Rockinform, 1998 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1998-10-01 / 8. szám
a „fogd meg és pusztítsd el" irányzatot az érzelmekkel variáló Skid Row zenéjére igenis ki volt éhezve a közönség. Az eladásokat és Davidék népszerűségét csak fokozta egész Amerikát átszelő 89-es turnéjuk a Bon Jovival, majd az összes többi fellépés: Európa a Mötley Crüe-vel, az Államok az Aerosmith-szel, továbbá az önálló koncertek és a Moscow Music Peace-es közös fesztiválfellépés a Mötley-vel, a Cinderella-val, Ozzy-val, a Scorpionsszal, meg persze Bon Jovival Mielőtt hozzáláttak volna második lemezükhöz, egy feldolgozással (a Sex Pistols „Holidays In The Sun"-jával) szerepeltek a „Make A Difference Day" válogatáson, amit ‘91. május 20-án követett a „Monkey Business" kislemez, a júliusi „Slave To The Grind" LP beharangozója. Skid Row-ék második anyaga annak ellenére, hogy zeneileg jóval feszesebbre, keményebbre sikerült, azonnal a Billboard lista élére ugrott. Köztudatban való fennmaradásukat a kitűnően sikerült dalok („Psycho Love", vagy akár a „Wasted Time", „In A Darkened Room") mellett energikus színpadi show-iknak, illetve a bálvánnyá nemesült Sebastian nagyszájú kijelentéseinek köszönhették. Például Bach ez idő tájt sértette vérig Jon Bon Jovit, aminek nyilvános bocsánatkérés lett a vége. Botrányok szegélyezték tehát a csapat pályafutását, rengeteg elismerés, díj, majd a hatalmas lendületből az 1992-es „B-Side Ourselves" minialbum vett csak vissza, mely a megjelenés hetében „csupán" az 58. helyig jutott az angol listákon. Ezen az EP-n egyébként öt feldolgozás kapott helyet: a Ramonestől a „Psycho Therapy" (ebben Bolan énekelt és a Faster Pussycat-es Taime Downe vokálozott), a Kiss „C'mon And Love Me"-je, a Rush-tól egy átirat, Jimi Hendrix „Little Wing"-je, na és a Rob Halforddal közösen előadott Judas Priest klasszikus, a „Delivering The Goods". Bármennyire sajnálatos is, a Skid Row varázsa fokozatosan kezdett elmúlni, sőt Bach és Sabo között annyira megromlott a viszony, hogy sokáig nem is beszéltek egymással. Bas '94-ben régi együttesével, a Madam X-szel írt így néhány új dalt egy Ep-hez, mivel addigi énekesük Bret Kaiser továbbállt, Sabo pedig a Kiss „Revenge" LP-jéhez szerezte a „Do You Wanna Touch Me Now?" című nótát. A bonyodalmak, illetve a zenei kirándulások ellenére azért 1995-re csak megszületett a hármas sorszámot viselő S. Row-alkotás, az erőteljesen „elmetálosodott", „elgrunge-osodott", a korábbiaknál kevesebb jellegzetességet felvonultató „Subhuman Race". Ettől függetlenül a kiadvány az amerikai listákon a 35. helyen startolt, míg Angliában a 8. helyről indult a Bob Rock csúcsproducerrel (Mötley Crüe, Metallica) készített album. Eladások tekintetében közel másfél millió példány talált belőle gazdára, csak Japánban két nap leforgása alatt 160 ezer darabot vettek meg. A szüntelen turnézást még az évben megörökítették egy hatszámos koncert minialbumon („Subhuman Beings On Tour"), ezen londoni koncertjükből kaphattunk ízelítőt. Valamint másik jelentős eredménye Affuso-éknak, hogy „Breakin' Down" nótájukat a „Prophecy" című film betétdalának választották. Valami azonban már érződött a levegőben... A Skid Row-val kapcsolatban aztán egyre komolyabb pletykák kaptak szárnyra, Bach fokozódó beilleszkedési nehézségeiről, mígnem hivatalosan is megerősítették a hírt: a frontembert két lábbal rúgták ki a zenekarból, bevették helyére az ismeretlen Shawn McCabe-et. Sőt az is nyilvánosságra került, hogy Sebastian Bach jelenleg az ex- Smashing Pumpkins dobossal, Jimmy Chamberlinnel próbál szerződést összehozni új csapatának, a