Előre, 1966. április (20. évfolyam, 5727-5752. szám)

1966-04-08 / 5733. szám

ÜZEMI KÖRÚTON a munkavédelmi ellenőrrel Tavaly mintegy két millió lejt adtak ki munkaruhák és más védő­felszerelések beszerzésére, a biz­tonságtechnikai berendezések ki­bővítésére, a munkakörülmények megjavítására a kolozsvári Feb­ruár 16 javítóműhelyekben. Vé­dőmaszkokkal látták el a kazán­tisztítókat, az összes S 3 típusú esz­tergapadokon újakkal cserélték ki a fémforgácsot felfogó paraváno­kat, az előírásoknak megfelelő tar­goncákat szereztek be a hegesztő palackok belső szállítására. A munkavédelmi alapok ésszerű felhasználása és a technológiai fo­lyamat állandó korszerűsítése hoz­zájárult ahhoz,, hogy 1965-ben csökkenjen a balesetek száma. Munkaórában számolva a csök­kenés több mint 1300 órát tesz ki. Kétségtelen javulás a megelőző évhez képest. Kevésbé az azon­ban, ha az üzem lehetőségeit vizs­gáljuk. Még mindig elég sokan vannak, olyanok, akik semmibe veszik a munkavédelmi előíráso­kat. Vasile Macinga kazánszerelő decemberben vasrácsokat szállított villanytargoncán az öntödéből a kazán-kovácsműhely egyik fúró­gépéhez. A kirakáskor, ahelyett, hogy egymásra rakta volna a munkadarabokat, szanaszét dobál­ta azokat a gép körül. Az egyik vasrács nekiütődött a gép alvázá­nak és a lábára esett. A munka­­szervezési osztály belső munkásvé­delmi szabályzata a Kéziszerszá­mok használata című fejezetében többek között ezt írja elő : „Szi­gorúan tilos csavarhúzókra hosz­­szabbítót erősíteni“. Ennek elle­nére Balogh Ernő szerelő lakatos — amikor az egyik mozdony ütkö­zőpárnájának csavarjait el akar­ta távolítani helyükről — csavar­húzójára egy hosszabb láncot kö­tött, hogy „könnyebb“ legyen a szerszám fogása. A biztonságtech­nikai előírás megszegése a fiatal munkásnak egyik ujjába került. Mircea Pod szerelő lakatosnak pe­dig azért kellett gipszbe tenni a balkezét, mert nem volt eléggé figyelmes, amikor szétbontás köz­ben egy súlyos alkatrészt befo­gott a daru emelőszerkezetének kampóiba. Végig olvastuk az összes múlt­évi és idei balesetek kivizsgálási jegyzőkönyveit. Majdnem minden esetben a munkavédelmi sza­bályzat megszegése, a technológiai fegyelmezetlenség, a túlzott maga­­biztosság, hanyagság idézte elő a balesetet. Emellett más jelensé­gekre is felhívták figyelmünket ezek a jegyzőkönyvek. A legtöbb baleset azokkal a fiatal dolgozók­kal történt, akik nemrégiben ke­rültek ki a javítóműhely szakmai iskolájának padjaiból. Elsősorban az iskola vezetőségének kell leszűr­nie ebből a tanulságot. Az előadó tanárok, akik egyúttal a javítómű­hely mérnökei, sokkal többet te­hetnének annak érdekében, hogy már az iskolában vérükbe oltsák a tanulóknak a különböző techno­lógiák megkövetelte munkavédel­mi előírásokat. Ugyanakkor a munkahelyeken is jobban ügyel­hetnének a fiatal szakmunkások­ra. Miután alkalmazták őket, a­­jánlatos lenne, ha valamennyiü­­ket beosztanák egy-egy idősebb, gazdagabb tapasztalattal rendel­kező dolgozó mellé néhány hóna­pig. Pod Mirceával sem történt volna meg a baj, — aki mindössze néhány hónapja dolgozik a mű­helyben — ha munkatársai közül valaki felfigyelt volna arra, hogy nem jól erősíti rá az emelődaru kampóit a munkadarabra. A csapágypersely műhelyben az egyik marógép mellett Emil Rusu Varga György mérnök, a Kolozs tartományi munkavédelmi felügyelőség ellenőre és Nagy Mihály (Folytatása a 3. oldalon) A boksányi fémszerkezet és me­zőgazdasági gépgyárban sze­relik a híddarukat. Szövetkezeti kereskedelem a korszerű igények színvonalán Interjú FILIP GELTZ elvtárssal, a CENTROCOOP alelnökével A falusi fogyasztási szövetkezetek az évek során