Előre, 1955. július (9. évfolyam, 2395-2421. szám)

1955-07-29 / 2419. szám

1955. július 29. péntek. BORSZÉKI KÉPEK Futó zápor, jobban mondva felhőszaka­dás mosta végig Maroshévizet, amikor útnak indult autóbuszunk Borszék felé. — Nincs sok szerencséjük — szólt hát­ra az utasoknak Zoli bácsi, mikor beült a a helyére. — Nem sokat fognak látni a mi híres szép vidékünkből, mert fent még jobban esik. — Ezzel beindította a motort és Borszékig nemigen hallatta szavát. Az utasok egy része már járt ezen a vidéken, de sokan csak hírből ismerték a szerpentint s a gyönyörű vidéket fel Bor­székig. Egy darabig hallgatott mindenki. Majd egy idős szem­üveges, szakállas utas megszó­lalt: — Mindjárt elérjük a szer­pentint. Igazi élmény. Kár, hogy esik­ — Sűrü jellegekbe burkolóztak a hegyek. Még a szerpentin mellett húzódó feny­vesekből is alig lehetett látni valamit. A szemüveges, szakál­las utas újra beszélgetni kez­dett. Elmondta, hogy ő már járt Borszéken többször is s ha le­hetne, szívesen töltené itt min­den évben a szabadságát. Alsóborszéket elhagyva, kezd­tek kibontakozni a fürdőtelep körvonalai. Három perc s autó­buszunk lelassított. Megérkez­tünk tehát Erdély egyik leg­szebb és Leghíresebb fürdőke- ,­lyére, Borszékre. Az eső is el­állt, így hát jókedvűen indult a társaság a meredek főúton a fürdőtelepre. Ez a tulajdonképpeni főutca, Borszék centruma. Az út kétol­­dalán csinos, gondozott épüle­tek sorakoznak: autóbuszálo­­más, menetjegyiroda, dohány­árudák, élelmiszer- és textilüz­letek, cukrászda, vendéglő, a központi klub, mozi, igazgató­­sági épületek, újságárus bódék és az elmaradhatatlan fényképé­szek. ...50—60 évvel ezelőtt a mos­tani főutcától kissé félreeső Fő- kút volt a fürdőtelep központja. Központi jellegét máig megtar­totta, amennyiben a fürdőtelep összes vendégei ide járnak naponta friss borvízért. Kora reggeltől késő estig. Gyorsan telnek a kulacsok, üvegek és termoszok a gyöngyözve feltörő ás­ványvízzel. Öblös medencében két egy­más melletti üvegtartályban buzog állan­dóan, éjjel-nappal a Főkut és a Köztár­­saság-kut vize. Közfogyasztásra csak a Köztársaság-kut borvizét használják, a Főkút vizét pedig földalatti csöveken el­vezetik az alsóborszéki palacktöltő állo­másra. ... Hogy Borszék már közel egy év­századdal ezelőtt messzeföldön híressé vált, azt elsősorban páratlan minőségű borvizének köszönheti. Lépten-nyomon, erdők sűrűjében, árokban és hegyolda­lon, sőt a kupa és ásó nyomán is csodás vizű források fakadnak ezen a vidéken Már a múlt század végén nagyszerűen virágzó üzletet jelentett itt a borviz a ditrói és szárhegyi közbirtokosság s a jó­val később alakult részvénytársaságok számára. A felszabadulás persze itt is nagy vál­tozásokat hozott. A borviz-kitermelést tel­jesen új alapokra helyezték. Az alsóbor­széki palacktöltő állomáson három vál­tásban éjjel-nappal folyik a munka. 50—55.000 liter borvizet palackolnak itt naponta és évente közel 18 millió palack indul innen szerte az országba és kül­földre. ★ Nem véletlen, hogy az ország minden tájáról emberek tízezrei keresik fel min­den évben Borszéket. Rendkívül jelentős gyógyhatásánál, fekvésénél és természeti szépségeinél fogva mindig vonzotta a be­tegek, kirándulók és üdülők ezreit. Bor­szék elsősorban gyógyfürdő. Nemcsak ás­­ványvizének, de éghajlatának is fel­becsülhetetlen értékű gyógyhatása van. A magasan fekvő, sokezer hektár fenyőerdő­­vel körülvett széltől védett gyógyfürdőt a pajzsmirigytúltengésben, szív- és érrend­szer, valamint a gyomor- és bélcsatorna­­megbetegedésben szenvedők ezrei keresik fel. Az egészségügyi minisztérium 25 villát tart fenn a beutalt betegek számára. Ha­vonként több mint 500 beteg gyógykezel­tetheti magát Borszéken. Az egészségügyi minisztériumhoz tartozó villák a Köz­­ponti-pavillon kivételével távol a központ­tól, napsütötte hegyoldalakon sorakoznak. A