Előre, 1967. április (21. évfolyam, 6037-6062. szám)

1967-04-08 / 6043. szám

A közlekedés íratlan szabályairól Az utóbbi időben mind a sajtó, mind a rádió és a tv sokat foglal­kozik közlekedési kérdésekkel. És ez nem véletlen, mert a gyors iram­ban megnövekedett gépkocsi­park sok olyan új problémát vet fel, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindennapi munkám során saj­nos sokszor kellett tapasztalnom, hogy súlyos balesetek megelőzhetők, elkerülhetők lettek volna, ha a bal­esetet előidéző vagy elszenvedő sze­mélyek jobban ismerik és betartják a törvényes szabályokat és rendel­kezéseket. Ezek a tapasztalatok késztetnek arra, hogy a közlekedéssel kapcso­latban papírra vessem néhány gon­dolatomat. Teszem ezt annál is in­kább, mert gyakran nem csak a tör­vényes rendeletek be nem tartása, de annál sokkal jelentéktelenebb tényezők is nagyon súlyos következ­ményekkel járhatnak. Miről van szó ? Köztudomású, hogy a közlekedési szabályokat a 328/1966-os dekrétum és a 772/1966-oS minisztertanácsi ha­tározattal engedélyezett belügymi­niszteri szabályzat állapítja meg. Sokan azonban azt hiszik, hogy a fentiekben foglalt rendelkezések csak a járművezetőkre vonatkoznak. Itt van példának mindjárt a sza­bályzat 63. szakaszának b. pontja, amely leszögezi, hogy a gyalogosok kötelesek az út baloldalán közleked­ni ott, ahol nincs gyalogjáró vagy ösvény. Az emberek azonban meg­szokták, hogy az út jobboldalán közlekedjenek. Ez helyes akkor, ha járműről van szó (mindegy, hogy kerékpár, targonca, kocsi, autó vagy más jármű). Sokan nem értik meg, miért kell hát a gyalogosnak az út baloldalán közlekednie? Éppen ezért következetesen az országút jobb ol­dalán mennek, meggondolatlanul bajt okoznak önmaguknak és a jár­művezetőknek. Ha a gyalogos az itt baloldalán megy, a szembejövő járművet látja és kitér előle. A vele egy irányban, de jobboldalon közlekedő jármű pedig baj nélkül elsuhan a gyalo­gos mellett. Apróság ? Az. Be nem tartása miatt mégis életével fizetett rá Ursuleanu Mircea, Dima László, Munteanu b­an —, hogy csak a te­mesvári esetek közül említsek néhá­nyat. Kevés vigaszt nyújt az áldoza­tok családjának, ha a sofőrt elíté­lik. Hiniu Nicolae például hét évet kapott egy, a fent említett körülmé­nyek között történt gázolásért. És ennek kapcsán jut eszembe, vajon egyetlen gépkocsivezető megállt -e útján, hogy figyelmeztesse az or­szágút jobboldalán közlekedő gya­logost, saját érdekében is ? Nem láttam, nem tapasztaltam ilyet. A gyalogosra foga között nem éppen dicsérő szavakat morzsolva megál­lás nélkül továbbrobogó autósokat annál inkább. Legtöbben nem is igen gondolnak arra, milyen súlyos következmé­nyekkel járhatnak ,­kis“ fegyelme­zetlenségeik. Ki ne tudná például, hogy nem szabad mozgó járműre felszállni, róla leszállni, ajtaját me­netközben kinyitni , hogy nem ta­nácsos lépcsőn utazni, mozgó teher­autóban állni, a gépkocsivezetővel diskurálni, stb. stb... Mégis, nincs olyan városi ember, aki tudatosan vagy öntudatlanul meg ne szegné valamilyen formában ezeket a na­gyon is jól ismert szabályokat. Ha az ember siet, legtöbbször úgy gon­dolja : mindegy hogyan és mivel, hol utazik, csak idejében elérje cél­ját. Pedig — ha már nem indult el idejében — bizony nem egyszer cél­szerűbb lenne elkésni, mint a jármű kerekei alá kerülni. Így járt Hep Cecilia, Jenei