Előre, 1971. november (25. évfolyam, 7460-7484. szám)

1971-11-26 / 7481. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS ÜNNEPI ELŐADÁSOK MAROSVÁSÁRHELYEN A marosvásárhelyi társulatokat látni és Marosvásárhelyen színhá­zat látni, nem ugyanaz. Az orszá­gos diadalúton közismertté lett elő­adásokhoz elválaszthatatlanul hoz­zátartozik az első otthoni est sa­játos hangulata, az összes járulé­kos tényezővel : a szép, de színház­nak előnytelen, más célra épült né­zőtérrel, a hangversenydobogóból átalakított színpaddal, fent a gyö­nyörű orgonával, amelyet el kell takarni, hogy a színpadképet ne zavarja,­­ a városháza tornyának harangjával, •amely bele-belekon­­dul az előadásba, s a rendezőnek ügyeskedni kell, hogy az az időn­kénti kondulás ne hasson zavaró­an. Huszonöt éven át, a játékstílus vállalt életközelségének mintegy jelképe volt ez az óra, amely bele­beleszólt a színpad s a nézőtér dialógusába. Most már tető alatt az új, modern színházépület, az alkalmi székházból rövidesen átköl­tözik az együttes. Székházfoglalás és székházépítés közt azonban egy egész forradal­mi korszak ive feszül. Búcsúestének éreztem a huszonötödik jubileum három estéjét, búcsúnak a kezdet­től, egy társulat é­s egy társada­lom fiatalkorától. Éretten, ereje teljében búcs­úzott ezeken az es­­­­téken a jövő felé induló huszonöt éves színház. MENTSÉG Szob© Lajos mondhatni háziszerzője a marosvásárhelyi színháznak ; ennek az együttesnek a­ műgondja segítette át a rivaldán darabjainak többségét. Idestova két évtiz­edes, legjobb mun­­­kája, a Miszlótum­usi Kis Miklós éle­tét feldolgozó Mentség azért bizonyult alkalmas előadásnak a jubileumi ün­neplésre, mert a megkésett erdélyi re­neszánsznak ez az érdekes, tragikus hőse jelenünk termékeny törekvéseiben visszhangzó eszméket képviselt : a népiskolázta­tás, a sok és olcsó könyv, a világszínvonalra figyelmező hazai iparfejlesztés, a műszaki tudás megbecsülésének ügy­ét. A hajtóerőt, amely szüntelenül tettre serkentette, egyetlen szóban foglalhatnánk össze : hazaszeretet Misztótfalusi Kis Miklós magas társadalmi megbecsülést, va­gyonszerzési lehetőséget hagyott ott Hollandiában, hogy itthon legyen a polgárosodás előfutára, bárha előre tudta, Erdély feudális elmaradottsága folytán rosszhiszemű szűkkeblűség, bi­zalmatlanság fogadja. Bárha a Mentség szövegébe foglalt nemes eszmék, törekvések értékével nem áll arányban az­ eszmék megfogal­mazásának drámai funkcionalitása — a darab meglehetősen leíró és retori­kus jellegű, statikus, nehezen mozdít­ható —, a rendezés és érz előadást valósággal celebráló színészegyüttes okosan számolt a főhős törekvéseinek mai visszhangjával, horderejével. Sza­bó Lajos replikáira támaszkodva a történelmi légkör alkotó megidézésé­­vel az életesség irányában mélyítette a darabot. Kölönte Zsolt gyönyörű, at­moszférateremtő díszletében, Romulus Penes korhangulatot idéző, elegáns egyszerűségű jelmezeiben olyan vizuá­lis keretet kapott a játék, ami igen alkalmas volt rá, hogy megemelje a mondanivalót. A hallatlan műgond, a magatartások, gesztusok, tekintetek legfinomabb árnyalatokig való kidol­gozása megteremtette a játékban azt a drámai dinamikát, ami a darabból hiányzik. Nagy rendezői-színészi erő­ráfordítást igényelt ennek az előadás­nak a sikerre vitele. Emlékezetes telje­sítményt nyújt Harag György rendezé­sében az egész társulat - csak így mondhatjuk, mivel hatalmas személy­zettel dolgozik a Mentség előadása. Néhány példát idéznék arra, hogy mi­ként