Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)
R - Reuter - Reuter - Reuter-ügynökség - Reutlingen - Reutte - Rev.
Reuter 2. R., Eduárd, német protestáns hittudós és író, szül. Strassburgban 1804 júl. 18., megh. u. o. 1891 ápr. 15. 1872-ben strassburgi teológiai tanár Főművei: Geschiehte der heiligen Schrift Neuen Testaments (6. kiad. 1887); Geschiehte der heiligen Schrift Alten Testaments (2. kiad. 1890); Histoire de la théologie chrétienne au siècle apostolique (3. kiad. 1864); Cunitz-cal együtt kiadta Kálvin összes műveit Corpus Reformatorum cím alatt (1863). Reuter Camillo, orvos, szül. Resiczabányán (Krassó-Szörény vm.) 1874 febr. 11. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezvén, 1901 óta tanársegéd volt az elme- és idegkórtani klinikán. 1918. egyetemi magántanár lett a budapesti tudományegyetemen s még ugyanaz évben az ideg-és elmekórtan nyilv. rendes tanára a pozsonyi egyetemen. Tudományos dolgozatai orvosi folyóiratokban jelentek meg. E Lexikonnak is munkatársa. Reuter, 1. Christian, német író, szül. Küttenben (Zörbig mellett) 1665 októberében, megh. 1710 után. Életéről keveset tudunk. 1703—10-ig Berlinben az udvari ünnepélyek számára drámai szövegeket írt: L'honnéte femme oder d. Ehrliche Frau zu Plissine (1695); Der ehrlichen Frau Schlampampe Krankheit und Tod (1696); mindkettőt kiadta Ellinger (Halle 1890). Értékesebb regényszerű műve: Schelmuffskys Reisebeschreibung (1696, kiadta A. Schullerus, Halle 1885), melyben éles szatírával, de egyúttal egészséges, jóízű humorral gúnyolja korának hóbortjait. Életét megírták Fr. Zarncke, R. (Leipzig 1884) és E. Gehmlich, R. (u. o. 1891). 2. R., Florizel von, amerikai hegedűművész, szül. Davenportban (Iowa) 1893 jan. 21. C. Thomson, Emile Sauret és Henry Marteau voltak a mesterei. 9 éves korában diplomát kapott. Mint gyermek beutazta az egész világot és mindenütt meghódította a közönséget hegedűjátékával. Irt szimfóniát, szimfónikus költeményeket is. 3. R. Fritz, alnémet tájnyelvü költő, szül. Stavenhagenban (Mecklenburg) 1810 nov. 7., megh. Eisenachban 1874 júl. 12. Jogot hallgatott előbb Rostockban, majd Jenában, ahol diákmozgalmakba keveredvén, 1833. Berlinben elfogták és halálra ítélték. Az ítéletet a királyi kegyelem 30 évi várfogságra változtatván, nyolc évig sínylődött különböző várakban. 1840-ben kiszabadult; előbb gazdálkodott, majd tanító lett, az ötvenes évek közepétől kezdve pedig csak az irodalomnak élt. Tehetsége érett férfikorában fejlődött ki és különösen plattdeutsch tájszólásban írt humoros műveiben ért tetőpontot. Lauschen in Rimels c. sok kiadást ért gyűjteménye e nemben a legismertebb alkotása. Az észak-német társadalmi állapotokat hatalmas erővel és megrázóan festi Kein Hüstng c. elbeszélő költeménye. Legjelesebb műve, az Olle Kamellen, önéletrajzi vonatkozásaiért is nevezetes. Összegyűjtött művei: Sämmtliche Werke (Wismar und Ludwigslust 1863-1868,13 köt.). Újabb kiadásaiból a legteljesebb K. F. Mülleré (Leipzig, 18 köt.), kritikai kiad. W. Seelmanné (Leipzig); W. O. Fr. Frehse, Wörterbuch zu R.s sammtl. Werken (Wismar 1867); H. Ebert, R. u. seine Werke (Güstrow 1874); K. Th. Gaedertz, R.