Előre, 1967. április (21. évfolyam, 6037-6062. szám)
1967-04-08 / 6043. szám
A közlekedés íratlan szabályairól Az utóbbi időben mind a sajtó, mind a rádió és a tv sokat foglalkozik közlekedési kérdésekkel. És ez nem véletlen, mert a gyors iramban megnövekedett gépkocsipark sok olyan új problémát vet fel, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindennapi munkám során sajnos sokszor kellett tapasztalnom, hogy súlyos balesetek megelőzhetők, elkerülhetők lettek volna, ha a balesetet előidéző vagy elszenvedő személyek jobban ismerik és betartják a törvényes szabályokat és rendelkezéseket. Ezek a tapasztalatok késztetnek arra, hogy a közlekedéssel kapcsolatban papírra vessem néhány gondolatomat. Teszem ezt annál is inkább, mert gyakran nem csak a törvényes rendeletek be nem tartása, de annál sokkal jelentéktelenebb tényezők is nagyon súlyos következményekkel járhatnak. Miről van szó ? Köztudomású, hogy a közlekedési szabályokat a 328/1966-os dekrétum és a 772/1966-oS minisztertanácsi határozattal engedélyezett belügyminiszteri szabályzat állapítja meg. Sokan azonban azt hiszik, hogy a fentiekben foglalt rendelkezések csak a járművezetőkre vonatkoznak. Itt van példának mindjárt a szabályzat 63. szakaszának b. pontja, amely leszögezi, hogy a gyalogosok kötelesek az út baloldalán közlekedni ott, ahol nincs gyalogjáró vagy ösvény. Az emberek azonban megszokták, hogy az út jobboldalán közlekedjenek. Ez helyes akkor, ha járműről van szó (mindegy, hogy kerékpár, targonca, kocsi, autó vagy más jármű). Sokan nem értik meg, miért kell hát a gyalogosnak az út baloldalán közlekednie? Éppen ezért következetesen az országút jobb oldalán mennek, meggondolatlanul bajt okoznak önmaguknak és a járművezetőknek. Ha a gyalogos az itt baloldalán megy, a szembejövő járművet látja és kitér előle. A vele egy irányban, de jobboldalon közlekedő jármű pedig baj nélkül elsuhan a gyalogos mellett. Apróság ? Az. Be nem tartása miatt mégis életével fizetett rá Ursuleanu Mircea, Dima László, Munteanu ban —, hogy csak a temesvári esetek közül említsek néhányat. Kevés vigaszt nyújt az áldozatok családjának, ha a sofőrt elítélik. Hiniu Nicolae például hét évet kapott egy, a fent említett körülmények között történt gázolásért. És ennek kapcsán jut eszembe, vajon egyetlen gépkocsivezető megállt -e útján, hogy figyelmeztesse az országút jobboldalán közlekedő gyalogost, saját érdekében is ? Nem láttam, nem tapasztaltam ilyet. A gyalogosra foga között nem éppen dicsérő szavakat morzsolva megállás nélkül továbbrobogó autósokat annál inkább. Legtöbben nem is igen gondolnak arra, milyen súlyos következményekkel járhatnak ,kis“ fegyelmezetlenségeik. Ki ne tudná például, hogy nem szabad mozgó járműre felszállni, róla leszállni, ajtaját menetközben kinyitni , hogy nem tanácsos lépcsőn utazni, mozgó teherautóban állni, a gépkocsivezetővel diskurálni, stb. stb... Mégis, nincs olyan városi ember, aki tudatosan vagy öntudatlanul meg ne szegné valamilyen formában ezeket a nagyon is jól ismert szabályokat. Ha az ember siet, legtöbbször úgy gondolja : mindegy hogyan és mivel, hol utazik, csak idejében elérje célját. Pedig — ha már nem indult el idejében — bizony nem egyszer célszerűbb lenne elkésni, mint a jármű kerekei alá kerülni. Így járt Hep