fokozza fel a rendezés az inkább elmélkedő, mint konfliktusos jellegű szöveget. Amikor a kolozsvári egyházi konzisztórium küldöttje eljön Amszter­damba, hogy az Arany Biblia nyomá­sát betiltsa, Misztótfalusi két korrek­tora a tilalom hallatára feláll a tár­gyalóasztaltól és tüntetően dolgozni kezd. Más : a konzisztórium ülésén, amikor eklézsiakövetésre kényszerítik Misztótfalusit, ő háromszor is belekezd, de nem képes folytatni, emelkedő hangjából sejthetjük, hogy mindjárt odamond a hatalmával visszaélő Bánffy gubernátornak és az irigy klé­rusnak, de Bánffy ekkor gúnyos mo­sollyal felint, megszólal az orgona óhi­­tatos hangja — és a meghurcolt tudós mester végleg elhallgat. Úgysem bír­nám túlharsogni. .. Végül, igen-igen szép a nyomdászsegédek hol énekkar, hol pantomimkor jellegű szerepelteté­se,­ miáltal a rendező mintegy osztály­­eráket, tömegeket helyez a retrográd erők színpadi képviselőivel szemben. Csorba András nemesen­ népi figu­rát, iparost, kétkezi munkásembert formál Misztótfalusiból. Visszafogott, befelé forduló játékát a kiszolgáltatott­sága tudatában levő, nem harcra térő m­egő, dolgozni és nem érvényesülni vágyó ember mély szomorúsága jel­lemzi. A nagy összecsapás két pólu­sa : Kovács György, Pápai Páriz Fe­renc orvostudós szerepében, mint a haladás, a felvilágosultság képviselője és Lohinszky Lóránd, mint Szatmárné­meti Sámuel, Misztótfalusi elveszejtő ellensége. A népes szereposztásból mindenki képességei és művé­i elmé­lyülése maximumán — sőt, nem egy­szer önmagát felülmúlóan áll helyt. Kiemelnénk mindenek előtt a vendég­szereplőket, Péterffy Gyulát (Bánffy gubernátor) és Senkálszky Endrét (Bethlen Miklós), valamint Nemes Le­ventét, Tóth Tamást, Zalányi Gyula­ főiskolai hallgatót, Tamás Ferencet, Magyari Gergelyt, Faluvégi Lajost, Mózes Erzsébetet. KÍSÉRLETEZŐ SZELLEM A marosvásárhelyi román társulat az utóbbi években igen jó nevet szer­zett magának országos viszonylatban is. Versenydíjas előadásukkal a Szomorú angyalokkal és minisztériumi díjas előadásukkal, a Musgrave őr­mester táncával bizonyították, hogy a bukaresti színművészeti főiskola úttörő kísérletező szelleme jó talajra talált itt. (Az idei színházi versenyen sokkal nagyobb érdeklődést érdemelt volna másik D. R. Popescu-előadásuk is, Harag György rendezésében, amely a társulat realista erényeit hozta előtér­be). Az együttes ezúttal igen meré­szet vállalt. Fiatal fővárosi rendező, főiskolai tanársegéd, Helmer Iván ren­dezte mindkét előadásukat, Paul Anghel Nagyhetét és Csehov Ványa bácsiját. Helmer a minden hagyo­mányt kritikailag felülvizsgáló, szenve­délyes fiatalok nemzedékéből való és igen figyelemre méltó teljesítményei vannak, amikor a szerző törekvései egyeznek az övéivel. Pintér Gondnok­át a­­ fővárosi Kisszínházban úgy ren­dezte például, hogy az évad emléke­zetes eseménye lett. Kérdés azonban, hogy egy hősi szemléletű történelmi dráma, s azon belül egy legendás fe­jedelem alakja, vagy éppen Csehov dramaturgiája kívánja-e a minden­áron „kritikai" rendezést ? Ion Fiscu­­teanu, amilyen nagyszerű volt a Szo­morú angyalokban, úgy nem leli he­lyét Stefan cel Marc szerepében, ahol ugyanazokkal a zabolátlan indulatok­kal játszik. Az a színészalkat ő, aki ön­magát adja mindig, ahelyett, hogy a szerephez idomulna, s így nem lehet akármilyen feladatot rábízni. Florica Malureanu díszlete ezúttal sajnálato­san igazolja azt, amit a Szellemek tánca esetében még csak sejtettünk : szép, de se nem hangulatkeltő, se nem