Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)
2002-09-01 / 7. szám
egésszé áll össze a dal. Könnyebb a dolgunk a CD-t indító "Aranyhajnalal, mivel ez egy valamivel emészthetőbb, meghatározhatóbb iromány: egy "transszexuális" Ministry/In Flames/Paradise Lost hibrid, death-esen, iparisan, gótikusan. A "Seven Birds" bemutatásra került már ezeken az oldalakon (Most lefordítsam "Hét madáréra?), le is írtam róla, hogy "az elején egy bepörgött Ministry-nek érezzük, hatalmas riffekkel, indusztriális hatású ritmusokkal, majd átalakul egy romantikus, gótikus alkotássá, etnós ízekkel, a misztikumba temetkezve". Ennél többet nem tudok. Hátra van még viszont a söta "Nightabyss", ami legközelebb talán a Tiamat komor, művészi világához áll, bizonyítva, hogy a Gire a szépséget is meg tudja ragadni muzsikájával. Megérte várni erre az anyagra, és remélhetőleg nekik is a recenzió lejövetelére! Gire kontakt: 6901 Makó, Pf.: 149. E-mail: theatrumhun@netscape.net honlap: www.scythe.hu/gire A jelszót ne feledjétek: Hess madár! 26' 18" falviak. É.K.G.: Demo A lehető legszűkszavúbb cetlivel ellátva kaptam kézhez az É.K.G. háromszámos demóját. Ebben a tagok névsora (Balogh István -ének, Hegedűs Tamás -dob, Márta Ferenc -gitár, Szászi Szabolcs -gitár, Pálfi Zoltán -basszusgitár) és a felvételek helyszínéül szolgáló stúdió (2001 januárjában a szolnoki Denevér Stúdió) mellett csak az elérhetőségek álltak. Sajnos a számcímeknek már nem jutott hely... Szóval nem indult túl pozitívan a "kapcsolatunk" az É.K.G.-val, ám gyorsan sikerült kibékíteniük a hanganyaggal. Magától értetődően a dalok megszólalásába nem lehet belekötni, jó kis telt, dögös hangzást "kalapáltak össze" Szolnokon. Ugyanígy a nóták is tökéletesen elvégzik a feladatukat, kiállják a próbát, mivel az E.K.G. modern metalja a legjobb tradíciók szerint (pld. Machine Head) íródott. Nincs extránitás, sem másolás, csak egy biztos, szigorú zenei alap (nagyon enyhe grunge-os borultsággal), meg Pisti dallamoktól sem elzárkózó, erőteljes énektémái. Felesleges túlmagyarázni, ennyiből is értjük, mi a dörgés. Lemezérettek, átmentek a rostán! Az É.K.G. elérhetőségei: Szászi Szabolcs, 4625 Záhony, Baross u. 4. Tel.: 20/957-23- 02 vagy 20/411-90-87 E-mail: ekgrock@freemail.hu A jelszó: Életképes Kimagasló Gárda 1 8'26" Bánfalvi Apokrif: Újkor Ten-X Azt mondják, hogy a '80-as évek new wavees törekvései iránt manapság újra fokozott érdeklődés mutatkozik. Hát nem is tudom... Mindenesetre az Apokrif ennek a műfajnak a megújításán, átgondolásán fáradozik, mellesleg egyre nagyobb sikerrel. Egészen pontosan arról van szó, hogy a trió - new gradenek keresztelt stílusán belül - ápolja a new wave-es hagyományokat, nem zárkózik el a modernebb zenei törekvésektől, sem dark wave-től. Ehhez még hozzáteszik alternatív rockos hatásaikat, számaikba beleszövik az angolszász népzenére jellemző dallamokat, poposnak mondható megoldásokat, s ebből körvonalazódik ki az "Újkor", mely egyszerre elvont, komor, művészi, és dallamos. S akkor még a komolyabb mondanivalójú, tartalmas szövegekről nem is beszéltünk. Most nem is fogunk. A new grade stílus valódi reprezentánsa az albumot nyitó, címadó "Újkor", mely erős, feszült, mégis dinamikus, s a Depeche Mode meghatározó hatása már itt kidomborodik. Utóbbi megállapítás vonatkozik az ezt követő - az előző Apokrif demóról