Központi-pavillon földszintjén van­nak a szénsavas fürdők. Naponta 500 beteg fürödhet itt a bor­vízben. A gyógyfürdőn kívül tágas, korszerűen fel­szerelt poliklinika és állandó orvosi szol­gálat áll a betegek rendelkezésére. A kő­művesek most végzik az utolsó simításo­kat a létesítendő hidroterápia épületén ahol körülbelül 28 féle gyógykezelésben részesülnek majd a betegek­­. Kényelmesek és gondozottak a Szak­szervezetek Központi Tanácsának villái is. 69 villát rendeztek be a nyaralók számára s havonta több mint 1.200 dolgozó tölti itt pihenőszabadságát. Hat étterem — be­illettének egy-egy nagyvárosi vendéglő­nek, — 400 férőhelyes mozi és központi klub áll a nyaralók rendelkezésére. Erről a klubról külön is nagyon sokat lehetne beszélni. Nem hiába tartják a fürdőtelep egyik legnagyobb vívmányának. Gazdag könyvtár — 14.936 kötet román, magyar, német és francia nyelvű könyv, — perzsa­­szőnyegekkel, kényelmes fotelekkel ellá­tott társalgó-, sakk- és asztalitenisz — különböző játszótermek állnak az üdülők rendelkezésére. Kevés üdülőtelep dicsekedhet annyi kel­lemes kirándulóhellyel, mint Borszék- Fenyves sétányok, kanyargós erdei utak vezetnek ezekhez a kirándulóhelyekhez. A sétautak némelyike meghaladja a tíz ki­lométert is. Leglátogatottabb a Kerekszék nyugati orma. Érdekességei: a sziklába vágott mély folyosók, csarnokok, üregek, a né­hol obeliszkekkel, másutt hatalmas oszlo­pokkal díszített barlangok, — igen vonz­zák a kirándulókat. Sokan keresik fel naponta a jégbarlangot és a tőle nem messze lévő Medve-barlangokat is. Merészebb, vállalkozóbb szellemű tu­risták gyakran látogatnak el a Borszék­től néhány óra járásra lévő Bélborra, Er­dély legmagasabban (1050 méter) fekvő községébe. Bélbor környékén több mint száz ásványvízforrás buzog. Borszék vendégeinek zöme azért mégis leggyakrabban és legszíve­sebben a borvízforrásokat látogat­ja. (Valóságos bűnnek számít, ha valaki nem szereli a borvizet.) A Főkúton és a Köztársaságkúton kí­vül a fürdőtelep közelében­­ van a Kossuth és a Petőfi kút is. Ez utób­bi már alighogy csorog. A fürdőte­leptől távolabb tart magának utat a Balcescu forrás kénes vize, az ősforrás, — ez már nem is folyik, csak bugyborékol — s a Horea, Closca és Crisan források vize. Legtávolabb esik és kellemes ki­rándulóhelyül szolgál a Curie for­rás, amely vizének rádióaktivitásá­ról kapta elnevezését. Külön szót érdemel a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa gondozá­sában álló 43-as, azaz Emil villa, igazi nevén az Élmunkás-villa. Itt találkoztam újra útitársam­­mal, a szemüveges, szakállas bá­csival. A társalgóban ült és levelet irt. Mikor beléptünk Luca Eremia igazgató elvtárssal, udvariasan ab­bahagyta a levélírást és bemutat­kozott. Feinstein Hascal, a buka­resti jiddis iskola nyelvtanára. Be­mutatta borszéki barátait is, Pop Lázárt, marosvásárhelyi asztalos élmunkást és feleségét. Itt ismer­kedtek meg, szobáik szomszédo­sak, s amint beszédükből kiderül, nagyon jól összebarátkoztak. — Én öt év óta majdnem min­den évben itt töltöttem a szabad­ságomat — meséli az öreg tanár, — mondhatom, hogy ismerem jól Borszéket. De ilyen fejlődést, ilyen kitűnő ellátást és gondoskodást még nem tapasztaltam, mint az idén- Hogy ne említsek egyebet, két év­vel ezelőtt például már hajnali háromkor fel kellett kelni és sorba állni a fürdőnél, hogy délelőtt 10-kor 11-kor bejuthasson az ember. Most viszont pontosan be va­gyunk osztva órára, sőt percre is, nem kell órák hosszat várakozni. Sokat javult a villanyszolgáltatás is­ A legszebb eredménye Borszéknek, — véleményem szerint, — ez az Élmunkás­­villa. Az éttermünk például, kicsi, de me­­sébe illene. Meg lehet nézni. — Az él­­munkások étterme az összes borszéki ét­termek között valóban viszi a pálmát. Az égszínkék faburkolata ragyogóan tisz­ta, ízlésesen berendezett terem szemét­­szivet gyönyörködtető