Előre, 1970. április (24. évfolyam, 6968-6993. szám)

1970-04-08 / 6974. szám

XXf¥. évfolyam 6974 n. 6 oldal 2ra 30 báni 1970. áíprilis 8., szerda A munkafegyelem megerősítése MINDEN ÁLLAMPOLGÁR ALAPVETŐ KÖTELESSÉGE A munka szerepének, társadalmi jelentőségének új értelmezése szocialista társadalmunk egyik alapvető jellemvonása. A szocialista társadalmi rendben az ország minden állampolgárának becsületbeli kötelessége dolgozni, a munkához való jogot az Alkotmány szavatolja. A munka javadalmazásában érvényben lévő szocialista alapelv gyakorlati alkalmazása pedig —, amely szerint minden állampolgár munkájának mennyisége és minősége arányában kap javadalmazást — lényegében azt tükrözi, hogy az egyén érvényesülése, a társadalomnak iránta tanúsított megbecsülése egyenes arányban áll a társadalom számára végzett hasznos munkájával. A munkának ilyen értelmű felfogásából következik, hogy társadalmunk nemcsak a kizsákmányolást nem ismeri, de a henyélőket, a naplopókat, az ingyenélőket sem tűri. Noha a munka minden állampolgár kötelessége, társadalmunk érdekei megkívánják, hogy minden dolgozó külön-külön, az anyagi vagy a szellemi javak termelése területén egyaránt, képességeinek, tudásának a legjavát adja. Ez pedig elképzelhetetlen tudatosan vállalt és betartott munkafegyelem nélkül. A szocialista munkafegyelem szigorú tiszteletben tartása minden munkaterületen elengedhetetlen követelmény. Míg a kapitalizmusban, a kizsákmányolás feltételei között, a munkafegyelem a megfélemlítés, a kényszer gazdasági és hatalmi eszközei segítségével valósul meg, addig a szocializmusban, ahol az államhatalom és a gazdasági hatalom a munkásosztály, az összes dolgozók kezében összpontosul, a munkafegyelem a dolgozóknak szabad és tudatosan vállalt fegyelmére alapozódik. A tudományosan megszervezett, fegyelmezett munka jelentősége társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a haladás arányainak növekedésével és ütemének gyorsulásával párhuzamosan fokozódik. Ismeretes, hogy szocialista társadalmunk rendkívül sokrétű viszonyok szövevénye. Hogy csak a gazdasági életre hivatkozzunk: a termelés mind nagyobb arányokat ölt, differenciáltabbá válik, a szakosítás egyre szerteágazóbb, újabb és újabb termelési ágak jelennek meg. A szocialista termelés bonyolult mechanizmusa tehát növeli a különböző gazdasági ágak és termelő egységek egymásrahatását és egymástól való függőséget. Ilyen körülmények között érthető, hogy lényegesen növekszik a szigorú munkafegyelmen alapuló tudományos szervezés jelentősége a hatalmas emberi és anyagi erők irányítása, a műszaki haladás és a munkatermelékenység emelése terén. A munkaszervezés és a munkafegyelem a szocializmusban, noha azt lényegében az új termelési és társadalmi viszonyok határozzák meg, nem valósul meg spontán módon, hanem tudatos irányító és nevelő munka eredménye. A munkafegyelem megszilárdításához a párt, az állam, a társadalmi és tömegszervezetek, társadalmi életünk számos tényezője járul hozzá. Rendkívül jelentős ezen a téren mindenekelőtt a szocialista állam munkaszervező és munkafegyelmet fenntartó és erősítő sokoldalú tevékenysége. Az állam határozza, meg a munkához való viszony törvényes kereteit. Ugyanakkor a munkafegyelem megerősítését számos közvetett és közvetlen jogi és nem jogi eszköz felhasználása segíti elő. E tekintetben kétségtelenül legjelentősebb a munka tudományos megszervezése. A munkaszervezéssel ma már külön tudományág — a vezetéstudomány — foglalkozik, amely egyre nélkülözhetetlenebbé válik a gazdasági és társadalmi tevékenység minden területén. A munka tudományos megalapozottságát ma nem helyettesítheti önmagában sem a tapasztalat, sem a rátermettség. A munka megszervezése elsősorban az egységek vezetőinek a kötelessége. A termelési tervek tudományos