Előre, 1971. november (25. évfolyam, 7460-7484. szám)
1971-11-26 / 7481. szám
XXV. évfolyam 7481 $7. 6 oldal ára 30 iráni 1971. november 26., péntek JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRS, JUGOSZLÁVIA SZSZK ELNÖKE BEFEJEZTE BARÁTI LÁTOGATÁSÁT HAZÁNKBAN Szerda este befejeződött Joszip Broz Tito elvtársnak, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége elnökének hazánkban tett baráti látogatása, amelyre Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívása alapján került sor. A temesvári dolgozók — románok, németek, magyarok, szerbek és más nemzetiségűek —, akik két napon át nagy melegséggel és szeretettel vették körül a jugoszláv vendégeket, egész népünkhöz hasonlóan kifejezésre juttatva azt az őszinte barátságot, amely a két pártot, a két országot és népet összefűzi, bensőséges légkörben vettek búcsút a jugoszláv nép küldötteitől. Az állomáshoz vezető út mentén a lakosok ezrei sorakoztak fel, hogy tapssal és éljenzéssel ismét kifejezzék teljes megelégedésüket Joszip Broz Tito elvtárs látogatása, s a két ország párt- és államvezetői között sorra került megbeszélések gyümölcsöző eredményei felett. A jugoszláv vendégeket a temesvári állomásra kikísérték a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a román-jugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője. Az állomás előtti téren ott voltak a helyi párt- és állami szervek vezetői, a temesvári vállalatok és intézmények nagyszámú dolgozója. Romániai látogatásán a JSZSZK elnökének kíséretében voltak a következő elvtársak: Gemal Bjedics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia SZK Gyűlésének elnöke, Jugoszlávia SZSZK Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Végrehajtó Bárójának soros elnöke, Mirko Tepavac szövetségi külügyminiszter, a JKSZ Elnökségének tagja, Dusán Gligorjevics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a jugoszláv-román gazdasági együttműködési vegyeslet(Folytatása a 3. oldalon) KÖZÖS KÖZLEMÉNY Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének a meghívására 1971. november 23-án és 24-én Joszip Broz Tito elvtárs, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke baráti látogatást tett Románia Szocialista Köztársaságban. A magas rangú vendégek ez alkalommal megtekintették Temesvár municípiumot, az Electromotor és az Gyapjúipar iparvállalatot, baráti beszélgetést folytattak a két vállalat munkásaival, technikusaival és mérnökeivel. A temesvári dolgozók meleg fogadtatásban részesítették a magas rangú vendégeket, elevenen kifejezésre juttatták a román—jugoszláv kapcsolatokat jellemző kölcsönös barátság és tisztelet érzelmeit. A látogatás folyamán Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke megbeszélést folytatott Temesváron. A megbeszéléseken részt vettek: Román részről a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ilie Verdeț, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács első alelnöke, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a román— jugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság • román elnöke, Corneliu Manescu, az RKP KB tagja, (Folytatása az 5. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs vacsorán látta Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerdán, a Continental szálló termeiben vacsorán látta vendégül Joszip Broz Tito elvtársat, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége elnökét. Részt vettek a Joszip Broz következő elvtársak : Ion Gheorghe Maurer, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdet, Emil Draganescu, Mihai Telescu, Corneliu Manescu, Vasile Vlad, Vasile Sandru, Románia belgrádi nagykövete és más román hivatalos személyek. Részt vettek a következő elvtársak : Gemal Bjedics, Dragoszlav Tito elvtársai Markovics, Sztane Dolanc, Mirko Tepavac, Dusan Gligorjevics, Iso Nyegovan, Jugoszlávia bukaresti nagykövete és más jugoszláv hivatalos személyek. A vacsorán részt vett még a helyi párt- és állami szervek több vezetője, temesvári tudományos, kulturális és művészeti személyiségek, vendégül román és jugoszláv újságírók, országunkban akkreditált külföldi