Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)

M - Maypure - Mayr - Mayr - Mayrberger - Mayrshofer - Mayseder - Máz

Mayp­ure — 513 — Maypure, indiánus törzs, 1. Maipure. Mayr Aurél, nyelvész, szül. Budapesten 18­45 márc. 10., megh. u. o. 1914 ápr. 9.1873-ban rend­kívüli, 1895. rendes tanára lett az indo-germán összehasonlító nyelvészetnek a budapesti egyete­men. Számottevő irodalmi munkásságot nem fej­tett ki, de előadásai gondolatébresztők voltak s tanítványai — köztük több jeles nyelvészünk — sokat köszönhetnek M. előadásainak. Mayr, J. Georg von, német statisztikus és nem­zetgazda, szül. Würzburgban 1841 febr. 12.1866. egyetemi tanár Münchenben, 1869. a bajor sta­tisztikai hivatal vezetője, 1872. belügyminiszteri tanácsos, 1879—87-ig alállamtitkár az elszászi minisztériumban. Ezután ismét egyetemi tanár lett Strassburgban, maj­d Münchenben. M. alelnöke a nemzetközi statisztikai intézetnek és elnöke a német stat. társaságnak, a statisztika elméleté­nek ma legkitűnőbb képviselője. A tőle alapított Allgemeines Statistisches Archiv-ban (Tübingen 1890—1905 és újabban 1914 óta) megjelent mű­vein kívül főbb munkái: Die Gesetzmässigkeit im Gesellschaftsleben (München 1877, magyarra ford Körösi József: A társadalmi élet törvény­szerűsége, Budapest 1881); Statistik und Gesell­schaftslehre (Freiburg 1895-1915,3 köt.); Grund­riss zu Vorlesungen über praktische National­ökonomie (1. rész, Tübingen 1900); Begriff und Gliederung der Staatswissenschaften (u. o. 1901). 2. M., Heinrich, német erdész, szül. Lands­bergben 1854 okt. 29., megh. Münchenben 1911 jan. 26. Hírneves erdész volt, aki egy ideig a tokiói egyetemen is tanította az erdészetet, 1893. a müncheni egyetem tanára lett. Tanulmányozta Japán, Kina, Ceylon, Jáva és Észak-Amerika er­dőségeit. Főbb művei: Die Waldungen von Nord­amerika (München 1890); Aus den Waldungen Japans (u. o. 1891); Die Forstbenutzung (Gayer­rel, u. o. 1909); Fremdländische Wald- u. Park­baume (1906); Der Waldbau auf naturgesetz­licher Grundinge (1909). 3. M., Peter, tiroli szabadsághős, szül. Bozen közelében 1767 aug. 15., megh. Bozenben 1810 febr. 20. A Brixen melletti­­An der Mahra ven­déglőse volt 1804 óta. A tiroliak 1809-iki felke­lésében Hofer András egyik alvezére volt s kü­lönösen a harmadik iselhegyi csatában tünt ki. Mivel a schönbrunni béke után sem tette le a fegyvert, a franciák elfogták és Bozenben agyon­lőtték. 4. M., Simon, német származású olasz zene­szerző, szül. Mendor­f­ban, Ingolstadt mellett (Bajor­ország) 1763 jún. 14., megh. Bergamóban 1845 dec. 2., ahol 1802. egyházi karnagy, 1805. a zene­szerzés tanára lett. Művei: 70 opera (legnevezete­sebbek : Sappho, Sisara), 10 kantáte, 1 ballet, 3 oratórium. Megírta Haydn életrajzát (1809). Mayrberger Károly, zeneszerző, szül. Bécs­ben 1828 jún. 9., megh. Pozsonyban 1881 szept. 