jelentős sze­repet játszottak a város és a falu közötti árucsere fejlesztésében. Jellemző, hogy az ország áruforgalmának ma már egyharmad részét bonyolítják le. Néhány nappal a kereskedelmi dolgozók országos tanácskozása előtt felkerestük Filip Geltz elvtársat, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnökét, hogy interjút kérjünk tőle a falusi szövetkezeti hálózat eredmé­nyeiről és fejlődésének irányáról. — Milyen jellegzetessége­ket mutat a falu áruforgal­mának fejlődése az utóbbi esztendőkben ? Az elmúlt években végbement nagy gazdasági-társadalmi átala­kulások jótékony hatással voltak a falusi egységeink áruforgalmának növekedésére. A mezőgazdaság szövetkezetesítése a parasztság jövedelmének érezhető növekedé­sét vonta maga után. Emelkedett a falusi értelmiségiek, illetve fi­zetéses alkalmazottak száma, ami hozzájárult az áruforgalom ug­rásszerű növekedéséhez. A falu ma érzékenyebben reagál a szép, tartós árucikkekre, igényesebb a termékek minősége iránt, mint bármikor az idők során. Megvál­tozott a termékek struktúrája, na­gyobb lett az eladott élelmiszerek mennyisége más árucikkekkel szemben. 1959 és 1965 között az élelmiszerforgalom évi növekedési üteme a szövetkezeti kereskede­lemben 15,3 százalékos, míg a köz­­élelmezésben 15 százalékos volt. A falusi szövetkezetek 1965-ben 21,4 milliárd lej értékű árut adtak el, 7,9 százalékkal többet, mint 1964-ben. Ez év első negyedében egységeink 104,2 százalékban tel­jesítették tervüket, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva 13,5 százalékos növekedést jelent. Összegezve tehát az elmondotta­kat, a falusi áruforgalom fejlődése elsősorban a parasztság életszín­vonalának növekedését tükrözi. Ugyancsak az életszínvonal emelkedését szemlélteti az is, hogy a falusi lakosság egyre job­ban igényli az önkiszolgáló büfé­ket, cukrászdák létesítését. — Hogyan bővült a falusi fogyasztási______szövetkezetek anyagi alapja ? A szövetkezeti tagság igényessé­gének növekedését tükrözi az anyagi alap bővülése is. Egyre hangsúlyozottabbak a követelmé­nyek a szép, világos áruházak, a modern berendezés iránt. A falusi lakosság szívesen részt vesz önkén­tes hozzájárulásával ezeknek az áruházaknak a létesítésében. Ezt az igényességet tükrözi az is, hogy 1960—1965 között közel 2000 léte­sítményt építettünk. Csupán 1965- ben 200 kereskedelmi építményt adtunk át rendeltetésének. Ezek­ben 340 egység kezdte meg műkö­dését. Az építkezéseknél figyelmet fordítottunk az üzletek szakosítá­­i Szárhegyi László (Folytatása a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA RADU BOUREANU FIATALOK ÉS ÖREGEK Az ifjúság kérdése, az ifjúság nevelésének kérdése, a fiatal és az idősebb nemzedék kölcsönvi­­szonya mindenkor — akárcsak ma is — kulcskérdés volt, s csak a helyes megoldás biztosította a jövendő útjának járhatóságát, a­­kadály- és szakadékmentessé­­gét. A jelenség méreteit a földré­szek kiterjedése szabja meg. De mi igyekezzünk helyben marad­ni, és beszéljünk a hazánkban élő fiatalokról, gyerekekről. Is­merjük számos vonásukat, amely az új, szocialista nevelés jegyé­ben fogant, s amely föléje helye­zi őket az előző fiatal nemzedé­keknek. Az viszont sokszor szem­mel látható, hogy a fiatalok ma­gatartása enyhén nyersebb, hogy lelkiállapota olykor jobban híján van bizonyos gyöngédség­nek, valahogy visszautasít szá­mos gyermeki vonást, s így az­tán — amint azt gyakran meg­mondották — kevésbé tisztelet­tudó, olykor szembetűnő a sza­­­badossága, különösen a fiúké mind a nemzedékükön belüli lá­nyok, mind pedig általában a nők iránti viszonyukban. Lehet, hogy mindez a kor álta­lánosan feszült