The Last Hard Mennek. Ezzel együtt tehát a Skid Row mint olyan, megszűnt létezni, Szabóék felvették az Ozone Monday nevet. Lehet, hogy később bánni fogják ezen lépésüket? Nem egyszerű történet a Rag Dollé. Erre akkor jöttem rá, amikor Dr. Kőváry Péter jogász úrral (amúgy énekes/gitáros) áttekintettük a csapat pályafutásának mérföldköveit egy útszéli büfében, valahol a préri közepén. Odakint 40 fokos meleg, idebent a zenegépből James Brown festi alá Péter mondandóját. Idilli a hangulat... „1990 tavaszán kezdtük gimnazista zenekarként - emlékezik vissza Peti -, és mivel elég primitív módon kezeltük hangszereinket, megelégedtünk a punk-rockkal. A felhajtás viszont nagy volt körülöttünk, faltuk a lányokat, botrányhősökként tetszelegtünk, aztán fokozatosan megtanultunk zenélni, illetve változott az ízlésünk is, így átpártoltunk a Rolling Stones típusú rhythm and blueshoz.” Persze a tagcserék a Rag Dollt is sújtották, lassan a próbák is elmaradtak, és egy évre emiatt beszüntették működésüket. Végül csak összejöttek megint, de 1995 és '96 tavasza között ismét szünet következett. „1996 márciusában alakultunk újjá - folytatja az énekes -, elvégeztük az egyetemet, és a másik két alapítóval, Simon Tibor dobossal, illetve a testvéremmel, a szintén gitározó és éneklő Zolival újra elkezdtünk próbálni. Csatlakozott hozzánk még Such Tamás basszusgitáros, és ezzel a - máig is érvényes - felállással vettük fel '96 augusztusában Pécsett az első ötszámos demónkat.” A „Superman Lover” című anyagon a két, máig kedvenc koncertdal az „Ignite My Energy” és a „Moonstruck" mellett szerepelt egy James Brown feldolgozás is, a „Papa's Got A Brandnew Bag”. Második hanghordozójuk pedig a napokban jelent meg szerzői kiadásban „Sonic Infusion” címmel. A kazetta 18 angol nyelvű számot tartalmaz, a jó értelemben vett - klasszikus elemekre építkező modern rockzene jegyében. „A korai '60-as és a késői 70-es évek határozzák meg leginkább zenei ízlésünket, megpróbáljuk keresztezni az Aerosmith és a Rolling Stones rockos vadságát a korai funky zenék lüktetésével, illetőleg az INXS vagányságával. Talán furcsa, de még a mai együttesek közül is olyanokat szeretünk, mint a Black Crowes, a Reef, a Kula Shaker, vagy az Ocean Colour Scene.” Ugyan Rag Dellek elsősorban szűkebb hazájukban és a Tiszántúl városaiban hirdetik a retro rock igéjét, idén májusban azonban két koncert erejéig Franciaországba is eljutottak. „Meghívást kaptunk a május 30. és június 1. között megrendezett, tizenkét éves múltra visszatekintő F.I.M.U.-ra, vagyis a Festival International Music University-re Belfort városába. Képzelj el 8-10 színpadot, amelyeken három napon keresztül szólt a rock, a dzsessz, a blues, a kórusoknak a templomok biztosítottak helyszínt, sőt még színházi színpad is volt. Konkrétan mi két alkalommal léptünk a deszkákra 3-4 ezer ember előtt, természetesen nem ugyanazt a programot játszottunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és véletlenül összefutottunk egy olasz női csapattal is, a Moody Rag Dollsszal...” Egyértelmű, hogy a zenélésből egyelőre a Rag Doll tagjai sem tudnak megélni, ezért amíg nem változik a helyzet, polgári foglalkozásukból tartják fent magukat. Péter jogász, öccse Zoltán pszichológus, Tibor matematika-rajz szakos tanár, Tamás pedig fotóriporter. Van aki felcserélné ezt a zenélésre? Kapcsolatfelvétel: „Rongybaba” Könnyűzenei Kulturális Egyesület, Dr. Kőváry Péter elnök, 5600 Békéscsaba, Penza stp. 17/a IV.em. Tel.: 66/442-155 vagy 30/850-848 Internet:www.geocities/sunsetstrip/club/3388/ragdoll.html Bánfalvi Ákos -Te rongyos élet '98 október 43