Előre, 1966. április (20. évfolyam, 5727-5752. szám)
1966-04-08 / 5733. szám
ÜZEMI KÖRÚTON a munkavédelmi ellenőrrel Tavaly mintegy két millió lejt adtak ki munkaruhák és más védőfelszerelések beszerzésére, a biztonságtechnikai berendezések kibővítésére, a munkakörülmények megjavítására a kolozsvári Február 16 javítóműhelyekben. Védőmaszkokkal látták el a kazántisztítókat, az összes S 3 típusú esztergapadokon újakkal cserélték ki a fémforgácsot felfogó paravánokat, az előírásoknak megfelelő targoncákat szereztek be a hegesztő palackok belső szállítására. A munkavédelmi alapok ésszerű felhasználása és a technológiai folyamat állandó korszerűsítése hozzájárult ahhoz,, hogy 1965-ben csökkenjen a balesetek száma. Munkaórában számolva a csökkenés több mint 1300 órát tesz ki. Kétségtelen javulás a megelőző évhez képest. Kevésbé az azonban, ha az üzem lehetőségeit vizsgáljuk. Még mindig elég sokan vannak, olyanok, akik semmibe veszik a munkavédelmi előírásokat. Vasile Macinga kazánszerelő decemberben vasrácsokat szállított villanytargoncán az öntödéből a kazán-kovácsműhely egyik fúrógépéhez. A kirakáskor, ahelyett, hogy egymásra rakta volna a munkadarabokat, szanaszét dobálta azokat a gép körül. Az egyik vasrács nekiütődött a gép alvázának és a lábára esett. A munkaszervezési osztály belső munkásvédelmi szabályzata a Kéziszerszámok használata című fejezetében többek között ezt írja elő : „Szigorúan tilos csavarhúzókra hoszszabbítót erősíteni“. Ennek ellenére Balogh Ernő szerelő lakatos — amikor az egyik mozdony ütközőpárnájának csavarjait el akarta távolítani helyükről — csavarhúzójára egy hosszabb láncot kötött, hogy „könnyebb“ legyen a szerszám fogása. A biztonságtechnikai előírás megszegése a fiatal munkásnak egyik ujjába került. Mircea Pod szerelő lakatosnak pedig azért kellett gipszbe tenni a balkezét, mert nem volt eléggé figyelmes, amikor szétbontás közben egy súlyos alkatrészt befogott a daru emelőszerkezetének kampóiba. Végig olvastuk az összes múltévi és idei balesetek kivizsgálási jegyzőkönyveit. Majdnem minden esetben a munkavédelmi szabályzat megszegése, a technológiai fegyelmezetlenség, a túlzott magabiztosság, hanyagság idézte elő a balesetet. Emellett más jelenségekre is felhívták figyelmünket ezek a jegyzőkönyvek. A legtöbb baleset azokkal a fiatal dolgozókkal történt, akik nemrégiben kerültek ki a javítóműhely szakmai iskolájának padjaiból. Elsősorban az iskola vezetőségének kell leszűrnie ebből a tanulságot. Az előadó tanárok, akik egyúttal a javítóműhely mérnökei, sokkal többet tehetnének annak érdekében, hogy már az iskolában vérükbe oltsák a tanulóknak a különböző technológiák megkövetelte munkavédelmi előírásokat. Ugyanakkor a munkahelyeken is jobban ügyelhetnének a fiatal szakmunkásokra. Miután alkalmazták őket, ajánlatos lenne, ha valamennyiüket beosztanák egy-egy idősebb, gazdagabb tapasztalattal rendelkező dolgozó mellé néhány hónapig. Pod Mirceával sem történt volna meg a baj, — aki mindössze néhány hónapja dolgozik a műhelyben — ha munkatársai közül valaki felfigyelt volna arra, hogy nem jól erősíti rá az emelődaru kampóit a munkadarabra. A csapágypersely műhelyben az egyik marógép mellett Emil Rusu Varga György mérnök, a Kolozs tartományi munkavédelmi felügyelőség ellenőre és Nagy Mihály (Folytatása a 3. oldalon) A boksányi fémszerkezet és mezőgazdasági gépgyárban szerelik a híddarukat. Szövetkezeti kereskedelem a korszerű igények színvonalán Interjú FILIP GELTZ elvtárssal, a CENTROCOOP alelnökével A falusi fogyasztási szövetkezetek az évek során jelentős