Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Fischer
Fischer — 544 — 11. F. Samu, gyógyszerész és természettud. író, szül. 1846. Miskolczon. Előbb gyógyszerész volt Budapesten; a Központi tejcsarnoknak keletkezésekor igazgatója, majd technikai vezetője és vegyésze. Több gyógyszertani és kémiai vizsgálatokról szóló cikket írt a szaklapokba; főbb munkája Magyarország konyhasós vizei (Földtani Közlöny 1887), magyar és német nyelven, térképpel, mely különösen az Erdélyi medence sósvizeire nézve alapvető fontosságú. 12. F. Sándor, író, szül. Budán 1853., meghalt Budapesten 1888 nov. 25. Németajkú család gyermeke volt, de hazafias szellemben nevelkedett. A kereskedelmi elvégzése után hosszabban utazott külföldön s európai műveltséget szerzett. Hazatérte után az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár tisztviselője lett s mint vagyonos irodalombarát szabad idejében nemes szenvedélyének élt, íróink közül Petőfinek és Madáchnak beható tanulmányokat szentelt. Madách nagy drámai költeményét németre is lefordította, a Paulay-féle szinrealkalmazás nyomán: Die Tragödie des Menschen (Budapest 1886). Főműve: Petőfi's Leben und Werke (Leipzig 1889). Ezért a Petőfi-társaság tiszteleti tagjává választotta. A mű elé Jókai írt előszót, magyarra pedig Tolnai Lajos fordította: Petőfi élete és munkái (Budapest 1889). Fischer, 1. Anton Hubert, bíbornok, kölni érsek, szül. 1840 máj. 30. Jillichben (Poroszország), megh. Neuen-Aarban 1912 júl. Tanulmányait a kölni gimnáziumban, a bonni és münsteri egyetemeken végezte. Pappá szentelték 1863. Hittantanár volt 1884—89-ig az esseni gimnáziumban. 1889-ben Krementz bíbornok, kölni érsek másodpüspöke, 1902 nov. 6. kölni érsek, 1903 jún. 24. bíbornok. Irodalmi munkásságából kiemelendő: De salute infidelium (Essen 1886). 2. F., Fimil, német kémikus, szül. Enskirchenben 1852 okt. 9. Tanulmányait Bonnban és Strassburgban végezte. 1878-ban magántanár, majd egy évvel később vezetője az analitikai kémiai intézetnek Münchenben. 1882-ben Erlangenben, 1885. Würzburgban a kémia tanára. 1892-ben Berlinbe hívták meg Hofmann utódául, hol tervei szerint egy új kémiai intézet épült. A szénvegyületek kémiája F. búvárkodásai alapján lényeges lendületet vett. Felfedezte az organikus hidrazineket, melyek közül a fenilhidrazint a cukorfélék tanulmányozásánál használta fel. Sikerült is neki a cukrok szerkezetét megállapítani, valamint a szőllőcukrot szintetikusan is előállítani. Ezenkívül számos más szénhidrátot és glikozidát állított elő mesterségesen. A purin testek tanulmányozása és szintetikus előállítása szintén az ő nevéhez fűződik. A fehérjék bomlási termékeiből az aminosavak tanulmányozásával kapcsolatban sikerültnek szintézis útján proteinszerű anyagokat előállítani. Meringgel együtt felfedezett egy pár manapság igen használatos altatószert (veronai, proponál). Számos értekezésein kívül önálló munkái: Chemie d. Kohlenhydrate und ihre Bedeutung (Berlin 1894); Der Neubau des ersten chemischen Inst. d. Universität Berlin (u. o. 1901); Anleitung zur Darstellung organischer Präparate (Wilrzburg 1901); Untersuchungen über Aminosauren, Polypeptide und Proteine (Bern 1906); Untersuchungen über Kohlenhydrate und Fermente (u. o. 1909); Neuere Erfolge und Probleme der Chemie (u. o. 1911); Untersuchungen in der Puringruppe (u. o. 1907). 3. F., Franz, karnagy, szül. Münchenben 1849 júl.29. A pesti Nemzeti Színház magángordonkása 1870—76.; 1877. karnagy Mannheimben, 1880 óta Münchenben és 1886 óta Wagner Richárd bayreuthi mintaszinházában. 1912-ben nyugalomba vonult. Zongorán állítólag Erkel « Hunyadi László»-ját egyszeri hallásra emlékezetből eljátszotta. 4. F., Gustav Adolf, Afrika-utazó, szül. Barmenben 1848 márc. 3., megh. Berlinben 1886 nov. 11.1876-ban mint a Denhardt-expedició tagja, Zanzibárba utazott és — egyelőre egyedül — Vituban és a déli Galla-földön kutatott, azután 1878. a Denhardt-testvérekkel folytatta kutatásait a Tana folyó vidékén. 1882-ben a hamburgi földrajzi társaság támogatásával Panganiból a Masszaiföldön át a Naivasa tóig hatolt előre. 1885. újra Kelet-Afrikába ment, hogy kísérletet tegyen Junker, Casati és Emin megszabadítására, de a Viktória-Nyanzától vissza kellett fordulnia. Megjelent tőle: Mehr Licht im dunkeln Weltteil (Hamburg 1885). Útleírásai a Mitteilungen der Geographischen Gesellschaft in Hamburg c. folyóiratban jelentek meg (1876—83). 5. F., Heinrich, német mineralógus, szül. Freyburgban (Breisgau) 1817 dec. 19., megh. u. o. 1886 febr. 2., mint az egyetemen a mineralógia és geológia rendes tanára. Egyike volt az első német mineralógusoknak, kik a mikroszkópot ásványtani és kőzettani, valamint paleontológiai célokra használták. Egyik legnagyobb érdeme, hogy a kőkorszakbeli tárgyak petrográfiai feldolgozását indította meg és kifejtette a mineralógiai és petrográfiai ismereteknek fontosságát az archeológiában. Prehisztorikus-etnografikus gyűjteményt is szervezett. Ezekre vonatkozólag legfontosabb munkái: Nephrit u. Jadeit nach ihren mineralogischen Eigenschaften, sowie nach ihrer urgeschichtlichen Bedeutung (2 kiad. Stuttgart 1880); Die Mineralogie als Hilfswissenschaft für Archaeologie (Braunschweig 1877). Egyéb munkái közül említést érdemel Clavis der Silikate(Leipzig 1864). Kezdetben entomológiával foglalkozott és Orthoptera europaea (u. o. 1853) címen munkát írt. G. F., Johann Georg, német költő, szül. Württembergben 1816 okt. 25., megh. 1897 máj. 4. Stuttgartban. Figyelmet keltett költeménykötetével (Gedichte, Stuttg, 1854). Később kiadta Neue Gedichte c. költeménykötetét (1865), majd egymásután gyűjteményeit: Den deutschen Frauen (1869); Aus frischer Luft (1872); Neue Lieder (1876); Merlin (dalciklus, 1878) és Der glücksche Knecht(idül, 1881). Költeményeiben szerencsésen vegyítette a humort a komolysággal. Drámákat is írt (Saul, Friedrich II. v. Hohenstaufen stb.), de ezek csekély jelentőségűek. V. ö. Fischer H., Erinnerungen an J. G. F. von seinem Sohne (Tübingen 1897). Z. F., Johann Martin, osztrák szobrász, szül. Bebelében 1740., megh. 1820 ápr. 27. Bécsben tanult, utóbb az anatómia tanára lett a művészeti akadémián. Művei közül, melyek gyakran Donner Fischer