pszichózisának származéka, s ott gyökerezik számos, ha nem is éppen rossz mindenképpen nem helyénvaló hatásban, amellyel majmokt diva­tok és majmok­ magatartások bírnak, továbbá silány művészi alkotások, színművek, könyvek, filmek, s nem utolsó sorban a ze­ne, mindaz, amihez az utóbbi időben egyre inkább nyakló nél­kül jutnak hozzá a fiatalok. Nyil­ván nem a nyugati művészet el­len szólunk itt, még a legmoder­nebb, legszélsőségesebb ellen sem, ha lényegében valóban művészetről van szó. De vannak szép számmal filmek és egyéb művek, amelyeknek középpont­jában a lehetséges emberi kap­csolatok legdurvábbjai állanak, férfi és nő minden emberitől megfosztott viszonya, beteges érzékiség, ragályos különcség. Ezeket mindig erkölcsi vészjel­zés, nyugtalanító aggodalom kí­séri a tudatunkban. Annál is inkább meggondol­­koztató ez, mert egy olyan or­szágban élünk, amely gyökeres átalakulásait sosem látott vívmá­nyokkal tetőzte be, s ahol a tu­dat felelősei, élükön a párt mun­kásaival, a marxizmus fegyve­reinek birtokában titáni munkát fejtettek ki az új szocialista em­ber profiljának kialakításáért. Ezért fáj kegyetlenül valahány­szor olyan külső és belső szép­ségre rendeltetett fiatalokat lá­tunk, akik divatos fizikai és er­kölcsi kábítószerekkel élnek, gő­gösen vetik vissza az árnyalato­kat, az emberi természetet és viszonyokat megszépítő árnya­latokat, fittyet hánynak a visel­kedés és az egymással való érintkezés legelemibb normái­nak, miközben életükből min­den egyebet kiszorít a sportőrü­let, a tánc megszállottsága és a kihívóan ere­detieskedő öltözkö­dés. Nos persze, kivételek ezek a törekvő ifjúság tömegében, a komoly fiatalok között, akiket elevenen eltölt az alkotó tudás­szomj, akik már meglepően ko­rán járatosak a kultúra számos területén, akik csakugyan jó ér­telemben készülnek fel, hogy legalábbis tisztességgel állják meg helyüket a világban. Annál kirívóbbak azok az esetek, ami­kor a fiatal nemzedék egyes tagjai a durvábbik jogán haj­­hásszák a maguk vélt vagy valóságos előnyeit, nevetséges­nek tartják az egymás közös megbecsülésén alapuló emberi viszonyokat. Feltétlenül szükségesnek tart­juk a kérdést : az idősebb nem­zedék, szülők és nevelők nem kisebbítik-e olykor e téren a fe­lelősségüket ? Hiszen mind a kétféle fiatal szemünk láttára, ilyen vagy amolyan befolyá­sunkra cseperedik föl azzá, ami lesz. A durvaság, nemtörődömség jegyei már a legkisebb korban észlelhetők, de korántsem olyan veszélyesek, mint a szülői kö­zöny, amely nem nyesegeti őket. Apró emberkék, akik villamo­son, autóbuszban, nyilvános he­lyeken túlzott és zsarnoki vitali­tásról tesznek tanúságot, akiket a szülő, a nevelő nem int, nem utasít rendre, sőt gyönyörködik élelmes „energiájukban”, mint a nagyon is közismert Goe úrfi ostoba dédelgetői — vajon nem belőlük lesz néhány esztendő múltán a fenti negatív tulajdon­ságok hordozója ? S a nagyob­bakat, az iskolásokat hányszor nem látjuk utcán, nyilvános he­lyeken, hányszor el nem rettent a szókincsük, hányszor csóvá­lunk fejet mindent lekezelő ma­gatartásuk fölött, de elégszer közbelépünk-e mind,­nkiket il­let ? Sűrítve jelentkezik ez a kér­­déskomplekszum elhatároltabb emberi közösségekben, például az új, modern bukaresti mikro­­rajonokban. Egyedek és csalá­dok helyes vagy helytelen köl­­csönviszonya a közvagyon meg­őrzésétől, karbantartásától és a negyed tisztaságának óvásától a bonyolultabb családerkölcsi, szomszédi vagy más természetű konfliktusokig követendő és el­vetendő példák láncolatán ke­resztül hat a kicsinyekre és leg­kisebbekre. S amennyire nem várhatjuk el tőlük, hogy zsenge értelmükkel különbséget