László, Bujelu Va­sile —, hogy újra temesvári példá­kat említsek. Még az ilyen tragikus kimenetelű balesetek szemtanúi se igen gondolnak arra, hogy csupán véletlenen múlott, — méghozzá nem is egyszer —, hogy maguk nem ke­rültek az áldozatok sorába ,.kis“ közlekedési fegyelmezetlenségeik miatt. Lépten-nyomon tapasztalom, hogy az emberek javarésze még mindig nem tanulta meg — és nem tanítja meg gyermekeit sem arra —, ho­gyan kell leszállni a villamosról, autóbuszról vagy trolibuszról. Nem csak arra gondolok itt, hogy sose szálljunk le mozgásban levő jármű­ről — ezt rendelet tiltja és be nem tartásáért pénzbüntetés jár. Olyan szabályról akarok beszélni, amit semmiféle rendelet nem ír elő, mé­gis ajánlatos betartani: sose száll­junk le bal lábbal a járműről — no persze nem azért, mert a bal láb állítólag nem hoz szerencsét — ha­nem azért, mert a leszállás mindig a jármű jobboldalán történik s ha jobb lábbal lépünk le„ a menet­iránnyal szemben vagyunk és az autó, villamos vagy troli esetleges megmozdulása-megindulása csupán előre vethet, sohasem hátra, a ke­rekek alá. Olyan íratlan szabály ez, amelyre már óvodás korban meg kellene tanítanunk gyermekeinket. Mert az ilyen „apróság“ elhanyago­lása is követelt halálos áldozatot — Hölczer Péter, Magyar Ilona és má­sok esete bizonyítja. A közlekedési szabályzat előírja, hogy az úttesten csak a gyalogjá­rók számára kijelölt helyen, az út tengelyével merőlegesen szabad át­menni, sok járókelő mégis figyel­metlenül keresztezi az utat. Kell-e külön mondanom, hogy az ilyen „csekély“ vétség is követelt nem­egyszer áldozatot ? Sajnos még igen kevés gyalogos­nál vált reflexszé, hogy amikor át­megy az úttesten, a fejét először balra, aztán jobbra fordítsa. Fur­csán hangzik, pedig egyszerű : előbb balra kell néznie azért, mert csak abból az irányból közeledhet jármű, aztán jobbra, mert az út közepétől viszont csak jobb oldalról. (A fenti szabály természetesen nem vonat­kozik azokra a kivételes esetekre, ahol egyirányú forgalom van). Na­gyon fontos az is, hogy sose fussunk át az úttesten. Ne higgyük azt, hogy gyorsabbak vagyunk a járművek­nél ! Közlekedjünk nyugodtan, fi­gyelmesen és inkább álljunk meg az út közepén és várjuk meg, míg az úttest másik fele is szabaddá vá­lik. „Fuss át ügyesen az úttesten“ — hányszor halljuk ezt a helytelen és felelőtlen utasítást szülőktől ! Ehelyett minden szülő meg kellene tanítsa gyermekét a fent említett „apróságokra“, hogy később, ami­kor már nem fogja felnőtt a gyer­mek kezét, reflexszerűen helyesen cselekedjék. Csupán néhány írott és íratlan közlekedési szabályra, jelentékte­lennek, elhanyagolhatónak látszó „apróságra“ akartam felhívni cik­kemmel a figyelmet. Olyan aprósá­gokra, amelyek elhanyagolása — ügyészi gyakorlatom sajnos számos példával igazolja — súlyos balese­tekhez vezethet. Egeressy László ügyész (Folytatása az 5. oldalon) HAJDÚ ZOLTÁN Mese a bizalomról Hallottak-e a feleségek folklór­gyűjteményéről ? A legtöbb házi­asszony rendelkezik vele, az egész-, fél- és negyednormások egyaránt. S bár — tudtommal - egyelőre senki sem foglalkozik e csodálatos mese­világ tudományos felmérésével, kiadásával, az anyag csak gyűl és sokasodik, hogy ma­holnap elönti egész életünket. Hadd mondok el az én felesé­gem gyűjteményéből egy mai tör­ténetet, két változatban. Köztudo­mású ugyanis, hogy