látvány. Minden asztalon egyforma virágváza s mind­egyikben nagy csokor friss margaréta. — Ha Borszékről ír, egy dolgot nehogy kifelejtsen — szólt hozzám bucsuzáskor az öreg tanár. — Hangsúlyozom, hogy nagyon meg vagyok elégedve. Beszélhe­tek a maguk nevében is ugye ? fordult Papékhoz- Minden percben érezzük, hogy nagy szeretettel és nagy gonddal bánnak velünk. Csak ennyit akart­ még mon­dani. — ★ Reggel hatkor indult az autóbusz Bor­székről. Valahol a hegyek mögött már felkelt a nap s sugarai biborkoszorut fontak a hegycsúcsok köré. A sürü, szür­ke köd lassan emelkedni kezdett Borszék felett s mikor a szerpentin legmagasabb pontjáról visszanéztünk, már derült ég­bolt s a hegyek mögül előbukkanó nap köszöntött a fürdőtelepre. HORVÁTH JULIA CSILLAGOK, ATOMOK, EMBEREK I. Irta: Tóth Imre A végletek találkoznak Az égen fénylő valamennyi csillag, köz­tük a napunk is óriási izzó égitest. A mi na­punkba például a föld körülbelül 1.300.000- szer fér el, tömege pedig körülbelül 330.000- szer több, mint a föld tömege. Mégis a nap a közepes nagyságú csillagok közé tartozik. Vannak a napnál ezerszer, százezerszer na­gyobb csillagok is. De a csillagok zöme a nap 1/5-ét és 5-szörösét teszi ki. És az atom ? Az atom ott húzódik meg a nagyságrendek másik pólusán. Egy atom átmérője egy centiméternek körülbelül száz­­milliomod része. Az atom magja pedig en­nél még százezerszer kisebb. Hogy egy egy­szerű hasonlattal éljek : az atom magja úgy viszonylik egy közönséges inggombhoz , mint egy kávéscsészealj a napkoronghoz. És mégis ez a két világ — a parányi és az óriási, a mikrokozmosz és a makrokozmosz — szorosan összefügg egymással. Az atomok törvényei döntően befolyásolják a csillagok életét és megfordítva, a csillagok belseje óriási atom-laboratóriumhoz hasonló, ahol az anyagok a legkülönbözőbb fizikai kísér­letek nehéz próbájának vannak alávetve. Az elmúlt két évtizedben a csillagok fizi­kai állapotára vonatkozó kutatások erősen összefonódtak a kísérleti és elméleti atom­kutatással. Számos alapvető kozmikus jelen­séget sikerült megmagyarázni az atomfizika — és különösen a magfizika segítségével. S ebben nincs semmi meglepő. De azt már bizonyára senki sem hallgathatja meglepe­tés nélkül, hogy az atomenergia gyakorlati felszabadításának egyik legfontosabb útját , a hidrogénnak héliummá való átváltozá­sát majdnem húsz évvel azelőtt fedezték fel a napban és a csillagokban, mielőtt a föl­dön megvalósították volna. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a mérnök még gyerekes képzelgést látott az atomenergia felszabadításában, a fizikus tiszta elméleti el­mefuttatást, de a csillagász szemében ez már szinte közismert jelenség volt, amely­nek tanulmányozására az égitestek kutatá­sának árama sodorta a szükségszerűség ere­jével. „Úgy beszéltem a hidrogénnek hélium­má és más elemekké való átalakulásáról, mintha az elismert tény volna” — olvashat­juk Eddington ismert angol csillagász egy 1934-ben megjelent dolgozatában. „Igaz, hogy mindeddig senkinek sem sikerült effaj­ta átalakítás, ami azonban nem látszik fon­tosnak ... Csak a megszokott természet­­tudományos gondolkodást alkalmazzuk, ha ennek az alakulatnak a létrejöttét fizikai törvényekre és nem a teremtés külön tény­kedésére vezetjük vissza” — írja tovább. Nemrég sikerült ezt a folyamatot szinteti­­kus, mesterséges után a földön is előállíta­ni. Nemcsak az atomfizikusok lehetnek tehát a csillagászok segítségére — hanem meg­fordítva — a csillagászok is hasznukra lehet­nek az atomkutatóknak. Mit kapunk a naptól ? A nap által a világűrbe sugárzott fény és hő energiája megközelítőleg jól felbecsülhe­tő. Sz. I. Vavilov ,,A szem és a nap“ című igen szellemes kis könyvecskéjében néhány szemléletes adatot olvashatunk erre vonat­kozólag. Ha a földet nem borítaná a légkör védőrétege, akkor felületének minden négy­­zetcentimétere percenként