szerepet játszottak a város és a falu közötti árucsere fejlesztésében. Jellemző, hogy az ország áruforgalmának ma már egyharmad részét bonyolítják le. Néhány nappal a kereskedelmi dolgozók országos tanácskozása előtt felkerestük Filip Geltz elvtársat, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnökét, hogy interjút kérjünk tőle a falusi szövetkezeti hálózat eredményeiről és fejlődésének irányáról. — Milyen jellegzetességeket mutat a falu áruforgalmának fejlődése az utóbbi esztendőkben ? Az elmúlt években végbement nagy gazdasági-társadalmi átalakulások jótékony hatással voltak a falusi egységeink áruforgalmának növekedésére. A mezőgazdaság szövetkezetesítése a parasztság jövedelmének érezhető növekedését vonta maga után. Emelkedett a falusi értelmiségiek, illetve fizetéses alkalmazottak száma, ami hozzájárult az áruforgalom ugrásszerű növekedéséhez. A falu ma érzékenyebben reagál a szép, tartós árucikkekre, igényesebb a termékek minősége iránt, mint bármikor az idők során. Megváltozott a termékek struktúrája, nagyobb lett az eladott élelmiszerek mennyisége más árucikkekkel szemben. 1959 és 1965 között az élelmiszerforgalom évi növekedési üteme a szövetkezeti kereskedelemben 15,3 százalékos, míg a közélelmezésben 15 százalékos volt. A falusi szövetkezetek 1965-ben 21,4 milliárd lej értékű árut adtak el, 7,9 százalékkal többet, mint 1964-ben. Ez év első negyedében egységeink 104,2 százalékban teljesítették tervüket, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva 13,5 százalékos növekedést jelent. Összegezve tehát az elmondottakat, a falusi áruforgalom fejlődése elsősorban a parasztság életszínvonalának növekedését tükrözi. Ugyancsak az életszínvonal emelkedését szemlélteti az is, hogy a falusi lakosság egyre jobban igényli az önkiszolgáló büféket, cukrászdák létesítését. — Hogyan bővült a falusi fogyasztási______szövetkezetek anyagi alapja ? A szövetkezeti tagság igényességének növekedését tükrözi az anyagi alap bővülése is. Egyre hangsúlyozottabbak a követelmények a szép, világos áruházak, a modern berendezés iránt. A falusi lakosság szívesen részt vesz önkéntes hozzájárulásával ezeknek az áruházaknak a létesítésében. Ezt az igényességet tükrözi az is, hogy 1960—1965 között közel 2000 létesítményt építettünk. Csupán 1965- ben 200 kereskedelmi építményt adtunk át rendeltetésének. Ezekben 340 egység kezdte meg működését. Az építkezéseknél figyelmet fordítottunk az üzletek szakosítái Szárhegyi László (Folytatása a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA RADU BOUREANU FIATALOK ÉS ÖREGEK Az ifjúság kérdése, az ifjúság nevelésének kérdése, a fiatal és az idősebb nemzedék kölcsönviszonya mindenkor — akárcsak ma is — kulcskérdés volt, s csak a helyes megoldás biztosította a jövendő útjának járhatóságát, akadály- és szakadékmentességét. A jelenség méreteit a földrészek kiterjedése szabja meg. De mi igyekezzünk helyben maradni, és beszéljünk a hazánkban élő fiatalokról, gyerekekről. Ismerjük számos vonásukat, amely az új, szocialista nevelés jegyében fogant, s amely föléje helyezi őket az előző fiatal nemzedékeknek. Az viszont sokszor szemmel látható, hogy a fiatalok magatartása enyhén nyersebb, hogy lelkiállapota olykor jobban híján van bizonyos gyöngédségnek, valahogy visszautasít számos gyermeki vonást, s így aztán — amint azt gyakran megmondották — kevésbé tisztelettudó, olykor szembetűnő a szabadossága, különösen a fiúké mind a nemzedékükön belüli lányok, mind pedig általában a nők iránti viszonyukban. Lehet, hogy mindez a kor általánosan feszült