Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)

2002-08-01 / 6. szám

semből. Az In Flames aznap nem tudott hibázni, ilyen tökéletes zúzdát az ember évente kétszer, ha lát. Persze ahhoz, hogy a zenészek a tökéleteset adhassák és a technikából is a legtöbbet lehessen kihozni, szerencsére is szükség van, meg a csilla­gok együttállására. Ezen kár is filózui, tekintsük in­kább a Summer Rocks mágikus erejének, hogy min­denki itt láthatta élete In Flames buliját. A számokat ismertük már jól - lassan két éve nem volt friss anyag -, újakat meg nem játszottak a hamarosan érkező albumról, de ez volt a legkevesebb. Az el­­hagyhatatlan göteborgi klasszikus Behind Space mellett masírozott az Episode 666, az Ordinary Story meg egy sor téma a “Clayman"-ről. A zené­szek a hibátlan előadás mellett látványban is valódi show-t adtak, Anders Friden frontembert pedig Korn szindrómája ellenére - vagy talán pont azért - külön dicséret illeti, vezéregyéniséggé nőtte ki magát. A zenekar alig egy óra elteltével angolosan távozott, emiatt többen is húzták a szájukat, ám az In Flames végül nem csak az est, hanem az egész fesztivál fő­fogásának bizonyult, mert ez a produkció a maga nemében még a Slayer bulit is überelte. Simkó ► Egy, a nyolcvanas évek elején lejátszódott törté­net jutott eszembe...a helyszín egy vidéki kis­város panel lakótelepi - amolyan mosókonyhá­ból kialakított - kazettás boltja. A fő profil a ké­tes körülmények között beszerzett műsoros kazik másolása apróért, a fiatalságnak. A szo­kásos iskola utáni lógás legalkalmasabb helye, téma egy hihetetlenül brutális amerikai zenekar diszkográfiája. (Most akkor mi volt előbb a Show No Mercy vagy a Hell Awaits?) A renge­teg poszter közül az egyiken természetesen ott figyel a Slayer. Kerry King hínár hajával, hihetet­len csuklószorítóban igyekszik olyan arcot vágni mint egy acsargó pitbull... Akkoriban senki sem fogadott volna arra, hogy élőben láthatja ked­venceit. ► 2002-ben (kb. nyolc év alatt) már harmadszor lép­tek a magyar közönség elé. Urbanizált világunk és a globális szar felé tendáló országunk nem sok válasz­tási lehetőséget ad a koncert­szervezőknek a hely­színválasztás terén. Ne értsen senki félre, semmi bajom a Petőfi Csarnok intézményével, de könnye­dén behatárolható azon helyek száma, ahol hasonló bulikat lehet bonyolítani. ► A nyílt színpad előtti „favár" csurig telt. A nézőkö­zönség egységes képet adott. Mintha magamat lát­tam volna úgy tizenöt évvel ezelőtt! Komoly tudo­mányos megfigyeléseken alapszik az a feltevésem, miszerint Slayer koncertekre járók kilencven szá­zaléka fanatikus rajongó. Olyan nincs, hogy valaki csak azért megy el az aktuális bulira, mert már hal­lotta egy számukat, és az hű, de bejött... ► A bemelegítést végző magyar előzenekarok műso­rát úgy felesben láttam. Amennyiben a Szeg kez­dett, úgy róluk sajna lemaradtam. A Cadaveres de Tortugas tagjai a tőlük megszokott lendüle­tes produkciójukat mutatták be. Ha valaki korábban megpróbálta volna velem elhitetni, hogy a konga szerves része lehet egy komoly darálós muzsikának, nem biztos, hogy meg tudott volna győzni. Nagyjá­ból arányos hangzás és dinamika jellemezte produk­ciójukat. Érződött, hogy rengeteg koncert fellépésük volt, van és lesz. Óriásteknős tetemek, mhhh..., vicces név! ► A Blind Myself nekem kicsit csalódást okozott. ► Egyszerűen nem volt benne harmónia. Iszonyú bru­tális képet próbáltak megformálni, a vehemencia át is jött, de komoly profi zene nem igazán volt fellel­hető. A közönség kezdeti reakciói is ezt jelezték. A zúzásra beindult az élő daráló a színpad előtt, de ahogy peregtek a számok, már csak két dolog hozta lázba a publikumot, ugyan mindehhez már a Blind Myself-nek nem sok köze volt. Az egyik az az időjá­rás alakulása volt. Kicsit megorrolt ránk a termé­szet, és hatalmas gomolyfelhők hömpölyögtek és tornyosultak a Városliget felé. A másik az időjárás­nak köszönhető türelmetlenség... Nem csoda, hogy mindenki azt várta, ami nagybetűvel lett ráírva a koncertjegyre. ► Nagyjából egy időben szakadt ránk az égi áldás és hangzott el a Darkness Of Christ első pár riffje. Lan­gyos eső, forró hangulat. Iszonyú zúzás a színpad mindkét oldalán. Amit a füstgépek vegyileg effektel­­tek a deszkákra, azt a közönség saját