Cecilia, Jenei László, Bujelu Vasile —, hogy újra temesvári példákat említsek. Még az ilyen tragikus kimenetelű balesetek szemtanúi se igen gondolnak arra, hogy csupán véletlenen múlott, — méghozzá nem is egyszer —, hogy maguk nem kerültek az áldozatok sorába ,.kis“ közlekedési fegyelmezetlenségeik miatt. Lépten-nyomon tapasztalom, hogy az emberek javarésze még mindig nem tanulta meg — és nem tanítja meg gyermekeit sem arra —, hogyan kell leszállni a villamosról, autóbuszról vagy trolibuszról. Nem csak arra gondolok itt, hogy sose szálljunk le mozgásban levő járműről — ezt rendelet tiltja és be nem tartásáért pénzbüntetés jár. Olyan szabályról akarok beszélni, amit semmiféle rendelet nem ír elő, mégis ajánlatos betartani: sose szálljunk le bal lábbal a járműről — no persze nem azért, mert a bal láb állítólag nem hoz szerencsét — hanem azért, mert a leszállás mindig a jármű jobboldalán történik s ha jobb lábbal lépünk le„ a menetiránnyal szemben vagyunk és az autó, villamos vagy troli esetleges megmozdulása-megindulása csupán előre vethet, sohasem hátra, a kerekek alá. Olyan íratlan szabály ez, amelyre már óvodás korban meg kellene tanítanunk gyermekeinket. Mert az ilyen „apróság“ elhanyagolása is követelt halálos áldozatot — Hölczer Péter, Magyar Ilona és mások esete bizonyítja. A közlekedési szabályzat előírja, hogy az úttesten csak a gyalogjárók számára kijelölt helyen, az út tengelyével merőlegesen szabad átmenni, sok járókelő mégis figyelmetlenül keresztezi az utat. Kell-e külön mondanom, hogy az ilyen „csekély“ vétség is követelt nemegyszer áldozatot ? Sajnos még igen kevés gyalogosnál vált reflexszé, hogy amikor átmegy az úttesten, a fejét először balra, aztán jobbra fordítsa. Furcsán hangzik, pedig egyszerű : előbb balra kell néznie azért, mert csak abból az irányból közeledhet jármű, aztán jobbra, mert az út közepétől viszont csak jobb oldalról. (A fenti szabály természetesen nem vonatkozik azokra a kivételes esetekre, ahol egyirányú forgalom van). Nagyon fontos az is, hogy sose fussunk át az úttesten. Ne higgyük azt, hogy gyorsabbak vagyunk a járműveknél ! Közlekedjünk nyugodtan, figyelmesen és inkább álljunk meg az út közepén és várjuk meg, míg az úttest másik fele is szabaddá válik. „Fuss át ügyesen az úttesten“ — hányszor halljuk ezt a helytelen és felelőtlen utasítást szülőktől ! Ehelyett minden szülő meg kellene tanítsa gyermekét a fent említett „apróságokra“, hogy később, amikor már nem fogja felnőtt a gyermek kezét, reflexszerűen helyesen cselekedjék. Csupán néhány írott és íratlan közlekedési szabályra, jelentéktelennek, elhanyagolhatónak látszó „apróságra“ akartam felhívni cikkemmel a figyelmet. Olyan apróságokra, amelyek elhanyagolása — ügyészi gyakorlatom sajnos számos példával igazolja — súlyos balesetekhez vezethet. Egeressy László ügyész (Folytatása az 5. oldalon) HAJDÚ ZOLTÁN Mese a bizalomról Hallottak-e a feleségek folklórgyűjteményéről ? A legtöbb háziasszony rendelkezik vele, az egész-, fél- és negyednormások egyaránt. S bár — tudtommal - egyelőre senki sem foglalkozik e csodálatos mesevilág tudományos felmérésével, kiadásával, az anyag csak gyűl és sokasodik, hogy maholnap elönti egész életünket. Hadd mondok el az én feleségem gyűjteményéből egy mai történetet, két változatban. Köztudomású