Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Maypure - Mayr - Mayr - Mayrberger - Mayrshofer - Mayseder - Máz
Maypure — 513 — Maypure, indiánus törzs, 1. Maipure. Mayr Aurél, nyelvész, szül. Budapesten 1845 márc. 10., megh. u. o. 1914 ápr. 9.1873-ban rendkívüli, 1895. rendes tanára lett az indo-germán összehasonlító nyelvészetnek a budapesti egyetemen. Számottevő irodalmi munkásságot nem fejtett ki, de előadásai gondolatébresztők voltak s tanítványai — köztük több jeles nyelvészünk — sokat köszönhetnek M. előadásainak. Mayr, J. Georg von, német statisztikus és nemzetgazda, szül. Würzburgban 1841 febr. 12.1866. egyetemi tanár Münchenben, 1869. a bajor statisztikai hivatal vezetője, 1872. belügyminiszteri tanácsos, 1879—87-ig alállamtitkár az elszászi minisztériumban. Ezután ismét egyetemi tanár lett Strassburgban, majd Münchenben. M. alelnöke a nemzetközi statisztikai intézetnek és elnöke a német stat. társaságnak, a statisztika elméletének ma legkitűnőbb képviselője. A tőle alapított Allgemeines Statistisches Archiv-ban (Tübingen 1890—1905 és újabban 1914 óta) megjelent művein kívül főbb munkái: Die Gesetzmässigkeit im Gesellschaftsleben (München 1877, magyarra ford Körösi József: A társadalmi élet törvényszerűsége, Budapest 1881); Statistik und Gesellschaftslehre (Freiburg 1895-1915,3 köt.); Grundriss zu Vorlesungen über praktische Nationalökonomie (1. rész, Tübingen 1900); Begriff und Gliederung der Staatswissenschaften (u. o. 1901). 2. M., Heinrich, német erdész, szül. Landsbergben 1854 okt. 29., megh. Münchenben 1911 jan. 26. Hírneves erdész volt, aki egy ideig a tokiói egyetemen is tanította az erdészetet, 1893. a müncheni egyetem tanára lett. Tanulmányozta Japán, Kina, Ceylon, Jáva és Észak-Amerika erdőségeit. Főbb művei: Die Waldungen von Nordamerika (München 1890); Aus den Waldungen Japans (u. o. 1891); Die Forstbenutzung (Gayerrel, u. o. 1909); Fremdländische Wald- u. Parkbaume (1906); Der Waldbau auf naturgesetzlicher Grundinge (1909). 3. M., Peter, tiroli szabadsághős, szül. Bozen közelében 1767 aug. 15., megh. Bozenben 1810 febr. 20. A Brixen mellettiAn der Mahra vendéglőse volt 1804 óta. A tiroliak 1809-iki felkelésében Hofer András egyik alvezére volt s különösen a harmadik iselhegyi csatában tünt ki. Mivel a schönbrunni béke után sem tette le a fegyvert, a franciák elfogták és Bozenben agyonlőtték. 4. M., Simon, német származású olasz zeneszerző, szül. Mendorfban, Ingolstadt mellett (Bajorország) 1763 jún. 14., megh. Bergamóban 1845 dec. 2., ahol 1802. egyházi karnagy, 1805. a zeneszerzés tanára lett. Művei: 70 opera (legnevezetesebbek : Sappho, Sisara), 10 kantáte, 1 ballet, 3 oratórium. Megírta Haydn életrajzát (1809). Mayrberger Károly, zeneszerző, szül. Bécsben 1828 jún. 9., megh. Pozsonyban 1881 szept. 