funkcionális, amellett nehezíti a ki-bejárást, akrobata-mutatványokat követel. A Ványa bácsi előadása egy nagyon fontos dolgot bizonyított , hogy amiért valamit a színpadon egy­féleképpen már nagyon is megszok­tunk, attól még nem okvetlenül ennek a konvenciónak a fonákja az igaz. Igaz, hogy humorérzék nélkül nem le­het Csehovot játszani, de ez nem je­lenti még azt, hogy minden darabjá­ból vígjátékot, sőt bohózatot kell ok­vetlenül rendezni. A Ványa bácsiból különösen nem. A rendező következet­len, eklektikus kifejezésmódja, sok naturalista aprósággal tetézve, de a figurák figyelmes kiismerése, elmélyí­tése nélkül és az együttes adott erői­hez képest gyenge, illetve nem találó szereposztásban, az egyébként jó szí­nészeket, mint Ion Sileanu vagy Florin Dumitrescu, előnytelen helyzetbe hoz­za. Díszlet helyett pedig brechti lepe­dőfüggönyöket láttunk. Csak nem Csehovot téveszti össze a rendező az­zal a kispolgári giccsel, ami ellen Brecht hadakozott ?. . . Bizonyos ka­­maszos gőg, a bevett (és kipróbált) ér­tékítéleteket öncélúan elvető, de he­lyébe semmit adni nem tudó felületes­ség folytán, ahelyett, hogy „más" Vá­nya bácsi lett volna az előadásból —, egyáltalán nem lett Ványa bácsi. Az érzelgésnek nem a bárdolatlanság az ellentéte, hanem a józanság. Csehov éleslátó józansága. Még az avant­gardista sikerektől sem jó megrésze­gedni. . . üdítően friss, kedves, ötletes volt a főiskoláról frissen kikerült fiatalok Divertisment 71 című kabaréműsora, amelyet a televízióból jól ismer az egész ország, s amit a fővárosból Ma­rosvásárhelyre is magukkal vittek a tavalyi végzettek. Azok a partnereik pedig, akik még nem végeztek, lelke­sen ingáznak a főváros és Marosvá­sárhely között és nem hiába. Érti, be­csüli, megszerette őket a „kisváros" fogékony és iskolázott közönsége. FAGYÖNGY Kocsis István : Bolyai János estéje mellett, amelyet ünnepi előadáson újí­tottak fel a jubileum alkalmából, új egyszemélyes műsor bemutatójának tapsolhattunk. Illyés Kinga mai hazai költőktől, szavalt és csángó népdalo­kat, balladákat énekelt hozzá. Műso­ra betetőzéseként, ezúttal nem a kép­ernyőről, hanem a nagyobb, nehe­zebb próbát jelentő dobogóról adta elő Magyari Lajos : Körösi Csom­a Sándor testamentuma című poémá­ját. Ezúttal nőköltőktől, Ana Blandiana, Hervay Gizella verseiből is mondott, ez a kisfiú-lélek mélyeiben elő­szeretettel búvárkodó művészember, Illyés Kinga. Érdekes, hogy a férfias hangvételben biztosabban találja el az általános emberit. Döbbenetes erő­vel szólaltatja meg például a felnőtt tapasztalattal idézett gyermek-élményt Horváth István Tornyot raktam-fában, s még inkább Kányádi Fától-fáig-já­­ban. Tudatosságban, az érzelmi és intellektuális önboncolásban a vég­sőkig jutott el már a komplex huma­nitásnak, a gondolkodó-érző, átélő­mérlegelő modern emberségnek a ki­fejezőjeként. A Függőleges lovak, a Lakodalmas (Kányádi), a Bartók Ame­rikában (Szilágyi Domokos), a Sectio Caesarea (Farkas Árpád) előadása (s tán igazságtalanság is bármit kü­lön kiemelni) arra a gondolatra vezeti a hallgatót, hogy egy ilyen előadó­­művész egy könyvkiadóval vetekszik a tömegnevelő szerep tekintetében ; ő az, aki ráéhezteti az embereket a könyvre. S tán lemezen kellene értel­mező hangját mellékelni az iskolai olvasókönyvek, irodalomtörténeti tan­könyvek mellé. A Fagyöngy főpróbája a nyárádsze­­redai középiskolában volt, bemutatója a jubileum keretében. Huszonöt év, a beleszületett nemzedék élményvilágá­nak, korlátozatlan képességeinek, ta­nulságának