átlagosan 2 kis katóriányi hőmennyiséget kapna a naptól. Ez nem valami sok. De ha tekintetbe vesszük, hogy a nap milliárdszor milliárd négyzet­­centiméternyi területre szórja ezt az ener­giát, akkor kiderül, hogy a nap másodper­cenként a kimondhatatlanul nagy mennyisé­gű 1026 kiskalóriát kitevő hőmennyiséget su­gározza a világűrbe. Ez a mennyiség való­ban „kimondhatatlanul” nagy. Maga a szám 25 számjegyből áll. Jó fogalmat alkotha­tunk magunknak a nap energiájáról, ha te­kintetbe vesszük, hogy csupán egy eszten­dő leforgása alatt háromszor annyi energiát sugároz a földre, mint amennyit a föld ösz­­szes szén, petróleum, földgáz, valamint urá­nium (atomenergia) készletei együttesen tartalmaznak! És hozzá kell tennünk: a nap által kilö­vellt energia mennyiségében semmi csökke­nés nem tapasztalható-Felmerül a kérdés: mi táplálja, mi élteti, mi sűti ezt az óriási kohót, hogy az évmil­liókon át szinte változatlanul termeli ugyan­azt az óriási energiamennyiséget? A kérdés nem új. Már két évszázaddal ezelőtt is fog­lalkoztak vele, de az eredmény meglehető­sen lehangoló volt. Egyetlen, amit feltételez­hettek, hogy a nap közönséges égés útján nyeri hőjét. De egyszerű számítások bizo­nyították, hogy ha a napban szén vagy akár hidrogén égne , akkor bizony nem sok vol­na már hátra az életéből. Hiszen például szénsütés mellett kb. ezer esztendeje volna még hátra a teljes kihűlésig. „Ezek az emberek állandóan nyugtalan­ságban élnek, egy pillanatra sincs lelki nyu­galmuk és minden nyugtalanságukat olyas­valami okozza, ami más halandókat egyál­talán nem zavar; attól tartanak például, hogy a nap állandóan szétlövellve sugarait anélkül, hogy új erőt gyűjtene, egyszer csak teljesen kifogy és megsemmisül, ami maga után vonja nemcsak a földnek, hanem mind­azoknak a bolygóknak az elpusztulását is, amelyek tőle kapják fényüket”. Ezeket je­gyezte fel kétszáz évvel ezelőtt Lemuel Gul­liver hajóorvos tudós kortársairól, akikkel a mesebeli Laputa-szigeten találkozott. Lenne is nyugtalanságra ok. Hiszen ilyen körülmé­nyek között a nap által sugárzott hő már egyetlen emberöltő alatt érezhetően csökken­ne. Mindenféle más feltevéshez folyamodtak, de semmilyen fűtőanyag nem volt képes olyan életkort biztosítani a napnak, amely összeegyeztethető lett volna akár a föld ko­rával is. Ha csupa hidrogénből állana, akkor ennek elégése folytán is mindössze 25.000 évig élhetne. De ennél még a földi élet is sokkal régibb. A múlt században Helmholtz és Lord Kelvin feltételezték, hogy a nap hő­je a folytonos összehúzódás eredménye vol­na. Ez a feltevés már néhány tízmillió év­nyi élettartamot biztosított a napnak, de a geológia és csillagászat más, biztosabb uta­kon megállapította, hogy a nap korát évmil­liárdokkal kell mérni. Semmilyen ismert fű­tőanyag nem biztosíthat ilyen élettartamot napunknak. Miből nyeri hát szinte kiapad­hatatlan energiáját? Egy varázsképlet megoldja a rejtélyt Két forradalmi felfedezés vezetett a rej­tély megoldásához. Az első — a legfontosabb — az Einstein által megalapozott relativi­tás elmélet volt. Ebből ugyanis az követke­zik, hogy minden test tömege és energiája között egy igen egyszerű és meglepő ará­nyosság áll fenn. Ezt a­­következő képlet fe­jezi ki: E p­rac!. Itt az E a test összener­­giáját , a tömegét, c2 * * 5 * * * * pedig a fénysebes­ség négyzetét jelenti, ami egy ismert, állan­dó szám: 9.1010, azaz kilencven milliárd. ,,A természet könyve a matematika nyel­vén van írva” — mondta Galilei és akik értik ezt a nyelvet, azoknak az anyag — a fenti képlet által —, a következőket­­mondja: „a belsőmbe felhalmozott energia kilencven milliárdszor nagyobb mint a tömegem“. Ez azt jelenti, hogy egy gramm szénben, vas­ban, papírban, vízben, vagy bármely más anyagban húszezer milliárd­­kiskalóriányi energia van feltárolva! Ez az óriási hő­mennyiség 200.000 tonna jeget volna