ugyanis, hogy a folklór sajátos, egyéni változatokban élt a nép ajkán. íme a rege : Hol volt, hol nem volt, a Somostető nevezetű sziklabércek alján, volt egyszer egy város. A városban pedig egy Bevásárlás nevű hétfejű sárkány garázdálkodott, telhetetlen gyomrát naponta megtöltötte áldozataival, főleg asszonyokkal. A legkisebb királyfi, akit kereskedelmi ügyosztálynak hívtak, így szólt egy szép reggelen : „Nahát! Ez így nem mehet tovább! Levágom én egy-két fejét annak a bestiának!" Avval előrántotta híres-nevezetes kardját, az önkiszolgáló Boltot. Egy suhintás : egy fej, két suhintás, két fej, ahányat suhintott, annyi feje hullt le a sárkánynak. Tetszett ez a népnek, főleg az asszonyoknak. Mert az a kard, ugyebár, csuda-kard volt, ahova leszúrta a királyfi, ott menten - térülj-fordulj, asztalkám ! - ragyogó üzlet keletkezett, mindentudó kereskedés, ahol nem kellett sorban állni, (legfeljebb néha, csúcsforgalom idején a pénztárnál) kunyerálni, pult alól előcsalogatni, ahova csak besétáltak a Háziaszszony nevű tündérek, s ahol kedves, mosolygós arcú Ellenőr-Angyalok fogadták őket szívbéli szeretettel és kínálták a mindenfelé felpúpozott nagyszerűségeket. Válogathatott mindenki kedve szerint. Úgy ment a dolog, mint a karikacsapás, Bevásárlás hétfejű sárkánya már-már dögledezett, a királyfi büszkén hordta a fejét, s tetszett ez a népnek nagyon, főleg az asszonyoknak. Itt a vége, fuss el véle ! így szólt tehát az első változat. A második eleje pediglen teljesen megegyezett az elsővel, (ismeretes jelenség a folklórtudományban) de a hátsó fertálytól kezdve, sajátos fordulatot vett. Hallgassuk csak : Egy ideig tényleg valóságos angyalok fogadták a vevőket, öröm volt rájuk nézni. Történt pedig egy napon, hogy egy Vevő-tündérke sajnálatos bűnbe esett, elemeit néminemű apróbb csomagocskákat, mire aztán rögtön megszületett a Büntetés. A tündérek gonosz manókká, az angyalok meg egyenesen megsokasodott számú ördögökké változtak. Közibük furakodott hát a köznapi bizalmatlanság Sátána, akit a hétfejű sárkány küldött, hogy megzavarja a paradicsomi állapotot. Sikerült neki. Hiába vagdalkozott szegény királyfi, a sárkánynak újra kinőttek a fejei. Gonoszságát szétköpködte mindenfelé, s a vevők, ellenőrök szíve egyként megtelt vele. Ó, régi szép idők, amikor Angyal-ellenőr mosolygó pillantása kísérte Vevő-tündér valamennyi mozdulatát ! Most Ellenőr-ördög szúrós-szemű tekintete alatt remegve tapogatják a didergő árut gonosz manóék, s mindannyian tolvajnak érzik magukat, mert a levegőben lóg a piszkos Gyanú, s az elszállt Bizalom helyébe beköltözött a Bizalmatlanság. Jajaj ! Bevásárlássárkány röhög a hét markába, a szegény háziasszony meg sorokat áll újra a kiszolgálás boltokban, mert inkább akar sárkány farka lenni, semmint, hogy szüntelenül tolvajnak nézzék. Bizony, bizony ! A királyfi vakarja a fejét , mit is tehetne ? ! Nő a sárkány, terebélyesedik, s ez nagyon nem tetszik a népnek, főleg az asszonyoknak. Ugra, búgra, ugratsz, ezzel is elfuthatsz ! A vege végéhez értünk, s gondolom - legalább szegény királyfi számára - vonjuk le a fabula tanulságát, mint kézenfekvő megoldást. A dolog egyszerű : legyenek az ellenőrök továbbra is angyalok, s mosolyogva, (nem kerül pénzbe!) árut kínálgatva, ügyesen, vérbeli kereskedő