Ring, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 3. szám
lyik a szó, hogyan magyarázzuk váltakozva a filmes kifejezéseket, formulákat, „technikai forgatókönyv”, „szinopszis”, „irodalmi forgatókönyv”, mikor történt valami „szóbelileg” és mikor „írásban”; arra gondoltam, valahol olyan az író — rendező kapcsolata — nem pontos hasonlattal! —, akár a házasság. Elején hatalmas — szellemi — egymásra találás, ízlésazonosság, gondolkodási egyezések, tervek, álmok, a szépreményű jövő színes taglalása... Miként a friss házasok: tervezés, jövő, gyermekáldás, lakás, berendezés, szeretet és szerelem. Ekkor soha senki nem gondol arra: mi lesz, ha elválunk?! Ebben a mámorban, eben a közös repülésben még senki sem gondolkodik arról, kié lesz a tésztaszűrő, kié a tévé, a mozsár, a gyerek, a függöny? író és rendező a „mézeshetekben” szárnyalva dolgozik, pennája tüzes sorokat ró, füstöl az írógépe. Egymás kezéből kapkodják ki a lapokat, a rendező egyszemélyben lejátssza az egész filmet, színésznevek röpködnek, jelenetek vázolódnak fel. Ki gondol ilyenkor a válás végtelen szomorúságára? A hoci-nesze megalázó szertartására? A „szerzői jogaim hathatós védelmére”? Kiben merül fel, hogy a kiválasztott lény, munkatárs, barát, mármár családtag, akivel közös programok keletkeznek, akinek családja az én családommá válik és viszont, az majd a tárgyalóteremben ellenfélként döfköd a kardjával s megsemmisíteni igyekszik? Angyal szállt a tó vizére S ekkor, ebben a reménytelen pillanatban, amikor az aszály már kiszárította az agyakat, a bíró szavára angyal szállt a tó vizére, szárnyaival hullámokat keltve: „A Bíróság szakértő bizottságnak adja át az ügyet, eldöntendő, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A szakértői testület komoly szaktekintélyekből áll, jogászokból, írókból, szerzői jogi korifeusokból; itt az igazság, ha törik-ha szakad, ki lesz derítve!” Visszhangzott a terem: „szakértők! SZAKÉRTŐK! SZAKKÉRÉRTŐKÉK! SZAKÉRTŐÓÖÖÖÖÖK! Eddig mindent a felperesnek, azaz nekem kellett bizonyítanom. Magam szereztem be peres feleim címét, műveik hollétét, szerződési számát, a trikót, felkutattam a rajzfilmstúdiót, a képregényeket, megvettem a Linda-lemezeket. (Ez utóbbiak „per tárgyává tételétől elálltunk.”) Az alkotó eddig alkotott, most megpihen. A Nagytekintélyű, Tudós Szakértők megállapítják: kinek van igaza, ki lopott kitől. A szakértők névsora természetesen a peres felek előtt titkos, tehát biztosra vehetjük: pártatlan, igazságos döntést hoz majd a — nem is oly közeli — jövőben. Ekkor 1988 májusát írtuk. Ez idő tájt tartották a XIII. pártkongresszust, innen számíthatjuk megindulásunkat a demokrácia felé, ekkor nyíltak ki a nyíltság virágai, mit számított ez A PER? Egy esztendeje haladt a maga útján a TV új sorozata, a Szomszédok, melyet nagy kedvvel, rettenetes ambícióval írtam (más szerzőkkel). És mégis, legbelül — már csak ilyen gyarló lény az ember! — bennem kutakodott a kisördög: mi lesz a Linda-per kimenetele? Hősnőm (mások szerint nem az enyém), a képernyő után A BÍRÓSÁGOT is meghódította? Mindössze tizennyolc (18!!!) hónapot kellett várni „az igazság pillanatára”... (folytatjuk) • Fotó: Apró Andrea Meglepetés a Ring következő számában! Jövő heti lapszámunk minden vásárlója 150 forintos MAXIMális ajándékban részesül. Vegye meg a Ring következő számát! Kellemesen meg fog lepődni! tettel „igazi" kisgazdapárt szolgálhatok ellenőrzött Helyesbítés Előző számunkban jelent meg „Hárfa” Mária manöken jövendölése arról, mit vár 1990-től. „Várakozásán” fölül ajándékozta őt meg azonnyomban a nyomda ördöge nevének „muzikális” elírásával: „Hárfa” Mária ugyanis — Háffa Mária. Elnézést kérünk. Helyreigazítás Lapunk első és második számában megjelent Kardos Gábor Lakni vagy Lakolni? című írása. A II. résznek az aláírása lemaradt, továbbá az I. rész bevezetőszövegének utolsó mondatában „... tanácsi lakbérfizetők”-ről van szó.