képes megolvasztani és felforralni. Ha ezt a hő­mennyiséget szén elégetésével akarnánk elő­állítani, akkor több mint 2000 tonnányi leg­jobb minőségű szenet kellene elégetnünk, tehát kb. 2 milliárdszor több fűtőanyagra van szükségünk ugyanannak a hőmennyiség­nek az előállítására. Ennek a képletnek egyik legmeglepőbb és legforradalmibb következménye, hogy a tes­tek bármilyen tömegvesztesége együtt jár a megfelelő energiaveszteséggel — és megfor­dítva — bármilyen energiaveszteség tömeg­veszteséggel jár. Ha például elégetünk 10.000 kiló szenet, akkor kb. 80 milliárdnyi kiskaló­­ria hő szabadul fel. Az égés közben felszabadult hő és fény­­energia azonban az Einstein-féle képlet ér­telmében megfelelő tömegveszteséggel is jár. A mi esetünkben, például a 10 tonna szén valamivel kevesebb, mint 5 milligramm­­nyi tömeget veszít, ami 10 tonnának megkö­zelítőleg milliárdnyi részét teszi. És mi lesz ezzel a tömeggel? Valóban elvész? Vajon az anyag megmaradásának törvénye nem vol­na érvényes? Nem! A tömeg nem vesz el , hanem hordozója, az anyag megváltoztatja formáját. Mielőtt elégettük volna a szenet, az a bizonyos 5 milligrammnyi tömeg kö­zönséges szén formájában mint test létezett. Elégetés után pedig az úgynevezett „elektro­mágneses mező” formáját öltötte magára. Az elektromágneses mező fogalma magában foglalja a közönséges látható fényt, az ibo­lyántúli fénysugaraikat, a röntgen sugara­kat, a rádióaktív anyagokból kiáramló gam­ma sugarakat, valamint a közönséges hősu­­garakat, a vörösen inneni sugarakat, végül a rövid, közép, és hosszú rádióhullámokat. Amint azt Vavilov, a neves szovjet fizikus kimutatta: az elektromágneses mező­­anyag, mert tömege van, így az anyagnak két egy­mástól különböző megjelenési formáját is­merjük: a közönséges testszerű szubsztan­ciát és az elektromágneses mezőt. Az Einstein-féle képlet alapján már most könnyen kiszámítható, mennyi tömeget, te­hát mennyi anyagot veszít a nap. Láttuk, hogy a légkörétől megfosztott föld minden négyzetcentmétere percenként 2 kiskalóriá­nyi energiát kap a naptól. Ez más szóval azt jelenti, hogy az egész föld percenként 120, másodpercenként pedig 2 kiló anyagot kap a naptól. Tehát 2 kiló anyag másodpercenként! Ennyi fűtőanyagot vagy ha akarjuk, élel­miszert fogyaszt a föld, életének, működésé­nek fenntartásához. Ez kb. napi 180 tonná­nak felel meg — ami egyenértékű egy bál­nacsalád napi fejadagjával! Nem panaszkodhatunk! Elég szerény a mi földünk! De a nap nemcsak a földet,hanem az egész bolygórendszert táplálja. Másodpercenként fény és az elektromágneses mező többi vál­tozatainak képében kb. 5 millió tonna anya­got lök ki magából. Napunk ahhoz a mese­beli madárhoz hasonlít, aki önnön vérével táplálja gyermekeit. Ez a mennyiség termé­szetesen óriási, ha a föld, de elenyészően csekély, ha a nap méreteihez viszonyítjuk Ilyen veszteség mellett a nap egész tömege 15 ezer milliárd év alatt fogyna el. Ez már elég szép idő. Ilyen életkor mellett már a geológusok és csillagászok megfigyelései is összhangba hozhatók az elmélettel és La­­puta szigetének lakói is megnyugodhatnak: a nap nem tűnik el az égről egyhamar. „Miben hisztek ti makacs égitestek­?“ De milyen fizikai feltételek mellett vál­toztatható át maradéktalanul a test fénnyé és elektromágneses mezővé? Milyen fizikai folyamatok képesek ezt a változást és a ve­le járó energiafelszabadulást előidézni? Erre a kérdésre adott választ a századelő másik forradalmi felfedezése: az atommag természetes átalakulása (rádióaktivitás) és mesterséges átalakítása. Marie Curie felfedezte az igen erősen rá­­dióaktív rádiumot. A rádium nagy energiája sugarakat bocsát ki magából. Kiszámították, hogy egyetlen gramm rádium teljes felbom­lása folytán körülbelül 3 milliárdnyi kiska­­lória hőmennyiség szabadulna fel. (Ez a hő­mennyiség 30 tonna jég megolvasztásához és felforralásához elegendő). De