a folklór sajá­tos, egyéni változatokban élt a nép ajkán. íme a rege : Hol volt, hol nem volt, a Somos­tető nevezetű sziklabércek alján, volt egyszer egy város. A város­ban pedig egy Bevásárlás nevű hét­­fejű sárkány garázdálkodott, tel­hetetlen gyomrát naponta megtöl­tötte áldozataival, főleg asszo­nyokkal. A legkisebb királyfi, akit kereskedelmi ügyosztálynak hív­tak, így szólt egy szép reggelen : „Nahát! Ez így nem mehet tovább! Levágom én egy-két fejét annak a bestiának!" Avval előrántotta hí­res-nevezetes kardját, az önki­­szolgáló Boltot. Egy suhintás : egy fej, két suhintás, két fej, ahányat suhintott, annyi feje hullt le a sár­kánynak. Tetszett ez a népnek, fő­leg az asszonyoknak. Mert az a kard, ugyebár, csuda-kard volt, ahova leszúrta a királyfi, ott men­ten - térülj-fordulj, asztalkám ! - ragyogó üzlet keletkezett, minden­tudó kereskedés, ahol nem kellett sorban állni, (legfeljebb néha, csúcsforgalom idején a pénztárnál) kunyerálni, pult alól előcsalogatni, ahova csak besétáltak a Háziasz­­szony nevű tündérek, s ahol kedves, mosolygós arcú Ellenőr-Angyalok fogadták őket szívbéli szeretettel és kínálták a mindenfelé felpúpozott nagyszerűségeket. Válogathatott mindenki kedve szerint. Úgy ment a dolog, mint a karikacsapás, Be­vásárlás hétfejű sárkánya már-már dögledezett, a királyfi büszkén hordta a fejét, s tetszett ez a nép­nek nagyon, főleg az asszonyok­nak. Itt a vége, fuss el véle ! így szólt tehát az első változat. A második eleje pediglen teljesen megegyezett az elsővel, (ismeretes jelenség a folklórtudományban) de a hátsó fertálytól kezdve, sajátos fordulatot vett. Hallgassuk csak : Egy ideig tényleg valóságos an­gyalok fogadták a vevőket, öröm volt rájuk nézni. Történt pedig egy napon, hogy egy Vevő-tündérke sajnálatos bűnbe esett, elemeit né­­mi­nemű apróbb csomagocskákat, mire aztán rögtön megszületett a Büntetés. A tündérek gonosz ma­nókká, az angyalok meg egyenesen megsokasodott számú ördögökké változtak. Közibük furakodott hát a köznapi bizalmatlanság Sátána, akit a hétfejű sárkány küldött, hogy megzavarja a paradicsomi állapotot. Sikerült neki. Hiába vag­­dalkozott szegény királyfi, a sár­kánynak újra kinőttek a fejei. Go­noszságát szétköpködte mindenfe­lé, s a vevők, ellenőrök szíve egy­ként megtelt vele. Ó, régi szép idők, amikor Angyal-ellenőr mo­solygó pillantása kísérte Vevő-tün­dér valamennyi mozdulatát ! Most Ellenőr-ördög szúrós-szemű tekin­tete alatt remegve tapogatják a didergő árut gonosz manóék, s mindannyian tolvajnak érzik ma­gukat, mert a levegőben lóg a piszkos Gyanú, s az elszállt Bi­zalom helyébe beköltözött a Bi­zalmatlanság. Jajaj ! Bevásárlás­sárkány röhög a hét markába, a szegény háziasszony meg sorokat áll újra a kiszolgálás boltokban, mert inkább akar sárkány farka lenni, semmint, hogy szüntelenül tol­vajnak nézzék. Bizony, bizony ! A királyfi vakarja a fejét , mit is te­hetne ? ! Nő a sárkány, terebélye­sedik, s ez nagyon nem tetszik a népnek, főleg az asszonyoknak. Ugra, búgra, ugratsz, ezzel is elfut­hatsz ! A vege végéhez értünk, s gondo­lom - legalább szegény királyfi számára - vonjuk le a fabula ta­nulságát, mint kézenfekvő megol­dást. A dolog egyszerű : legyenek az ellenőrök továbbra is angyalok, s mosolyogva, (nem kerül pénzbe!) árut kínálgatva, ügyesen, vérbeli kereskedő módján folytassák az ellenőrzés