Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám
semből. Az In Flames aznap nem tudott hibázni, ilyen tökéletes zúzdát az ember évente kétszer, ha lát. Persze ahhoz, hogy a zenészek a tökéleteset adhassák és a technikából is a legtöbbet lehessen kihozni, szerencsére is szükség van, meg a csillagok együttállására. Ezen kár is filózui, tekintsük inkább a Summer Rocks mágikus erejének, hogy mindenki itt láthatta élete In Flames buliját. A számokat ismertük már jól - lassan két éve nem volt friss anyag -, újakat meg nem játszottak a hamarosan érkező albumról, de ez volt a legkevesebb. Az elhagyhatatlan göteborgi klasszikus Behind Space mellett masírozott az Episode 666, az Ordinary Story meg egy sor téma a “Clayman"-ről. A zenészek a hibátlan előadás mellett látványban is valódi show-t adtak, Anders Friden frontembert pedig Korn szindrómája ellenére - vagy talán pont azért - külön dicséret illeti, vezéregyéniséggé nőtte ki magát. A zenekar alig egy óra elteltével angolosan távozott, emiatt többen is húzták a szájukat, ám az In Flames végül nem csak az est, hanem az egész fesztivál főfogásának bizonyult, mert ez a produkció a maga nemében még a Slayer bulit is überelte. Simkó ► Egy, a nyolcvanas évek elején lejátszódott történet jutott eszembe...a helyszín egy vidéki kisváros panel lakótelepi - amolyan mosókonyhából kialakított - kazettás boltja. A fő profil a kétes körülmények között beszerzett műsoros kazik másolása apróért, a fiatalságnak. A szokásos iskola utáni lógás legalkalmasabb helye, téma egy hihetetlenül brutális amerikai zenekar diszkográfiája. (Most akkor mi volt előbb a Show No Mercy vagy a Hell Awaits?) A rengeteg poszter közül az egyiken természetesen ott figyel a Slayer. Kerry King hínár hajával, hihetetlen csuklószorítóban igyekszik olyan arcot vágni mint egy acsargó pitbull... Akkoriban senki sem fogadott volna arra, hogy élőben láthatja kedvenceit. ► 2002-ben (kb. nyolc év alatt) már harmadszor léptek a magyar közönség elé. Urbanizált világunk és a globális szar felé tendáló országunk nem sok választási lehetőséget ad a koncertszervezőknek a helyszínválasztás terén. Ne értsen senki félre, semmi bajom a Petőfi Csarnok intézményével, de könnyedén behatárolható azon helyek száma, ahol hasonló bulikat lehet bonyolítani. ► A nyílt színpad előtti „favár" csurig telt. A nézőközönség egységes képet adott. Mintha magamat láttam volna úgy tizenöt évvel ezelőtt! Komoly tudományos megfigyeléseken alapszik az a feltevésem, miszerint Slayer koncertekre járók kilencven százaléka fanatikus rajongó. Olyan nincs, hogy valaki csak azért megy el az aktuális bulira, mert már hallotta egy számukat, és az hű, de bejött... ► A bemelegítést végző magyar előzenekarok műsorát úgy felesben láttam. Amennyiben a Szeg kezdett, úgy róluk sajna lemaradtam. A Cadaveres de Tortugas tagjai a tőlük megszokott lendületes produkciójukat mutatták be. Ha valaki korábban megpróbálta volna velem elhitetni, hogy a konga szerves része lehet egy komoly darálós muzsikának, nem biztos, hogy meg tudott volna győzni. Nagyjából arányos hangzás és dinamika jellemezte produkciójukat. Érződött, hogy rengeteg koncert fellépésük volt, van és lesz. Óriásteknős tetemek, mhhh..., vicces név! ► A Blind Myself nekem kicsit csalódást okozott. ► Egyszerűen nem volt benne harmónia. Iszonyú brutális képet próbáltak megformálni, a vehemencia át is jött, de komoly profi zene nem igazán volt fellelhető. A közönség kezdeti reakciói is ezt jelezték. A zúzásra beindult az élő daráló a színpad előtt, de ahogy peregtek a számok, már csak két dolog hozta lázba a publikumot, ugyan mindehhez már a Blind Myself-nek nem sok köze volt. Az egyik az az időjárás alakulása volt. Kicsit megorrolt ránk a természet, és hatalmas gomolyfelhők hömpölyögtek és tornyosultak a Városliget felé. A másik az időjárásnak köszönhető türelmetlenség... Nem csoda, hogy mindenki azt várta, ami nagybetűvel lett ráírva a koncertjegyre. ► Nagyjából egy időben szakadt ránk az égi áldás és hangzott el a Darkness Of Christ első pár riffje. Langyos eső, forró hangulat. Iszonyú zúzás a színpad mindkét oldalán. Amit a füstgépek vegyileg effekteltek a deszkákra, azt a közönség saját energiából