és tájékozódásának pár­lata az, amit a jubiláló színházban nevelkedett fiatal művész a legjele­nebb jelen iránti fogékonyságban, egy nemzedéknyi és sokévszázados hagyo­mányban ezúttal összesűrített. Halász Anna A SZOVJET FOTÓ­KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA Nemrég nyílt meg a fővárosi Dalles teremben a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács rendezésében a szovjet fotó­ki­­állítás. Már az első áttekintéskor meggyőződhetünk arról, hogy a rendezők valóban alkalmazták azt az elvet, amelyet a kiállítás igazgatója, dr. Fjodor A. Anghel­­így­­fogalmazott meg: „inkább egyszer látni, mint százszor halla­ni“. A bemutatott ezer művész­fotót nem kevesebb mint 150 000 felvételből válogatták ki, gondos­kodva arról, hogy a kiállítás anya­ga gazdag tematikát öleljen fel és ugyanakkor műfajilag is válto­zatos legyen. Noha a kiállított ké­pek nagy száma megnehezítette munkájukat, a rendezőknek sike­rült egységes, panorámikusan ha­tó igaz képet nyújtani a Szovjet­unió életeinek különböző megnyil­vánulásairól. A látogató meg­ismerkedik a Szovjetunió gazdag és változatos természeti szépsé­geivel, a Fekete-tengertől egészen Szibériáig és az Antarktiszig, szemlélheti az ország eredményeit olyan eltérő területeken, mint a balett és az űrrepülés. A bemutatott fotó­anyagot a rendezők több részre tagolták, gondoskodva arról, hogy a részek egységet alkossanak, így külön csoportosították a Lenin életéhez és a szovjet párt- és kormányve­zetők tevékenységéhez kapcsoló­dó felvételeket, önálló egységet képez a Leningrad szimfóniája című képcsoport, melyben régi kordokumentumokat és a mai életet ábrázoló felvételeket látha­tunk egymás mellett. Megrázó erejű felvétel Sz. Sztrunnyikov Zoja Kozmodemjanszkaja című képe, valamint Sz. Korotkov Anya című felvétele, a háború hősiességét és tragikumát ábrá­zolta kompozíciók. Az iparnak, a villamosításnak, a tudománynak, az űrrepülésnek is külön részle­get szentel a kiállítás. Valameny­­nyi kép jól megkomponált felvé­tel, többnyire szokatlan látó­szögből fényképezték és hatáso­san ábrázolja a Szovjetunió nagy megvalósításait. Nehéz eldönteni, hogy melyik is a legjobb felvétel ezek közül? Talán A. Pi­­in Szi­bériai kőolaj című fotóját emel­ném mégis ki: két kidolgozott munkástenyér közé fogott ma­roknyi kőolajban tükröződő szon­dát láthatunk. Megemlíteném még Borisz Cseremisin Orvosi vizsgálaton című képét, amely egy fecskendőtől megriadt bull­dogot ábrázol. A portrék külön részt alkotnak, a mintegy 150 fel­vételt a terem közepén helyezték el egy nagy hengeren. Bátran elmondhatjuk, hogy a kiállítás bemutatja a szovjet em­bert örömével, bánatával, nyug­talan alkotó vágyával együtt. A fotók igen változatos techni­kával készültek, láthatunk itt a ma már alig használt guminyo­másos eljárástól egészen a színes szolarizációval készült képekig mindent, melyek nem egyszer megrázó hatást keltenek, de az is bizonyos, hogy min­den egyes kép külön mű­vészi élményt nyújt a­­ láto­gatónak. Nem meglepő tehát ha már az első három napon több mint tízezer látogatója volt a kiállításnak és bizonyos, hogy a fővárosiak jó néhány tízezerrel növelik majd ennek a világot járt fotó-összeállításnak a láto­gatottságát. E­ddig tizenöt ország­ban két millió ember tekintette meg a szovjet fotósok képeit. Evellei László A­­PTION, BORISZ GOGREMISIN­­ SZIBÉRIAI KŐOLAJ ORVOSI VIZSGÁLATON MEGVÉTELRE keresünk egy jó­­karban lévő félautomata faeszterga gépet. Ajánlatok — szocialista