kényes, sok fifikát meg­kívánó, fontos feladatát, és sem­miképp ne legyenek ördög-detek­­tívek, összehúzott szemmel, távol­ról ijesztően figyelő gyanúsítók, közvádlók, vallató­ mesterek, mind­annyiunkkal szemben szakadatla­nul bizalmatlanok. Az ilyesmi fáj. Mert a becsületes vevő (önök is ta­núsíthatják: a többség mégiscsak belőlük áll!) nem szereti, ha tolvaj­nak nézik. Inkább a táját is elke­rüli az efféle boltnak. Márpedig, ugye, nem az a­ cél, hogy ismét úr­rá legyen a hétfejű sárkány !? Ked­ves királyfi, egy kis oktatással, be­­levaló emberek megválogatásával, s az ellenőrök ilyen irányú ellen­őrzésével­­ ismét le lehet vágni ama sárkánynak mind a hét fejét, de most aztán úgy, hogy soha töb­bé ki ne nőhessen. Az ilyesmi ugyanis nagyon tetszenék a nép­nek, főleg az asszonyoknak ! Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMANIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XXI. évfolyam 6043 sz. 6 oldal ára 25 iáni 1967 április 8., szombat Serény munka a mezőkön 1500-zal több traktor 658-cal több kukoricavetőgép 200-zal több burgonya-ültetőgáp A tavaszi mezei munkákhoz a gép- és traktorállomásokat az első évnegyedben további csaknem 1500 traktorral, 155, főleg zöldségtermesz­téshez használt gépi járművel, 658 kukorica vetőgéppel, 780 trágyaszóró géppel, 200 burgonya­ültetőgéppel és más felszerelésekkel látták el. E ta­vaszon minden feltétel megvan ah­hoz, hogy a mezőgazdasági szövet­kezetek legfeljebb 8-9 nap alatt el­vessék a kukoricát, a burgonyaülte­tést pedig géppel végezzék mindazo­kon a területeken, ahol traktorok dolgozhatnak. A gép- és traktorállo­mások ugyanakkor mind nagyobb területen végzik el gépekkel a műtrágyaszórást, a talajelőkészítést a vetéshez és a növényi kártevők leküzdését. Egyre több lehetőség van tehát arra, hogy az összes me­zőgazdasági növényeket a tavalyinál jobb agrotechnikai feltételek mel­lett vessék el. (Agerpres) A vendégvárás jegyében (Munkatársunktól) Mióta a ta­vasz vette át a parancsnokságot a Cenk alatt, lázas készülődés fo­lyik a brassói vendéglátó iparban. Állványokat ácsolnak a vendég­lők, éttermek homlokzata elé, hogy néhány nap múlva szemet vidító új vakolatköntösben, frissen fes­tett ajtókkal, ablakokkal tűnjenek szembe az épületek. A tatarozási, szépítési munkálatok meghalad­ják a szezon előtt szokásos előké­születeket. A méreteket ezúttal a turisztika világéve befolyásolja. A közélelmezési tröszt tervei sze­rint­ valósággal újjá kell szület­niük az egységeknek, hogy a kul­turált vendéglátás összes követel­ményeinek megfelelve fogadhas­sák az ide érkező turisták ezreit. A Belvárosban lévő Barisiu utcai vendéglő ódon patináját kihang­súlyozza a most folyó renoválás. A boltíves termekbe hangulatos bútorok, kovácsolt vaslámpák kerülnek. Az egység a Transilva­­nia nevet kapja, bejárata fölött a város ősi címere a koronás fa­törzs fog ékeskedni. Konyhája Brassó vidéke sajátos ételkülönle­gességeivel szolgál majd a többi közt juhhúsból készült bogrács­­gulyással, bárány- és disznóhús­ból vagdalt fatányérossal, kürtös­kaláccsal és az ételek mellé Küs­­küllő-menti borokkal. A kerthe­lyiségek és kirándulóhelyek zöld­vendéglői — 25 ilyen van — szin­tén megszépülnek a nyitásig. A Cenk tetőn álló vendéglő, amely­nek teraszáról belátni az egész barcasági tájat, a Bástya-hegyi Warthe nyári vendéglő, a