Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)

L - Lőcse-lublói hegycsoport - Lőcseszentanna - Lőcsevölgyi - Lőcsgúzs - Lőcskámva - Lőcsköpü - Lőcstál - Lődös - Lődözés - Lőfegyver - Löffler - Lőffler - Löfftz - Lögérpatony - Lőgyakorlatok - Lőgyapot

Lőcse-lublói hegycsoport Lögiyapot Lőcse lublói hegycsoport, a Magas Tátra és a Branyiszkói hegycsoport (1. o.) közt levő homokkő-láncrész Szepes és Sáros vmegyék ha­tárán, a Poprád és a Tarcza völgye közt; jelentéke­nyebb csúcsai: Repiszkó (1250 m.), Ihla (1284 m.), Javorinszka (1226 m.), Kereszthegy (1060 m.), Osztrahora (949 m.), a lublói völgytől K.-re pedig a Jankovecz (1170 m.), Kuligura (1252 m.) és a Jakubjanszki Szimeny (1291 m.), amely az egész hegycsoport legmagasabb hegye. Lőcseszentanna (azelőtt: Zavada), kisk. Sze­pes vm. lőcsei j.-ban, (1910) 293 tót lak., u. p. Tarczafő, u. t. Lőcse. Lőcsevölgyi h. é. vasút, Iglótól Lőcséig ve­zető, 12­7 km. hosszú, rendes nyomtávolságú, gőzüzemű síkpálya. Megnyílt 1892. Alaptőkéje 1.000.000 kor. A kassa-oderbergi vasút kezeli. Lőcsgúzs, a szekérlétra felső szárán a ten­gellyel függőlegesbe eső vasgúzs, mely a lőcs­tálba fekszik. Lőcskámra, a lőcs alsó végén levő vashüvely, melyet a lőcskarikával közös darabból kovácsol­nak ; a lőcskarika és lőcs kapcsolására szolgál. Lőcsköpü v. csésze, az a köpüszerű, belső szélén peremes vasrész, melyet a kerék föltevése után kívülről a tengelycsapra tolunk, erre aztán a lőcskamra karikáját tesszük, majd pedig a L.-n és tengelycsapon átmenő kerékszöggel rögzítjük. Lőcstál, a lőcs felső részénél, a villaszerű szét­ágazásnál (lőcsfej) az a bevágás, melybe a lőcs­gúzs befekszik. Lődös, kisk. Vas vmegye felsőőri j.-ban, (1910) 1888 német lak., postahivatallal, u. t. Szentelek. Lődözés, háborúban valamely területnek, te­rületrésznek, vagy az erősség valamely homlok­zatának lövedékekkel való elárasztása. Lőfegyver, 1. Lövőfegyver. Löffler, Grosser, 3382 m. magas csúcs a Zil­lertali Alpokban. Löffler, Friedrich, német higiénikus, a diftó­ria-bacillus felfedezője, szül. Odera-Frankfurtban 1852 jún. 24., megh. Berlinben 1915 ápr. 9. 1888-ban a higiénia tanára lett Greifswaldban, 1913 óta a berlini Koch-intézet igazgatója. L. 1882. felfedezte a takonykór­, 1884. a diftéria­bacillust, továbbá a sertésorbánc és sertésvész okozóját; 1891. az egértifusz bacillusát. Tanul­mányozta a vízgőzfertőtlenítést; az ő tanulmá­nyai szolgáltattak alapot a most mindenütt hasz­nálatos vízgőzdezinficiálási eljárásokra. Neveze­tesek immunizálási kisérletei a marhák száj- és körömfájása ellen is. Művei: Das Wasser und die Mikroorganismen (1896); Vorlesungen über die geschichtliche Entwickelung der Lehre von den Bakterien (1884); Die Schutzimpfung gegen Maul- und Klauenseuche (1903). Löfftz, Ludwig von, német festő, szül. Darm­stadtban 1845 jún. 21., megh. Münchenben 1910 (dec. 3. Tanulmányait a darmstadti művészeti is­kolában, majd a nürnbergi és müncheni festé­szeti akadémiákon végezte, mely utóbbinak ké­sőbb tanára, azután igazgatója lett. Mint oktató igen nagy hatással volt a fiatalabb német festő­nemzedékre. Ő maga főleg a régi német és né­metalföldi mesterek (Holbein, Quentin, Mattys, Van Dyck) befolyása alatt állott. Nevezetesebb képei: A séta; Orgonázó bíbornok; Fösvénység és szerelem; Mária mennybemenetele (a freisingi dómban); Magdolna a halott Krisztust siratja (a müncheni új képtárban); Eurydike (u. n.); Rot­terdami Erasmus dolgozószobájában (a stuttgarti királyi muzeumban) stb. Lögérpatony, kisk. Pozsony vmegye duna­szerdahelyi j.