Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
D - Donatae - Donatarius - Donatello
Donatae és 1815. Virág Benedeket (Szépművészeti Múzeum), Bihari cigányprímást, Ürményi judex curiae családját, Kemnitzert, Forgách grófot, Grassalkovicsot, Rudnay prímást stb. Sok oltárképet is festett selmeczbányai, zágrábi, tatai, bécsi stb. templomok számára. II. Józsefet ábrázoló nagy képei közül egy Milanóba, egy Amerikába került. Tipikus mestere volt kora ízlésének s annyira meghonosodott nálunk, hogy még Kazinczy is magyarnak, erdélyi születésűnek tartotta. Történelmi Arcképcsarnokunkban is van egy sora szaporán készült arcképeinek. V. ö. Kunits, Topográf. Beschreibung d. Königr. Ungarn (Pest 1824). Donatae, 1. Donátok. Donatarius (lat.) a. m. a megajándékozott. Donatello, tkp. Donato di Niccolo di Betto Bardi, olasz szobrász, szül. Firenzében 1386., megh. 1466 dec. 13. A firenzei székesegyház szobrászati díszítésén dolgozó művészek hatása alatt képezte ki magát, talán Ghibertinek is segédje volt és 1402—04-ig állítólag Brunelleschivel Rómában tartózkodott. 1408-ban két prófétát ábrázoló márványszobrocskát készít el a székesegyház Porta della Cintolája fölé. Ezek, valamint következő művei: Dávid márványszobra (Firenze, Museo Nazionale), János evangélista ülő szobra a firenzei székesegyházban, a Poggio Bracciolininek elnevezett szobor (u. o.), valamint a firenzei Or San Michele templom külsején levő fülkékbe készített szobrok, a Szt. Péter és Szt. Márk a késő középkori szobrászat hagyományos formáitól való fokozatos felszabadulását, a test organikus ábrázolásának és a pszichológiai kifejezésnek mind erősebb hangsúlyozását árulják el. Az ifjú Szt. György lovag márványszobra, melyet 1416. készített az Or San Michele templom számára (ma a Museo Nazionaléban, az eredeti helyen bronzmásolat), az első fontos tetőpont D. pályáján, a mester legnépszerűbb műve, a tettrekész energiának a középkor szellemétől fölszabadult plasztikus kifejezése, a fülke alatt a hősnek a sárkánnyal való viadalát ábrázoló eleven márványdomborművével. Már legelső műveinek egyike, a Brunelleschivel vetélkedve fából faragott feszület (Firenze, Sta Croce) elárulja D.-nak kortársait túlszárnyaló realisztikus törekvését, különös erővel, szinte szélsőségben nyilvánul ez azokon a szobrokon, amelyeket 1416 óta faragott a székesegyház campanilejének díszítéséül. Keresztelő Szt. János, Habakuk és Jeremiás próféták, Ábrahám áldozata (segédjének, Giovanni il Rossónak közreműködésével), de különösen Dávid királyszobra, a híres Zuccone (tökfej), valamennyi valóságos, élő egyéniségek megkapó valószerűségű képei, melyekhez később Niccolo da Uzzano színezett terrakotta-mellszobra csatlakozik. A 20-as évektől kezdve, a campanile szobrain kívül D. nagy architektonikus-dekoratív munkákkal is foglalkozott (részben Michelozzóval együtt).Egymásután keletkeztek Baldassare Cossa (XXIII. János pápa) síremléke a firenzei keresztelő templomban (1423—27), a későbbi olasz síremlékek fontos mintaképe, a Heródes lakomáját ábrázoló bronzdombormű és bronzszobrocskák a sienai keresztelő templom keresztelőkútján, Rinaldo Brancacci síremléke a nápolyi St. Angelo a Nilo templomban, továbbá a pratói székesegyház külsején levő szószék, melynek fő dísze, a táncoló, zenélő gyermekeket ábrázoló domborművek, D. híres puttói, még fejlettebb formában lépnek föl a firenzei székesegyház számára készített énekkarzaton (ma a firenzei székesegyház múzeumában); márványtabernákulum a római Szt. Péter templom egyik kápolnája számára, az angyali üdvözlet nagy csoportját magában foglaló tabernákulum a firenzei Sta Croce templomban. Azonkívül nagy számmal keletkeztek kisebb művek, különösen Madonna-domborművek (pl. berlini múzeum), melyeket a quattrocento későbbi genreszerű Madonnáival szemben mélységes komolyság jellemez. A 30-as évek elejétől kezdve D. sokat dolgozott Cosimo de' Medici számára. Valószínűleg az ő megbízásából készültek a firenzei Museo Nazionalében levő Amorino és Dávid bronzszobrok, különösen az utóbbi fontos D. művei sorában és az olasz szobrászat történetében: a renaissance első teljesen szabadon ábrázolt meztelen szobra. A Mediciek számára díszítette D. a firenzei S. Lorenzo templom sekrestyéjét terrakotta-domborművekkel és 2 bronzajtóval, melyek domborművei, páronkint fellépő apostolok és szentek, a drámai jellemzés megkapó példái. 1443—1453-ig D. Padovában tartózkodik. Két nagy feladat foglalkoztatta ott: az 1443. elhúnyt Gattamelata (tkp. Erasmo de' Narni) zsoldosvezér lovasszobra (1. a képmellékletet) és Szt. Antal templomának főoltára. A nagyszerű, komoly, méltóságteljes lovasszobor, az első ilyen nemű nagy mű az ókor óta. D. legmonumentálisabb műve, mely igen nagy befolyást gyakorolt a későbbiekre. A főoltár, melynek gazdag, bronzszobrokból és domborművekből álló díszeinek elkészítésén a segédek egész sora közreműködött, a Szt. Antal csudáit és Krisztus sírbatételét ábrázoló domborművekben D. drámai művészetének tetőpontját mutatja. 1453 ban D. hazatért Firenzébe. Öreg korának alkotásai közül néhány erősen realisztikus szobron (Ker. János faszobra, Velence, S. Maria dei Frari; Ker. János bronzszobra, Sienai székesegyház ; Mária Magdolna faszobra a firenzei keresztelőtemplomban) kívül különösen 2 nagy mű emelkedik ki: Judit és Holofernes bronzcsoportja, mely eredetileg a Medici-palotának D. által antik minták után készített medaillonokkal díszített udvarában állott (ma Firenze, Loggia dei Lanzi), az újkor első valóságos szoborcsoportja, mely a legélesebb jellemzésre való törekvésről tanúskodik, továbbá a firenzei S. Lorenzo templom két szószéke, melynek segédei közreműködésével elkészített bronzdomborművei a drámai fölfogást megkapó, helyenként túlhajtott erővel juttatják kifejezésre. D. művészete korszakalkotó az olasz szobrászat történetében. Az egész XV. sz. az Ő hatása alatt áll, mindenütt az ő eszméinek továbbfejlesztésével találkozunk. A középkori művészettel szemben az ember valószerű, organikus és drámai, valóban plasztikus és monumentális ábrázolása, új műfajok kifejlesztése, a bronzszobrászatnak nagy mértékben való fölkarolása rendkívüli jelentőségű volt a jövőre nézve. V. O. Semper (Bécs — 680 — Donatello