-Studien (Wismar 1890) ; P. Warncke, R. ( Leipzig 1899); Gaedertz, R. (Reclams Univ. Bibl.); Gálos R., R. (Uránia 1908). 4. R., Gabriele, német írónő, szül. Alexandriában 1859 febr. 8. Erkölcsi célzatú, a családi élet keretéből vett regényeiben leginkább egy-egy jól rajzolt jelenettel v. arcképpel hat. Legnagyobb hatást kisebb elbeszélések után megjelent első regényével: Aus guter Familie (Berlin 1895) ért el. Egyéb főbb művei : Glück und Geld (Leipzig 1888); Der Lebenskünstler (Berlin 1896); Frau Bürgelin u. ihre Söhne (1899); Ellen von der Weiden (1901); Frauenseelen (1901); Liselotte von Reckling (1903); Das böse Prinzesschen (1905); Wunderliche Liebe(1905); Der Amerikaner (1907); Das Problem der Ehe (1907); Das Tränenhaus (1909); Sanfte Herzen (1910); Frühlingstaumel (1911); Ins neue Land (1916); Die Tugend eines Idealisten (1917); Die Herrin (1918); Grossstadtmädel (1920); Vom Kinde zum Menschen (1922). Irt két írói arcképet is M. Ebner-Eschenbachról és A. Droste-Hülshoffról (1905). Magyarul megjelent: Egy úri leány története (reg., Budapest 1915 és 1920). 5. R., Hermann, német prot. teológus és történetíró, szül. Hildesheimben 1817 aug. 30., megh. Göttingenben 1889 szept. 17-én. 1876-ban Göttingenben teológiai tanár lett. Művei: Geschichte Alexanders III. und der Kirche seiner Zeit (2. kiad. Leipzig 1860—64,3 köt.); Geschichte der religiösen Aufklärung im Mittelalter (u.o. 1875— 77, 2 köt.); Augustinische Studien (Gotha 1887). Egyik alapítója volt a Zeitschrift für Kirchengeschichte (1876) c. jeles folyóiratnak. Reuter-ügynökség (Reuters Telegram Company, rövidítve R.T.C.), londoni hírlaptudósító iroda, mely Nagy-Britannia és Írország s a brit gyarmatok egész sajtóját távirati tudósításokkal ellátja, s magánosoknak is szolgál a legújabb jelentésekkel politikai, pénzügyi és közgazdasági eseményekről; a kontinens sajtója számára pedig naponkint ad ki egy Általános Tudósítót, melyben a Nagy-Britanniában végbement fontosabb eseményekről számol be. Fiók-Ügynökségei és levelezői vannak a föld fontosabb pontjain. A R.-et Reuter Paul Julius báró (szül. Kasselben 1821 júl. 21., megh. Nizzában 1899 febr. 25., kit a szász-koburg-gothai herceg 1871. bárói rangra emelt) alapította 1849. Aachenben, honnét 1851. Londonba tette át. Reutlingen, a württembergi Schwarzwaldkerület és I. kerület fővárosa a Sváb-Alp lábánál, termékeny vidéken, (1919) 28,891 lak.,pamutszövőkkel, gyapjú- és pamutfonókkal; szövőiskolával, pomológiai intézettel; kénes fürdővel; a xni. és XIV. sz.-ból való gót templommal. R. List nemzetgazda szülőhelye. R. 1240-ben lett birodalmi várossá; a sváb földön először fogadta be a reformációt; 1803. került Württemberghez. V. ö. Hochstetter, Führer durch R., (9. kiad. 1914). Reutte, az ugyanily nevű tiroli kerületi kapitányság székhelye, a szomszédos Breitenwang kisközséggel együtt (1910) 1723 lak., pamutfonással és szövéssel. Rev. (többes számban Rev.), Angolországban és Amerikában szokásos rövidítése a Reverend 14* 11 — Rev.