Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)

2002-08-01 / 6. szám

a sziGeten Pat Metheny Group, Margit-szigeti Szabadtéri Színpad, 2002. május 31. mintha elromlott volna a busz. Ennek következtében a passz­osztás megbeszélt idő­pontját sikerült lekésnem, sőt a kezdést is majdnem. (Hálaima helyett rebegje el min­den utastárs a Barackra vonatkozó opusát!) Az előjelek e közjáték nélkül sem voltak egyértelműen pozitívak, hiszen az aktuális le­mez jellegzetes Metheny-album ugyan, de meglepetéseket, újdonságokat csak annyit tartalmaz, amennyi az új tagok kvalitásaiból, egyéniségéből feltétlenül következik. Eb­ből az anyagból - ellentétben az előző "Imaginary Day”-jel - nem biztos, hogy összeállít­ható egy teljes előadás. Kiderült: ezt Methenyék is éppen így gondolták. Az első új szerzeményt (az "As It Is"-t) csak negyedikként merték elővenni a tarsolyból. Addig is, igyekeztek meggyőzni a telt háznyi közönséget afelől, hogy egy gondosan összecsiszolt, ökonomikusan felépített koncertprogram "haszonélvezőivé" válhatnak. A műsort három alapelemből építették fel. Az egyik a PMG tagjainak egyéni képességei, amelyek duók, valamint szólók révén jutot­tak leginkább érvényre. Az ezúttal is sokszínű játékot nyújtó Methenyt, Mayst és Roddyt azt hiszem, nem kell bemutatni. A többiekről viszont jóval több pozitívum derült ki, mint amennyit a lemezfelvétel alapján sejteni lehetett. Az új dobos, a mexikói Antonio Sanchez elődjénél karakteresebb figura, akinek a latin muzsika sokkal inkább a vérében van, ugyanakkor technikailag is bámulatos dolgokra képes. A kameruni Richard Bona sokoldalúságával és a hangi adottságaival tűnt fel. Ütőhangszeres zsonglőrként viszony­lag keveset mutatott, ám a basszusgitár kifejezetten jól állt a kezében. A trombitás-éne­kes Cuong Vu pedig a különleges hanghatások mesterévé nőtte ki magát a szememben. A program másik összetevője akár Metheny eddigi munkáinak áttekintéseként is felfog­ható, hiszen az "American Garage"-tól a "Secret Story"-n keresztül az "Imaginary Day"-ig számos albumról "gördültek le" számok, közte néhány közönség-kedvenc. Ha jól emlékszem, az új anyagból mindössze öt szerzeményt tartottak érdemesnek meg­mutatni. Szokásukhoz híven meg sem kísérelték egy az egyben eljátszani azokat. Új tó­nussal, új hangulattal, új szólóval gazdagították valamennyit. Sőt, volt, amelyikbe új hangszert is illesztettek. A háromféle "anyagot" okosan keverve adagolták Methenyék, felváltva (és szinte észre­vétlenül) lopva időt maguknak némi pihenésre, ami egy hosszú turnén megengedett és természetes. A vérprofin kivitelezett buli árnyoldala a zenekartól függetlenül mutatkozott meg. Vala­ki (azaz: valami milliomos állat) képes volt ilyenkor tűzijátékot rendezni a közelben! A petárdák pufogása bizony, tönkretett egy számot, vele majdnem több ezer ember szóra­kozását. (Magyarország, 2002.) Szerencsére, az afféron a buli közepe táján, folytatás nélkül sikerült túljutni. A végére talán csaknem mindenki elfelejtette. A hűvösödő, mégis forró hangulatú estét a PMG ütőhangszeres parádéval és laza, felszabadult játékkal köszönte meg. Ezúttal is beigazolódott, hogy mennyire más típusú élményt tud nyújtani egy koncert a lemezfelvéelhez képest. Mégis, a lélek egyensúlyához azt hiszem, mindkettőre szükség van. olasz­­­Fotó: Szanyi G. Zucchero közönség...? A tálján Zucchero azon kevés rocksztárok egyi­ke, akinek sikerült be­törnie az angolszász­i színtérre is. 1992-ben helye volt a Freddie Mercury-emlékkon­­certen háta mögött a Queen legénységével. 