Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)

D - Donatae - Donatarius - Donatello

Donatae és 1815. Virág Benedeket (Szépművészeti Múzeum), Bihari cigányprímást, Ürményi judex curiae csa­ládját, Kemnitzert, Forgách grófot, Grassalkovi­csot, Rudnay prímást stb. Sok oltárképet is fes­tett selmeczbányai, zágrábi, tatai, bécsi stb. temp­lomok számára. II. Józsefet ábrázoló nagy képei közül egy Milanóba, egy Amerikába került. Tipi­kus mestere volt kora ízlésének s annyira meg­honosodott nálunk, hogy még Kazinczy is magyar­nak, erdélyi születésűnek tartotta. Történelmi Arcképcsarnokunkban is van egy sora szaporán készült arcképeinek. V. ö. Kunits, Topográf. Be­schreibung d. Königr. Ungarn (Pest 1824). Donatae, 1. Donátok. Donatarius (lat.) a. m. a megajándékozott. Donatello, tkp. Donato di Niccolo di Betto Bardi, olasz szobrász, szül. Firenzében 1386., megh. 1466 dec. 13. A firenzei székesegyház szob­rászati díszítésén dolgozó művészek hatása alatt képezte ki magát, talán Ghibertinek is segédje volt és 1402—04-ig állítólag Brunelleschivel Rómá­ban tartózkodott. 1408-ban két prófétát ábrázoló márványszobrocskát készít el a székesegyház Porta della Cintolája fölé. Ezek, valamint követ­kező művei: Dávid márványszobra (Firenze, Museo Nazionale), János evangélista ülő szobra a firenzei székesegyházban, a Poggio Bracciolini­nek elnevezett szobor (u. o.), valamint a firenzei Or San Michele templom külsején levő fülkékbe készített szobrok, a Szt. Péter és Szt. Márk a késő középkori szobrászat hagyományos formáitól való fokozatos felszabadulását, a test organikus ábrá­zolásának és a pszichológiai kifejezésnek mind erősebb hangsúlyozását árulják el. Az ifjú Szt. György lovag márványszobra, melyet 1416. készí­tett az Or San Michele templom számára (ma a Museo Nazionaléban, az eredeti helyen bronz­másolat), az első fontos tetőpont D. pályáján, a mester legnépszerűbb műve, a tettrekész ener­giának a középkor szellemétől fölszabadult plasz­tikus kifejezése, a fülke alatt a hősnek a sár­kánnyal való viadalát ábrázoló eleven márvány­domborművével. Már legelső műveinek egyike, a Brunelleschivel vetélkedve fából faragott fe­szület (Firenze, Sta Croce) elárulja D.-nak kor­társait túlszárnyaló realisztikus törekvését, kü­lönös erővel, szinte szélsőségben nyilvánul ez azokon a szobrokon, amelyeket 1416 óta faragott a székesegyház campanilejének díszítéséül. Ke­resztelő Szt. János, Habakuk és Jeremiás prófé­ták, Ábrahám áldozata (segédjének, Giovanni il Rossónak közreműködésével), de különösen Dávid királyszobra, a híres Zuccone (tökfej), valamennyi valóságos, élő egyéniségek megkapó valószerű­ségű képei, melyekhez később Niccolo da Uzzano színezett terrakotta-mellszobra csatlakozik. A 20-as évektől kezdve, a campanile szobrain kívül D. nagy architektonikus-dekoratív mun­kákkal is foglalkozott (részben Michelozzóval együtt).Egymásután keletkeztek Baldassare Cossa (XXIII. János pápa) síremléke a firenzei keresz­telő templomban (1423—27), a későbbi olasz sír­emlékek fontos mintaképe, a Heródes lakomáját ábrázoló bronzdombormű és bronzszobrocskák a sienai keresztelő templom keresztelőkútján, Ri­naldo Brancacci síremléke a nápolyi St. Angelo a Nilo templomban, továbbá a pratói székesegy­ház külsején levő szószék, melynek fő dísze, a tán­coló, zenélő gyermekeket ábrázoló domborművek, D. híres puttói, még fejlettebb formában lépnek föl a firenzei székesegyház számára készített énekkarzaton (ma a firenzei székesegyház múzeu­mában); márványtabernákulum a római Szt. Péter templom egyik kápolnája számára, az angyali üdvözlet nagy csoportját magában foglaló taberná­kulum a firenzei Sta Croce templomban. Azonkívül nagy számmal keletkeztek kisebb művek, külö­nösen Madonna-domborművek (pl. berlini mú­zeum), melyeket a quattrocento későbbi genre­szerű Madonnáival szemben mélységes komoly­ság jellemez. A 30-as évek elejétől kezdve D. sokat dolgozott Cosimo de' Medici számára. Valószínűleg az ő megbízásából készültek a firenzei Museo Naziona­lében levő Amorino és Dávid bronzszobrok, külö­nösen az utóbbi fontos D. művei sorában és az olasz szobrászat történetében: a renaissance első teljesen szabadon ábrázolt meztelen szobra. A Mediciek számára díszítette D. a firenzei S. Lorenzo templom sekrestyéjét terrakotta-dombor­művekkel és 2 bronzajtóval, melyek dombor­művei, páronkint fellépő apostolok és szentek, a drámai jellemzés megkapó példái. 1443—1453-ig D. Padovában tartózkodik. Két nagy feladat foglalkoztatta ott: az 1443. elhúnyt Gattamelata (tkp. Erasmo de' Narni) zsoldosvezér lovasszobra (1. a képmellékletet) és Szt. Antal templomának főoltára. A nagyszerű, komoly, mél­tóságteljes lovasszobor, az első ilyen nemű nagy mű az ókor óta. D. legmonumentálisabb műve, mely igen nagy befolyást gyakorolt a későbbiekre. A főoltár, melynek gazdag, bronzszobrokból és domborművekből álló díszeinek elkészítésén a segédek egész sora közreműködött, a Szt. Antal csudáit és Krisztus sírbatételét ábrázoló dombor­művekben D. drámai művészetének tetőpontját mutatja. 1453 ban D. hazatért Firenzébe. Öreg korának alkotásai közül néhány erősen realisztikus szob­ron (Ker. János faszobra, Velence, S. Maria dei Frari; Ker. János bronzszobra, Sienai székesegy­ház ; Mária Magdolna faszobra a firenzei keresztelő­templomban) kívül különösen 2 nagy mű emelkedik ki: Judit és Holofernes bronzcsoportja, mely ere­detileg a Medici-palotának D. által antik minták után készített medaillonokkal díszített udvarában állott (ma Firenze, Loggia dei Lanzi), az újkor első valóságos szoborcsoportja, mely a legélesebb jellemzésre való törekvésről tanúskodik, továbbá a firenzei S. Lorenzo templom két szószéke, mely­nek segédei közreműködésével elkészített bronz­dombormű­vei a drámai fölfogást megkapó, helyen­ként túlhajtott erővel juttatják kifejezésre. D. művészete korszakalkotó az olasz szobrászat történetében. Az egész XV. sz. az Ő hatása alatt áll, mindenütt az ő eszméinek továbbfejlesztésé­vel találkozunk. A középkori művészettel szem­ben az ember valószerű, organikus és drámai, valóban plasztikus és monumentális ábrázolása, új műfajok kifejlesztése, a bronzszobrászatnak nagy mértékben való fölkarolása rendkívüli jelen­tőségű volt a jövőre nézve. V. O. Semper (Bécs — 680 — Donatello

Next