a rádium csak nagyon lassan — hosszú évezredek fo­lyamán — adja le teljes energiamennyiségét. Ez azonban nem fontos. Elvi szempontból az a lényeg, hogy felfedeztek egy a közönsé­ges vegyi folyamatoktól gyökeresen eltérő , annál milliószor gazdagabb energiaforrást: az atom magjának bomlását, átváltozását. Bár kétségtelen bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a nap és a többi csillagok nem állhatnak uránból vagy rádiumból — felte­hető volt azonban már akkor, hogy az ato­mon belüli magenergia nemcsak a mag bom­lása, hanem az atommagok egyesülése foly­tán is felszabadulhat. Ennek, az akkor még teljesen homályos sejtésnek adott kifejezést már 1908-ban Fr. Soddy professzor, a rádióaktivitás egyik ne­ves kutatója. 1919-ben döntő lépés következett: Ruther­­fordnak sikerült a cambridgei Cavendish la­boratóriumban a nitrogén és a hélium ösz­­szeolvasztásával oxigént (és hidrogént) elő­állítania. Az oxigén nehezebb elem mint a nitrogén — és így beigazolódott, hogy a rá­­dióaktív bomlással ellentétes magreakciók is lehetségesek — amelyek szintézis útján könnyebb atomokból nehezebb, bonyolultabb atomokat építenek föl. Erre támaszkodva, 1921-ben Jean Perrin francia fizikus feltételezte, hogy a nap ener­giáját a hélium nevű gáznak hidrogénből való felépítése folytán nyeri. Honnan következik ez? A hidrogén és a hélium atomsúlyát nagy pontossággal ismerjük. Egy egyszerű számí­tás azt mutatja, hogy egy hélium­atom sú­lya kb. 0,7 százalékkal kevesebb négy hid­rogénatom együttes súlyánál. Ez azt jelen­ti, hogy ha négy hidrogénatom valamilyen módon, egy héliumatommá áll össze, akkor a reakcióban részvevő tömegnek körülbelül a 134-ed része elvesz — helyesebben testi formájából ugyanolyan tömegű elektromág­neses mezővé változik. Perrin, az Einstein-féle képlet alapján ki­számította, hogy ha egy gramm hidrogén héliummá alakul, akkor az itt fellépő tö­megveszteségnek körülbelül 160 milliárd kis­kalóriányi energiavesztés felel meg. Termé­szetesen a „veszteség­“ szó itt is viszonyla­gosan­ értendő: amit a hidrogén és a hélium elveszít,­ azt mi megnyerjük. Tíz tonna szén elégetésekor a tömeghiány 5 milligramm, míg 10 tonna hidrogén hé­liummá való átváltoztatásakor a tömeghiány körülbelül 75 kiló, vagy milligrammokban kifejezve 75 millió milligramm. Tehát a hid­rogénhélium reakcióban felszabaduló tömeg és energia körülbelül 25 milliószor nagyobb, mint a szén elégetésekor beálló tömeg- és energiaveszteség. A csillagászati­ kutatások a 20-as, 30-as években nagyjából tisztázták a nap és szá­mos más hasonló csillag összetételét Meg­állapították, hogy a nap tömegének kb. egy­­harmada hidrogénből áll, ami — tekintetbe véve, hogy a hidrogén a legkönnyebb elem — azt jelenti, hogy a nap űrtartalmának sokkal nagyobb része áll hidrogénből. Na­gyon sok hélium is található a napban. Ha feltesszük, hogy a nap által kisugár­zott energia a hidrogénnek héliummá való átváltozásából ered, akkor a hidrogén a nap fűtőanyaga, tápláléka, míg a hélium — a sa­lak. A hidrogén-hélium reakció feltevése mel­lett a nap nem pazarolja el egész anyag­­készletét, hanem annak csak kb. századré­szét. De még így is a benne lévő hidrogén (ha a nap­sugárzás ereje nem csökken) — elegendő volna kb. 100—150 milliárd évre. Ez természetesen százszor rövidebb mint a teljes­­anyagtartalék felélése által biztosított élettartam, de azért ez sem kevés. A két feltevés közül: a teljes anyagikész­­let fokozatos elvesztése vagy a hélium ter­melése közben beálló anyagveszteség felte­vése közül az utóbbi a valószínű. Az­­idő­­közben felgyülemlett összes bizonyítékok ezt támogatják, így tehát nagyjából meg lehetett volna magyarázni a nap energiasugárzásának ere­detét. Ha... Természetesen ha sikerül igazolni, hogy a nap belsejében uralkodó fizikai vi­szonyok létrehozhatják az említett atomszin­tézist, vagy esetleg más atommag