Salamon szikla tövében meghúzódó kis­kocsma, a feketehalmi Cetatea Neagra szállodavendéglő, a noai halászcsárda, mind-mind stílusuk­hoz illő új berendezést kapnak. A város bejáratánál, a bukarest­­brassói műút mentén presszót nyitottak, hogy az autós turisták betérhessenek egy feketére, amíg az autószerviz gondozásba veszi kocsijukat. A hagyományos ven­dégszeretetet természetesen nem­csak külsőségekkel akarják ér­vényesíteni. A turisztikai jellegű egységekben a legjobb szakácsok, pincérek fognak gondoskodni az ellátásról. (Munkatársunktól) A Maros- Magyar Autonóm tartományban mindenütt megkezdték a fürdőhe­lyek kereskedelmi és közétkezte­tési hálózatához tartozó egységek javítását. Szonátán például a cukrászdák, vendéglők és­­ üzle­tek renoválása már folyik és áp­rilis folyamán már befejezik. Tusnádfürdőn a húsüzletet már átadták, a kenyér- vegyiáru- és más üzleteken folyó javítások vé­ge felé közelednek. A nagy ven­déglő felszerelését megújítják és egyes üzleteket a jobb kiszolgálás érdekében szakosítanak. NE CSAK MŰVELJÜK, VÉDJÜK IS A SZÁNTÓFÖLDET! • Feljavítható-e a szik ? • A homoki gazdálkodás is le­het rentábilis • Születő új parlagok. Ok: a nemtörő­dömség • Az öntözött területek talaja hajlamos a káros elváltozásokra. Állandó ellenőrzéssel idejében elejét vehetjük a bajnak. Lehet-e „nyújtani“ a szántóföldet, van-e lehetőség arra, hogy a meglé­vő mezőgazdasági területet egykor elvesztett hektárok visszaszerzésé­vel bővítsük ? Illetve meg lehet-e akadályozni olyan természetű jelen­ségek felléptét, amelyek a termő­talaj lefaragásával fenyegetnek ben­nünket ? Ezekről a kérdésekről szó­lok az alábbiakban, nemkülönben arról, hogy melyek ilyen vonatko­zásban a mezőgazdaság előtt álló feladatok. AZ ÁRADÁSOK RABLÓMUNKÁJA MEGGÁTOLHATÓ Az ország szántóterületének növe­lésében jelentős helyet foglalnak el azok a területek, amelyek részlege­sen vagy teljesen terméketlenné válnak az áradások következtében. A fent említett területek kb. 3 mil­lió hektárt foglalnak el, főleg a Du­na árterületén, Bánátban, a Kőrö­sök mentén, a Szamos és Kraszna vidékén, a Prut és a Szeret meden­céjében, az Olt felső szakaszán, a Maros mentén stb. Jelenleg nagy­méretű gátépítő és lecsapolási akció folyik a Duna és egyes belső folyók árterületén. Az ötéves terv végéig az árvizektől megmentett földek összterülete eléri a kb. 1,5 millió hektárt. Ismeretes, hogy a lankás terüle­tek hordalékos talaja nagy termő­erővel rendelkezik, akkor is, ha az első években nem trágyázzák. Ép­pen ezért ajánlatos, hogy a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek sa­ját erőforrásokból és saját eszkö­zökkel ideiglenes gátépítési és lecsa­polási munkákat végezzenek az ár­veszélyes területeken, amelyeket az­tán a következő években a szakosí­tott állami egységek befejeznek és tökéletesítenek. Az apácai (Kőhalom rajon) mező­­gazdasági termelőszövetkezet 1966. folyamán saját erőforrásokból vé­dőgátat épített az Olt árterületén s a lecsapolt 22 hektár területen cu­korrépából 30 000 kg termést taka­rított be hektáronként. Vannak azonban olyan egységek is, ahol nem gondoskodnak kellőképpen a földalap megőrzéséről. A stelnicai, cegani és burdu­­ani mezőgazdasági termelőszövetkezetek, amelyek a Borcea mentén 700 hektár szántóte­rületet művelnek meg, nem gondoz­ták a meglévő gátat és így 1966-ban az egész