egysé­gek vagy magánszemélyek — az aláb­bi címre küldendők: Cooperativa In­­valizilor Muresul. Te Mure©. Sos. Li­­vezeni nr. 6 telefon: 30 385. (1999) A SEPSISZENTGYÖRGYI Lo­­calprod Helyiipari Vállalat azon­nal alkalmaz vasöntőket és for­­mázókat, géplakatosokat, maró­sokat, valamint szakképzetlen munkásokat a fémiparba. Fizetés a 914/1968-as M.T.H. szerint. Az érdeklődők a vállalat személyzeti osztályán jelentkezhetnek : Sepsi­­szentgyörgy, Február 16 utca 5/a szám, telefon: 16.72, ahol bővebb felvilágosítást is nyújtanak. (2008) APRÓHIRDETÉSEK A NAGYVÁRADI Ipari Szolgál­tatások Vállalata (Cuza Voda utca 82 szám) a Magheru utca 8 szám alatti részlegén a szocialista egy­ségek és lakosság részére, rövid határidő alatt, jó minőségű nikke­­lezési munkálatokat végez. A meg­rendeléseket közvetlenül a részleg­hez kell benyújtani a fenti címre (2005) FAJTISZTA TACSKÓ (Daxli) ku­­tyakölykök kaphatók, Szentpéteri­­nél, Petrosani, str. 30 Decemobrie 7. Ugyanitt eladó Trabant 600-as. (91000) UTX tisztítópor — nélkülözhetet­len a háztartásban. Kiválóan al­kalmas mind a zománcozott, mind a fém, fa és porcelán tárgyak tisztítására. Nem rozsdásítja és nem karcolja a tárgyak felületét, nem dugaszolja el a lefolyókat. Nincs semmiféle kellemetlen sza­ga, nem árt a kéznek. Beszerez­hető a szaküzletekben és a falusi fogyasztási szövetkezetek egysé­geiben. A TIX a kolozsvári Vas és Színesfém Bányaipari Kővál­­lalat kiváló terméke. (2004) 1971. NOVEMBER 26., PÉNTEK • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • EREDMÉNYES IDÉNYZÁRÁS (Folytatás az 1. oldalról) fő oka az volt, hogy fiaink sokkal nyugodtabban, felszabadultabban játszottak, mint a csehszlovákok el­len, sokat egyénieskedtek, s ezzel lehetőséget adtak a walesi véde­lemnek, hogy hárítani tudjon. Ami­kor rákapcsoltak, az első félidő utol­só negyedórájában, az utolsó hu­szonöt percben, a gólveszélyes hely­zetek egész sorát dolgozták ki. De nem a gólzáporos győzelem, hanem a továbbjutás volt a cél, s ezért nem róhatunk fel semmit a játékosoknak. . A találkozó előtt tartottunk Wales válogatottjától, en­nek megfelelő volt a kidolgozott hadrend, s bár — utólag bevallhat­juk — nagyobb volt a félelmünk mint kellett volna, így volt ez he­lyes, mert így kiküszöböltük az eset­leges meglepetéseket. Ahogy a köz­mondás tartja : jobb volt félni, mint megijedni. Félgőzzel is biztos győzelem Válogatottunk utolsó EB-selejte­­zőjén nem nyújtotta azt a játékot, amit a csehszlovákok ellen. Több körülmény miatt. Először is a más­fél héttel ezelőtti összecsapáson lé­nyegesen nagyobb volt a tét. A já­tékosok a nagy felelősség terhe alatt rendkívül elszántan, teljes erő­bedobással, maximális összpontosí­tással és hallatlan lelkesedéssel har­coltak a számukra egyetlen lehető­ségért —a győzelemért. Egy olyan együttes ellen, amely szintén érde­kelt volt a továbbjutásban. Ez a kétoldalú érdekösszecsapás hatalmas küzdelmet eredményezett, hiszen majdnem két azonos képességű vá­logatott mérte össze erejét. A wale­siek viszont bármennyire is bizonyí­tani akartak, nem jutottak túl a tisztes helytállás gondolatán. Ráa­dásul tudásban is elmaradtak a csehszlovákoktól. Ellenük válogatot­tunknak lényegesen könnyebb dol­ga volt. A játékosok kevesebb erő­bedobással, nyugodtabb játékkal, amelyben a kollektív akciók mel­lett az egyéni erények felcsillantá­­sa is nagy teret kapott, félgőzzel is biztos győzelmet arattak. Sőt oly­kor-olykor az volt az érzésünk, hogy a közönség szórakoztatásáért