reakció­kat és ha sikerül igazolni mérések útján az Einstein-féle­ képletet is. Mindez sikerült. A huszas évek elejétől kezdve kb. 15—16 esztendőn át tartó meg­feszített munka árán, a fizikusok és a csil­lagászok együttes és párhuzamos kutatásai igazolták az összes feltevéseket . (Folytatása következik) ELŐRE Légiforgalmi egyezmény a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Július 28-án Bukarestben egyezményt ír­tak alá a Román Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság közötti pol­gári légiforgalomra vonatkozólag. Az­ egyezmény­t a Román Népköztársaság kormánya részéről Gheorghe D. Safer mér­nök, vízi- és légiforgalmi miniszter, a Né­met Demokratikus Köztársaság kormánya részéről pedig Walter Eggerath, a Német Demokratikus Köztársaság bukaresti rendkí­vüli, és meghatalmazott nagykövete írta alá. (Agerpres) ---------­ Külföldi nőküldöttek látogatása az RNK Országos Békevédelmi Bizottságánál Az RNK Demokrata Nőbizottságának meg­hívására hazánkban tartózkodó brazíliai, ar­­­­gentínai, costa-ricai, chilei, algíri és délaf­rikai nőküldöttek­­csütörtök délután látoga­tást tettek az RNK Országos Békevédelmi Bizottságánál. A küldötteket Constantinescu Iasi akadémikus, a bizottság alelnöke, Al. Ionescu lelkész és Rozalia Setu, a bizottság tagjai, valamint Pantazi Christea, a bizott­ság titkára fogadták. Constantinescu Iasi akadémikus a vendé­geket tájékoztatta a békemozgalom meg­szervezéséről és tevékenységéről hazánkban és válaszolt a feltett kérdésekre. A vendégek szintén ismertették az orszá­gaikban folyó békemozgalmat és megelége­désüket fejezték ,ki népüknek a békemoz­­galomban kivívott sikerei felett. A látogatás baráti légkörben folyt le. (Agerpres) ---------­ A kolozsvári színházak nyári tevékenysége A kolozsvári színházak és operaházak nyáron sem zárják be kapuikat. Az Állami Magyar Opera 28 napos vidéki vendég­­szereplésre indul. Az együttes egyebek kö­zött Szatmáron, Nagyváradon, Temesvá­ron és Marosvásárhelyen vendégszerepel. Az opera Puccini Toscájával és Harangozó „Reszkenő’’ című balettjével indul turnéra. A Nemzeti Színház az Állami Román Operával együtt vidám esztrád-műsorral szórakoztatja nyáron a kolozsváriakat. A kolozsvári színházak ezalatt a követ­kező évadra is készülődnek. A kolozsvári Nemzeti Színház B. P. Hayden: „Rázván­yi Vidra”, Afinegenov: „Masenka“, Lev Tolsztoj: Élő holttest”, Shakespeare: „Hamlet“, Bernard Shaw „Pygmalion” cí­­mű darabjait tűzte műsorra. Az Állami Magyar Színház Kiss Jenő kolozsvári író „Három nap egy esztendő” című darabjával nyitja meg az évadot. Utána bemutatja Arbuzov: „Találkozás a fiatalsággal” című művét, majd Horia Lovinescu „A rombadőlt fellegvár”, a Jókai Mór regényéből dramatizált „Kőszívű em­ber fiai”-t, a lengyel Kruczkowszky „Néme­tek” és K. Szimonov: „Egy szerelem tör­ténete’’ című darabjait. Az Állami Román Opera műsorát Wag­ner „Tannhäuser“, Pugni: „Esmeralda“ cí­mü operájával és Hilda Jerea zeneszerző „Vitéz lelkek” című balettjével bővíti ki. Új díszletezésben kerül színre Verdi: „Rigo­iei­to” és Rossini „A szevillai borbély“ cí­mű operája. Az Állami Magyar Opera a következő évadban előadja Verdi: „Traviata” és „Álarcos bál” című operáit és Aszafjev „Pá­rizs lángjai” című balettjét. (Agerpres) A szovjet mezőgazdaság tapasztalataiból A kalászosok futószalagszerű aratása A termékeny kubáni földeken gyors ütem­ben halad az aratás. Az aranyló búzaten­­gerben sokezer kombájn, gép dolgozik. Az aratás, a termés betakarítása — a­ föld­műves egész évi munkájának koronája. Ezt a munkát a legrövidebb idő alatt kell elvé­gezni. E feladat megoldásában fontos sze­repet töltenek be a gépek. Az alapvető me­zei munkák gépesítésének egyik jelentős eredménye a kalászosok futószalagszerű ara­tása. A futószalagszerű aratás lényege abban áll, hogy a betakarítással kapcsolatos vala­mennyi munkát