Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)
J - Jójáchin - Jojáda - Jójákim - Jóka - Jókai
Jókai - eé szét, de neje halála (1886) óta ismét a Svábhegyen szeretett nyaralni, míg rendes lakása a főváros pesti részében volt, öreg koráig kitartóan dolgozott. Hajnalban kelt, 5 órakor télennyáron íróasztalánál ült s már tíz órára megírt egy-két nyomtatott ívre valót; 30 —40 ezer betűre menő napi munkát végzett s a nap többi részét társadalmi és közéleti ügyeknek szentelhette. Az 50-es években a nemzetmentés nagy ügyének tett tollával halhatatlan szolgálatot. Kizárólag az irodalomnak élt s ekkor jutott el hatása és dicsősége tetőpontjára. Támogatta az új szépirodalmi lapokat, így Vahot Imre Reményét (1851), gr. Festetich Leo Délibábját, de legnagyobb kedvvel a Vasárnapi Újságot, melynek alapításában (1854), valamint szerkesztésében is részt vett, 1858—62. főmunkatársa is volt; 1856-ban alapította a Nagy Tükör c. füzetes illusztrált humorisztikus vállalatot, 1858 aug.21-én pedig megindította az Üstökös c. élclapot, melynek Politikus csizmadiája, Tallérossy Zebulonja, Kakas Mártonja országszerte népszerű alakok lettek s a közhangulatot többnyire igen szerencsésen tolmácsolták a humor eszközeivel. De ebből az időből valók első nagy regényei is, így első történeti regénye, Erdély aranykora, melyet 1851. írt s folytatása, a Törökvilág Magyarországon, majd A janicsárok végnapjai s a rendi Magyarország és a reformkorszak idejéből vett nagy társadalmi regényei: Egy magyar nábob és folytatása, Kárpáthy Zoltán, zseniális erényeikkel és hibáikkal. A közönség nemcsak a közelmúlt társadalmának mesteri és gyakran reális rajzában gyönyörködött, hanem a történeti és a messze földön játszó regények valószerűtlenségeiben és lélektani lehetetlenségeiben is, melyeket ép oly szeretetreméltóknak talált, mint a költő magyar érzését, aranyos illúzióit, páratlan hangulatosságát és stílusának megvesztegető bubását. A 60-as években mint képviselő és lapszerkesztő politikai szerepet is vállalt. Az 1861-iki országgyűlésen a határozati párt híve volt s mint parlamenti szónok is nagy sikert aratott. 1862-ben átvette a Magyar Sajtó szerkesztését, 1863. pedig megalapította A Hon-t (1. o.) a Tiszapárt közlönyéül, e lapot 1882-ig szerkesztette, akkor a lap a kormánypárti Nemzetbe olvadt bele s J. ennek főszerkesztője lett. Amellett 1867. alapította és 1879-ig szerkesztette az Igazmondó c. politikai néplapot. Az Üstökössel 1880. hagyott fel. 1863-ban egy évi súlyos börtönre ítélte a hatalom gr. Zichy Nándornak A Honban közölt Alapkérdéseink c. cikkéért; királyi kegyelem útján azonban egy hónap múlva kiszabadult. Képviselői mandátumot sok választáson bokrosával is kapott rendkívüli népszerűsége révén. A kiegyezés után a balközépnek volt kiváló tagja, 1875. a fúziónak egyik létesítője, attól fogva a szabadelvű párt állandó támasza. Tisza Kálmán idejében gyakran tett válságos helyzetekben nagy szolgálatokat a kormánynak. Szelleme, kedélye és melancholikusan színezett magyaros humora gyakran politikai ellenfeleit is lebilincselték beszédeiben, melyekben a társalgó modor szerencsésen egyesült a költői lendülettel. A Háznak 1896-ig tagja volt, az akkori választásokon kimaradt. Amellett szépirodalmi termékenysége sem csökkent, évről-évre jelentek meg novellái és regény-kötetei, gyakran 4—6, vagy több is. írói működését ő maga három korszakra osztja fel. Az első korszak 1843—1860-ig tart s szerinte Petőfi és a francia romantikusok befolyása jellemzi; csakugyan e korbeli működése a széppróza terén párhuzamos azzal a népies és nemzeti iránnyal, melyet Petőfi és Arany képviselnek a költészetben. A második korszak 1861-től mintegy 1880-ig tart; ebbe a korszakba esnek többek közt költeményei is; regényei többnyire társadalmiak. A harmadik korszak 1880-tól végig tart. J. mint politikai versíró és drámaköltő is nevezetes. Politikai szatírái a 60-as években nagyon tetszettek. Drámáit többnyire elbeszéléseiből és regényeiből dolgozta át. Nevezetesebb drámái: Dózsa György, A szigetvári vértanuk 1860. és az Arany ember 1884 (századik előadása 1903 febr. 19.), de a drámai formában kevésbbé érvényesül tehetsége, mint az elbeszélésben, meséi sem igen birják meg a színpadi világítást. Vannak egyébféle munkái is, emlékiratok, biográfiák,történet, útirajzok stb. ilyenek : Emlékeim, Életemből, Negyven év visszhangja, Utazás egy sírdomb körül, A magyar nemzet története regényes rajzokban és Gróf Benyovszky Móric életrajza (1887). 1885-ben Rudolf trónörökös kérte fel munkatársául, illetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia c. vállalat magyarországi részének szerkesztőjéül. Egyébként a közszeretet és tisztelet legváltozatosabb módokon nyilvánult iránta hosszú pályáján. Az Akadémia 1858. levelező, a Kisfaludy-Társaság 1860. rendes, ismét az Akadémia 1861. rendes, 1883. tiszteleti, 1892. igazgató tagjává választotta, Tengerszemű hölgy c. regényét 1890. a Péczely-féle 1000 forintos regénydíjjal tüntette ki, 1893. pedig a Sárga rózsa c. regényét jutalmazta meg. A Petőfi-Társaság az ő elnöksége alatt alakult meg . 1878. Műveit a királyné is kedvelte. 1876-ban a király a Szent István-rend kiskeresztjét, 1896. a Pro litteris et artibus érdemjelvényt adományozta neki, 1897. pedig a főrendiházba hívta meg. A magyar színészet, irodalom és társadalom megújuló ovációkkal ünnepelte a költőnek 50-ik és 60-ik születésnapját, de különösen nagyszerű arányokban ünnepelték meg 50 éves írói jubileumát. J.-t ez alkalommal a kitüntetések egész özönével árasztották el. A király elismerését a hivatalos lap közölte, a királyné, József főherceg, az özv. trónörökösné, a bolgár fejedelem üdvözlő leveleket, a szerb király a Szt. Száva-rend nagykeresztjét küldte meg. A főváros és a többi városok díszpolgárukká választották, a kormány, a törvényhatóságok, az irodalmi és tudományos testületek díszoklevelekkel és üdvözlő iratokkal, magyar hölgyek, művészek, különféle társulatok értékes ajándékokkal és albumokkal árasztották el, a budapesti egyetem díszdoktorrá avatta. Az ünnep maradandó emlékéül létesítették összes műveinek nemzeti díszkiadását 100 kötetben a Révai-testvéreknél, melyért a költőnek a jubileum napján (1894 jan. 6.) az előfizetési összeg felét, 100 ezer forintot adott át a rendező bizottság nemzeti tiszteletdíjul. Jókai