játsza­nak. Anélkül azonban — s ezt hangsúlyozzuk —, hogy a taktikai hadrendet felrúgták volna ! Mind a tizenegy játékos végig betartotta az edző útmutatásait. Ezúttal is nehéz volna közülük egyiket vagy másikat kiemelni. Raducaninak — a cseh­szlovákok elleni mérkőzéssel ellen­tétben — egy megingása sem volt, a hátvédsorból Lupescu és Deleanu ragyogóan helytállt, Radu Nünweil­­ler másfél héttel ezelőtti játékát is­mételte meg, Dumitru hátravontan játszott, amikor előretört igen ve­szélyes volt. A csatársorban Iorda­­nescu eddigi legjobb formáját nyúj­totta, Dobrinnal együtt egyéni ala­kítások egész sorát mutatta be, a­­nélkül azonban, hogy túlzásba­ vitte volna azt. Dobrin másfél héttel eze­lőtti játékával szemben sokkal ösz­­szetettebb futballistának bizonyult. Szervesen részt vett a támadások megszervezésében, hátul is sokat se­gített, egyre inkább beilleszkedett a csapat játékába. Lucescu munkabí­rásával tűnt ki, míg Dembrószky főleg a kapu előtt volt veszélyes. A védelem volt a walesiek fő erőssége Nem kisebbítjük válogatottunk érdemeit, amikor azt állítjuk, Wa­les válogatottja csalódást okozott. Persze, ennek objektív okai is vol­tak. Dave Bowen, a csapat edzője erősen tartalékos keretet tudott csak kiállítani. Mint a mérkőzés után meg is jegyezte , nem a találkozó volt számukra nehéz, hanem az ösz­­szeállítás. „Azzal jöttünk, amit kap­tunk" — jegyezte meg keserűen. Meg kellett értenünk : az angol klu­bok a jó játékosokat nem engedték el, a legjobbak otthon maradtak, s melyik edző lehet elégedett, ami­kor kényszerítve van egy improvi­zált csapat kiállítására ? Mert a walesiek játékára az improvizáció volt jellemző. Kevésbé érződött meg ez a védelemben, ahol a hátvédek posztjukon épp úgy látták el felada­tukat, mint klubjukban, annál in­kább megérződött viszont a táma­dójátékban. G. Reece, R. Reece, Ja­mes, Hockey egyénileg jól képzett játékosok, együttesen azonban keve­set nyújtottak. A játékosok fő ér­deme, hogy szívvel-lélekkel harcol­tak a méltó helytállásért, nem ad­ták fel a küzdelmet, akkor sem, a­­mikor nyilvánvaló volt, hogy csak alárendelt szerepet játszhatnak. Továbbhaladni a megkezdett úton Bizonyára sokakban felmerült a kérdés, mennyit ér a 2:0 és főleg a játék, amellyel válogatottunk a győ­zelmet és egyben a továbbjutást ki­harcolta. Válaszul idézzük Angelo Niculescu szavait, amit közvetlenül a találkozó után mondott: „A wale­siek elleni mérkőzést nem választ­hatjuk el az előzőtől, amit a cseh­szlovákokkal vívtunk. Mindkettő ugyanazt az igazságot bizonyította : a román válogatottnak a világ leg­jobbjai között elfoglalt helyét, a VB-selejtezőn és a világbajnokságon elért sikerét.“ A siker valóban az egész csapat nagy sikere. Nem szorítható csupán az említett két mérkőzésre, hanem vonatkoztathatjuk az EB-selejtező egészére. A finnek ellen elért ket­tős győzelemre, a cardiffi döntet­lenre, a bratislavai kudarcra, a Novi Sad-i biztató kezdetre, vagy akár a koppenhágai sikertelen próbálkozás­ra, amelyek mind felszínre hoztak valamit, pozitívumot, hiányosságot egyaránt, s amelyekből okulva a vá­logatott szakemberei, a játékosok új utakat keresve, új embereket csa­tasorba állítva eljutottak idáig. S ez nem kevés ! A kontinens legjobb­jai — Olaszország, Belgium, a Szov­jetunió, Jugoszlávia, Anglia, az NSZK­­ közé kerülni nagy fegy­vertény, amely labdarúgásunk fej­lődését bizonyítja. De kötelez is. Kötelez a további lelkiismeretes munkára, az újabb előrelépésre. Mert elégedettek