tegye­nek követendő és elvetendő kö­zött, épp olyan igaztalan lesz később olyasvalamit a szemére vetni egyeseknek, aminek a ki­küszöböléséhez nem járultunk hozzá idejében. A kérdésnek még számtalan vonatkozása van, de állapodjunk meg itt, s noha inkább a nega­tív példákra tettük a hangsúlyt, ne legyünk borúlátóak. Egy bi­zonyos életkor — törvényszerű­en és nagyon kevés kivétellel — meghozta mindig és meg is fog­ja hozni a megnőtt felelősségek arányában a fokozott felelősség­­érzetet. Persze, hogy mikor és milyen mértékben, az mindnyá­junkon áll, és meg is kell ten­nünk érte minden lehetőt szocia­lista hazánk jövendő nemzedé­kének, e nemzedék minél von­zóbb arcélének érdekében. XX. évfolyam 5733 u. 4 oldal ára 25 iráni 1966 április 8., péntek A LEGELŐK HOZAMÁNAK NÖVELÉSÉÉRT (Munkatársunktól) A Maros-Ma­gyar Autonóm tartomány legelőin nagyarányú munkák kezdődtek a hektáronkénti zöldtömeg növelésé­ért. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek területein közel 40 000 hektáron irányozták elő a tavaszi legelőtisztítást, elegyengetik a va­kondtúrásokat, kivágják a bokro­kat, összegyűjtik a köveket stb. Az előirányzott terület javarészén több mint 27 000 hektáron ezt a munkát már el is végezték. Külö­nösen kiemelkedő eredményeket értek el Udvarhely, Régen és Di­cső rajonokban, ahol az előirány­zatokat túlteljesítették. A hátralé­vő munkák során a tartományban további 9000 hektáron végeznek bokorírtást, 2900 hektáron erózió­gátló munkákkal védik a terüle­tet, 1000 hektáron vízlecsapolást végeznek, 2300 hektáron megold­ják a legelők öntözését, 37 000 hek­táron műtrágyát szórnak és elvég­zik a kosarazást, mintegy 4000 hektáron pedig felülvetéssel gya­rapítják a hozamot. 87 millió lej értékű árut termeltek terven felül 1966 első negyedévében Bánát tartomány iparvállalatai. A terméktöbblet ki­tevői a többi között 4480 tonna nyersvas, 3185 tonna acél, 3692 tonna hengerelt áru, 25 tehervagon, 115 000 négyzetméter pamutkelme stb. A szép eredmény elérésében döntő szava volt a resicai kohászati kombinátnak és gépgyártó üzemnek, az aradi vagongyárnak, a Vörös Acél üzemnek, a temesvári Mecha­nikai Üzemeknek, a lugosi textil­iparnak és más vállalatoknak. A többlettermelés 65 százaléka a munkatermelékenység növelése a­­lapján jött létre. A tartományi sta­tisztikai igazgatóság összesített a­­datai kimutatják, hogy Bánát üze­mei és gyárai a múlt év azonos időszakához viszonyítva ebben a negyedévben jelentős termelésnö­­vekedésig ér­tek el. (Munkatársak­­tól). klaboratóriumok Az egyetemi központok gyer­­mek-poliklinikáin, valamint a Ga­­lac, Krisana, Brassó, Hunyad, Ol­­ténia és Suceava tartományi gyer­­mek-poliklinikák fogászati osztá­lyain az idén új szaklaboratóriu­mok nyílnak. Ugyanakkor a meg­levő fogászati laboratóriumokat új felszereléssel és berendezéssel korszerűsítik. A fogorvosi ellátás megjavítása céljából a megelőző kezelést a gyermekekre is kiterjesztik. A fogorvosi rendelők már az I. osz­tálytól kezdve nyilvántartásba ve­szik a gyermekeket és megszerve­zik rendszeres vizsgálatukat. (Agerpres) LAPUNK TARTALMÁBÓL: • KINEK A GONDJA A KÖZ­­SÉGFEJLESZTÉS ? • KORSZERŰ ÜZLETBERENDE­ZÉS, GYÁRTJA: A HELYI­­IPAR • HA A TRAKTOR LENNE A TANÚ (2. oldal) • SPORT (3. oldal) NEMZETKÖZI ÉLET • AZ SZKP XXIII. KONGRESZ­­SZUSÁNAK MUNKÁLATAI • KOLUMBIAI PARTIZÁNOK KÖZÖTT (3. oldal) SAIGON : EREDMÉNYTELEN KOMPROMISSZUM - KÍSÉR­LET • NYUGATNÉMET ÁLLÁS­PONT A NATO-VITÁBAN • AUSZTRÁLIA GAZDASÁGI PROBLÉMÁI (4. oldal) KÖTELEZHETŐK-E A KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK ? EGY KÖNYVTÁRI ANKÉT TANULSÁGAI HÁROM BRASSÓI ISKOLÁBAN