módján folytassák az ellenőrzés kényes, sok fifikát megkívánó, fontos feladatát, és semmiképp ne legyenek ördög-detektívek, összehúzott szemmel, távolról ijesztően figyelő gyanúsítók, közvádlók, vallató mesterek, mindannyiunkkal szemben szakadatlanul bizalmatlanok. Az ilyesmi fáj. Mert a becsületes vevő (önök is tanúsíthatják: a többség mégiscsak belőlük áll!) nem szereti, ha tolvajnak nézik. Inkább a táját is elkerüli az efféle boltnak. Márpedig, ugye, nem az a cél, hogy ismét úrrá legyen a hétfejű sárkány !? Kedves királyfi, egy kis oktatással, belevaló emberek megválogatásával, s az ellenőrök ilyen irányú ellenőrzésével ismét le lehet vágni ama sárkánynak mind a hét fejét, de most aztán úgy, hogy soha többé ki ne nőhessen. Az ilyesmi ugyanis nagyon tetszenék a népnek, főleg az asszonyoknak ! Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMANIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XXI. évfolyam 6043 sz. 6 oldal ára 25 iáni 1967 április 8., szombat Serény munka a mezőkön 1500-zal több traktor 658-cal több kukoricavetőgép 200-zal több burgonya-ültetőgáp A tavaszi mezei munkákhoz a gép- és traktorállomásokat az első évnegyedben további csaknem 1500 traktorral, 155, főleg zöldségtermesztéshez használt gépi járművel, 658 kukorica vetőgéppel, 780 trágyaszóró géppel, 200 burgonyaültetőgéppel és más felszerelésekkel látták el. E tavaszon minden feltétel megvan ahhoz, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek legfeljebb 8-9 nap alatt elvessék a kukoricát, a burgonyaültetést pedig géppel végezzék mindazokon a területeken, ahol traktorok dolgozhatnak. A gép- és traktorállomások ugyanakkor mind nagyobb területen végzik el gépekkel a műtrágyaszórást, a talajelőkészítést a vetéshez és a növényi kártevők leküzdését. Egyre több lehetőség van tehát arra, hogy az összes mezőgazdasági növényeket a tavalyinál jobb agrotechnikai feltételek mellett vessék el. (Agerpres) A vendégvárás jegyében (Munkatársunktól) Mióta a tavasz vette át a parancsnokságot a Cenk alatt, lázas készülődés folyik a brassói vendéglátó iparban. Állványokat ácsolnak a vendéglők, éttermek homlokzata elé, hogy néhány nap múlva szemet vidító új vakolatköntösben, frissen festett ajtókkal, ablakokkal tűnjenek szembe az épületek. A tatarozási, szépítési munkálatok meghaladják a szezon előtt szokásos előkészületeket. A méreteket ezúttal a turisztika világéve befolyásolja. A közélelmezési tröszt tervei szerint valósággal újjá kell születniük az egységeknek, hogy a kulturált vendéglátás összes követelményeinek megfelelve fogadhassák az ide érkező turisták ezreit. A Belvárosban lévő Barisiu utcai vendéglő ódon patináját kihangsúlyozza a most folyó renoválás. A boltíves termekbe hangulatos bútorok, kovácsolt vaslámpák kerülnek. Az egység a Transilvania nevet kapja, bejárata fölött a város ősi címere a koronás fatörzs fog ékeskedni. Konyhája Brassó vidéke sajátos ételkülönlegességeivel szolgál majd a többi közt juhhúsból készült bográcsgulyással, bárány- és disznóhúsból vagdalt fatányérossal, kürtöskaláccsal és az ételek mellé Küsküllő-menti borokkal. A kerthelyiségek és kirándulóhelyek zöldvendéglői — 25 ilyen van — szintén megszépülnek a nyitásig. A Cenk tetőn álló vendéglő, amelynek teraszáról belátni az egész barcasági tájat, a