sajtótudósítók, valamint különböző országok sajtójának és Rádiótelevíziójának számos különtudósítója. A vacsora rendkívül szívélyes légkörben folyt le. Nicolae Ceaușescu elvtárs és Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntőt mondott. Nicolae Ceausescu elvtárs pohárköszöntője Kedves Tito elvtárs! Kedves Eredics elvtárs! Kedves elvtársak! Sajnálom, hogy végéhez közeledik az az idő, amit Romániában szándékoztak tölteni. De megelégedéssel mondhatom, hogy ez a két nap rendkívül hasznos volt. Mindenekelőtt a dolgozók tízezreivel találkozhattak, önök megállapíthatták, hogy a temesvári dolgozók, mint egyébként egész népünk, jól fogadja barátait, fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait a jugoszláv szomszédokkal, akárcsak az összes szomszédokkal. Önöknek alkalmuk volt — bár csak futólag — meglátni valamit a temesvári munkások, technikusok és mérnökök tevékenységéből is. És módjukban volt meggyőződni arról, hogy amit önöknek népünk szocialista építéssel kapcsolatos munkájáról mondottunk, valóság. Ezért vélem úgy, hogy ebből a szempontból látogatásuk — rövidsége ellenére — rendkívül hasznos volt. Másodsorban, széles problémakörrel foglalkoztunk. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, megelégedéssel állapítottuk meg, hogy azok nagyarányúan kiépültek és arra az egyöntetű következtetésre jutottunk, hogy megvan a tartós alap ahhoz, hogy a kapcsolatok a kö(Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntője Kedves Ceausescu elvtárs! Kedves Maurer elvtárs! Kedves elvtársak! A legmelegebben köszönöm pohárköszöntőjét, nagyon köszönöm azt a szívélyes fogadtatást, amelyben bennünket itt e két napon részesítettek. Az önök útján ugyanakkor köszönetet mondok valamennyi temesvári lakosnak, akik naphosszat, sőt még éjszaka is vártak ránk a város utcáin, hogy üdvözölhessenek bennünket, ékesszólóan kifejezésre juttatva azt az óhajukat, hogy továbbfejlődjenek jó kapcsolataink, mint ahogy annak két szomszéd ország között lennie kell. Remélem, hogy a város lakossága nem csalódott várakozásában, mert mi az óhajuk szellemében dolgoztunk; elsősorban sokoldalú együttműködési kapcsolataink továbbfejlesztésére gondolok. Másrészt e város lakossága jól tudja, hogy mi nemcsak azért találkoztunk, hogy csupán kétoldalú kapcsolatainkról tárgyaljunk, hanem azért is, mert érdekeltek voltunk abban, hogy tárgyaljunk a nemzetközi kapcsolatokról is, s természetesen azokról a nemzetközi kapcsolatokról is, amelyek nem jók. Népeink óhaja arra kötelez tehát, hogy még több akciót indítsunk, még több erőfeszítést tegyünk, még inkább (Folytatása a 3. oldalon) MEGSZÜLETETT ÉS FELNŐTTÉ VÁLT EGY IPARÁG Félévszázados a brassói tehergépkocsigyár Úgy pillantottam meg én is, mint bármely átutazó idegen: először a száguldó autó ablakából. Az országút mellett glédában álló jegenyesor szépsége attól a pillanattól nem tudta lekötni figyelmemet. Magas tornya figyelmeztető mutatóujjként szökken a magasba, mintha arra ösztönözne: tekints meg közelebbről. Bár sok másirányú elfoglaltságom volt, megtettem. S azóta számtalanszor. Olyanszerű kapcsolat fűzött ide, mint a galati-i acélóriáshoz. Mégsem lehet a kettőt összehasonlítani. Ott az vonzott, hogy a puszta helyen miként „terem meg" az üzemóriás. Itt, a brassói gyárban is változott mindig valami, új csarnokok emelkedtek egy-egy látogatásom között, mégis látszott: mindez folytatása, kiteljesítése valaminek. Különösen akkor éreztem ezt, amikor az idősebb munkásokkal bontogattuk a beszéd fonalát, ők hivatkoztak kiváló szakemberekre, akiknek nevét soha nem felejthetik, ők utaltak azokra, akiknek munkája nyomán a háború üszkös romjaiból, mint poraiból a Phőnixmadár, szebben, ígéretteljesebben született újjá hazánk egyik legimpozánsabb üzemóriása. Most, amikor a brassói Tehergépkocsigyár fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepli, az emlékezet felidézi a múltat. Talán éppen azért, hogy még jobban örülhessen a jelennek, annak a megtisztelő helynek, amelyet nemzetgazdaságunkban ez a gépgyártóipari üzem betölt. Tudják itt a dolgozók, hogy a harcok, küzdelmek árán elért győzelem hordja magában