feltétele, hogy a diák hozzá is jus­son a könyvekhez. És mindjárt itt következnek a tanár panaszai: nincs Vajda János-kötet és nincs Zamfirescu, Camil Petrescu drá­máinak csak néhány példánya ta­lálható a könyvtárban és Móricz regényei közül egy-kettő forog közkézen, nagyon kevesen olvas­hatták Eötvöst és még Sadoveanu könyveiből sincs soha elég. A „nincs“ tehát eléggé viszonylagos, többféleképpen érthető — ahogy azt mindjárt látni fogjuk — egy azonban bizonyos : a tanár általá­ban ismeri diákjait és tudja azt, hogy a mai ifjúság örvendetesen sokat és szívesen olvas, erre köte­lezni csakugyan nem kell, érdek­lődését némi pedagógusi ráter­mettséggel és módszerességgel könnyű fölkelteni. S hogy az valóban így van, azt három brassói iskolában — helyesebben a brassói Unirea líceumban és a 6.-os számú általános iskolában, valamint a szecselevárosi líceum­ban — rendezett ankétünk adatai több szempontból is meggyőzően bizonyíthatják. A LEGTANULSÁGOSABB azo­kat a rövid beszámolókat átlapoz­ni, amelyekben a brassói diákok ilyen kérdésekre felelnek : mit ol­vastak a kötelező olvasmányok közül ? ; melyek azok a könyvek, amelyeket az iskolai könyvtárban nem találtak meg és hogyan jutot­tak hozzájuk ? ; van-e saját könyv­táruk s ez milyen könyvekből áll ? A válaszokból általában nagyon is megnyugtató kép kerekedik ki : az ajánlott könyvek tetemes részét a legtöbb tanuló elolvasta, s jellemző hogy még olyan köteteket is — például Slavici Mara­ja vagy Mó­ricz regényei —, amelyeket minden beszámoló a nehezen elérhető könyvek között említ, kézről-kéz­­re járnak, mert vagy megtalálha­tók a közkönyvtárakban, vagy kölcsönadja őket a tanár, valame­lyik osztálytárs, ismerős család. Saját könyvtára pedig meglepően sok tanulónak van, az Unirea líce­um felső osztályaiban például hoz­závetőleges számítás szerint a diá­kok nyolcvan százalékának. A házikönyvtárak egy része — mintegy fele — a klasszikus ifjú­sági olvasmányokból áll (Cooper, Verne, Dickens, Jókai, Creanga, Sadoveanu), amelyek nem kapcso­lódnak szorosan a tanmenethez, te­hát inkább „lektűr“-nek számíta­nak. De meglepően sok tanulónak van olyan jól felszerelt és lát­ható rendszerességgel gyarapított könyvtára, amely csakugyan a legfőbb irodalmi olvasmányokat öleli fel. Csupán példaképpen ki­jegyezhetjük egy tizedik osztályos tanuló, Sidó Anna könyvei közül a legfontosabbakat (szerzők szerint): Goethe, Schiller, Victor Hugo, Anatole France, Romain Rolland, Puskin, Tolsztoj, Gorkij, Katona, Petőfi, Arany, Madách, Eminescu, Cosbuc, Jókai, Gárdonyi, Mik­száth, Móricz, Ady, József Attila, Duiliu Zamfirescu, Cézár Petrescu, Sadoveanu, Asztalos, Préda, Titus Popovici stb. De mindez még csak azt bizo­nyítja, hogy a brassói diákokból Kacsír Mária (Folytatása a 2. oldalon) KÉRDEZZÜK csak a tanárt, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy homloka tüstént ráncba sza­lad s máris sorolni kezdi pana­szait. No nem azért, mert újabb szóhasználattal és egy föltétlenül helyesebb pedagógiai elv szerint, a tanár manapság nem kötelezi az olvasásra tanítványait, hanem fi­gyelmébe ajánlja a legfontosabb olvasmányokat (de rendszerint jóval többet). A tanár éppen azért ráncolja homlokát, mert tudva tudja, hogy az irodalmi műveltség alapjaihoz tartozó könyveket — nevezhetjük ezeket kötelező vagy ajánlott olvasmányoknak — föltét­lenül iskolás korban kell elolvasni (később talán már sohasem vesz­­szük elő őket), de az olvasás első A Román Kommunista Párt küldöttségének látogatása a kolomnai nehéz szerszámgépgyártó üzemben Moszkvából jelenti S. Podina, az Agerpres tudósítója . A Román Kommunista Párt Ni­­colae Ceausescu