Ring, 1992 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1992-01-07 / 1. szám

ring Tartalom 2. Vas István 3. Balaskó György (Oroszlán) levele a Ring-hez 4. A pénz világa - interjú Botos Katalinnal (Földesi József) 6. Szeretni az embereket (Déri János beszélgetése Balaskó Jenővel) 8. Jönnek a japánok! (Horváth Béla) 11. írószövetségi elnökök akkor és most (Párkány László) 12. Agyonszennyezett város alatt - műtő - sterilitás (Albrecht Gyula) 14. Az óceán mély hálói (Pardi Anna) 15. Lapozgató hétről hétre A 13 646-os számú láda (Kiss Károly) 17. Vasárnapi Újság (Szerkeszti: Győri Béla) 32. RTV 34. Beszélgetés a 75 éves Csorba Győzővel (Rózsa Klára) 38. Szurkáló 39. Ládafia 41. Helyünk a világban (Kászoni Balázs) 44. Szálljon be a Ringbe! 48. Ring - Rejtvény A címlapon Szántó Tamás felvétele látható. Kedves Olvasóink! Lapunk a szerkesztőség címén (a portán) is megvásárolható. 1992/1. JANUÁR 7. Balaskó György (Oroszlán) levele a Ring-hez Kedves otthoniak, tisztelt Ring, Oroszlánok, itt küldöm kissé megkésve Földesi úrnak és teljes szerkesztőségének levelemet, melyben tudatom, hogy jól vagyok, bár olvastam X Úrnak ízlésem és etikám rombolódásán aggodalmaskodó sorait. Apám fent jelzett művelete fölötti aggodalmam, sajnos, minden időmet elveszi, ezért ismerőseimnek is ritkán van időm írni, különben is: jobb, ha nem írogat minden ember, akinek sikerül tollat szereznie valahonnan, mert a papír, az mindent kibír. És nem jó, ha többen írnak, mint ahányan olvasnak. Idő múltával az emberke felnő, lesz ítélőképessége, és szabad akaratának következményeként eldöntheti, hogy festő lesz-e, avagy szobafestő. És mivel értelmet és önkritikát is szerzett útközben innen-onnan, azt is képes esetleg eldönteni, hogy rossz festő akar-e lenni, vagy jó szobafestő. Ilyen utakat bejárva lettem én inkább olvasó, mint író. Kedves Úr, remélem, nem vádol elfogultsággal, ha Ön mellett drága Apám is helyet kap szívemben, és védelmében - bár védelmezők nélkül is elvan ő - írok néhány sort, miközben nem feledkezem meg az Ön remek ízléséről, etikájáról, és értelmi képességéről sem; tartozom ennyivel, hiszen aggódott már Ön is értem eleget. („Ne rombolja fia ízlését és etikáját!”) Ugyanis kiderült, hogy Ön figyelmével tünteti ki apám hozzám írott leveleit, és észrevételezi „azt a fokozatos, de megállíthatatlannak tűnő lezüllést a gyűlölködésbe és ízléstelenségbe, ami talán a jobb sorsra is képes írót egyre inkább a hatalmába keríti. Amit azonban augusztus 4-én produkált, az túlfeszíti a fantázia kereteit.” Olvastam a szóban forgó írást („És fejére esett egy gramofon...”), és szégyenkezve bár, de közlöm Önnel, hogy fantáziám kereteit nem bírta szétfeszíteni. Ebből a látszólagos ellentmondásból két dolog következik: vagy az ön fantáziája kicsi, vagy az enyém túl nagy. A későbbiekben, tisztességesebb hangot követelve, bemutatja nekünk saját, leleményesnek éppen nem mondható vitakészségét: „Mondhatná valaki, hogy ez nem így van, a helyzet éppen fordított, vagy hogy mindketten liberális politikusok... stb.” (Itt Antallról és Gönczről van szó.) Hát persze, mondhatná, Ön biztosan mondaná is, de lehet, hogy a dolgok kissé