az igazi örömet. Ezért emlékeznek ... TEKINTSÜNK VISSZA Az 1921-es esztendőben Románia egyre határozottabb léptekkel halad a kapitalista fejlődés útján. Az idegen tőke mindinkább behálózza az ország iparát, hogy valamennyi kincsét megkaparintsa. A hazai tőkések sem ülnek azonban ölbe tett kézzel. Ki akarják venni részüket a harácsolásból, lehetőséget keresnek tőkéjük minél jobb befektetésére így merül fel Toboekben a gondolat, hogy részvénytársaságot alakítsanak, amelynek székháza Bucurestiben, a Mátéi Milió utca 2 szám alatt legyen. Az elnevezés egyelőre „Román Mozdony- és Vagongyár S.A." A cél: „megteremteni a román gördülőanyag,gyártóipar magját." Az egyik ilyen jellegű üzemet Brassóban akarják felépíteni. A várostól akkoriban messze fekvő, de minden szempontból alkalmas területen meg is kezdődtek az építkezések, és egyre többen jelentkeznek az új üzembe. 1923-ban Gheorghe Voineát, aki innen ment nyugdíjba, ötvenedik munkásként veszik fel. A fejlődés egyelőre töretlen. 1927-ben, amikor az üzem felveszi a KOMLAT nevet, már közel 800 alkalmazottal dolgozik és havonta 50 vagon és három mozdony javítását végzi el. Ugyanebben az évben végre megszületik a rendelés új árura: 25 ciszternavagon elkészítését veszik tervbe. A közeledő gazdasági válság azonban kezdi éreztetni hatását. Az egyre mostohább munka- és életkörülmények itt is harcial összefogásra késztetik a munkásságot. A párt által irányított egységes szakszervezet, amely az üzemben megalakul, rövidesen hallatja szavát 1929 áprilisában 12 napos sztrájkkal vívják ki a ROMLAC munkásai, hogy megünnepelhessék Május elsejét, s a napot a társaság fizesse. Még jóformán meg sem ízlelhették a győzelem felett érzett örömöt, amikor feloszlatták az egységes szakszervezeteket. A gazdasági válság idején becsukódik a gyárkapu, kenyér nélkül marad immár többszáz főre szaporodott munkássága. A válságot követő évek új helyzetet teremtenek. A hazai tőkések nem tudnak versenyezni a külföldi cégekkel. Fúzióra kényszerülnek 1936-ban, így „nyeli el" az Astra többek között a brassói üzemet is. A kizsákmányolás fokozódik, a 12—14 órás munkaidő rendszeressé válik itt is, különösen 1938-tól, amikor a gyár egész termelését átállítják. A háborúban a lőszer- és fegyvergyártás jövedelmezőbb. Egyre nő ugyanakkor azoknak a munkásoknak a száma, akik a tőkével vívott „végső csatára" készülődnek. Erőteljes pártsejt alakul, amely az illegalitás és a fasiszta katonai megszállás legnehezebb körülményei ■között sem engedte ki kezéből a kezdeményezést. Albert Ilona (Folytatása a 4. oldalon) Am mikor megkérdem Barta Feri bácsit, jóhány esztendeje annak, hogy utoljára tisztelgett állomásról kiinduló vonat előtt, csak legyint. ,,Nem szeretem ha emlékeztetnek, hogy idős vagyok" — mondja. Később hozzáteszi:„amikor kigördült az általam elindított utolsó szerelvény, elszorult a szívem. Hosszasan néztem hogyan zsugorítja ponttá a vagonokat a távolság. Aztán ide jöttem, ebbe a faluszéli kis házacskába és hetekig úgy éreztem, hiányzik valami. Reggelente rápillogtam a megkukult csörgőórára, vártam hátha megszólal. De csend volt, fájó csend. Felkeltem, fejembe nyomtam a sapkát és cél nélkül elindultam. Kellett valamit csinálnom, másképpen úgy éreztem, olyan senki vagyok, aki ha él jó, ha nem úgy is jó. Nagyon bántam, hogy már túl vagyok a hatodik x-en. Azóta valahogy rossz érzést szül bennem az, ha a koromra emlékeztetnek." Nézem a széles vállú, hatalmas öklű embert. Az „öreg" Toldi lehetett ilyen valaha. Persze, Feri bácsi nem óriás vendégoldallal mutatta az utat, hanem kis táblácskával és zöldfényű lámpással jelezte : indulhatnak, roboghatnak az árukkal, nyersanyagokkal, emberekkel teli vonatok. Egy évtizedet, kettőt... négyet állt hűségesen a peronon és vigyázott, őrködött, ne legyen hiba, idejében érkezzen céljához a szerelvény. De egy szép napon Barta Ferenc nyugdíjas lett. Most pihenhetne, nyugodtan élhetne abból a pénzből, amit a sokévi szolgálatáért kap, az öreg azonban nem tud munka nélkül meglenni, „öregember nem vénember" — mondja. Napokig járta a domboldalakat, nem találta a helyét. Tenyérnyi szőlőjében