elvtárs vezette küldöttsége, amely részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusán, szerdán lá­togatást tett a Moszkva közelében levő kolomnai nehéz szerszámgép­­gyártó üzemben. A vendégek kísé­retében volt V. Konotop, a Moszk­va tartományi pártbizottság első titkára, Sz. Baskakov, az SZKP KB osztályvezetője és A. Basov, a Szovjetunió romániai nagykövete. Az üzem bejáratánál B. Ramzi, az üzem igazgatója, E. Afanaszen­­ko, a Szovjet-Román Baráti Tár­saság Vezető Tanácsának elnöke és a vállalat más vezető káderei üd­vözölték a küldöttséget. A román vendégek megtekintet­tek több üzemosztályt, érdeklődtek a termelési folyamat iránt, elbe­szélgettek a munkásokkal és mér­nökökkel. A mechanikai és szere­lőosztályon az üzem igazgatója megmutatta a vendégeknek egy karusszeleszterga alkatrészeit. Az esztergát Romániának szállítja a vállalat, a két ország közötti gazda­sági egyezmény keretébe... Az üzemosztályok munkásai minde­nütt meleg fogadtatásban részesí­tették a Román Kommunista Párt küldöttségét. A látogatás befejezéseként nagy­gyűlést tartottak az RKP küldött­ségével való találkozó tiszteletére. Felszólalt V. Laszkin, a pártbizott­ság titkára, V. Budajev esztergá­lyos, V. Hodrikova mérnöknő, és B. Ramzi, az üzem igazgatója, akik melegen köszöntötték az RKP kül­döttségét, kinyilvánították a vál­lalat munkaközösségének baráti érzelmeit a román nép iránt és sikert kívántak a romániai dolgo­zóknak az RKP IX. kongresszusán kijelölt feladatok teljesítésében. Ezután élénk taps közepette Ni­­colae Ceausescu elvtárs emelkedett szólásra. A romániai kommunisták és dolgozók meleg és szívélyes üd­vözletét tolmácsolta a jelenlevők­nek, az üzem összes kommunistái­nak és dolgozóinak. Kolomna város lakosainak. Nicolae Ceausescu elv­társ, utalva az üzem munkásainak, mérnökeinek és technikusainak szorgalmával és hozzáértésével el­ért sikerekre, ezeket mondotta : Az Önök eredményei szerves részét alkotják azoknak a kimagasló sike­reknek, amelyeket a szovjet nép a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak vezetésével ért el. A román nép őszintén örvend a szovjet nép eredményeinek a termelőerők nö­velésében, az egész gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésé­ben, életszínvonalának emelésé­ben. Hangsúlyozva az SZKP XXIII. kongresszusa munkálatainak je­lentőségét, a szónok kijelentette : Ez alkalommal is megismétlem a kongresszus emelvényén kinyil­vánított kívánságomat, hogy a szovjet népek sikerrel valósítsák meg a maguk elé tűzött feladato­kat, a dolgozók javára, a szocia­lista világrendszer erősítése érde­kében, az imperializmus ellen, a szocializmusért és a békéért har­coló erők szilárdítása érdekében. A továbbiakban Nicolae Ceau­sescu elvtárs ezeket mondotta : Köszönjük Önöknek a vendégsze­retetet és az elvtársi melegséget, amellyel bennünket fogadtak, kö­szönjük a pártunkat és a román népet nagyra értékelő szavakat. Ebben a román nép és a szov­jet népek közötti, országaink és pártjaink közötti testvéri barátság és internacionalista szolidaritás megnyilvánulását látjuk. A Román Kommunista Párt és a román nép szüntelenül fejleszteni fogja a Szovjetunióval, az összes szocia­lista országokkal való barátságot. A szocialista országok, a kommu­nista pártok egysége — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs — ma rendkívüli fontosságú, az ameri­kai imperializmus vietnami agres­- S­ziójának leverése, a béke megvé­dése és a szocializmus ügyének győzelme szempontjából. Befejezésül Nicolae Ceausescu elvtárs új, jelentős sikereket kí­vánt az üzem munkaközösségének tevékenységéhez. Megjöttek a gólyák

Next