Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
K - Kupa - Kupacs - Kupak - Kupakos tok - Kupaktanács - Kúpalakú boltozat - Kupalo - Kupang - Kupás fúró - Kupás téglakötés - Kupás véső - Kupcsay - Kúpcsiga - Kupcsok - Kúpcsőrüek - Kupé - Kupec - Kupeces tánc - Kupeczky - Kupelwieser
Kupa — 354 — Kupa, kisk. Abauj-Torna vm. szikszói j.-ban, (1916) 485 magyar lak., u. p. és u. t. Homrogd. Kupacs (cupula, növ.), pikkelyalakú előlevelek módosulásából, összenövéséből, esetleg elfásodásából keletkező csészealakú képlet, mely a nővirágokat vagy virágcsoportokat, később a termést veszi részben v. egészen körül (tölgy, bükk, mogyoró). A gyertyán, mogyoró s más rokonfajok K.-a nem fásodik meg és gyakran vékony (álcsésze); ellenben a tölgyfajoké vastag, fás. A K.-os növényeket Cupuliferae név alatt is szokás összefoglalni. L. Betulaceae és Fagaceae. Kupak, 1. fedele vagy teteje valaminek, különösen a pipa fedele bádoglemezből v. ezüstből. 2. K. (operculum, növ.), a toktermések egyik faja felső részében keresztben kovád (1. kovadás), ez a felső fél a K. v. csalma, mely a pipakupakhoz hasonlóan válik le (pl. a Hyoscyamus, csalmatok). Kupakos tok (pyxidium, csalmás tok, dehiscentia circumscissa), általában az olyan többmagú, száraz gyümölcs, amely megéréskor keresztben reped fel, azaz a teteje kupak vagy fedőcske képében esik le róla, pl. útifű, paréj. L. Hyoscyamus: Kupaktanács, az értelmetlen, szűrös atyafiakból álló falusi tanács gúnyos elnevezése. Használják tréfásan fecsegő, pletykázó társaságra is. Kúpalakú boltozat az, melynek alakja kúpfelületet képez. L. Süvegek és Fiókboltozat Kupalo (orosz), tulajdonképen a. m. fürdő; népünnep déli és nyugati Oroszországban, Szt. István éjszakáján (jún. 24.), mikor a legények és leányok koszorúkkal díszítik föl magukat és énekelve körültáncolják a szent tüzet, reggel pedig a folyóban fürdenek. Ez a népszokás, bár fürdés nélkül, megvan hazánkban is Szt. Istvánnapi tűzugrás néven. V. ö. Bencsics B., Ethnogr. (1906). Kupang, város, 1. Timor. Kupás fúró, 1. Fúró. Kupás téglakötés, a porosz süvegboltozatok elkészítésénél használatos szerkezet, melynél a fekvő hézagok sugarasan állanak. A futósorok a boltozat tengelyével párhuzamosan feküsznek és kötőleg váltakoznak egymással. Kupás véső v. homorú véső, a faiparban használt olyan íves élű véső, amelyet vájolatok készítésénél használnak. Kupcsay Felicián, író, miniszteri titkár, szül. Hosszufaluban (Brassó vm.) 1876 jún. 8. Középiskoláit Brassóban kezdte és Kolozsvárt folytatta, u. o. és Berlinben végezte az egyetemen jogi tanulmányait. Nagyobb tanulmányutat tett Németországban, Angliában és Franciaországban, azután a kultuszminisztérium szolgálatába lépett. Szépirodalmi művei: regények (Zarathustra múmiája, A szeretet vize) és novellák (A boldogság kis kátéja). Kúpcsiga v. kúpos csiga (állat), 1. Kúpos csigák. Kupcsoky Sámuel, botanikus és író, BZIII. Breznóbányán 1850 ápr. 21., megh. Bakabányán 1914 júl. 26., ahol 1870 óta állami tanító volt. Florisztikai közleményeket írt a Magyar Botanikai Lapokba, főképen a Bubusokat, szederféléket ismertette. Költeményei: Novy Vinsovnik(Új köszöntő) címmel két kiadást (Túróczszentmárton 1905, 1911) értek. Kúpcsőrűek (Conirostres), régebbi madártani rendszerekben az Éneklők (Passeriformes) rendjének egyik csoportja, ahová tartozó madarak csőre erős, kúpalakú, vége felé hirtelen vékonyodó, tövén vastag, általában a magvak megr törésére való. Ide többnyire kis madarak, szövőmadarak (Ploceidae), tanagridák, pintyfélék (Fringillidae) és cinkefélék (Paridae) tartoznak. Kupé, 1. Coupé, Kupec (kupec, orosz) a. m. kereskedő, régebben egyszersmind harcos is; utóbb a városi kereskedők neve, akik 1863-ig három rendbeli céhbe tömörülve, külön társadalmi osztályként szerepeltek. Kupeces tánc, 1. Kuferces. Kupeczky János, festő, szül. Bazinban (Pozsony vm.) 1667., megh. Nürnbergben 1740. Apja, aki 1666. vándorolt be Csehországból, először a szövőszék mellé fogta, de a gyermeknek nem tetszett ez a foglalkozás, megszökött az atyai háztól, Bécsben festővé képezte magát és 22 évi Rómában való tartózkodás után mint elsőrangú festő tért vissza az osztrák fővárosba, hol csakhamar megnyerte az udvar különös kegyét. K.nek vallási meggyőződése miatt (a cseh testvérekhez tartozott) annyi kellemetlensége támadt, hogy végre is 1724 körül Nürnbergbe kellett költöznie. K. művein az olasz mesterek befolyásán kívül leginkább Rembrandt hatása érezhető. Művei túlnyomórészt arcképek (köztük több példányban önarcképe is szerepel) s több van Magyarországon is a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében (l. a képmellékletet), a Fővárosi Múzeumban, Andrássy Manó gróf, Keglevich István gróf, Harkányi Frigyes, Zichy Jenő gróf, Esterházy herceg és mások képtáraiban. 18 művéből 1913. kiállítást rendezett az Ernst-Muzeum Budapesten. V. ö. Nyári S., K. (Bécs 1889), Zsilinszky M., K. (Budapest 1878) és a Művészet 1911. évfolyamát. Kupelwieser, 1. Franz, német kohász, szül. Bécsben 1830 szept. 14., megh. Pörtschachban (Karintia) 1903 aug. 5. 1866. a kohászattan rendes tanára lett Leobenben. Főbb munkái: Studien über den Bessemerprocess (1870); Beiträge zum Studium des Hochofenprocesses (1873). 2. K., Leopold, osztrák festő, szül. Piestingben 1796 okt. 17., megh. Bécsben 1862 nov. 17. A bécsi művészeti akadémián tanult. 1824—25-ig Olaszországban tartózkodott. Az egyházi festés terén mint a bécsi műv. akadémia tanára is nagy szerepet játszott és Bécs sok templomát díszítette oltárképeivel és freskóival. Tőle való a kalocsai székesegyház és a budapest-józsefvárosi plébániatemplom főoltárképe. 3. K., Leopold, cs. és kir. altábornagy, történetíró, K. 2. fia, szül. Bécsben 1829. 1851-ben a műszaki csapatnál részt vett az osztrák csapatok vaskapus munkálatainál. 1892-ben altábornagy lett. Főművei: Ungarns Kämpfe mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526 (Wien—Leipzig 1895); Die Kämpfe Österreichs mit den Osmanen 1526—1537 (Wien 1899); Kupelwieser