soha nem lehe­tünk. A sikerek további bizonyítás­ra szorulnak. A soron következő a­­kadályok még nehezebbek lesznek, még jobb helytállást kívánnak. Tovább kell tehát haladnunk a megkezdett úton, ugyanolyan körül­tekintő és lelkiismeretes munkával, aminek számos jelét láttuk. Mert az előrehaladás útján nincs megállás. AZ EB-SELEJTEZŐK I. CSOPORTJÁNAK VÉGSŐ RANGSORA: Románia Csehszlovákia Wales Finnország 641 1 11:29 6 4 1 1 11: 4 9 6213 5: 6 5 6 0 15 1:16 1 AZ UTA NEM IJEDT MEG A NAGYNEVŰ ELLENFÉLTŐL Aradi tudósítás — Ismeretlen csapat elleni mér­kőzés előtt végeredményt tippelni olcsó spekuláció lenne — jelentette ki José Maria Pedroto, a Vitoria Se­­tubal edzője Aradra érkezése után. — Szerdán bármelyik együttes győz­het, de a legjobb nyolc közé csak az egyik juthat: a jobbik ! A szimpatikus portugál edző fél­reérthetetlen célzásának lényege : a szerdai eredménytől függetlenül a Setubalt tartja jobb csapatnak, és az is fog tovább jut­ni. Az UEFA Kupa torna negyeddön­tőjébe jutásért játszott első találko­zón azonban az UTA 3:0 (2:0) arány­ban két vállra fektette nagynevű el­lenfelét . Torres, José Maria, Octavio és a többi portugál labdarúgó csillag erősen elhalványult a reklámmentes, de nagyon komoly és végtelenül lel­kes Leretter, Domide, Pozsonyi fénykörébe jutva. A textilgyári fiúk ismét bebizo­nyították, hogy helyén van a szívük, nem ijedtek meg a csupa — volt és jelenlegi —­ válogatott labdarúgókat felvonultató Vitoriától, s a 9. perc­ben Domide hatalmas ballábas bom­bával nyitotta meg a gólok sorát. A 16. percben — kapu előtti kavarodás után — Sima vágta a labdát a léc alá s a két gyors aradi gólt látva azt hittük, hogy gólzáporral győz­nek a textilgyáriak. A portugálok alárendelt szerepet játszottak ekkor, az angolai és mocambique-i szárma­zású néger labdazsonglőröket valóság­gal elsodorták Bíró Gabiék, s a vendé­gek lestaktikája is többször csődöt mondott. Sajnos, a gólhelyzeteket Kún II. és Brosovszky kihagyták, s így a kiütés előtt álló öklözőkre ha­sonlító Vitoria Setubalnak a szünet­ben sikerült magához térnie. Ponto­san adogató középpályásai révén me­zőnyfölénybe került ezután, az UTA pedig egyre inkább elfáradt, s Kan II. aranyat érő gólja (66. perc) után teljesen átengedte a kezdemé­nyezést a portugál csapatnak. Ebben a játékrészben a piros-fehérek vé­delme hősiesen harcolt. Leretter pió­caként tapadt Torresre, Bíró nagy csatát vívott a félelmetesen cselező Jacinto Joaoval, ezzel az „ikszlábas“ balszélsővel, Petescu jól szűrte meg az ellenfél támadásait, Pozsonyi fi­gyelmesen „sepregetett“, s ha minden kötél szakadt, ott volt Vidák, a kapu biztoskezű őre, aki Torres két jól helyezett fejesét hárította nagy bra­vúrral. A portugálok minden igyeke­zete hiábavalónak bizonyult, a mér­kőzés kilencvenedik percéig csak szögletrúgásokat tudtak kiharcolni. Mérkőzés után PEDROTO edző sportszerűen nyilatkozott: — Gratu­lálok, az UTA nagyon jó csapat, megérdemelte a győzelmet. Szünet után mi játszottunk jobban, de ak­cióinkat nem fejeztük be góllal. A továbbjutás? Nehéz, nagyon nehéz lesz. De a futballban nincs lehetet­len! ION IONESCU edző (UTA): — Az ünnepi hangulat ellenére sem szabad elfelednünk, hogy csapatjátékunk nem volt tökéletes, csatársorunk gyakran gyengélkedett, csak Leret­ter, Pozsonyi és Petescu játszott hi­bátlanul. Komolyan kell készüljünk a december 8-i visszavágóra. BARCS SÁNDOR (Magyarország), az UEFA alelnöke és megfigyelője: — Az UTA egy klasszissal jobb csa­pat a