megalapozottsága, a feladatok, megfelelő módszerek és intézkedések meghozatala — az anyagbeszerzéstől a munkaerő helyes elosztásáig és felhasználásáig, a vállalati kötelezettségek Dr. Lőrincz László (Folytatása a 3. oldalon) (Beszélgetés Fakat Elek mérnökkel, a Hargita megyei mezőgazdasági igazgatóság igazgatójával.) — Ha a legelőkről esik szó, sokan irigylik Hargita megyét. Megjegyzik : a mezőgazdasági terület 73 százaléka pázsit... — Valóban, gyakran halljuk, hogy állattenyésztő megye vagyunk — ami igaz is — legelő és kaszáló is van bőven. Ellenben a tavaly csak tíz kiló műtrágya jutott egy hektár legelőre. Egy évvel korábban csupán öt kiló. Kevés ez. — A megoldás ? — Az igazgatóság kritikus szemmel értékeli a tavalyi legelőgazdálkodási év eredményeit. Látjuk azt is, mit csináltunk jól, s őszintén szembenéztünk a melléfogásokkal is. Az sem túl, hogy a legelőgazdálkodás, illetve a feljavítás komplex művelet. De mi a sok tennivalóból egy szálat szeretnénk kibogozni. A legelők tápanyagutánpótlásának gondját. Azt kértük tehát központi szerveinktől, hogy ha állattenyésztő megye vagyunk, akkor úgy érezzük, nekünk kötelességünk sok húst és tejet termelni. Húsból 800 tonnát adunk terven felül... ötvenezer hektár legelőre hektáronként ötven kiló műtrágyát igényeltünk. A javaslatot most mérlegelik, úgy érezzük végülis kedvező elbírálásra talál. — Ez lenne tehát az újrakezdés ? — Tömérdek problémát kell rendezni. Hogy az igazgatósággal kezdjem: bár a gyepes terület százezer hektárokat ölel fel, éppen ebben a szektorban nincs szakemberünk. Márpedig a legelőgazdálkodás külön szakterület. De ha az újrakezdésről van szó, még meg kell említenem, hogy a fűmagprobléma a műtrágyaigény súlyával ér fel. A megye területén sok próbálkozás történt a fűmagelőállításra. A látszateredmények ellenére a magtermelő parcellák szétaprózottak és így kisüzemi szinten nem lehet százezer hektárokra magot előállítani. Ezért úgy döntöttünk, hogy a Kalendárokon Hosszú az út a havasig centráljuk a termesztést, modern feltételek mellett és a jelen kívánta igényességgel... A párt plenáris útmutatása alapján Nicolae Ceaușescu elvtárs beszédének fényében természetesen sok más teendő megoldása is felvetődött. A kérdés rendkívüli jelentőségére való tekintettel, a megyei pártbizottság bürója úgy döntött, hogy a pártbizottság plenáris ülésén tárgyaljuk meg a gyepgazdálkodás teendőit... (Egy meggondolkoztató számról . A megyében minden szövetkezetre átlagban 1100 hektár kaszáló jut. A szénahiány azonban mégis egyre inkább aggasztó.) » A legelőgazdálkodást a szénafűmérleg oldaláról is tanulságos fölvetni. Az állatok ellátását ugyanis az év nagyobbik felében — hét hónap — a kaszálók, illetve a vetett takarmány kell hogy biztosítsa. De mert nem biztosítja, az történik, (jó példa erre a gyergyói gazdaságok esete), hogy az állatokat idő előtt a legelőre kell engedni, ami egyrészt tönkreteszi a gyepet, másrészt állatvédelmi szempontból is jóvátehetetlen kárral járhat. S megismétlődik a helyzet késő ősszel is, amikor a takarmányspórolás címén a hideg tizedeli az állományt. A zavartalan legelőgazdálkodás fontos előfeltétele tehát a kaszálók rendbetétele. Sajnos e területek még a legelőkre fordított kevés figyelmet is nélkülözik. Jellemző erre, hogy a tavaly Szentdomokoson 630, Gyergyószentmiklóson 760 kg fű termett hektáronként. S mindez nem egy domboldal szerény eredménye, hanem ezer hektárok átlaga. A megyei eredmény az ezerhatszáz kilós hozam is a részesművelés következtében lényegében csak ezer kilós átlaggal segíti a szövetkezeti állattenyésztést. Külön kérdés az, de cseppet sem mellékes, hogy ahol bőven teremne a fű, az Olt mellett, ott jelentős kárt okoz a víz. Ez korábban is gondot okozott. Az utóbbi évek kártétele azonban sajátos, hiszen