-ban, (1910) 450 magyar lak., u. p. Szentmihályfa, u. t. Nagylég. Lőgyakorlatok, 1. Céllövés. Lőgyapot (piroxilin, nitrocellulóz, hexanitro-­cellidóz, cellinóznitrát), Schönbeintől 1846. felfe­dezett robbantószer, amelynek képlete: C6H7(N08)a02 (cellulóztrinitrát) v. ClgH14(N03)a04 (cellulózhexanitrát). Mind a két képlet szerint a L. alkotórészeinek viszonyos mennyisége és így szá­zalékos összetétele ugyanaz, csak molekulasúlyaik és szerkezeteikkel kapcsolatos tudományos neveik különbözők. A L. készítésének lényege a követ­kező : 1 sz. jól megtisztított és kiszárított pamutot 24 óráig áztatnak 10°-ra lehűtött olyan savelegy 10 sz.-ben, mely 1 térfogat 85 fajsúlyú tiszta kon­centrált salétromsavból és 3 térfogat 185 fajsúlyú tiszta koncentrált kénsavból áll. Ezután centri­fugáló gépekben vagy sajtolással a savnak fölös­legét eltávolítván, nagyobb mennyiségű vízbe dobják és több napig folytonosan tiszta vízzel mossák, végül az alacsonyabb cellulóznitrátok (kollodiumgyapot) kioldása végett 1 rész alko­holból és 3 rész éterből álló elegyben áztatják és enyhe hőmérsékleten (25—27°) megszárítják. A sajtolt (komprimált) L. hasonló módon készül, az­zal a különbséggel, hogy a jól kimosott tömeget a papírgyárakban használatos gépekben (rag en­gine) felaprózzák, forró vízzel péppé alakítják és nagy nyomású (600 atmoszférájú) sajtológépek­ben hengeralakúvá formálják. A L. pamuthoz hasonló test, mely alkoholban, éterben, kloro­formban stb. oldhatatlan, aceton igen gyengén és lassan oldja fel, feloldódik azonban koncentrált savakban. 150—180°-ra melegítve (néha már 136°-on) olyan gyorsan fellobban, hogy a puska­porra helyezett L. a meggyújtáskor a lőport nem lobbantja föl. E sajátsága miatt tenyérre téve veszély nélkül meggyújtható. A tiszta L. a levegőn nem változik meg, a direkt nap­fény kis mértékben elbontja. Könnyebben bom­lik akkor, ha nedves, legkönnyebben, ha nem volt tökéletesen kimosva. Az ilyen L.-ból gázok, néha vörös gőzök fejlődnek. A lassú bomlás kö­vetkeztében gyakran a raktárakban veszélyes robbanások következnek be, melyek iszonyú rom­bolásokat okoznak (Bouchetben, Dartfordban, Hirtenbergben). Tapasztalás szerint a L. sokkal állandóbb lesz, ha kimosás után híg szóda- vagy vízüveg- (nátriumszilikát) oldatba áztatják. Leg­fontosabb sajátsága, hogy ütéstől, erősebb lökéstől vagy durranó kénesővel meggyújtva igen hevesen felrobban. A L.-ból a fellobbanáskor nagy meny­nyiségű gázalakú test képződik (1 gr. L.-ból a búvárok szerint 500—720 cm( gáz fejlődik), mely főként szénoxidból, nitrogénoxidból, széndioxidból, vízgőzből, metánból és nitrogénből áll. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy a L. fellobbanásak­or a nagy mennyiségű gázon kívül igen magas hőmérsék­let, a számítás szerint 6000°, úgyszólván pillanat - 8 —

Next