árnyaltabbak, mintsem hidegek vagy melegek. „Balaskó elegendőnek tartja, hogy kifröcskölje magából Göncz Árpád iránti gyűlöletét.” - írja. Lehet, hogy mi ketten nem ugyanazt olvastuk? Uram! 1990 nyarán meglátogattak szüleim, itt, Philadelphiában, és érdeklődhettem apámtól Göncz Árpád felől is. Nekem csak az a képem van a politikusról, amit akkor alkottam apámat hallgatva, mivel nem láttam és nem hallottamm még a rádióban se a köztársasági elnököt, és talán ez volt az első „nézhető” kép az eddigi életem során szerepelt magyar politikusokról szóló képtárban. A második „nézhető” kép Antall Józsefé volt, amit szintén ama beszélgetés során alkothattam, vagy inkább alkotott számomra az a „gyűlöletet fröcsögő” Balaskó Jenő, az én apám. Aztán hirtelen valami lóversenypályán találjuk magunkat: elöl fut Etika, mögötte ízlés, majd Tisztesség, de leghátul talán: Agyvelő. „Az azonban különös éle, hogy valamiféle hölgy - állítólag - egyszer L. Z. újságíró ölébe ült, és ettől L. Z. bizonyára szexuális izgalomba jött. Milyen az a keresztény etika, amely az ilyenfajta romlott és éretlen serdülőkhöz méltó szellemeskedésnek helyt ad? Tudtommal a keresztény etikának az is része, hogy ne űzzünk gúnyt embertársaink testiségéből.” Ebben a pillanatban kellett rájönnöm, hogy nem az én fantáziám tág, hanem az Öné szűk. Kedves Uram! Az említett jelenet egy miniszterelnöki sajtótájékoztatón történt. Kérdem az ízlés és etika lovagjától: kire tartozik L. Z. testi vágya? Talán rám? Végigbarangoltam apámmal néhány év jó néhány éjszakáját, de sohasem láttam ízléstelenül viselkedni, pedig a vagányabb rétegekben lüktettünk. Kinek is felejtett el L. Z. tiszteletet adni? Elsősorban Magyarország miniszterelnökének, ebből következve hazánk választópolgárainak. És a fenti testhelyzetből ad valaki politikai elemzést az ország két vezető politikusáról? „Balaskó úr kissé komolytalanul hivatkozik a magyar népre. A magyar nép azt kívánja - úgymond - Antall Józseftől, hogy keményítsen, akár a népszerűtlenség árán is.” Önnek persze rögtön a gumibotok jutnak eszébe - nekem nem. Valami baj van velem? Mert nekem valami rend utáni vágy jut eszembe, de nem a félelem rendjéé, hanem valamiféle „felnőtt” rendé. Demokratikus rendé. Ez a kormány Magyarország hosszú idő után első választott kormánya. Nem értem, miért ez a nagy ellenségeskedés vele szemben? Nem vagyok otthon a magyar politikai életben, viszont elfogult se vagyok. Innen úgy tűnik, mintha az ellenzék alkalmazna terrort a kormány ellen. Szervezett ellenségeskedéssel, valószínű, hogy éppen némely ellenzéki körök csapják be, vezetik félre az effektíve termelő tömegeket, ők, az örökös fiktívek? Kedves Uraim, etikus az lenne, ha az ellentéteket félretennék, összefognának, közösen dolgoznának, esetleg politikai ellenfeleiket is segítenék a valóban közös cél érdekében. Ha ezek után azt érzi, hogy esetleg én is „vérgőzös” vagyok, hát csak érezze. És szervezzék apám ellen is nyomorú háborújukat, becsületükre jellemzően. Higgye el, akár a Goethe szellemet követve is: az ember még szeretheti Beethoven zenéjét, az Eroica szimfónia szellemét. Jó szívvel üdvözlök mindenkit: Balaskó György (Oroszlán)