a vízszennyeződés következtében (Balánbánya, Hargitabánya és a szentsimoni keményítőgyár miatt) a tavaly ez ötezer tonna takarmányveszteséghez vezetett. Sok más tényező mellett tehát a szénakérdés megoldása is sürgeti az Olt szabályozását. Lényegében tehát megvan a feltétel arra, hogy valóságos tejüzemek létesüljenek a hargitai pázsiton. A kiaknázás azonban csak befektetéssel lehetséges. Az állam mostanig évi öt millió lejt fordított a legelőkre. A gazdaságok viszont alig néhányezer munkanapot! Tájegységeket felölelő nagyszabású feljavításra van szükség ah- Flóra Gábor (Folytatása a 3. oldalon) • LEGELŐ VAN, CSAK A FŰ HIÁNYZIK • ALPESI ÁLOM, BUCSINI ÉBREDÉS • TEJGYÁR A PÁZSITON Világ proletárjai, egyesüljetek ! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A brassói tehergépkocsigyár munkakollektívája a fajlagos fémfogyasztás csökkentésével 5200 tonna fémet takarít meg, ami 150 tehergépkocsi gyártásához elegendő. Képünkön a részben üzembehelyezett öntöde dobformáló és öntő vonala látható. Az új technológiai vonal újabb fémtakarékossági lehetőségeket kínál és ezzel élnek is az üzem dolgozói ÜGYINTÉZÉS ÉS TÖRVÉNYESSÉG Azzal a szándékkal kerestük fel Antoniu Tichy jogászt, az Arad megyei néptanács végrehajtó bizottsága mellett működő helyi közigazgatási igazgatóság igazgatóját, hogy interjút kérjünk tőle a legalitás betartásáról, pontosabban: mennyiben tartják tiszteletben a törvényességet a községi néptanácsok, főként adminisztratív ügyekben. Első kérdésünk ugyan nem egészen ezzel kapcsolatos, de véleményünk szerint a tárgykörhöz tartozik. A titkárságon ugyanis arról értesültünk, hogy a megyei néptanács végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban megtartott ülésén a lakosság bejelentéseinek intézéséről s a fogadónapok betartásáról tárgyal. Antonin Tichy az alábbiakban így foglalta össze a itt elhangzott véleményeket, megállapításokat : " A végrehajtó bizottság munkájában már gyakorlattá vált, hogy félévenként elemzi a lakosság leveleinek és bejelentéseinek intézési módját. A március 18-i elemzés alkalmával megállapítást nyert, hogy az előző időszakhoz viszonyítva javult a községi és városi néptanácsok ez irányú tevékenysége. Az elmúlt esztendőben például 3143 levél és bejelentés érkezett a községi és a városi néptanácsok címére, ezekből 3034-et az előírt húsz napon belül elintéztek, megválaszoltak. Az elemzés során ismételten bebizonyosodott, hogy a lakosság az esetek nagy többségében jogos és megoldható problémákkal fordul a néptanácsokhoz. Mindenekelőtt figyelmet , érdemelnek a közérdekű igények, bejelentések. Hadd említsek meg ezek közül néhányat. Andrei Muresan kiszindai lakos például azzal a kéréssel fordult a néptanácshoz, hogy a községből és a környező falvakból Borossebesen tanuló diákok számára állítsanak be egy autóbuszjáratot Az igény jogos volt és megoldható. Nem sokkal később már menetrendszerűen közlekedett a hiányolt autóbusz. Más példa. Az egészségügyi körzetek átszervezésével a megyei szervek meg akarták szüntetni a sistaroveci körzeti rendelőt. A lakosság kérte, hogy ne szüntessék meg, mert a legközelebbi körzeti rendelő 15 kilométerre esik a falutól. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a lakosság kérése megalapozott, a körzet maradt. De említhetnék jogos személyes igényeket is. Ioan Bindean szombathelyi lakos, öt gyermek apja, családi segélyként tűzifát kért félire a helybeli néptanácstól. A néptanács azonnal kiutalta a szükséges tüzelőt. Azért említettem épp ezt a példát, hogy hangsúlyozzam: a községi ARAD MEGYEI NÉPTANÁCSOK TAPASZTALATAIBÓL néptanácsoknak, a törvényes kereteken belül, feltétlenül orvosolniuk kell az ilyen ügyeket is ! — Mondhatna néhány példát a levelek és bejelentések kivizsgálásával, megválaszolásával kapcsolatos