energiából előállítva hasonló sűrűségben gőzölögte ki magából, nem mindennapi látványt teremtve. Komoly fény­erőre volt szükség, hogy mindez átvilágítható le­gyen. ► Hú.... a kezdeti anekdota majdnem foghíjas maradt. Azt már mindenki naprakészen tudta, hogy Paul Bostaph feladta, és ismét a "géppuskalábú" Dave próbálja megsemmisíteni dobszerkóját a zenekar zászlaja alatt. Hasznos fúzió. Amikor a Grip Inc. do­bosaként nálunk járt, azt hittem, teljes lesz a Slayer tagjaival szemben felállított eszményképem, és be­teljesül a vágyam, ha kicsit neccesen is. Aztán csa­lódtam! Olyan mint a guminő, jó jó, de soha nem lesz az igazi. Maradt az az érzés, ami suttyó ko­romban már megvolt. Nem hittem benne, hogy újra együtt láthatom az eredeti felállást. Kerry és Jeff megállíthatatlanul préselték az agyakba a jobbnál jobb gitártémákat. Két évtizedes gyakorlatuk mérnö­ki pontosságot formált, a váltások és szóló átköté­sek kikezdhetetlenek voltak. Lombardo élvezetes já­­ tékkal fejelte mindezt. Szó szerint jó nézni, ahogy püföl!­ ­ A repertoár átfogta eddigi munkásságukat, de a már megszokottnak mondható séma szerint tolták egymásba a koncertlemezekről ismert számokat. (Disciple, War Ensemble, Stain Of Mind, Post Mortem, Raining Blood és így tovább). Talán még az összekötő szövegek is felsejlettek, ha valaki ko­rábban rá volt kattanva valamelyik koncertalbumra. Az azért tetszett Araya-éknak, hogy a mostoha idő­járás ellenére nem hátrált meg senki, nem lanyhult a színpad előtti aktivitás sem. Láttam olyan arcot, aki több szám alatt sem tudott szilárd talajt fogni. Kibérelte a tömeg tetejét, és csak sodródott és sod­ródott... " A program felére kicsit alább hagyott az eső, illetve szimplán átment áztatóba (Jesus Saves, Die By The Sword, Seasons In The Abyss, Bloodline) A jó kon­ cert ismérve, hogy nincs üresjárat, és hirtelen van vége. Mintha megállt volna az idő.­­ A nagy k­lasszikusok maradtak az utolsó harmad­ba. Elég elképzelhetetlen lett volna a Hell Awaits vagy a Mandatory Suicide nélkül a buli, és mivel nem volt dobszóló, a South Of Heaven-t illetlenség lett volna kihagyni, a ráadásban elő is vezették. Az Angel Of Death koronázta mindezt, majd mindenki jobbra él.... ► Értelemszerűen­­még az utolsó arc el sem hagyta a színpadot) beindult a zenekar nevét skandáló kórus. Természetesen az ismételt ráadásra várt minden­ki...hiába! Kezdett gyanússá válni, hogy egy road besettenkedik, és az elöl árválkodó mikrofont kezdi bontani. A fények nem gyúltak fel, semmi jele sem volt egyértelműen, hogy­­ na most már tessék haza­menni mert itt nem lesz semmi. Kicsit bosszan­kodva indultam el én is a kijárat felé, ám sokan nem adták fel és türelmesen állva várták a fejleménye­ket. Aztán a térvilágítást szimbolizáló öreg kandelá­berekből kezdett egy kicsit erősebben pislákolni a fény, pimaszul beintve azoknak, akik még a csodát várták néhány plusz ráadás szám formájában. ....és a végére a kurva eső is elállt. Tony­­­Fotó: Dávid Zs. I. IMN­ Metal Fesztivál Almási Téri Szabadidő­központ, május 31. Az erős felhozatal miatt a zsűrinek nem volt könnyű feladata a tizenkét fellépő zenekarból a győztest megnevezni. Az ítélethozók között ült Pierre, Jeszenszki Zsolt MAHASZ, Z+TV, és a fődíjat felaján­ló Warner Music Hungary-től Matyasovszky Géza is. Minden csapatnak tizenöt perce volt a megmérette­tésre, ez három nóta bemutatását tette lehetővé Roppant jó felszerelés volt a zenészek kezébe adva, akik éltek is a lehetőséggel. A műsor felénél kezdett körvonalódni az, hogy a verseny a Mind Control, Hybrid, Very Bad Things, Insane és P.O.T. zenekarok között fog eldőlni. A New Born például csak azért játszott, mert éppen itthon voltak, s bár ők nem ezt a műfajt képviselik, szívesen muzsikáltak! Az egész előadás 18 órakor kezdődött és a zsűri kb. éjfélkor vonulhatott el, hogy meghozza döntését. A közönségnek addig sem kellett unatkoznia, ugyanis a FreshFabrik szórakoztatta őket. A buli után jött a nagyon várt pillanat, mikor Matyasovszki Géza ki­hirdette a végeredményt és átadta az 500.000 Ft-os fődíjat a Hybrid nevezetű formációnak! Mindenféle­képpen igazságos eredmény született, szívből gratu­lálunk a nyertesnek és minden zenekarnak, akik részt vettek a rendezvényen! Répa 2002.1/2JÚLIUS - AUGUSZTUS 55

Next