összehangolva végeznek. Ilyen munka az aratás és cséplés, a gabona szállítása a kombájntól a szérűig, a szárítás és tisztítás, a szalma kazatozás­a, a tarló­hántás. A futószalagszerű betakarítás váz­lata körülbelül így néz ki: kombájn — szérű — hombár. A kubáni gabonatermelők és GTA- dolgo­zók az elmúlt évek során nagy tapasztala­tot szereztek a kalászosok is, más gabonafé­lék futószalagszerű betakarításában. Vegyük például a medvedovi GTA-hoz tartozó kol­hozokat. A betakarítási munkák komplex gépesítése Itt hároméves múltra tekint vissza. A GTA gépkezelői már akkor megállapították, hogy a futószalagszerű aratás fő láncszeme a kombájnnal való aratás és cséplés. Ez a gép határozza meg az egész betakarítási folya­mat ütemét, a munkák sorrendjét. Ugyanek­kor született meg az a gondolat is, hogy csoportosan használják fel a kombájnokat Három-hat kombájnt összpontosítottak egy helyre, ami jelentősen leegyszerűsítette és megkönnyítette a betakarító gépcsoportok munkájának irányítását és ellenőrzését, üzemanyaggal, olajjal, vízzel való ellátását. A kombájnosok is közelebb kerültek egymás­hoz, szükség esetén segítséget nyújthattak egymásnak, megoszthatták tapasztalataikat. Lendületesebb lett a szocialista verseny­ A kombájnok csoportos felhasználása je­lentősen meggyorsította az első szakasz munkáját és ezzel jó­­szolgálatot tett a futó­szalagszerű betakarításnak. A termés futószalagszerű betakarításának második, nem kevésbé fontos szakasza: a gabonatartályból való kiürítése és tovább­­szállítása. A medvedovi GTA kombájnosai rendszerint menetközben, azaz a betakarító gépcsoport leállítása nélkül juttatják a gabo­nát a teherautóba. Ez sok időmegtakarítást jelent. A gabonát a szérűn meg kell tisztítani és szárítani, valamint le kell mérni. Itt is gé­­ek segítik az embert. A medvedovi GTA­örzetéhez tartozó kolhozokban az idén 14 teljesen gépesített szérű dolgozik. Krasznodon-területet joggal nevezik a gé­pesített szérűk hazájának. A terület kolhozai­­ban már három évvel ezelőtt sok ezer gépesített szérű működött. Az első gépesített szérát a Pavlovsz rajonbeli „Békéért és mun­káért" kolhoz két tehetséges tagja — Kiszel­­jev és Lehovcov — szervezte meg. Ebben a kolhozban minden munkát gépezet végez. A gabonával teli tíztonnás teherautó a tároló­­hoz érkezik. Sajátságos készülékek segítsé­gével a gabona néhány másodperc alatt a teherautóból a tárolóba jut. A gabona súlya alatt egy automata berendez.­), azonnal mű­ködésbe helyezi a merítőkanalas szállítósza­lagot, amely a gabonát a szintén automati­kusan működő osztályozó gép szitájára to­vábbítja. Egy másik­­szállítószalag segítségével a­­megtisztított gabona egy nagy, 25 tomtól­ tartályba jut, onnan pedig ismét a teherau­tóba, amely az állami gabonatárolókba vagy kolhoz hombárokba szállítja a gabonát A szérűk automatizálása jelentős mérték­ben megkönnyítette a kolhozparasztok mun­káját. Elég ha megemlítjük, hogy a napon­ta 300 tonna gabonát feldolgozó szérűn mindössze két ember: egy motorkezelő és egy gépkezelő dolgozik. A futószalagszerű betakarítá­s utolsó lánc­szeme a szalma és pelyva kazatozása. A medvedovi GTA dolgozói ezt a folyamatot­­is gépesítették. Valamennyi traktorvontatá­­sú kombájnhoz szalmagyűjtőgépet kapcsol­tak. Az összegyűjtött­­szalmát a tábla szélén ledobják, majd a traktor vonóhorgára sze­relt drótháló­­segítségével összekötik és ka­zalba rakják. Két traktor és nyolc ember egy nap alatt 40 hektárról gyűjti be és rakja ka­zalba a szalmát. A gabonafélék futószalagszerű betakarítá­sa meglehetősen bonyolult folyamat. Leg­fontosabb feltétele: a betakarítás valameny­­nyi láncszemének összehangolása. A kubáni kolhozok és szovhozok sikerrel alkalmazzák, évről-évre tökéletesítik ezt az élenjáró be­takarítási módszert. M. GALKIN A kalászosok futószalagszerű betakarítása a Szovjetunió szovházaiban és kolhozaiban 3

Next