mulasztásokra s esetleges törvénysértésekre? — Egyre kevesebb ilyen példa akad, s ez feltétlenül azt jelenti , a közigazgatási-területi átszervezéssel a néptanácsok közelebb kerültek a lakossághoz, nagyobb lehetőségük van a felmerülő problémák kerülők nélküli, gyors megoldására. Ez persze nem jelenti azt, hogy most már sehol sem vétenek hibákat s mindenütt és mindig betartják a törvényes rendelkezéseket. Tavaly a késve megválaszolt és kivizsgált 109 levél és bejelentés közt olyan is előfordult, mely húsz nap helyett negyvennyolc nap múlva nyert megoldást. A tótváradi néptanácsnál találtunk ilyen esetet. De olykor késnek a levelek megválaszolásával még az egyébként jól dolgozó vingai néptanácsnál is. A dorgosi községi néptanács titkára minden megalapozott ok nélkül megtagadta a telekkönyvi igazolás kiadását egy állampolgárnak, így az illetőnek a megyei néptanácshoz kellett folyamodnia. A titkárt felelősségre vontuk. A világosi néptanács vezetősége pedig — az ezzel kapcsolatos törvényes utasítások ismerete hiányában — egy, régiséget igazoló bizonyítvány kiadását tagadta meg. Az elmúlt hónapokban néhány olyan levelet kapott a megyei néptanács, melyeknek írói különböző munkahelyekről — vállalatokból, üzemekből — értesítették a törvényesség megszegéséről. Kirívó példa ezzel kapcsolatban Türkösi Katalin esete. Nevezett személy az aradi villamossági vállalatnál dolgozott s miután szülési szabadságra ment, a vállalat felbontotta munkaszerződését, semmibe véve a törvényes előírásokat. A megyei néptanács kivizsgálása után visszahelyezték jogaiba. Bár nem tartozik szorosan a tárgyalt témához, beszélnünk kell az ilyen jogsértésekről is. S mindezek után néhány szót a fogadónapokról. A megyei néptanács még 1968 szeptemberében határozatot hozott, melynek értelmében a községi néptanácsok vezetői hetente legalább egyszer kötelesek felkeresni a körzetükbe tartozó falvakat, hogy a helyszínen oldják meg a lakosság ügyes-bajos problémáit. Az utóbbi ellenőrzések azt bizonyítják, hogy a néptanácsi elnökök és titkárok nagy többsége betartja ezt a rendelkezést, és a községközpontokban is rendszeresen fogadja az ügyfeleket a fogadónapokon. Dumitru Ciobanu és Kiss György, a pécskai néptanács elnöke illetve titkára, tavaly nem kevesebb, mint 257-szer tartott fogadónapot, a mácsai néptanács elnöke és titkára pedig 232 esetben. Más példákat is sorolhatnék. Ehelyett azonban tegyünk említést azokról is, akik megfeledkeznek ez irányú kötelezettségeikről. Szutter János, a fakerti néptanács elnöke és Ioan Otlacan titkár a nyilvántartások alapján mindössze 8 (!) fogadónapot tartott az elmúlt esztendőben. Radu Ilon fenlaki elnök és Ioan Schiopu titkár tizenhármat! Félreértés ne essék, a fogadónapok megtartásának és komolyságának nem minden esetben a nyilvántartások az értékmérői, de az ügyek pontos bejegyzése nélkül nem lehet nyomonkövetni az elintézés módját, fontossági sorrendjét s a megoldás idejét sem. A megyei néptanács végrehajtó bizottsága intézkedést hozott az ügyfélfogadás és ügyintézés további javítására. Az elmondottakból önként adódik egy újabb kérdés : mit tesz a megyei néptanács, méginkább a helyi közigazgatási igazgatóság, hogy a községi néptanácsok vezetői jól ismerjék és helyesen alkalmazzák az új törvényes rendelkezéseket? — Újabban szemináriumot is tartunk az új törvények, rendelkezések előírásaival, alkalmazásával kapcsolatban. Ez év márciusában például kiképeztük az elnököket és titkárokat néhány új törvény és intézkedés gyakorlati alkalmazására. A rendszeres kiképzéseken és helyszíni útbaigazításokon túlmenően gyakran ellenőrizzük a különböző törvények, rendeletek betartását. Csupán ebben az esztendőben 23 ilyen ellenőrzést végeztünk a községi, illetve a városi néptanácsoknál. Az elkövetkező időszakban még nagyobb