már ismert - "Érintés"-re, illetőleg az "Engedj közel!" stúdióváltozataira is. A "Megérintesz, megérintenélek" ugyanakkor azért ragad meg emlékezetünkben, mert ebben - Solymosi Luca helyett - a gitáros Puskás István énekel duettet Geszti Petrával. Közben a DM-es utóízek egyre csak fokozódnak, bár a maxin is kihozott, slágeres "Révület előtt"-ben kissé alábbhagy ez a "mánia". Folytatva a felsorolást, a "Révület" már egy durvább, agresszívabb tétel, a "Semmi sem számít" pedig a frontember szavaival élve "egyszerűen csak a new grade új indulója". Újra egy slágergyanús szerzemény. És mindez így megy tizenöt számon keresztül, van remix (a "Révület előtt"ből), utóirat, és egyéb csemegék. Apokrif módra. Az album megrendelhető a Ten-X Produkciós Irodánál: 70/313-88-98. További információk az Apokrifről: 30/250-77-10 Solymosi László, honlap: www.extra.hu/apokrif A telefonba mondjátok be: Révület után sem rossz! 55’45" Bánfalvi Late: Egyszer majd_______ Itt van a kezemben, illetve a lejátszómban egy, a maga nemében kvázi tökéletes zeneanyag, amit értelmetlen lenne kritizálni, méricskélni, elemezgetni. Én pedig, ahelyett, hogy igazán örülni tudnék neki, inkább tanácstalanságot, tehetetlenséget érzek. Mert, mi biztatót tudnék mondani a Late-nek a hogyan továbbról olyan országban, amelynek pop-piacán a középszer ül halotti tort a minőség felett? Csak reménykedem, hogy "egyszer majd" csak lesz valahogy: egy kiadó, vagy valaki előbb-utóbb segíteni fog nekik. Én itt és most csupán annyit tehetek, hogy elmondom: a Late alter-alapokra építve hozza létre a dark és britpop sajátos szintézist, amely - talán nem utolsó szempont - gondolatgazdag, intelligens szövegekkel társul. Szóval, erre az irányzatra ma, szerintem nem igazán szakosodott kiadó Magyarországon. Nem bánnám, persze, ha rám cáfolna valaki! Addig is, azt javaslom, hogy az érdeklődők közvetlenül a zenekarral vegyék fel a kapcsolatot egy értékes, közel ötven perces zeneanyag birtoklása reményében. Elérhetőségek: Mészáros Csaba 30/856-28- 38, 9200 Mosonmagyaróvár, Hársfa út 3, late@freemail.hu, www.nexus.hu/late, olasz vágatlan verzió Demo Meglehetősen frissek még az emlékeim az idei szarvasi Rolling Rock Fesztiválról. Ennek tükrében bátran állíthatom, hogy a szigetszentmiklósi trió jelenlegi tudásához képest vágatlan verziónak számít az a szám, ami a CD-n hallható. A felvétel ugyanis 2001 júliusában készült, és a frissen (az év márciusában) alakult zenekar indulását volt hivatott elősegíteni. Ez persze, nem azt jelenti, hogy értéktelen anyagról lenne szó. Annál is inkább, hiszen célt értek vele a fiúk: ott voltak a kecskemái és a tokajhegyaljai fesztiválokon. Ami a legfeltűnőbb a Vágatlan Verzióban, az Marosi Csaba Lovasira emlékeztető hangfekvése. Szerencsére, ezt a "magas labdát" meg sem próbálják leütni. Csaba lényegesen árnyaltabb előadásra törekszik, és a többiek részéről sem úgy fest a dolog, mintha az xedik Kispál-klónná szeretnének válni. A világot azonban ők is speciális szemüvegen keresztül nézik (mindez a dalszövegekből derül ki, természetesen), sőt az irónia sem áll tőlük távol. Ugyanakkor, hangszerelés tekintetében megpróbálják megvalósítani az együttmuzsikálás lehető legtömörebb, legdúsabb módját. Az itt hallható felvételek még nem teljesen kidolgozott, kiérlelt stádiumban vannak. A magam részéről azonban