terület víz alá került. Egyes egységek nem gondoskodnak a pangó vadvizek eltávolításáról és így jelentős területek maradnak ki­használatlanul. HARC A SZIKKEL A szikes területek feljavítása és hasznosítása is hozzájárul a mező­­gazdasági termelés fokozásához. Ha­zánk kb. 400 000 hektár ilyen terü­lettel rendelkezik, ami gyenge ter­mőképességű vagy terméketlen ta­lajnak számít. A szikesedés ellen speciális öntözéssel, a talajvíz szint­jének csökkentésével, alagcsövezés­­sel, talajjavító anyagok használatá­val védekezhetünk. Az ésszerű öntö­zés egyike a legjobb módszereknek, mivelhogy egyfelől fokozatosan ki­mossuk a talajból a felgyülemlett ká­ros sókat, másfelől az öntözött növény ellenállóbbnak bizonyul a só hatá­sával szemben. Nagyon eredményes ezzel egyidőben a talajjavító anya­gok használata. A tudományos ku­tatások eredményei, valamint a ter­melésben elért sikerek azt bizonyít­ják, hogy a­ szikes talaj kezelését szolgáló módszerek differenciált al­kalmazása a növények fejlődési fel­tételeinek javításához, valamint a hektárhozam növeléséhez vezet. A socodori szikes területeken nagy­­mennyiségű talajjavító anyag és műtrágya alkalmazása eredménye­ként 1358 kg búzatermést értek el hektáronként, 795 kg-mal többet, mint a nem kezelt sziken. Szudáni fűből 8 588 kg zöldtakarmányt ta­karítottak be hektáronként, a javí­tatlan területeken elért 3 286 kiló­val szemben. Az öntözéses szántóföldi növény­­termesztés egyre nagyobb térhódítá­sával fokozott figyelmet kell szen­telni a talajszikesedés megelőzésé­nek. Időnként ellenőrizni kell az öntözött területek talaját, intézke­déseket hozni a talajerő állandó nö­velésére. Ilyen értelemben fontos szerepük van a mezőgazdasági egy­ségek szakembereinek, a DRIFOT és az agrokémiai laboratóriumok pe­­dológusainak. MIRE JÓ A HOMOK? Hazánkban jelentős, területek vannak, amelyeket még nem hasz­nosítottak a lehetőségeknek megfe­lelően. Habár a homokos talajnak kevés a humusztartalma, ennek el­lenére biztosítja a növénytermesz­téshez szükséges feltételeket. A me­zőgazdasági egységek, a szakembe­rek és a termelők előtt az a feladat áll, hogy a legmegfelelőbb intézke­dések alapján javítsák a homokos talaj természetét és termőképes­ségét. Az utóbbi években nagy kiterjedé­sű homokos területeket hasznosítot­tak, különösképpen szőlő- és gyü­mölcsfa-telepítéssel. Kevesebb gon­dot fordítottak azonban a homoki szántóföldi növénytermesztésre, bár a gyakorlat megmutatta, hogy Má­­ramaros és Krisána tartomány ned­ves homokos talaja, ahol a talajvíz szintje elég magas — különösen a dombok között — alkalmas burgo­nya, paradicsom, rozs, sőt kukorica termesztésére is. A homokos területek hasznosítása Filip Ghinea mérnök, a Mezőgazdasági Főtanács terület­hasznosítási igazgatóságának igazgatója (Folytatása a 2. oldalon) 250 kilométernyi tárna A Bányaipari Minisztérium beruházási feladatai A Bányaipari Minisztériumnak az idén 2,526 milliárd lejes beruházási tervet kell megvalósítania. Ennek keretében több mint 250 kilométer­nyi föld alatti tárna építését irá­nyozták elő. Az első negyedévi eredmények e­­lemzése arról tanúskodik, hogy a minisztérium 108,2 százalékban tel­jesítette tervét, s ez az egész évi terv 21,4 százalékának felel meg. A minisztérium saját bánya- és fel­színi építési szervezetei az évi terv 23 százalékát valósították meg. Az