többször is megfordult. Előbb csak vizsgálgatta a bogyókat. Később előkerült a metszőolló, a szakkönyv. Felújult az időkoptatta tudás. Kiteljesedhet a szőlész-borász tudománya ; van idő rá — gondolta az öreg. Vajon, hogy lehet új ize, aromája a bornak, nagyobbszemű bogyótermés a gerezden — kíváncsiskodott és munkához látott. A pince hűvösében a borról, a szőlőről beszélgetünk. Az ismerősök biztatják Barta bácsit, mondja el hogyan mentette meg a termést a tavaly. Százszor elmesélte, nem tartja lakat alatt tudását, és azért elismétli ahányszor csak kérdik. „Esős, hideg időjárás volt, mindenki tudta, permetezni kell, mert másképpen aligha lesz valami az újévi borból. Igen ám, de hányszor és hogyan, ez volt a kérdés. Látom, az egyik szomszéd kertjében fonnyadnak a levelek, a másikon nagyítóval alig lelni meg a bogyót, olyan kicsik. Elővettem gyorsan vagy három szakkönyvet, meg az apámtól hallottakat. Négyszer szórtam levet, még a tőkékre is. Kékkő oldatot. Olyan gerezdeket szüreteltünk, hogy egy ember markában el sem fért..." Lassan már több ember fonja a beszéd fonalát, de amikor Barta bácsi megszólalt csend lesz. A sarokban két téeszgazda vitatkozik, az öreghez fordulnak, döntse el kinek van igaza. Szőlészborász szaktekintély lett a forgalmistából. Ragyog a szeme, amikor a bogyók nagyságáról, ízéről, fajtájáról, a metszésről, a telepítésről, a préselésről, a hordó előkészítéséről vagy pedig az erjedés ellenőrzéséről beszél. Majd minden nap kimegy a domboldalra, kísérletezik, jegyezget. A kostolón árgus szemek lesik, mivel jön elő az öreg, mi újat csinált megint. Csilingel a pohár, karimáján széles aranygyűrű. Sárga színében az összegyűjtött napsugarak, benne a virágok illata, a nektár íze. Mondhatni cseppenként gyűjtögette mindezt a nyugdíjas vasutas. Nem, Kalotaszeg, amelynek szegletében Farnas meghúzódik, ezáltal nem lett híres bortermelő vidék. Annyi történt csupán, hogy egy ember nyitott szemmel kezdett járni tenyérnyi szőlőskertjében és igyekszik az itt lévő körülmények között minél jobb termést elérni. Mindezt azért, mert úgy érzi, tennie kell valamit, nem ülhet ölhetett kézzel még idős korában sem. Román Győző VASUTASBÓL VINCELLÉR A Wales elleni mérkőzéssel labdarúgó válogatottunk túljutott az EB-selejtezők utolsó akadályán, s ezzel sikeresen fejezte be idei szereplését. A kitűzött célt sikerült elérni: bejutottunk az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe, a kontinens legjobb nyolc csapata közé. Ez a román labdarúgás világbaj- Jobb volt félni... Nem tagadhatjuk, a találkozó előtt tartottunk a walesiektől. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy utolsó ellenfelünket sem lehet egy vállrándítással elintézni, a szigetországból érkező hírek, a nagy készülődés is arra utalt, hogy ellenvokság utáni legnagyobb sikere, annak a fejlődésnek a bizonyítéka, amelyet a válogatott az utóbbi két és fél esztendőben mind erőteljesebben kibontakoztatott a nemzetközi porondon. Erre tette fel a pontot a walesiek ellen aratott győzelem, feleink nem kirándulni jönnek fővárosunkba, hanem méltóan akarnak búcsúzni az EB-selejtezőktől. Az előjelek nem csaltak. A walesi csapat a kilencven perc során nyílt sisakkal játszott, egy percig sem adta fel a küzdelmet, mindent megtett, hogy becsülettel helytálljon. Az már nem a játékosok hibája volt, hogy komoly ellenállást nem tanúsítottak, s mindössze egyetlen egyszer tudtak veszélyes helyzetet teremteni Raducanu kapuja előtt. A két válogatott közötti tudásbeli különbség már az első percek után nyilvánvalóvá vált, a kilencedik percben esett gól pedig gyakorlatilag eldöntötte a találkozó sorsát. A mieink minden szempontból jobbak voltak. Iordanescu, Dobrin, Lucescu technikai képzettsége, a csatársor átütőereje, a középpályások mozgékonysága, a védők magabiztossága hamar pontot tett az egyenlőtlen küzdelemre. Hogy a második gólra a 74. percig kellett várni, annak a Móra László (Folytatása a 2. oldalon) SPORT EREDMÉNYES IDÉNYZÁRÁS MAI SZÁMUNKBAN: • MŰVELŐDÉS • SPORT (2. oldal) • LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (*. oldal) • NEMZETKÖZI ÉLET (6. oldal) .