már legközelebb elvárom tőlük az igazi, nagy dobást! Akkor is, ha az netán demó-szinten marad, egyelőre. olasz Road: The Greatest Hits Először tartottam a Roadtól, mert alapjában véve ugyanazt csinálják, mint jónéhány kollégájuk, csak ők be is vállalják a dolgot. Nem titokzatoskodom tovább: a 2001 nyarától létező banda úgymond megújítja a régi slágereket. Ezeket az örökzöldeket bontják atomjaikra, majd újból összerakják azokat a saját szájízük szerint, illetve magyar szöveget írnak hozzá. Hát valami ilyesmi. A hallottak alapján rögvest kiderül, hogy itt nem Disco Express-szerű mókás átiratokról, vagy szimpla feldolgozásokról van szó, mivel a legtöbbször szinte rá sem lehet ismerni az eredeti dalokra. Vegyük mondjuk a Ricky Martin nótájából született “A spanyol”-t! Durva, modern metal szerzemény, aminek lényegében semmi köze ahhoz, amiből kiindult. Robbie Williams tétele (itt “Go!”) már valamivel szerencsésebb, de ez is egy “saját” Road számmá transzformálódik, súlyos, motoros indulóvá, amihez még hozzájön Máté Rudán Joe-s orgánuma. Ezeken kívül akad még Natalia Oreiro (!), Bon Jovi, és Queen átgondolás is, nyersen, mocskosan, a kőkemény rock and roll szabályai szerint, - Cserfalvi Töfi jóvoltából - dögös hangzással. Valamiért másoknál jobban megérzem, ha nyúlnak, mint itt a Roadnál. Most akkor hogy is van ez? Road címek: Road, 3263 Domoszló, Hunya di u. 16. Tel.: 20/363-34-24 Máté E-mail: roadmusic@freemail.hu A borítékra nyu godtan írjátok rá: Nem kell más! 27’48” B.Ákos meghallgattuk Dog Days: The First Bite - EP Szerzői kiadás Idén január végén, február elején rögzítette bemutatkozó anyagát a Dog Days triója. A csapat két tagja, Misi (basszusgitár, vokál) és Bagi (dob) budapesti, míg Feri (gitár, ének) miskolci illetőségű. Utóbbi arról van szerencsém pontosan tudni, hogy kicsoda, ő az egykori Abyss zenekar frontembere, Sztrik Ferenc, aki a csapat széthullása után - szerencsére - nem fért a bőrébe, és addig "nyomult", míg "talált" magának egy új zenekart, nevezetesen a Dog Days-t. Annyira megállíthatatlan a fiú, hogy a távolsággal sem törődik, amikor szükséges, már ül is a vonatra, és irány a főváros. A felvételek viszont a miskolci superSONIQ studio-ban készültek, és a CD-t hallgatva egyértelmű, hogy tökéletes volt a stúdióválasztás. Úgy szól az anyag, mint az állat! Ezért nem is beszélhetünk demóról, vagy más efféle próbálkozásról... Az öt ultrabrutális tétel úgy dörren meg, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Jópár hazai és külföldi albumot simán kenterbe ver. A "másik" minőség, a dalok milyensége is világszínvonalú! Zenei felfogását tekintve a Sepu és a Fear Factory vonal adhat némi támpontot a kedves olvasónak, ám a Dog Days saját útját járja. A hagyományos hangszerek mellett szerephez jutnak a samplerek is, némi scratch is színesíti a képet, továbbá a vadállat, üvöltő ének mellett - alkalmanként párhuzamosan is - tiszta vagy dallamos szólamok is megjelennek, kimondottan izgalmas összképet alkotva. A dalok - Vision, Splinter, Without Aim, I Am... és végül ...What I Am - csak arra várnak, hogy egy kiadó segítségével hivatalosan is megjelenhessenek, akár ebben a formában, akár néhány újabb szerzeménnyel kiegészülve teljes albumként. Ebbe a bandába szívesen beszállnék, ha már nem lenne meg a sajátom... Kapcsolat: dog.days@mailbox.hu, 20/542-34-49