ebben az időszakban üzembe helye­zett létesítmények között szerepel a Telek-Gyalár alagút, a Tarnita-IM Suceava flotáció IV. vonala, a Schi­­tu Golești-i Jugur sodronypálya és számos más bányaipari munka. A­­zon létesítmények közül, amelyek­nek megkezdését erre az évre vet­ték tervbe, a kitűzött határidőben megkezdődött a slanic-i új sóbánya megnyitási munkája és megterem­tették a feltételeket a többi munka idejében való megindításához is. Említést érdemel, hogy az összes tevékenységi ágakban, minden fő­­igazgatóság viszonylatában teljesí­tették a beruházási tervet. Ezek az eredmények annak köszönhetők, hogy az 1967-re előirányzott összes munkákhoz már az év elején lesz. tosították a műszaki eszközök ás a dokumentáció 85 százalékát. A munka menetének operatív e­­lemzése, egyes hiányosságok gyors megszüntetése, más intézkedésekkel együtt hozzájárult a beruházási terv ütemes teljesítéséhez. (Agerpres) KÖZÉT VIZSGA A petrozsényi Bányászati Főiskola hallgatói, a jövendő bányászmér­nökei modern laboratóriumokban bővítik ismereteiket TÁVIRAT Kedves Le Duan elvtárs ! LE DUAN elvtársnak, a Vietnami ,Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának HANOI Hatvanadik születésnapja alkalmából a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága meleg testvéri üdvözletét és szívélyes jókívánsá­gait küldi önnek. Őszintén sikereket k­ívánunk tevékenységéhez, amelyet a testvéri vietnami nép nemes és igazságos ügyének győzelméért­,­­ nemzeti sza­badságának és függetlenségének megvédéséért fejt ki az amerikai ag­resszióval szemben. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A matematika nyelvén A termelési és tudományos folya­matok tudományos módszerekkel történő elemzése és vezetése gazda­sági és tudományos életünk egyik legfontosabb problémája. E módsze­rek alkalmazása feltételezi a kor­szerű számítási eszközök egyre szé­­lesebb körű alkalmazását. Hazánk­ban sok termelési problémát olda­nak meg és kiváló eredmények szü­letnek a matematika, a korszerű szá­mítási eszközök, készülékek segítsé­gével. Amint pártunk Központi Bi­zottsága tavaly decemberi plenáris ülésén bejelentették, szem előtt tartva a gazdaságfejlesztés növekvő szükségleteit, összeállították 1967-re az elektronikus számológépekkel va­ló ellátás programját és távlati ter­vet is készítenek­ A kolozsvári Számítási Központ a saját kutató munkájának elvégzése mellett, sok kérdésben adott és ad segítséget más tudományos intéze­teknek és termelő vállalatoknak. Amint dr. Dumitru Ripeanu osztályvezető és Ion Pavaloiu tudo­mányos kutató tájékoztat, az inté­zet többféle segítséget ad a termelő vállalatoknak. Megegyezés alapján, elvégeznek számukra bizonyos szá­mításokat. A számításokat DACICC- 1 típusú elektronikus számológéppel végzik. Hogy némi fogalmat alkot­hassunk magunknak az intézet ilyen irányú munkájáról, felsoroltak né­hány problémát, amelyet már meg­oldottak. Tavaly 18 bonyolult kér­désben kérték a vállalatok az inté­zet támogatását. A kolozsvári Li­­bertatea bútorgyár számára például megállapították a műszaki, ipari és pénzügyi terv ütemes teljesítésének a feltételeit, a munkaidő és a fel­szerelés jobb kihasználásának mód­ját, minden munkafázis számára megállapították az egyes munka­helyek munkaerő-szükségletét, ki­dolgozták a gyárrészlegek közötti optimális időeltolódások tartamát. Az