pszichózisának származéka, s ott gyökerezik számos, ha nem is éppen rossz mindenképpen nem helyénvaló hatásban, amellyel majmokt divatok és majmok magatartások bírnak, továbbá silány művészi alkotások, színművek, könyvek, filmek, s nem utolsó sorban a zene, mindaz, amihez az utóbbi időben egyre inkább nyakló nélkül jutnak hozzá a fiatalok. Nyilván nem a nyugati művészet ellen szólunk itt, még a legmodernebb, legszélsőségesebb ellen sem, ha lényegében valóban művészetről van szó. De vannak szép számmal filmek és egyéb művek, amelyeknek középpontjában a lehetséges emberi kapcsolatok legdurvábbjai állanak, férfi és nő minden emberitől megfosztott viszonya, beteges érzékiség, ragályos különcség. Ezeket mindig erkölcsi vészjelzés, nyugtalanító aggodalom kíséri a tudatunkban. Annál is inkább meggondolkoztató ez, mert egy olyan országban élünk, amely gyökeres átalakulásait sosem látott vívmányokkal tetőzte be, s ahol a tudat felelősei, élükön a párt munkásaival, a marxizmus fegyvereinek birtokában titáni munkát fejtettek ki az új szocialista ember profiljának kialakításáért. Ezért fáj kegyetlenül valahányszor olyan külső és belső szépségre rendeltetett fiatalokat látunk, akik divatos fizikai és erkölcsi kábítószerekkel élnek, gőgösen vetik vissza az árnyalatokat, az emberi természetet és viszonyokat megszépítő árnyalatokat, fittyet hánynak a viselkedés és az egymással való érintkezés legelemibb normáinak, miközben életükből minden egyebet kiszorít a sportőrület, a tánc megszállottsága és a kihívóan eredetieskedő öltözködés. Nos persze, kivételek ezek a törekvő ifjúság tömegében, a komoly fiatalok között, akiket elevenen eltölt az alkotó tudásszomj, akik már meglepően korán járatosak a kultúra számos területén, akik csakugyan jó értelemben készülnek fel, hogy legalábbis tisztességgel állják meg helyüket a világban. Annál kirívóbbak azok az esetek, amikor a fiatal nemzedék egyes tagjai a durvábbik jogán hajhásszák a maguk vélt vagy valóságos előnyeit, nevetségesnek tartják az egymás közös megbecsülésén alapuló emberi viszonyokat. Feltétlenül szükségesnek tartjuk a kérdést : az idősebb nemzedék, szülők és nevelők nem kisebbítik-e olykor e téren a felelősségüket ? Hiszen mind a kétféle fiatal szemünk láttára, ilyen vagy amolyan befolyásunkra cseperedik föl azzá, ami lesz. A durvaság, nemtörődömség jegyei már a legkisebb korban észlelhetők, de korántsem olyan veszélyesek, mint a szülői közöny, amely nem nyesegeti őket. Apró emberkék, akik villamoson, autóbuszban, nyilvános helyeken túlzott és zsarnoki vitalitásról tesznek tanúságot, akiket a szülő, a nevelő nem int, nem utasít rendre, sőt gyönyörködik élelmes „energiájukban”, mint a nagyon is közismert Goe úrfi ostoba dédelgetői — vajon nem belőlük lesz néhány esztendő múltán a fenti negatív tulajdonságok hordozója ? S a nagyobbakat, az iskolásokat hányszor nem látjuk utcán, nyilvános helyeken, hányszor el nem rettent a szókincsük, hányszor csóválunk fejet mindent lekezelő magatartásuk fölött, de elégszer közbelépünk-e mind,nkiket illet ? Sűrítve jelentkezik ez a kérdéskomplekszum elhatároltabb emberi közösségekben, például az új, modern bukaresti mikrorajonokban. Egyedek és családok helyes vagy helytelen kölcsönviszonya a közvagyon megőrzésétől, karbantartásától és a negyed tisztaságának óvásától a bonyolultabb családerkölcsi, szomszédi vagy más természetű konfliktusokig követendő és elvetendő példák láncolatán keresztül hat a kicsinyekre és legkisebbekre. S amennyire nem várhatjuk el tőlük, hogy zsenge értelmükkel különbséget tegyenek követendő