szigorral lépünk fel a különböző hanyagságok elkövetőivel szemben, hiszen ha legalitásról van szó, nem lehet engedményeket tenni. A törvényesség erősítésével természetszerűen növekszik a néptanácsok tekintélye. Sike Lajos Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Ruanda Köztársaság parlamenti küldöttségét Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke hétfő délben, az Államtanács palotájában fogadta Ruanda Köztársaság parlamenti küldöttségét, élén Thadee Bagaragazával, Ruanda Köztársaság Nemzetgyűlése elnökével. A fogadáson részt vett Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke és Stanciu Stoian, az Ázsiai és Afrikai Népek Barátai Román Ligájának főtitkára. Az ebből az alkalomból lefolyt beszélgetésen megvitatták a két ország kapcsolatainak jelenlegi stádiumát, és rámutattak azokra az újabb lehetőségekre, amelyek a kétoldalú együttműködés bővítése terén fennállnak mindkét nép érdekében, a nemzetközi együttműködés légkörének fejlesztése, a béke ügye érdekében. Hangsúlyozták továbbá a demokratikus, haladó és antiimperialista erők egyesítésének szükségességét a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harcban, az összes népek függetlensége és szuverenitása megerősítéséért, önálló sokoldalú fejlődésük biztosításáért. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. Egészen fantasztikus adatokat olvashatunk a minden szakterületen egyre gyorsabb ütemben szaporodó információ-mennyiségről. Már régen bebizonyosodott, hogy a világgal lépést tartani akaró ember nem elégedhet meg az iskolában szerzett ismeretmennyiséggel— még akkor sem ha egyetemen képezte magát —, de most már a tudás igényének más vetületeiről is mind gyakorlatibb módon esik szó : milyen lehetőségek kínálkoznak, hogy a gyorsan halmozódó ismeretmennyiséget összesített formában, legalább nagy vonalakban megközelíthessük? A kor igénye, hogy mindenki szakember legyen a maga területén, tehát szüntelenül gyarapítsa szakismeretét, de ha minden szabad idejét erre áldozza, elveszti azt a képességét — a legfontosabb és legsajátosabb emberi tulajdonságai —, hogy összességében érzékelje a világot. A szakbarbárság többnyire nem egyéni deformációból, hanem az élet egyik hétköznapi ellentmondásának sikertelen megoldásából jön létre. Közművelődésünk az utóbbi években felismerte, hogy feladatkörébe tartozik az egyoldalú ismeretszerzés elleni küzdelem, hogy hathatós eszközökkel rendelkezik a sokoldalúan művelt ember kialakítására. Az egyszerű ismeretszerzés, tudásgyarapítás és a szakképzés elősegítése mellett közművelődésünk igyekszik minél jobban megfelelni ennek a korigénynek. Talán éppen az új szerepkör tudatosodása juttatta az ismeretterjesztést a közművelődési munka élvonalába, mert kétségtelen, hogy ez a gyakorlatilag tapasztalható tényállás. Hogyan tud eleget tenni közművelődésünk e három vetületű és mégis egységes feladatkörnek ? Elég végigmenni valamelyik város forgalmasabb utcáján és az előadássorozatokat, népi egyetemi kurzusokat hirdető plakátok sokaságából meggyőződhetünk e tevékenység imponáló méreteiről. Kedvünk szerint válogathatunk témakörök és rangos előadók között, s nem kevésbé az előadási mód változatos formái között. Természetesen a plakátok nem tájékoztathatnak egyébről mint a kínálat bőségéről, a kereslet méreteiről és jellegéről mit sem mondanak. Arról pedig éppenséggel nem alkothatunk fogalmat, hogy mennyiben találkozik a kínálat a kereslettel, a program a kívánalmakkal. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az ismeretterjesztés nem talált túlságosan kedvező visszhangra : az előadások, főként az általánosságoknál megrekedő felolvasott szövegek, nem voltak népszerűek. Megoldásra váró ellentmondásként állt előttünk : az emberekben mind nagyobb mértékben kifejlődött az ismeretszerzés vágya és az előadótermek mégis sok esetben üresek maradtak. Úgy látszik azonban, hogy az utóbbi időben ezen a téren kedvező változások következtek be, a közérdeklődés és az ismeretterjesztés mindinkább találkozik. A múltkorában gyakran ismétlődő telefonbeszélgetés fültanúja voltam. A megyei ismeretterjesztő komisszió kérte az egyik község művelődési otthonának igazgatóját, küldje be a kérdéseket, mert vasárnap tudományos brigád látogat el hozzájuk. Nem a régebb dívó kérdésekről volt szó, melyek egyaránt teret engedtek a vulgarizálásnak és az igazi érdeklődésnek, a hasznot keresésnek és a hozzáértésnek, hanem az igazgató tájékoztatóját igényelték, arról, hogy milyen tudományos kérdések válthatják ki a helybeliek érdeklődését. Mondhatnám : egyszemélyes minta alapján végzett közvéleménykutatás volt ez, és egy kicsit jellemzője is a falusi ismeretterjesztés színvonalának. A tudományos brigád, a régebbi mindentudó változatában — egyaránt adott hasznos tanácsot reumatikus bántalmakra és felvilágot Kovács János (Folytatása a 2. oldalon) // a/ r NAPJAINK KÖZMŰVELŐDÉSE (II.) AZ ISMERETTERJESZTÉS ELŐRETÖRÉSE Apollo-13 Megkezdődött a visszaszámolás.. Cape Kennedy-n megkezdődött a visszaszámolás az Apollo—13 űrhajó április 11-i fellövéséhez. A művelet program szerint kezdődött meg, bár az egyik héliumtartálynál, amelyet a holdkomp üzemtartályainak tömítéséhez használnak, jelentéktelen hőcsökkenést jeleztek a műszerek. Huszonnégyórás lázas kutatás után a Cape Kennedy-i technikusoknak sikerült kijavítani a holdkomp héliumtartályánál észlelt hibát. A NASA szóvivője kijelentette, hogy a héliumtartályok nyomása és hőmérséklete jelenleg megfelel az előírásoknak. James Lovellt, Thomas Mattinglyt és Fred Haiset, az Apollo—13 három űrhajósát egy utolsó általános orvosi vizsgálat alá vetették, mielőtt elindulnának a Hold felé. Az Apollo—13 küldetése sokkal bonyolultabb az eddigieknél. Elsősorban azért, mert a leszállási övezet — a Fra Mauro kráter környéke — meglehetősen meredek és göröngyös, s a tartályok üzemanyaga korlátozott mennyiségű. Míg Charles Conrad és Alan Bean, az Apollo—12 holdutasai csak 428 méterre távolodtak el a modultól, James Lovell és Fred Haise már 1200 méterre növelhetik ezt a távolságot. Az Apollo–13 útja már azért is fokozott érdeklődést kelt, mert a Fra Mauro övezetben a kőzetek korát 5 millió évre becsülik, a holdutasok három méter mélyre leásnak és összesen 43 kiló holdmintát hoznak magukkal. A két űrhajós a terv szerint 33 órát és 27 percet tölt a Holdon. Külföldről jelentik MAI SZÁMUNKBAN: MŰVELŐDÉS (2. oldal) SZÜLŐKNEK A NEVELÉSRŐL (3. oldal) , NAGYVILÁG , (4. oldal) Tüntetők az indiai parlament előtt Az indiai parlament közelében tüntetés zajlott le, amelyet a Samyukta Egyesült Szocialista Párt rendezett. A tüntetésen mintegy 20 000 ember vett részt. A UPI szerint a tüntetők a mezőgazdasági területek újrafelosztását, adóreformot, munkahelyek létesítését vagy munkanélküli segélyek kiutalását követelték. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal és gumibotokkal igyekezett szétszórni a tüntetőket. Az összetűzések során három rendőr és a Sarriyukta Párt két parlamenti képviselője megsebesült. A sebesült képviselőket letartóztatták. Az incidensek miatt a parlament népi kamarája (Lak Sabha) egy órára megszakította munkálatait. A munkálatok folytatásakor az ellenzék határozati javaslatot terjesztett elő, elítélve a tüntetőkkel szemben alkalmazott rendőrbrutalitást. Indira Gandhi miniszterelnök bejelentette, hogy vizsgálatot rendel el az incidens körülményeinek kiderítésére. A parlamenti ellenzék bizalmatlansági indítványát szavazásra bocsátották és azt 152 ellenszavazattal elutasították. Az indítvány mellett 113 képviselő szavazott, sokan tartózkodtak a szavazástól.