előállítva hasonló sűrűségben gőzölögte ki magából, nem mindennapi látványt teremtve. Komoly fényerőre volt szükség, hogy mindez átvilágítható legyen. ► Hú.... a kezdeti anekdota majdnem foghíjas maradt. Azt már mindenki naprakészen tudta, hogy Paul Bostaph feladta, és ismét a "géppuskalábú" Dave próbálja megsemmisíteni dobszerkóját a zenekar zászlaja alatt. Hasznos fúzió. Amikor a Grip Inc. dobosaként nálunk járt, azt hittem, teljes lesz a Slayer tagjaival szemben felállított eszményképem, és beteljesül a vágyam, ha kicsit neccesen is. Aztán csalódtam! Olyan mint a guminő, jó jó, de soha nem lesz az igazi. Maradt az az érzés, ami suttyó koromban már megvolt. Nem hittem benne, hogy újra együtt láthatom az eredeti felállást. Kerry és Jeff megállíthatatlanul préselték az agyakba a jobbnál jobb gitártémákat. Két évtizedes gyakorlatuk mérnöki pontosságot formált, a váltások és szóló átkötések kikezdhetetlenek voltak. Lombardo élvezetes já tékkal fejelte mindezt. Szó szerint jó nézni, ahogy püföl! A repertoár átfogta eddigi munkásságukat, de a már megszokottnak mondható séma szerint tolták egymásba a koncertlemezekről ismert számokat. (Disciple, War Ensemble, Stain Of Mind, Post Mortem, Raining Blood és így tovább). Talán még az összekötő szövegek is felsejlettek, ha valaki korábban rá volt kattanva valamelyik koncertalbumra. Az azért tetszett Araya-éknak, hogy a mostoha időjárás ellenére nem hátrált meg senki, nem lanyhult a színpad előtti aktivitás sem. Láttam olyan arcot, aki több szám alatt sem tudott szilárd talajt fogni. Kibérelte a tömeg tetejét, és csak sodródott és sodródott... " A program felére kicsit alább hagyott az eső, illetve szimplán átment áztatóba (Jesus Saves, Die By The Sword, Seasons In The Abyss, Bloodline) A jó kon cert ismérve, hogy nincs üresjárat, és hirtelen van vége. Mintha megállt volna az idő. A nagy klasszikusok maradtak az utolsó harmadba. Elég elképzelhetetlen lett volna a Hell Awaits vagy a Mandatory Suicide nélkül a buli, és mivel nem volt dobszóló, a South Of Heaven-t illetlenség lett volna kihagyni, a ráadásban elő is vezették. Az Angel Of Death koronázta mindezt, majd mindenki jobbra él.... ► Értelemszerűenmég az utolsó arc el sem hagyta a színpadot) beindult a zenekar nevét skandáló kórus. Természetesen az ismételt ráadásra várt mindenki...hiába! Kezdett gyanússá válni, hogy egy road besettenkedik, és az elöl árválkodó mikrofont kezdi bontani. A fények nem gyúltak fel, semmi jele sem volt egyértelműen, hogy na most már tessék hazamenni mert itt nem lesz semmi. Kicsit bosszankodva indultam el én is a kijárat felé, ám sokan nem adták fel és türelmesen állva várták a fejleményeket. Aztán a térvilágítást szimbolizáló öreg kandeláberekből kezdett egy kicsit erősebben pislákolni a fény, pimaszul beintve azoknak, akik még a csodát várták néhány plusz ráadás szám formájában. ....és a végére a kurva eső is elállt. TonyFotó: Dávid Zs. I. IMN Metal Fesztivál Almási Téri Szabadidőközpont, május 31. Az erős felhozatal miatt a zsűrinek nem volt könnyű feladata a tizenkét fellépő zenekarból a győztest megnevezni. Az ítélethozók között ült Pierre, Jeszenszki Zsolt MAHASZ, Z+TV, és a fődíjat felajánló Warner Music Hungary-től Matyasovszky Géza is. Minden csapatnak tizenöt perce volt a megmérettetésre, ez három nóta bemutatását tette lehetővé Roppant jó felszerelés volt a zenészek kezébe adva, akik éltek is a lehetőséggel. A műsor felénél kezdett körvonalódni az, hogy a verseny a Mind Control, Hybrid, Very Bad Things, Insane és P.O.T. zenekarok között fog eldőlni. A New Born például csak azért játszott, mert éppen itthon voltak, s bár ők nem ezt a műfajt képviselik, szívesen muzsikáltak! Az egész előadás 18 órakor kezdődött és a zsűri kb. éjfélkor vonulhatott el, hogy meghozza döntését. A közönségnek addig sem kellett unatkoznia, ugyanis a FreshFabrik szórakoztatta őket. A buli után jött a nagyon várt pillanat, mikor Matyasovszki Géza kihirdette a végeredményt és átadta az 500.000 Ft-os fődíjat a Hybrid nevezetű formációnak! Mindenféleképpen igazságos eredmény született, szívből gratulálunk a nyertesnek és minden zenekarnak, akik részt vettek a rendezvényen! Répa 2002.1/2JÚLIUS - AUGUSZTUS 55