és elvetendő között, épp olyan igaztalan lesz később olyasvalamit a szemére vetni egyeseknek, aminek a kiküszöböléséhez nem járultunk hozzá idejében. A kérdésnek még számtalan vonatkozása van, de állapodjunk meg itt, s noha inkább a negatív példákra tettük a hangsúlyt, ne legyünk borúlátóak. Egy bizonyos életkor — törvényszerűen és nagyon kevés kivétellel — meghozta mindig és meg is fogja hozni a megnőtt felelősségek arányában a fokozott felelősségérzetet. Persze, hogy mikor és milyen mértékben, az mindnyájunkon áll, és meg is kell tennünk érte minden lehetőt szocialista hazánk jövendő nemzedékének, e nemzedék minél vonzóbb arcélének érdekében. XX. évfolyam 5733 u. 4 oldal ára 25 iráni 1966 április 8., péntek A LEGELŐK HOZAMÁNAK NÖVELÉSÉÉRT (Munkatársunktól) A Maros-Magyar Autonóm tartomány legelőin nagyarányú munkák kezdődtek a hektáronkénti zöldtömeg növeléséért. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek területein közel 40 000 hektáron irányozták elő a tavaszi legelőtisztítást, elegyengetik a vakondtúrásokat, kivágják a bokrokat, összegyűjtik a köveket stb. Az előirányzott terület javarészén több mint 27 000 hektáron ezt a munkát már el is végezték. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el Udvarhely, Régen és Dicső rajonokban, ahol az előirányzatokat túlteljesítették. A hátralévő munkák során a tartományban további 9000 hektáron végeznek bokorírtást, 2900 hektáron eróziógátló munkákkal védik a területet, 1000 hektáron vízlecsapolást végeznek, 2300 hektáron megoldják a legelők öntözését, 37 000 hektáron műtrágyát szórnak és elvégzik a kosarazást, mintegy 4000 hektáron pedig felülvetéssel gyarapítják a hozamot. 87 millió lej értékű árut termeltek terven felül 1966 első negyedévében Bánát tartomány iparvállalatai. A terméktöbblet kitevői a többi között 4480 tonna nyersvas, 3185 tonna acél, 3692 tonna hengerelt áru, 25 tehervagon, 115 000 négyzetméter pamutkelme stb. A szép eredmény elérésében döntő szava volt a resicai kohászati kombinátnak és gépgyártó üzemnek, az aradi vagongyárnak, a Vörös Acél üzemnek, a temesvári Mechanikai Üzemeknek, a lugosi textiliparnak és más vállalatoknak. A többlettermelés 65 százaléka a munkatermelékenység növelése alapján jött létre. A tartományi statisztikai igazgatóság összesített adatai kimutatják, hogy Bánát üzemei és gyárai a múlt év azonos időszakához viszonyítva ebben a negyedévben jelentős termelésnövekedésig értek el. (Munkatársaktól). klaboratóriumok Az egyetemi központok gyermek-poliklinikáin, valamint a Galac, Krisana, Brassó, Hunyad, Olténia és Suceava tartományi gyermek-poliklinikák fogászati osztályain az idén új szaklaboratóriumok nyílnak. Ugyanakkor a meglevő fogászati laboratóriumokat új felszereléssel és berendezéssel korszerűsítik. A fogorvosi ellátás megjavítása céljából a megelőző kezelést a gyermekekre is kiterjesztik. A fogorvosi rendelők már az I. osztálytól kezdve nyilvántartásba veszik a gyermekeket és megszervezik rendszeres vizsgálatukat. (Agerpres) LAPUNK TARTALMÁBÓL: • KINEK A GONDJA A KÖZSÉGFEJLESZTÉS ? • KORSZERŰ ÜZLETBERENDEZÉS, GYÁRTJA: A HELYIIPAR • HA A TRAKTOR LENNE A TANÚ (2. oldal) • SPORT (3. oldal) NEMZETKÖZI ÉLET • AZ SZKP XXIII. KONGRESZSZUSÁNAK MUNKÁLATAI • KOLUMBIAI PARTIZÁNOK KÖZÖTT (3. oldal) SAIGON : EREDMÉNYTELEN KOMPROMISSZUM - KÍSÉRLET • NYUGATNÉMET ÁLLÁSPONT A NATO-VITÁBAN • AUSZTRÁLIA GAZDASÁGI PROBLÉMÁI (4. oldal) KÖTELEZHETŐK-E A KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK ? EGY KÖNYVTÁRI ANKÉT TANULSÁGAI HÁROM BRASSÓI ISKOLÁBAN feltétele, hogy a diák