Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám
DCollage: Egyéni nézet Szerzői kiadás Amit a Jerichonál hiányoltam, itt van feketén-fehéren. Tökéletes, olvasható, printelt bemutatkozás, ám a borító második-harmadik üresen ásító oldala náluk is érthetetlen. A műfaji meghatározásukkal is kissé baj van. Meglehet, a stoner/doom/postgrunge a fiatalabb korosztálynál divatos szóhasználat, de csak azért, mert nem ismeri a '60-as évek közepének pszichedelikus/hippie/progresszív vonalát. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nincs új a nap alatt. A pontos műfaji meghatározásnak van jelentősége, szerintem bátrabban vállalják a progresszív vonalat, mint a már kifulladt, grunge-ot Az ének alatt is folyamatos szólózás az amerikai Jefferson Airplane - később Starship - védjegye volt, ráadásul ott is női énekes danolt. A hápogó használata Hendrix szellemiségét kelti életre, míg a Ne kérj inkább metal-hard rock keverék. Bátran vallják, hogy a négy felvételre - amelyhez, néhány másodperces intro és coda társul - mindössze tizennégy órát szántak a stúdióban. Ennek eredményeként egy szinte spontán - az említett hippie időszak megszólalásához hasonló produkció született. Korosztályom számára némi nosztalgiával vegyes jó érzést kelt, hogy akaratlanul is megelevenedik a múlt, azzal a különbséggel, hogy ha már ezt az irányt választották, építsenek bele több megjegyezhető dallamot (lásd J.A.). Email: dcoltage@freemail.hu. Postacím: 2040 Buders, Petőfi S. u. 3 (Győri Levente). Tel.: 23/414-895,20/947-1827 1912" Captain Cook Cry Free: Made In Hungary Szerzői kiadás Az ember időnként nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. Esetünkben ennek az az oka, hogy adott egy piszkosul jó amatőr - 2001- ben készült koncertfelvétel, amelynek a tálalása viszont a nullával egyenlő. Mire gondolok? Ma már egy ilyen semmitmondó borítóval fölösleges kiállni a placcra. Nincs rajta se kép, se saját legó, márpedig a Purple embléma a magyar alteregón nem segít. Ennyit a külsőségekről, majd a fiúk eldöntik, hogy megfogadják-e a tanácsot. A csapat viszont valóban kiváló, és igaz ez akkor is, ha nem Gillan, hanem sokkal inkább Chris Farlowe orgánummal áldotta meg az Isten az énekest. Remélem, ezt nem veszi sértésnek. A tíz felvétel részben az eredetiek másolata, de mint jogosan írják, ahol lehet önálló ötleteket is beépítettek. A buli jól felépített, logikusan és eredményesen fokozza a hangzatot az extázisig. Vajon hogyan szólna ez az egész, ha profi módon, sávokra bontva vehették volna fel? Jelzésértéke így is óriási és tökéletes, a Burn és a Perfect Strangers kivételével a Purple korábbi, klasszikus időszakából válogatnak. Megalkuvástól mentes, nyers hard rock. Elérhetőség: 20/511-70-65, Kovács Géza menedzser. Honlap: www.extra.hu/cryfree, e-mail: scholz.attila@axelero.hu 64'57" Sz.G. Titkolt Ellenállás: Velünk vagy ellenünk Szerzői kiadás/RockWorld Bt. Ezúttal, azt hiszem, indokolt a CD beérkezésétől számított kései cikkközlés, hiszen ekkora "pingpongmeccs" ritkán folyik egy lemezzel. Mármint, a kollégák közt, hogy kitérjen a róla írás általi megtiszteltetés. Nem szeretem megtisztelve érezni magam, ám a visszáru a szerkesztőség címére, pénzembe kerül (postaköltség), és az asszony nem díjazza az ilyesmit. Hát, így a nyakamon maradt. (Az asszony is valahogy. Micsináljak?) Mire a nagy fanyalgás? Mert, nem kaptunk infót a zenekarról? Előfordult máskor is. Nem kifogás! Hogy jót nem igazán lehet írni az anyagról? Kellemetlen, de ha valaki k.-nak áll (értsd: kritikusnak), ezt is vállalnia kell. Mert ugye, jelen esetben a zene nem több, mint hard rock-elemekkel kevert HD sablonok. Szóval, semmi különös, de van, akinek elég ennyi. A szövegek meg... Hogy is mondjam? Célratörően egyszerűek. Például egy példa. Nem lesz hosszú. "Eljön a mi időnk, KITARTÁS!!! / Tisztogatás kell, csináljunk rendet, / Egy lehet a cél, csak egy árja magyar nemzet." Most már minden világos, ugye? No comment. 