), 1. Kékbegy. Cyanit, 1. Disztén. Cyanoclepsia, 1. Színlátás hibái. Cyanochalcit (ásv.), 1. Cianokalcit. Cyanochroit, 1. Cianocroit. Cyanochrom (ásv.), 1. Cianokroit. Cyanocitta (állat), 1. Kékszarka. Cyanocorax (állat), 1. Kékvarjú. Cyanos a. m. anilin (1. 0)). Cyanometer, 1. Cianométer. Cyanoph­yceae (növ.), 1. Kék moszatok. Cyanopolius (állat), 1. Kékszarka. Cyanosis, 1. Fluoreszcein. Cyanosis, 1. Cianozis. Cyanosit, 1. Rézgálic. Cyanotrichit, 1. Cianotrichit. Cyanotypia, 1. Cianotipia. Cyathea Smith. (növ.), a Cyatheaceae nevű ha­rasztcsalád génusza; 100 faja közül mintegy 50 Amerika, a többi az óvilág tropikus tájaira esik. Fástörzsű faharasztok (1. az ábrát) nagy, 2—3-szor szárnyas levelekből álló koronával. Spóra­ cso­portja a levél visszájának oszlop- vagy gömb­alakú emelkedé­sén fejlődik s csésze alakú, csak a csúcsán nyitott fátyol borítja. A C. me­dullaris Sw. Új-Zélandon terem, a bele répaízű, piros levű, meg­pörkölve eszik. A C.arborea Sm. Nyugat-Indiá­nak legmaga­sabb páfránya. Fiatal sarját fő­zeléknek és ser­tés etetésére, fia­tal szárát karó­nak, a vénet tüzelőnek használják. Több faja ná­lunk melegházi növény. Cyatheaceae (növ.), a harasztok családja. Spo­rangiuma ülő v. nyeles, keresztben reped, a levél visszáján az erek hátán v. végén kiemelkedő receptaculumon,többnyire nagy számmal fejlődik. A gyűrűje teljes és ferdén áll. Többnyire faalakú harasztok (1. Páfrány fák), összetett levelű csinos levélkoronával. Mintegy 200 faj tartozik e csa­ládba, meglehetősen egyenlő eloszlással az ó- és új­világ között, ezeknek tropikus és szubtropikus tá­jain. Különösen nedves vidékek lakói. Gyakran melegházban látjuk, hazájukban karónak, tüzelő­nek stb. használják. A törzsük csúcsát takaró szőrökből vattaszerű kötőanyagot készítenek. Egyesek levéltövének gyapjas fonadéka vánkosok tömésére, keményítőjük táplálékul és egy kábító ital (ruksi) előállítására szolgál. Cyathium (növ.), az Euphor­biák különleges szerkezetű bog­virágza, amely­ben a főtengely virágtakaró (1. 0.) nélküli nő­virágban végző­dik. Ezt 4—5 összenőtt levél csészeszerűen veszi körül, amelyek karé­lyai között méz­fejtőmirigyek Cyathus, fejlődnek, hónaljukban pedig egyporzós hímvirá­gok jelennek meg. Cyathus (küathosz, lat.-gör.), görög edény , lapos talpú csésze, melynek egy magas és kar­csú füle van. (L. az ábrát.) Mint római űrmérték : 0­045 1. Cyaxares, 1. Kyaxares. Cyathea. Amely szó C alatt nincs meg, K alatt keresendő! 13* Cyaxares

Next