1994-ben a 25. évfordu­lóját ünneplő Woodstock fesztivál egyetlen nem angol nyelvterületről érkezett szereplője volt, 1999- ben pedig a Net Aid koncerten lépett fel. Ké­szített felvételeket Paul Younggal, Tina Turnerrel, Joe cockerrel, de dolgo­zott Tom Jones-szal, Eric Claptonnal... A budapes­ti koncertjét hirdető pla­kátok még június elején is láthatók voltak itt-ott a fővárosban. Mindezek ellenére szégyenletes érdektelenség kísérte a koncertet. Az előadásról kellene beszámolót írnom, de jó pár gondolat nem hagy nyugodni. Az első, hogy miért kísérte ilyen érdektelenség ezt a hangversenyt? Ha csupán a magas jegyárban keresném a megoldást, az nem lenne igaz. A Petőfi Csarnok szabadtéri színpadára meghirdetett koncert még a helyszín mö­götti városligeti rétre sem vonzott harminc-negyven potyázót. Jól emlékszem, amikor Robert Plant vagy a Jethro Tull együttes játszott, akkor bizony annyian zsúfolódtak össze itt, mint egy május elsejei majálison. Zucchero vitathatatlanul az egyik legjobb énekes Európában. Nemcsak olaszul, hanem angolul is éne­kel. De nemcsak a “mezei" közönség, hanem a szakma sem mutatott érdeklődést. Egy kezem elég volt, hogy az élőzenekar tagjain kívül megjelent hazai muzsikusokat összeszámoljam. Vagy már a júniusi koncertdömpingre (LGT, Santana, Roger Waters, Jamiroquai, Supertramp, Dream Theater) tartalékolt a nagyérdemű? Azt hiszem, megérdemelne egy misét a közönség, a szervezők és a zenészek vélemé­nye. Mert nem ez volt az egyetlen "beégett" buli mostanában. Valami tehát nincs rendben a rockzene háza táján. De néhány polgári szó erejéig tekintsünk vissza Zucchero fellépésére. A pasas külső megjelenésében is mentes minden sztár allűrtől. A plakátokról és a Shake album borítójáról jól ismert napszemüveg mel­lett egy fekete póló meg egy viseltes farmernadrág volt rajta. Ha egy kőbányai kocsma ajtaján lépett volna ki, az ördög sem tudta volna megmondani, hogy ő a negyvenhét éves Adelmo Foraciari, az ola­szok egyik legnagyobb énekes sztárja. A koncert természetesen a legutóbbi Shake albumra hajózott. Két nagyszerű hangú, mázsa feletti test­súllyal rendelkező, de egyáltalán nem lomha fekete hölgy rezegtette hangszálait és tette próbára a színpad deszkáinak teherbírását. A sötét rassz­ képviselte még a basszeros, valamint a scratch-elő, sza­xofonozó, néha ritmusgitározó jolly joker. A főszereplőn kívül sápadtarcú volt még a gitáros, a billen­tyűs és a dobos. A négy + négy összetételű csapat nagyon egységes volt, minden a helyén szólt. A ke­verést azonban nem tudnám maradéktalanul dicsérni, mert a bekevert hangminták nem igazán szó­laltak meg. (Pl. az I Lay Down című darabban John Lee Hooker hangjára inkább a lemezről emlékez­tem, mintsem a hangszórókból hallottam.) Zucchero latin szenvedéllyel adta elő dalait, melyeket a cse­kély számú közönség jól vett. Az olasz szimpatizánsok láthatóan és hallhatóan ismerték a nótákat és gyakorta énekelték is. Kívülről nézve Zucchero nem mutatott csalódást, hogy embererdő helyett több­nyire az üres beton kacsintott vissza rá. Remélhetőleg nem ez a Budapest vésődik emlékezetébe, in­kább maradjon meg ott 1988-as filmzenelemeze, a Snack Bar Budapest. Pietro Nobile Grosso­­­Fotó: David Is. EREDMÉNYHIRDETÉS 'c A Rockinform 2002. májusi számában megjelent Gluecifer rejtvény megfejté­se a következő volt: A zenekar Norvégiából származik. A Record Express által felajánlott Gluecifer: Easy Living c. maxi CD-ket a kö­vetkező helyes megfejtők nyertek: Dömö­tör Zoltán -­ Csömör, Szabó Zoltán - Hevesaranyos, Takács Benedek - Pécs, Vígh Vivien - Újszász. fi nyerteseknek gratulálunk, a nyereményeket postázzuk! Gitár CDU Megnyi hétfőtől péntekig 13.00-19.0 HANGSZERBOLT Budán ! Tel./fax: 250-1924 E-mail: gitarodu@westel900.net Bp. III., Árpád fejedelem útja 50.

Next