37'19" olasz Smafu: Kis- és nagykálmánkodások Szerzői kiadás Kálmánkodnak itt ezek a Smafuék, de jól áll nekik! Kikupálták magukat a NOFX-en, a Green Day-en, az MxPx-en, a Ranciden, meg a Blink-182-n, összedobták a 2000-es "Gazdaságos" demójukat, most pedig az arcunkba nyomják bemutatkozó minialbumukat, de jól teszik! Már csak azért is, mert tök vidám, tök laza, tök dallamos deszkás punkzenében utaznak, de jól érzik magukat a buszon is! Mondhatnánk (és mondjuk is), hogy stílusuk 'ungarische kaliforniai punk', ez annyit jelent, hogy olyan, mint az ottani bandák érzés- és szemléletvilága, de jól átszabva! Smafusan, pofonegyszerű, de ragadós témákkal, komolytalan szövegekkel, fiatalos lendülettel, de jól tálalva! A jópofa dalcímek ("Ne gyere el a Smafu koncertre" vagy "Tschitschka") már eleve könnyed perceket sugallnak, gyúrhatunk a nevetőizmainkra, de jól esik! Akárcsak az, hogy azért számaik nem egy kaptafára íródtak, így tuti slágernek ígérkezik a dallamos "Miért nincs nekem barátnőm?", a ska-s "Tschitschka", a Green Day-re hajazó, fékezhetetlen "Ne gyere el..." (Na hova?), és nem utolsó sorban a "Trendi, ahogy kell", de jól felsoroltam! Ennyi mára, de azért jól éreztük magunkat! Ti hogy szórakoztatok? Kontakt: Lepahin Péter, 6724 Szeged, Vértói út 1. Tel.: 30/975-72-95 Email: smafu@maffia.hu Internet: http://punk.supergamez.hu/smafu A jelszó: Trendi, ahogy kell! 40'14" B.Ákos Józanészek: Demo 2001 Ha jól emlékszem, 1998-ban, amikor legutoljára írtam a Józanészekről, nem voltam túlontúl elragadtatva tőlük. Azóta eltelt négy év (ha a sorrendben ötödik demójuk készültéig számoljuk, három), s az együttes előnyére változott. Ma már egy korrekt rock 'n' roll csapat benyomását keltik, profik módjára nyomják dallamos hard rockjukat, melyben a '80-as évek hatásain túl modernebb törekvésekben sincs hiány. Hiába, idő kell a jó munkához! Ugyan sajnálatos, hogy a ritmusszekció leépült, de a Józanészek (nekem mostantól Józenészek!) így öten is megállják a helyüket ezzel a négy számmal. Szívem szerint nem emelnék ki egyetlen nótát sem, mert színvonal és törekvések terén is nagyon hasonlítanak. Ami ezentúl majd kapásból beugrik velük kapcsolatban az, hogy laza, feelinges, jókedvű rockzenét játszanak, ami tökéletes aláfestője lehetne egy-egy motoros találkozónak, esetleg esti sörözésnek a kedvenc kocsmánkban. A legjobb bennük mégis az, hogy igazán senkire sem emlékeztetnek, önmagukat adják. Kár, hogy erre a fajta muzsikára manapság nincs akkora igény itthon. Vajon megéri-e így is csinálni? Bővebb információ: 30/280-10-47 Honlap: The DOORS tribute Band Miskolci székhelyű az a csapat, amely egyfajta hagyományőrzőként, a legendás The Doors munkásságát menti át napjaink megváltozott, újgenerációs zenei világába. Ahhoz, hogy az ilyen stílusteremtő csapat gondolatvilágát, életérzését megfelelőképpen tolmácsolhassák az aktuális csapat mélyebb ismerete, és a zenéjükkel szembeni elkötelezettség szükséges. Örömmel állapítható meg, hogy mindez megtalálható a DOORS The Tribute Band tagjaiban. Az ötszámos CD anyaga kétségkívül meggyőzi a szkeptikusokat is. A 2002 februárjában készült demo alapján az is leszűrhető, hogy nincsenek híján a kellő technikai tudásnak sem. Simán jönnek a The Doorsa igencsak jellemző "szólisztikus" billentyűtémák, a gitárkíséret a helyén, és a szólók is illeszkednek. A két Norbi (Zagyva Norbert-gitár, és Varga Norbert-billentyűk) Kis Roland dobossal hozzák az alapokat, amely Klicsa Tamás énekes hangjával feltöltve fogalmazza meg az "ősök" mondanivalóját. Hallhatóan - illetve saját bevallásuk szerint is - követik az eredeti, a Morrisonék által megformált hangzást és érezhetően arra is törekednek, hogy a dalokat "eredetiben" mutassák be a "pályakezdő" hallgatóságnak, amelyre a rendszeres koncertezésnek köszönhetően bőven nyílik alkalom. (Sajnos sok olyan tribute zenekar létezik, amelyik "na majd én megmutatom" felkiáltással csinál az alapműből egy kalap szart!) Ezek alapján az elhangzó Light My Fire, Love Me Two Times, Riders On The Storm, Roadhouse Blues és a Break On Through szerepelhetett volna ebben a formájában akár a Doors lemezein is. A 2001-ben alakult csapatnak nincs más hátra, mint hogy továbbra is hirdessék az "igét", reméljük beérik munkájuk gyümölcse! Nyugodt szívvel ajánlható a csemegézni vágyó hallgatóknak, de koncertszervezők figyelmébe is ajánlom a DOORS The Tribute Band-et. További infó a wAuv.doorstribute.fw.hu Heteimen találha-Jim Harrison - a világ legjobb gitárosa 42 2002. 1/2JÚLIUS - AUGUSZTUS