23., ahol a tanítóképzőben zenetanár volt. Művei: Meluzina (opera 1876); Die Entführung der Prin­zessin Európa (1868); karmüvek, dalok, zene Oehlenschläger Orsa-jához. Elméleti művei: Lehrbuch der musikalischen Harmonik (1878); Die Harmonik R. Wagners (1883). Mayrshofer, Max, német rajzolóművész, szül. Münchenben 1875 ápr. 4. Tanulmányait szülővá­rosában végezte, de művészete mégis inkább a modern francia festészet befolyása alatt alakult ki. Rajzait (lóversenyek, néptömegek, női alakok, fantasztikus szörnyetegek stb.) 1909. állította ki először a müncheni Tannhauser-műkereskedés helyiségeiben. Azóta egész Németországban is­merik és gyűjtik a műveit. A budapesti Szépmű­vészeti Múzeum birtokában is vannak rajzai. Mayseder, Joseph, osztrák hegedűművész és tanár, szül. Bécsben 1789 okt. 26., megh. u. o. 1863 nov. 21. Nagy volt mint pedagógus, kiváló mestere volt hangszerének, hegedűdarabjai pedig még ma is becsülésbenn állanak. 1816-tól az udv. opera zenekarának volt magánhegedűse. Máz (glazur), az a vékony üvegréteg, mellyel az agyagárukat bevonjuk, hogy felszínük sima, fényes legyen és lyukacsaik betömődjenek. A máz egyúttal az edény díszítésére is szolgál. Az agyag­árúk mázolására alkalmazott üvegnek ugyanazon hőfokon kell megolvadnia, melyen az illető agyag-, árút égetjük, azért a nem tűzálló, alacsony hő­foknál égetett fazekas­ árúra könnyen olvadó ólomüveget alkalmazunk; a magas hőfoknál ége­tett porcellánra pedig alkálikus földfémszilikátot. A porcellánmáznál könnyebben olvadó kőedény -v. fayencemázt pedig bórsavval készítjük, mely az üveget könnyen olvadóvá teszi. A máz az agyag­cseréppel, amelyen alkalmazzuk, egyformán ter­jedjen ki. Ha a máz kiterjedése nagyobb, mint a cserépé, akkor lehűléskor, mikor tehát a máz jobban húzódik össze, mint az agyag, megre­pedezik (hajszálrepedések: 1. Craquelé); ha pedig kisebb a kiterjedése, akkor leválik az agyag­cserépről, sőt gyakran az edény is széjjeltörik. Az alkalmazott máz lehet: 1. Átlátszó ólmos máz. 2. Átlátszó alkálikus földfémmáz. 3. Át­látszatlan ónos máz (zománc). 4. Színes máz. Ha a mázkeverék csupán csak vízben oldhatatlan anyagokból áll (kovasav, földpát, kaolin, mészkő, ólomoxid stb.), akkor a nyers anyagokat vízzel csak finomra őröljük; ha pedig vízben oldható anyagokat (a. m. bórsavat, bóraxot, szódát stb.) is teszünk a mázkeverékbe, akkor az összes old­ható anyagokat a vízben oldhatatlan anyagok egy részével megolvasztjuk és a nyert üveget (fritte, fritte)a többi oldhatatlan anyaggal őröljük össze. A festő fémoxidokat vagy csak összeőröljük a mázanyagokkal, de jobb, ha előzetesen össze­olvasztjuk a máznak egy részével. A mázolandó lyukacsos agyagtárgyakat vagy bemártjuk a máz­iszapba, vagy leöntjük azzal, v. rá is fújhatjuk az iszapos mázat. Mind a három esetben beszívó­dik a víz a lyukacsos agyagcserépbe és a megsűrű­södött pép rátapad a tárgy felszínére. A mázt ecsettel is festhetik a többszínű tárgyakra (pl. ma­jolika-kályhák). Az ilyképen mázanyaggal be­vont tárgyat ezután annyira égetik, hogy a máz­anyag üveggé olvadjon meg. Ettől az eljárástól eltérőleg mázolják a kőanyagárukat, olyképen, hogy az izzó kemencébe konyhasót hintenek be és ezalatt a tűzhelyre apró nedves fát tesznek. A konyhasógőz az izzó szilikát jelenlétében a víz­gőzzel klórhidrogénné és nátriumoxiddá bomlik (2NaCl+HsO=2ClH+NasO), Révai Nagy Lexikona, XIII. köt. 33 Máz

Next