Bástya-hegyi Warthe nyári vendéglő, a Salamon szikla tövében meghúzódó kiskocsma, a feketehalmi Cetatea Neagra szállodavendéglő, a noai halászcsárda, mind-mind stílusukhoz illő új berendezést kapnak. A város bejáratánál, a bukarestbrassói műút mentén presszót nyitottak, hogy az autós turisták betérhessenek egy feketére, amíg az autószerviz gondozásba veszi kocsijukat. A hagyományos vendégszeretetet természetesen nemcsak külsőségekkel akarják érvényesíteni. A turisztikai jellegű egységekben a legjobb szakácsok, pincérek fognak gondoskodni az ellátásról. (Munkatársunktól) A Maros- Magyar Autonóm tartományban mindenütt megkezdték a fürdőhelyek kereskedelmi és közétkeztetési hálózatához tartozó egységek javítását. Szonátán például a cukrászdák, vendéglők és üzletek renoválása már folyik és április folyamán már befejezik. Tusnádfürdőn a húsüzletet már átadták, a kenyér- vegyiáru- és más üzleteken folyó javítások vége felé közelednek. A nagy vendéglő felszerelését megújítják és egyes üzleteket a jobb kiszolgálás érdekében szakosítanak. NE CSAK MŰVELJÜK, VÉDJÜK IS A SZÁNTÓFÖLDET! • Feljavítható-e a szik ? • A homoki gazdálkodás is lehet rentábilis • Születő új parlagok. Ok: a nemtörődömség • Az öntözött területek talaja hajlamos a káros elváltozásokra. Állandó ellenőrzéssel idejében elejét vehetjük a bajnak. Lehet-e „nyújtani“ a szántóföldet, van-e lehetőség arra, hogy a meglévő mezőgazdasági területet egykor elvesztett hektárok visszaszerzésével bővítsük ? Illetve meg lehet-e akadályozni olyan természetű jelenségek felléptét, amelyek a termőtalaj lefaragásával fenyegetnek bennünket ? Ezekről a kérdésekről szólok az alábbiakban, nemkülönben arról, hogy melyek ilyen vonatkozásban a mezőgazdaság előtt álló feladatok. AZ ÁRADÁSOK RABLÓMUNKÁJA MEGGÁTOLHATÓ Az ország szántóterületének növelésében jelentős helyet foglalnak el azok a területek, amelyek részlegesen vagy teljesen terméketlenné válnak az áradások következtében. A fent említett területek kb. 3 millió hektárt foglalnak el, főleg a Duna árterületén, Bánátban, a Kőrösök mentén, a Szamos és Kraszna vidékén, a Prut és a Szeret medencéjében, az Olt felső szakaszán, a Maros mentén stb. Jelenleg nagyméretű gátépítő és lecsapolási akció folyik a Duna és egyes belső folyók árterületén. Az ötéves terv végéig az árvizektől megmentett földek összterülete eléri a kb. 1,5 millió hektárt. Ismeretes, hogy a lankás területek hordalékos talaja nagy termőerővel rendelkezik, akkor is, ha az első években nem trágyázzák. Éppen ezért ajánlatos, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek saját erőforrásokból és saját eszközökkel ideiglenes gátépítési és lecsapolási munkákat végezzenek az árveszélyes területeken, amelyeket aztán a következő években a szakosított állami egységek befejeznek és tökéletesítenek. Az apácai (Kőhalom rajon) mezőgazdasági termelőszövetkezet 1966. folyamán saját erőforrásokból védőgátat épített az Olt árterületén s a lecsapolt 22 hektár területen cukorrépából 30 000 kg termést takarított be hektáronként. Vannak azonban olyan egységek is, ahol nem gondoskodnak kellőképpen a földalap megőrzéséről. A stelnicai, cegani és burduani mezőgazdasági termelőszövetkezetek, amelyek a Borcea mentén 700 hektár szántóterületet művelnek meg, nem gondozták a meglévő