Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
D - Dombhát - Dombiratos - Dombó - Dombói apátság - Domboredzés - Domborítás - Dombornyomás - Dombortérkép - Domború - Domború - Domború mű - Domború tükör - Dombos - Dombosmező
Dombhát — 670 — val és erősen fejlett pálháival melegházakban látható faj. A D. umbellata C&v. nevű cserje háncsából a Maszkarénákon használható kötelet csinálnak. Dombhát, 1. Majerhez tartozó telep és kis fürdő (Antónia-fürdő) Besztercze-Naszód vm. óradnai j.-ban, (1900) 447 oláh lak., u. p. és u. t. Uradna. — 2. D., Körösmezőhöz tartozó telep Máramaros vm. tiszavölgyi j.-ban, (1900) 609 lak., u. p. és u. t. Körösmező. Dombiratos, nagyk. Csanád vmegye kovácsházi j.-ban, (foo) 1231 magyar lak., községi hitelszövetkezet, postahivatal és telefonállomás. Dombó, kisk. Máramaros vm. taraczvizi j.-ban, (1910) 3868 rutén lak., postahivatal, u. t. Taraczköz. Dombói apátság, Szt. György tiszt, alapíttatott a kalocsai egyházmegyében a Benedek-rend részére. Kiváltságlevelét IV. Béla állította ki 1237. Az apátság Valpó vmegyében állott. Némelyek úgy vélik, hogy egy Szűz Máriáról címzett külön dombói apátság is lett volna a veszprémi püspök joghatósága alatt. Valószínű, hogy itt egy és ugyanazon apátság két különböző címéről van szó. Domboredzés, 1. Cinkográfia. Domborítás, 1. a szíjkerekek kerületi felszínének a szíj középen futásának biztosítására szükséges, középen dombos alakúvá esztergályozását jelenti. Ezt a munkálatot az esztergapadon a késtartó szánkónak a kerék alkotó vonalán merőleges mozgatásával végzik, mely mozgás létrehozásának céljából a keresztszánkónak ideirányuló mozgató srófja helyett a szánkót ívben mozgó hajtórúddal kapcsolják, melynek egyik vége a késtartó szánkó szilárd alapjához kapcsolódik, míg a másik a mozgórészt az alkotó irányú haladásával egyidejűleg kezdetben kifelé, a középsőktől kezdve pedig befelé mozgatja, úgy hogy e két irányú mozgás alatt a kés a kerék felületét domboruvá esztergályozza. 2. D. vagy trébelés, a fémlemezek kalapácscsal és üllővel való alakítása. A bádogosok erre a célra rendszerint szarvas üllőt vagy maroküllőt és a munka nemének megfelelő kalapácsot használnak. Az üllőre tett lemez a kalapálás következtében a kívánt alakot ölti fel. A finomabb vastárgyak D.-ához üllő gyanánt rendszerint ólmot használnak, mellyel a durván előkészített tárgyat kiöntik. A finom arany, ezüst- és rézműves tárgyakat gyanta, téglapor és faggyú keverékével öntik ki. A finomabb tárgyak domborításához nemcsak kalapácsot, hanem a munka neme szerint különféle alakú domborító acélokat is használnak. Dombornyomás, oly művelete a nyomdászatnak, mely a papír stb. egyik oldalán reliefszerűen látható; a nyomdai sajtón vagy e célra készült sajtoló gépeken készül mint díszmű vagy védjegy (értékpapírokon, szelvényeken mint szárazbélyeg). A D.-t többnyire fehéren, vagy alkalmi dolgokon színekben nyomják ércbélyegző segélyével, melybe a nyomandó szöveg, címer vagy védjegy mélyítve van ; ellenbélyege betűércből való öntvény, guttaperdiából, bőrből vagy kéregpapírból sajtoltatik le a mélyített bélyegzőből, mely a nyomóhengerre ragasztva, a két bélyegző közé rakott papíron a D.-t előidézi. Dombortérkép, amelyen az illető vidék egyes részeinek viszonylagos magasságkülönbözetei vannak aránylagosan feltüntetve. Ez tehát nem sima, hanem érdes felületű térkép. Domború. A görbe vonal valamely P pontjában az érintő oldaláról nézve D. v. konvex, az ellenkező oldalról nézve vájt, homorú v. konkáv. Pl. az 1. ábra vonalai a P pontban alulról nézve domborúak, feliüről nézve homorúak ; a 2. ábra vonalai ellenben P-ben felülről nézve D.-ak és alulról nézve homorúak. Oly pontban, hol az érintő egyszersmind átmetszi a görbe vonalat, a görbe egyik oldalról sem mondható D.-nak. Az ily pont inflexiós pont, a benne vant érintő pedig inflexiós érintő. A 3. ábrában látható inflexiós érintő az inflexiós ponttól balra a görbe vonal alatt van, onnan jobbra pedig a vonal felett, a görbe ennélfogva az inflexiós pont előtt alulról, azontúl pedig felülről. Egy 3. ábra, görbe felület valamely P pontjában az érintő sík oldaláról nézve D., az ellenkezőről homorú. Ha a felület a pont környezetében nyereg alakú, vagyis ha az érintő sík átmetszi, akkor a felület ott egyik oldalról sem mondható D.-nak. — D. szög a 180°-nál nagyobb szög. Domború, községek: 1. Alsódomború, Felsődomború. Domború mű (franc. relief, pl. rilievo), fából, kőből, elefántcsontból faragott, agyagból, viaszból mintázott, bronzból v. egyéb fémből tróbelt vagy öntött olyan szobrászati munka, melyen a testi formák a hátulsó lapból csak részben emelkednek ki. Míg a teljes szobormű (ronde basse) az alaknak elölről hátra való kiterjedését is egészen adja, addig a D. ezt csak részben adja vissza. Aszerint, hogy a D. ez utóbbi kiterjedésből többet v. kevesebbet ad vissza, megkülönböztetünk: lapos (bas relief, basso rilievo) és kiemelkedő D. t (haut relief, alto rilievo). A D.-nek egyik fontos stílussajátsága, hogy az adott lap síkjára távlati rövidülésben mintázza a mester az alakokat. Az ércpénzeken látható ábrázolások nagyrészt lapos D.-k. Régis kiterjedt szerep jutott e technikának az építészeti tagok díszítésénél. Domború tükör és domború lencse, 1. Tükör, Lencse, Dombos, kisk. Nagyküküllő vm. nagysinki j.ban, (1910) 553 oláh és magyar lak.; u. p. Nagysáros, u. t. Fogaras, Dombosmező, kisk. Gömör és Kishont vm. nagyrőczei j.ban, (1910) 334 tót lak.; u. p. és u. t. Nyustya. 1. ábra. 2. ábra. Dombosmező