hozzá is jusson a könyvekhez. És mindjárt itt következnek a tanár panaszai: nincs Vajda János-kötet és nincs Zamfirescu, Camil Petrescu drámáinak csak néhány példánya található a könyvtárban és Móricz regényei közül egy-kettő forog közkézen, nagyon kevesen olvashatták Eötvöst és még Sadoveanu könyveiből sincs soha elég. A „nincs“ tehát eléggé viszonylagos, többféleképpen érthető — ahogy azt mindjárt látni fogjuk — egy azonban bizonyos : a tanár általában ismeri diákjait és tudja azt, hogy a mai ifjúság örvendetesen sokat és szívesen olvas, erre kötelezni csakugyan nem kell, érdeklődését némi pedagógusi rátermettséggel és módszerességgel könnyű fölkelteni. S hogy az valóban így van, azt három brassói iskolában — helyesebben a brassói Unirea líceumban és a 6.-os számú általános iskolában, valamint a szecselevárosi líceumban — rendezett ankétünk adatai több szempontból is meggyőzően bizonyíthatják. A LEGTANULSÁGOSABB azokat a rövid beszámolókat átlapozni, amelyekben a brassói diákok ilyen kérdésekre felelnek : mit olvastak a kötelező olvasmányok közül ? ; melyek azok a könyvek, amelyeket az iskolai könyvtárban nem találtak meg és hogyan jutottak hozzájuk ? ; van-e saját könyvtáruk s ez milyen könyvekből áll ? A válaszokból általában nagyon is megnyugtató kép kerekedik ki : az ajánlott könyvek tetemes részét a legtöbb tanuló elolvasta, s jellemző hogy még olyan köteteket is — például Slavici Maraja vagy Móricz regényei —, amelyeket minden beszámoló a nehezen elérhető könyvek között említ, kézről-kézre járnak, mert vagy megtalálhatók a közkönyvtárakban, vagy kölcsönadja őket a tanár, valamelyik osztálytárs, ismerős család. Saját könyvtára pedig meglepően sok tanulónak van, az Unirea líceum felső osztályaiban például hozzávetőleges számítás szerint a diákok nyolcvan százalékának. A házikönyvtárak egy része — mintegy fele — a klasszikus ifjúsági olvasmányokból áll (Cooper, Verne, Dickens, Jókai, Creanga, Sadoveanu), amelyek nem kapcsolódnak szorosan a tanmenethez, tehát inkább „lektűr“-nek számítanak. De meglepően sok tanulónak van olyan jól felszerelt és látható rendszerességgel gyarapított könyvtára, amely csakugyan a legfőbb irodalmi olvasmányokat öleli fel. Csupán példaképpen kijegyezhetjük egy tizedik osztályos tanuló, Sidó Anna könyvei közül a legfontosabbakat (szerzők szerint): Goethe, Schiller, Victor Hugo, Anatole France, Romain Rolland, Puskin, Tolsztoj, Gorkij, Katona, Petőfi, Arany, Madách, Eminescu, Cosbuc, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz, Ady, József Attila, Duiliu Zamfirescu, Cézár Petrescu, Sadoveanu, Asztalos, Préda, Titus Popovici stb. De mindez még csak azt bizonyítja, hogy a brassói diákokból Kacsír Mária (Folytatása a 2. oldalon) KÉRDEZZÜK csak a tanárt, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy homloka tüstént ráncba szalad s máris sorolni kezdi panaszait. No nem azért, mert újabb szóhasználattal és egy föltétlenül helyesebb pedagógiai elv szerint, a tanár manapság nem kötelezi az olvasásra tanítványait, hanem figyelmébe ajánlja a legfontosabb olvasmányokat (de rendszerint jóval többet). A tanár éppen azért ráncolja homlokát, mert tudva tudja, hogy az irodalmi műveltség alapjaihoz tartozó könyveket — nevezhetjük ezeket kötelező vagy ajánlott olvasmányoknak — föltétlenül iskolás korban kell elolvasni (később talán már sohasem veszszük elő őket), de az olvasás első A Román Kommunista Párt küldöttségének látogatása a kolomnai nehéz szerszámgépgyártó üzemben Moszkvából jelenti S. Podina, az Agerpres tudósítója . A Román Kommunista