gátat és így 1966-ban az egész terület víz alá került. Egyes egységek nem gondoskodnak a pangó vadvizek eltávolításáról és így jelentős területek maradnak kihasználatlanul. HARC A SZIKKEL A szikes területek feljavítása és hasznosítása is hozzájárul a mezőgazdasági termelés fokozásához. Hazánk kb. 400 000 hektár ilyen területtel rendelkezik, ami gyenge termőképességű vagy terméketlen talajnak számít. A szikesedés ellen speciális öntözéssel, a talajvíz szintjének csökkentésével, alagcsövezéssel, talajjavító anyagok használatával védekezhetünk. Az ésszerű öntözés egyike a legjobb módszereknek, mivelhogy egyfelől fokozatosan kimossuk a talajból a felgyülemlett káros sókat, másfelől az öntözött növény ellenállóbbnak bizonyul a só hatásával szemben. Nagyon eredményes ezzel egyidőben a talajjavító anyagok használata. A tudományos kutatások eredményei, valamint a termelésben elért sikerek azt bizonyítják, hogy a szikes talaj kezelését szolgáló módszerek differenciált alkalmazása a növények fejlődési feltételeinek javításához, valamint a hektárhozam növeléséhez vezet. A socodori szikes területeken nagymennyiségű talajjavító anyag és műtrágya alkalmazása eredményeként 1358 kg búzatermést értek el hektáronként, 795 kg-mal többet, mint a nem kezelt sziken. Szudáni fűből 8 588 kg zöldtakarmányt takarítottak be hektáronként, a javítatlan területeken elért 3 286 kilóval szemben. Az öntözéses szántóföldi növénytermesztés egyre nagyobb térhódításával fokozott figyelmet kell szentelni a talajszikesedés megelőzésének. Időnként ellenőrizni kell az öntözött területek talaját, intézkedéseket hozni a talajerő állandó növelésére. Ilyen értelemben fontos szerepük van a mezőgazdasági egységek szakembereinek, a DRIFOT és az agrokémiai laboratóriumok pedológusainak. MIRE JÓ A HOMOK? Hazánkban jelentős, területek vannak, amelyeket még nem hasznosítottak a lehetőségeknek megfelelően. Habár a homokos talajnak kevés a humusztartalma, ennek ellenére biztosítja a növénytermesztéshez szükséges feltételeket. A mezőgazdasági egységek, a szakemberek és a termelők előtt az a feladat áll, hogy a legmegfelelőbb intézkedések alapján javítsák a homokos talaj természetét és termőképességét. Az utóbbi években nagy kiterjedésű homokos területeket hasznosítottak, különösképpen szőlő- és gyümölcsfa-telepítéssel. Kevesebb gondot fordítottak azonban a homoki szántóföldi növénytermesztésre, bár a gyakorlat megmutatta, hogy Máramaros és Krisána tartomány nedves homokos talaja, ahol a talajvíz szintje elég magas — különösen a dombok között — alkalmas burgonya, paradicsom, rozs, sőt kukorica termesztésére is. A homokos területek hasznosítása Filip Ghinea mérnök, a Mezőgazdasági Főtanács területhasznosítási igazgatóságának igazgatója (Folytatása a 2. oldalon) 250 kilométernyi tárna A Bányaipari Minisztérium beruházási feladatai A Bányaipari Minisztériumnak az idén 2,526 milliárd lejes beruházási tervet kell megvalósítania. Ennek keretében több mint 250 kilométernyi föld alatti tárna építését irányozták elő. Az első negyedévi eredmények elemzése arról tanúskodik, hogy a minisztérium 108,2 százalékban teljesítette tervét, s ez az egész évi terv 21,4 százalékának felel meg. A minisztérium saját bánya- és felszíni építési szervezetei az évi terv 23 százalékát