23., ahol a tanítóképzőben zenetanár volt. Művei: Meluzina (opera 1876); Die Entführung der Prinzessin Európa (1868); karmüvek, dalok, zene Oehlenschläger Orsa-jához. Elméleti művei: Lehrbuch der musikalischen Harmonik (1878); Die Harmonik R. Wagners (1883). Mayrshofer, Max, német rajzolóművész, szül. Münchenben 1875 ápr. 4. Tanulmányait szülővárosában végezte, de művészete mégis inkább a modern francia festészet befolyása alatt alakult ki. Rajzait (lóversenyek, néptömegek, női alakok, fantasztikus szörnyetegek stb.) 1909. állította ki először a müncheni Tannhauser-műkereskedés helyiségeiben. Azóta egész Németországban ismerik és gyűjtik a műveit. A budapesti Szépművészeti Múzeum birtokában is vannak rajzai. Mayseder, Joseph, osztrák hegedűművész és tanár, szül. Bécsben 1789 okt. 26., megh. u. o. 1863 nov. 21. Nagy volt mint pedagógus, kiváló mestere volt hangszerének, hegedűdarabjai pedig még ma is becsülésbenn állanak. 1816-tól az udv. opera zenekarának volt magánhegedűse. Máz (glazur), az a vékony üvegréteg, mellyel az agyagárukat bevonjuk, hogy felszínük sima, fényes legyen és lyukacsaik betömődjenek. A máz egyúttal az edény díszítésére is szolgál. Az agyagárúk mázolására alkalmazott üvegnek ugyanazon hőfokon kell megolvadnia, melyen az illető agyag-, árút égetjük, azért a nem tűzálló, alacsony hőfoknál égetett fazekas árúra könnyen olvadó ólomüveget alkalmazunk; a magas hőfoknál égetett porcellánra pedig alkálikus földfémszilikátot. A porcellánmáznál könnyebben olvadó kőedény -v. fayencemázt pedig bórsavval készítjük, mely az üveget könnyen olvadóvá teszi. A máz az agyagcseréppel, amelyen alkalmazzuk, egyformán terjedjen ki. Ha a máz kiterjedése nagyobb, mint a cserépé, akkor lehűléskor, mikor tehát a máz jobban húzódik össze, mint az agyag, megrepedezik (hajszálrepedések: 1. Craquelé); ha pedig kisebb a kiterjedése, akkor leválik az agyagcserépről, sőt gyakran az edény is széjjeltörik. Az alkalmazott máz lehet: 1. Átlátszó ólmos máz. 2. Átlátszó alkálikus földfémmáz. 3. Átlátszatlan ónos máz (zománc). 4. Színes máz. Ha a mázkeverék csupán csak vízben oldhatatlan anyagokból áll (kovasav, földpát, kaolin, mészkő, ólomoxid stb.), akkor a nyers anyagokat vízzel csak finomra őröljük; ha pedig vízben oldható anyagokat (a. m. bórsavat, bóraxot, szódát stb.) is teszünk a mázkeverékbe, akkor az összes oldható anyagokat a vízben oldhatatlan anyagok egy részével megolvasztjuk és a nyert üveget (fritte, fritte)a többi oldhatatlan anyaggal őröljük össze. A festő fémoxidokat vagy csak összeőröljük a mázanyagokkal, de jobb, ha előzetesen összeolvasztjuk a máznak egy részével. A mázolandó lyukacsos agyagtárgyakat vagy bemártjuk a máziszapba, vagy leöntjük azzal, v. rá is fújhatjuk az iszapos mázat. Mind a három esetben beszívódik a víz a lyukacsos agyagcserépbe és a megsűrűsödött pép rátapad a tárgy felszínére. A mázt ecsettel is festhetik a többszínű tárgyakra (pl. majolika-kályhák). Az ilyképen mázanyaggal bevont tárgyat ezután annyira égetik, hogy a mázanyag üveggé olvadjon meg. Ettől az eljárástól eltérőleg mázolják a kőanyagárukat, olyképen, hogy az izzó kemencébe konyhasót hintenek be és ezalatt a tűzhelyre apró nedves fát tesznek. A konyhasógőz az izzó szilikát jelenlétében a vízgőzzel klórhidrogénné és nátriumoxiddá bomlik (2NaCl+HsO=2ClH+NasO), Révai Nagy Lexikona, XIII. köt. 33 Máz