egyes bútordarabok gyártása ugyanis 90 napot is igénybe vehet, így az ütemesség, a termelés zavar­talan menetének biztosítása különö­sen fontos. Nagy jelentőségű a kés­lekedés megszüntetése. Az intézet munkatársai kiszámították, részle­tekre bontva, az operatív munka­tervet. A módszert igen jó ered­ménnyel használták, s más bútor­gyárak is átvették. Igen komplikált paraméter meg­határozást végeztek speciális maró­gépek helyes beállítása érdekében a kudzsiri Kohászati Műveknek. A DACICC-1 az üzemek segítségére siet Ennek a számításnak a gyors elvég­zése lehetetlen lett volna az elektro­nikus számológép nélkül. Az idén is több problémát meg­oldottak. Többek között a kolozsvári Tehnofrig gépgyárnak végeztek el a sorozatgyártás tervszerűsítésére vo­natkozó számításokat, készül egy bo­nyolult probléma megoldása az Uni­­rea gépgyár számára is. A maros­vásárhelyi nitrogéntermék gyár is kérte az intézet segítségét. Egymásután emelik le a kutatók a polcról a számításokkal teli map­pákat, s a látogatónak egyre inkább az az érzése támad, hogy ennyi fela­dat megoldása, az intézeti munka el­végzésén kívül, bizonyára igen zsú­folttá teszi a kutatók tevékenységét. Erre gondolhatnak az intézet mun­katársai is, mert dr. Ripeanu kér­dezés nélkül is mondja : — Sok nehézséggel küzdünk, ke­vés az intézetben az úgynevezett program-kidolgozó matematikus. A program kidolgozása nálunk azt je­lenti, hogy a megoldandó matemati­kai feladatot le kell bontani azok­nak a műveleteknek a megfelelő sorrendben elvégzendő egymásután­jára, amelyek végrehajtása szüksé­ges a feladat megoldásához. A prog­ram olyan utasítássorozat, amely a gép által végrehajtandó műveletek típusát és sorrendjét határozza meg. Ezeknek a megállapítása munkánk elemi feltétele. Búcsúzóul felkerestük dr. Tiberiu Popovici akadémikust, az intézet ve­zetőjét, aki az előző beszélgetésben elhangzottakhoz a következőket fűz­te hozzá : — A Tudományos Kutatást Egybe­hangoló Tartományi Tanács javas­latot terjesztett elő egy tartomány­közi számítási központ létesítésére. Ez a központ kidolgozná a külön­féle termelési ágak automatizálásá­nak leggazdaságosabb módszereit, a korszerű technológiai eljárások ma­tematikai alapjait, az adminiszt­ratív vezetés legésszerűbb eljárásait, az üzemgazdálkodásban felhasznál­ható kisteljesítményű számító­gé­pek típusterveit. Ajánlom a termelő vállalatoknak, hogy alkalmazzanak matematikust, aki a korszerű üzem­vezetéshez szükséges számítások egy részét elvégezné, a többi problé­mát meg — amelyeknek megoldása- miazt az­­elektronikus számológépek segítségére van szükség — megfo­galmazná a matematika nyelvén, e nélkül ugyanis lehetetlen e problé­mák megoldása. Tartományközi számítási központ létesítése? Matematikusok alkalma­zása az üzemekben? Hogy is hang­zott Francis Bacon ,,minden modern kísérleti tudomány igazi ősapja“ (Marx) megállapítása? Több mint háromszáz évvel ezelőtt írta: „Csak azt a­ jóslatot szeretném megkockáz­tatni, hogy ... nem kerülhetjük el a matematika egyre több ágának al­kalmazását". A jóslat illik­­korunkra, ezért mindkét javaslat megvalósítá­sa hozzásegítene ahhoz, hogy még­­inkább kihasználjuk azokat az elő­nyöket, amelyeket a matematika és a korszerű számítástechnikai eszkö­­zök felhasználása jelent a gazdasági­­ előrehaladásának meggyorsítás­­ában. Kovács Erzsébet

Next