valósították meg. Az ebben az időszakban üzembe helyezett létesítmények között szerepel a Telek-Gyalár alagút, a Tarnita-IM Suceava flotáció IV. vonala, a Schitu Golești-i Jugur sodronypálya és számos más bányaipari munka. Azon létesítmények közül, amelyeknek megkezdését erre az évre vették tervbe, a kitűzött határidőben megkezdődött a slanic-i új sóbánya megnyitási munkája és megteremtették a feltételeket a többi munka idejében való megindításához is. Említést érdemel, hogy az összes tevékenységi ágakban, minden főigazgatóság viszonylatában teljesítették a beruházási tervet. Ezek az eredmények annak köszönhetők, hogy az 1967-re előirányzott összes munkákhoz már az év elején lesz. tosították a műszaki eszközök ás a dokumentáció 85 százalékát. A munka menetének operatív elemzése, egyes hiányosságok gyors megszüntetése, más intézkedésekkel együtt hozzájárult a beruházási terv ütemes teljesítéséhez. (Agerpres) KÖZÉT VIZSGA A petrozsényi Bányászati Főiskola hallgatói, a jövendő bányászmérnökei modern laboratóriumokban bővítik ismereteiket TÁVIRAT Kedves Le Duan elvtárs ! LE DUAN elvtársnak, a Vietnami ,Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának HANOI Hatvanadik születésnapja alkalmából a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága meleg testvéri üdvözletét és szívélyes jókívánságait küldi önnek. Őszintén sikereket kívánunk tevékenységéhez, amelyet a testvéri vietnami nép nemes és igazságos ügyének győzelméért, nemzeti szabadságának és függetlenségének megvédéséért fejt ki az amerikai agresszióval szemben. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A matematika nyelvén A termelési és tudományos folyamatok tudományos módszerekkel történő elemzése és vezetése gazdasági és tudományos életünk egyik legfontosabb problémája. E módszerek alkalmazása feltételezi a korszerű számítási eszközök egyre szélesebb körű alkalmazását. Hazánkban sok termelési problémát oldanak meg és kiváló eredmények születnek a matematika, a korszerű számítási eszközök, készülékek segítségével. Amint pártunk Központi Bizottsága tavaly decemberi plenáris ülésén bejelentették, szem előtt tartva a gazdaságfejlesztés növekvő szükségleteit, összeállították 1967-re az elektronikus számológépekkel való ellátás programját és távlati tervet is készítenek A kolozsvári Számítási Központ a saját kutató munkájának elvégzése mellett, sok kérdésben adott és ad segítséget más tudományos intézeteknek és termelő vállalatoknak. Amint dr. Dumitru Ripeanu osztályvezető és Ion Pavaloiu tudományos kutató tájékoztat, az intézet többféle segítséget ad a termelő vállalatoknak. Megegyezés alapján, elvégeznek számukra bizonyos számításokat. A számításokat DACICC- 1 típusú elektronikus számológéppel végzik. Hogy némi fogalmat alkothassunk magunknak az intézet ilyen irányú munkájáról, felsoroltak néhány problémát, amelyet már megoldottak. Tavaly 18 bonyolult kérdésben kérték a vállalatok az intézet támogatását. A kolozsvári Libertatea bútorgyár számára például megállapították a műszaki, ipari és pénzügyi terv ütemes teljesítésének a feltételeit, a munkaidő és a felszerelés jobb kihasználásának módját, minden munkafázis számára megállapították az egyes munkahelyek munkaerő-szükségletét, kidolgozták a gyárrészlegek közötti optimális