Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)

J - Jójáchin - Jojáda - Jójákim - Jóka - Jókai

Jókai - eé­ szét, de neje halála (1886) óta ismét a Sváb­hegyen szeretett nyaralni, míg rendes lakása a főváros pesti részében volt, öreg koráig kitar­tóan dolgozott. Hajnalban kelt, 5 órakor télen­nyáron íróasztalánál ült s már tíz órára megírt egy-két nyomtatott ívre valót; 30 —40 ezer betűre menő napi munkát végzett s a nap többi részét társadalmi és közéleti ügyeknek szentelhette. Az 50-es években a nemzetmentés nagy ügyének tett tollával halhatatlan szolgálatot. Kizárólag az iro­dalomnak élt s ekkor jutott el hatása és dicsősége tetőpontjára. Támogatta az új szépirodalmi lapo­kat, így Vahot Imre Reményét (1851), gr. Feste­tich Leo Délibábját, de legnagyobb kedvvel a Vasár­napi Újságot, melynek alapításában (1854), vala­mint szerkesztésében is részt vett, 1858—62. fő­munkatársa is volt; 1856-ban alapította a Nagy Tü­kör c. füzetes illusztrált humorisztikus vállalatot, 1858 aug.21-én pedig megindította az Üstökös c. élclapot, melynek Politikus csizmadiája, Tallé­rossy Zebulonja, Kakas Mártonja országszerte népszerű alakok lettek s a közhangulatot több­nyire igen szerencsésen tolmácsolták a humor eszközeivel. De ebből az időből valók első nagy regényei is, így első történeti regénye, Erdély aranykora, melyet 1851. írt s folytatása, a Török­világ Magyarországon, majd A janicsárok vég­napjai s a rendi Magyarország és a reformkor­szak idejéből vett nagy társadalmi regényei: Egy magyar nábob és folytatása, Kárpáthy Zoltán, zseniális erényeikkel és hibáikkal. A közönség nemcsak a közelmúlt társadalmának mesteri és gyakran reális rajzában gyönyörködött, hanem a történeti és a messze földön játszó regények való­szerűtlenségeiben és lélektani lehetetlenségeiben is, melyeket ép oly szeretetreméltóknak talált, mint a költő magyar érzését, aranyos illúzióit, páratlan hangulatosságát és stílusának megvesz­tegető bubását. A 60-as években mint képviselő és lapszer­kesztő politikai szerepet is vállalt. Az 1861-iki országgyűlésen a határozati párt híve volt s mint parlamenti szónok is nagy sikert aratott. 1­862-ben átvette a Magyar Sajtó szerkesztését, 1863. pedig megalapította A Hon-t (1. o.) a Tisza­párt közlönyéül, e lapot 1882-ig szerkesztette, akkor a lap a kormánypárti Nemzetbe olvadt bele s J. ennek főszerkesztője lett. Amellett 1867. alapította és 1879-ig szerkesztette az Igazmondó c. politikai néplapot. Az Üstökössel 1880. hagyott fel. 1863-ban egy évi súlyos börtönre ítélte a ha­talom gr. Zichy Nándornak A Honban közölt Alapkérdéseink c. cikkéért; királyi kegyelem útján azonban egy hónap múlva kiszabadult. Képviselői mandátumot sok választáson bokrosá­val is kapott rendkívüli népszerűsége révén. A kiegyezés után a balközépnek volt kiváló tagja, 1875. a fúziónak egyik létesítője, attól fogva a szabadelvű párt állandó támasza. Tisza Kálmán idejében gyakran tett válságos helyzetekben nagy szolgálatokat a kormánynak. Szelleme, ke­délye és melancholikusan színezett magyaros hu­mora gyakran politikai ellenfeleit is lebilincsel­ték beszédeiben, melyekben a társalgó modor szerencsésen egyesült a költői lendülettel. A Ház­nak 1896-ig tagja volt, az akkori választásokon kimaradt. Amellett szépirodalmi termékenysége sem csökkent, évről-évre jelentek meg novellái és regény-kötetei, gyakran 4—6, vagy több is. írói működését ő maga három korszakra osztja fel. Az első korszak 1843—1860-ig tart s­­ sze­rinte Petőfi és a francia romantikusok befolyása jellemzi; csakugyan e korbeli működése a szép­próza terén párhuzamos azzal a népies és nem­zeti iránnyal, melyet Petőfi és Arany képvisel­nek a költészetben. A második korszak 1861-től mintegy 1880-ig tart; ebbe a korszakba esnek többek közt költeményei is; regényei többnyire társadalmiak. A harmadik korszak 1880-tól végig tart. J. mint politikai versíró és drámaköltő is nevezetes. Politikai szatírái a 60-as években nagyon tetszettek. Drámáit többnyire elbeszélé­seiből és regényeiből dolgozta át. Nevezetesebb drámái: Dózsa György, A szigetvári vértanuk 1860. és az Arany em­ber 1884 (századik előadása 1903 febr. 19.), de a drámai formában kevésbbé érvényesül tehetsége, mint az elbeszélésben, me­séi sem igen birják meg a színpadi világítást. Vannak egyébféle munkái is, emlékiratok, bio­gráfiák,­­történet, útirajzok stb. ilyenek : Emlé­keim, Életemből, Negyven év visszhangja, Uta­zás egy sírdomb körül, A magyar nemzet tör­ténete regényes rajzokban és Gróf Benyovszky Móric életrajza (1887). 1885-ben Rudolf trón­örökös kérte fel munkatársául, illetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia c. vállalat magyar­országi részének szerkesztőjéül. Egyébként a közszeretet és tisztelet legváltozatosabb módo­kon nyilvánult iránta hosszú pályáján. Az Aka­démia 1858. levelező, a Kisfaludy-Társaság 1860. rendes, ismét az Akadémia 1861. ren­des, 1883. tiszteleti, 1892. igazgató tagjává vá­lasztotta, Tengerszemű hölgy c. regényét 1890. a Péczely-féle 1000 forintos regénydíjjal tüntette ki, 1893. pedig a Sárga rózsa c. regényét jutal­mazta meg. A Petőfi-Társaság az ő elnöksége alatt alakult meg . 1878. Műveit a királyné is ked­velte. 1876-ban a király a Szent István-rend kis­keresztjét, 1896. a Pro litteris et artibus érdem­jelvényt adományozta neki, 1897. pedig a főrendi­házba hívta meg. A magyar színészet, irodalom és társadalom megújuló ovációkkal ünnepelte a költőnek 50-ik és 60-ik születésnapját, de különö­sen nagyszerű arányokban ünnepelték meg 50 éves írói jubileumát. J.-t ez alkalommal a kitün­tetések egész özönével árasztották el. A király elismerését a hivatalos lap közölte, a királyné, József főherceg, az özv. trónörökösné, a bolgár fejedelem üdvözlő leveleket, a szerb király a Szt. Száva-rend nagykeresztjét küldte meg. A fővá­ros és a többi városok díszpolgárukká választot­ták, a kormány, a törvényhatóságok, az irodalmi és tudományos testületek díszoklevelekkel és üd­vözlő iratokkal, magyar hölgyek, művészek, különféle társulatok értékes ajándékokkal és al­bumokkal árasztották el, a budapesti egyetem díszdoktorrá avatta. Az ünnep maradandó emlé­kéül létesítették összes műveinek nemzeti díszkia­dását 100 kötetben a Révai-test­véreknél, melyért a költőnek a jubileum napján (1894 jan. 6.) az elő­fizetési összeg felét, 100 ezer forintot adott át a rendező bizottság nemzeti tiszteletdíjul. Jókai

Next