Setubalnál, kár, hogy a máso­dik félidőre elkészült az erejével. Ha ugyanolyan iramban játszott volna szünet után is, mint az első 45 perc­ben, 4—5 gólos győzelmet arathatott volna. Közvetlenül a találkozó befejezése után a pályáról levonuló és nagy ünneplésben részesített főszereplők is szívesen nyilatkoztak. PETESCU: — Jól játszott csapa­tunk, de a három gólos előny elle­nére sem lehetünk biztosak a to­vábbjutásban, Setubalban nehezebb dolgunk lesz. POZSONYI: — Torres semlegesíté­séhez végül is nem kellett létra, si­került az „öreg“-gel (Leretter — a szerk. megj.) együtt teljesen kikap­csolnunk a játékból. A portugáloktól többet vártam. DOMIDE: — Nagyon boldogok va­gyunk, hiszen ismét Európa-hírű el­lenfelet győztünk le. Úgy vélem, a háromgólos előny elég lesz a to­vábbjutáshoz. TORRES: — Nem gondoltam, hogy ilyen jó csapat az UTA! A három gólos hátrányt nagyon nehéz lesz behozni, de megpróbáljuk. Gratulá­lok a győzteseknek. OCTAVIO: — Az első félidőben csapnivalóan játszottunk, szünet után pedig nem volt szerencsénk. Potyagólokkal győztek le minket az aradiak. Setubalban minden más­ként lesz! Mi azonban reméljük, hogy nem lesz minden másként, és december 8-án is jól fognak játszani a textil­gyáriak, kiharcolják a legjobb nyolc közé jutást. Oroszhegyi Károly • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX 9 • A férfi sakkbajnokság döntő tor­nájának harmadik fordulója után Gh. Mititelu került az élre 2,5 ponttal. Mititelu legutóbb, világossal, Adam ellen nyert • A Kínai NK-ban por­­tyázó jégkorong válogatottunk újabb két mérkőzést játszott. Előbb ismét az országos válogatott ellen szállt jégre és jó iramú mérkőzésen 4:4 arányú döntetlent ért el. A második összecsapáson Heiluncsiang város vá­logatottja volt az ellenfél. Jégkoron­­gozóink 6:1 arányú győzelmet arattak • Folytatja jó szereplését férfi kézi­labda válogatottunk a göteborgi World Cup tornán, második találkozóján fö­lényesen, 25:9 arányban nyert Spanyol­­ország csapata ellen. Birtalan hét gólt dobott , Athénban megkezdődött a vívó Balkán-bajnokság. Férfi tőrben Mihai Tiu harmadik Balkán-bajnoki címét szerezte, a kardversenyt Dan Irimiciuc nyerte. A tőrverseny dön­tőjében mind a négy vívónk (Titi mellet Falb, Mureșan és Haukier) jelen volt . Az A-osztályú női röp­labda bajnokság hétközi fordulójában a következő eredmények születtek: Dinamo—Rapid 0:3, Farul—Bukaresti CP 3:1, Szebeni CSM—Aradi Sanata­­tea 3:0; Temesvári Universitatea—Ia­­©1-1 Penicilina 1:3; Bukaresti Medici­na—Bukaresti IEFS 3:1; P. Neamt­ Ceahlaul—Bukaresti Constructorul 3:1 • A Grivita Rosie rögbi csapata meg­kezdte franciaországi portyáját. Rög­­bizőink első mérkőzésükön 30:9 ará­nyú vereséget szenvedtek a Stade Dijonais csapatától • Labdarúgó olimpiai selejtező Szófiában: Bulgá­ria—Spanyolország 8:3 (!). A vissza­vágó Madridban lesz • Hurstnak, az angol válogatott és a West Ham United labdarúgójának búcsúmérkő­zése alkalmából a West Ham United játszott Londonban egy európai vá­logatottal. A találkozó 4:4 arányú döntetlennel ért véget . Az USA al­pesi síválogatottja Európában kezdi meg felkészülését a szapporoi téli olimpiára. Az amerikai sízők decem­ber elején St. Moritz-ban részt vesz­nek egy nemzetközi versenyen. Az utazó keretben többek között helyet kapott Bob Cochran, Mike Lafferty, Marylin és Barbara Cochran . Buda­pesten, 47 éves korában, elhunyt Za­kariás József, a magyar labdarúgó válogatott egykori balösszekötője. Za­kariás 35 alkalommal volt válogatott.

Next