időeltolódások tartamát. Az egyes bútordarabok gyártása ugyanis 90 napot is igénybe vehet, így az ütemesség, a termelés zavartalan menetének biztosítása különösen fontos. Nagy jelentőségű a késlekedés megszüntetése. Az intézet munkatársai kiszámították, részletekre bontva, az operatív munkatervet. A módszert igen jó eredménnyel használták, s más bútorgyárak is átvették. Igen komplikált paraméter meghatározást végeztek speciális marógépek helyes beállítása érdekében a kudzsiri Kohászati Műveknek. A DACICC-1 az üzemek segítségére siet Ennek a számításnak a gyors elvégzése lehetetlen lett volna az elektronikus számológép nélkül. Az idén is több problémát megoldottak. Többek között a kolozsvári Tehnofrig gépgyárnak végeztek el a sorozatgyártás tervszerűsítésére vonatkozó számításokat, készül egy bonyolult probléma megoldása az Unirea gépgyár számára is. A marosvásárhelyi nitrogéntermék gyár is kérte az intézet segítségét. Egymásután emelik le a kutatók a polcról a számításokkal teli mappákat, s a látogatónak egyre inkább az az érzése támad, hogy ennyi feladat megoldása, az intézeti munka elvégzésén kívül, bizonyára igen zsúfolttá teszi a kutatók tevékenységét. Erre gondolhatnak az intézet munkatársai is, mert dr. Ripeanu kérdezés nélkül is mondja : — Sok nehézséggel küzdünk, kevés az intézetben az úgynevezett program-kidolgozó matematikus. A program kidolgozása nálunk azt jelenti, hogy a megoldandó matematikai feladatot le kell bontani azoknak a műveleteknek a megfelelő sorrendben elvégzendő egymásutánjára, amelyek végrehajtása szükséges a feladat megoldásához. A program olyan utasítássorozat, amely a gép által végrehajtandó műveletek típusát és sorrendjét határozza meg. Ezeknek a megállapítása munkánk elemi feltétele. Búcsúzóul felkerestük dr. Tiberiu Popovici akadémikust, az intézet vezetőjét, aki az előző beszélgetésben elhangzottakhoz a következőket fűzte hozzá : — A Tudományos Kutatást Egybehangoló Tartományi Tanács javaslatot terjesztett elő egy tartományközi számítási központ létesítésére. Ez a központ kidolgozná a különféle termelési ágak automatizálásának leggazdaságosabb módszereit, a korszerű technológiai eljárások matematikai alapjait, az adminisztratív vezetés legésszerűbb eljárásait, az üzemgazdálkodásban felhasználható kisteljesítményű számítógépek típusterveit. Ajánlom a termelő vállalatoknak, hogy alkalmazzanak matematikust, aki a korszerű üzemvezetéshez szükséges számítások egy részét elvégezné, a többi problémát meg — amelyeknek megoldása- miazt azelektronikus számológépek segítségére van szükség — megfogalmazná a matematika nyelvén, e nélkül ugyanis lehetetlen e problémák megoldása. Tartományközi számítási központ létesítése? Matematikusok alkalmazása az üzemekben? Hogy is hangzott Francis Bacon ,,minden modern kísérleti tudomány igazi ősapja“ (Marx) megállapítása? Több mint háromszáz évvel ezelőtt írta: „Csak azt a jóslatot szeretném megkockáztatni, hogy ... nem kerülhetjük el a matematika egyre több ágának alkalmazását". A jóslat illikkorunkra, ezért mindkét javaslat megvalósítása hozzásegítene ahhoz, hogy méginkább kihasználjuk azokat az előnyöket, amelyeket a matematika és a korszerű számítástechnikai eszközök felhasználása jelent a gazdasági előrehaladásának meggyorsításában. Kovács Erzsébet