Párt Nicolae Ceausescu elvtárs vezette küldöttsége, amely részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusán, szerdán látogatást tett a Moszkva közelében levő kolomnai nehéz szerszámgépgyártó üzemben. A vendégek kíséretében volt V. Konotop, a Moszkva tartományi pártbizottság első titkára, Sz. Baskakov, az SZKP KB osztályvezetője és A. Basov, a Szovjetunió romániai nagykövete. Az üzem bejáratánál B. Ramzi, az üzem igazgatója, E. Afanaszenko, a Szovjet-Román Baráti Társaság Vezető Tanácsának elnöke és a vállalat más vezető káderei üdvözölték a küldöttséget. A román vendégek megtekintettek több üzemosztályt, érdeklődtek a termelési folyamat iránt, elbeszélgettek a munkásokkal és mérnökökkel. A mechanikai és szerelőosztályon az üzem igazgatója megmutatta a vendégeknek egy karusszeleszterga alkatrészeit. Az esztergát Romániának szállítja a vállalat, a két ország közötti gazdasági egyezmény keretébe... Az üzemosztályok munkásai mindenütt meleg fogadtatásban részesítették a Román Kommunista Párt küldöttségét. A látogatás befejezéseként nagygyűlést tartottak az RKP küldöttségével való találkozó tiszteletére. Felszólalt V. Laszkin, a pártbizottság titkára, V. Budajev esztergályos, V. Hodrikova mérnöknő, és B. Ramzi, az üzem igazgatója, akik melegen köszöntötték az RKP küldöttségét, kinyilvánították a vállalat munkaközösségének baráti érzelmeit a román nép iránt és sikert kívántak a romániai dolgozóknak az RKP IX. kongresszusán kijelölt feladatok teljesítésében. Ezután élénk taps közepette Nicolae Ceausescu elvtárs emelkedett szólásra. A romániai kommunisták és dolgozók meleg és szívélyes üdvözletét tolmácsolta a jelenlevőknek, az üzem összes kommunistáinak és dolgozóinak. Kolomna város lakosainak. Nicolae Ceausescu elvtárs, utalva az üzem munkásainak, mérnökeinek és technikusainak szorgalmával és hozzáértésével elért sikerekre, ezeket mondotta : Az Önök eredményei szerves részét alkotják azoknak a kimagasló sikereknek, amelyeket a szovjet nép a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével ért el. A román nép őszintén örvend a szovjet nép eredményeinek a termelőerők növelésében, az egész gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, életszínvonalának emelésében. Hangsúlyozva az SZKP XXIII. kongresszusa munkálatainak jelentőségét, a szónok kijelentette : Ez alkalommal is megismétlem a kongresszus emelvényén kinyilvánított kívánságomat, hogy a szovjet népek sikerrel valósítsák meg a maguk elé tűzött feladatokat, a dolgozók javára, a szocialista világrendszer erősítése érdekében, az imperializmus ellen, a szocializmusért és a békéért harcoló erők szilárdítása érdekében. A továbbiakban Nicolae Ceausescu elvtárs ezeket mondotta : Köszönjük Önöknek a vendégszeretetet és az elvtársi melegséget, amellyel bennünket fogadtak, köszönjük a pártunkat és a román népet nagyra értékelő szavakat. Ebben a román nép és a szovjet népek közötti, országaink és pártjaink közötti testvéri barátság és internacionalista szolidaritás megnyilvánulását látjuk. A Román Kommunista Párt és a román nép szüntelenül fejleszteni fogja a Szovjetunióval, az összes szocialista országokkal való barátságot. A szocialista országok, a kommunista pártok egysége — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs — ma rendkívüli fontosságú, az amerikai imperializmus vietnami agres- Sziójának leverése, a béke megvédése és a szocializmus ügyének győzelme szempontjából. Befejezésül Nicolae Ceausescu elvtárs új, jelentős sikereket kívánt az üzem munkaközösségének tevékenységéhez. Megjöttek a gólyák