Előre, 1973. március (27. évfolyam, 7872-7898. szám)

1973-03-23 / 7891. szám

XXVII. évfolyam 7891. szám 6 oldal­ára 30 iráni 1973. március 23., péntek TÖBBET TEREM A FÖLD • A Szilágy megyei zöld­ségesekben: 3 millió pap­rika, több mint két millió más zöldségféle palántája várja a meleg idő jöttét • 15 000 tonna termés le­szerződve • Beindult áll szakosított farm • Előké­szítve a talaj, csak a nap­sugarak hiányoznak • Új hagyma április elején a szilágysági piacokon Bár a domboldalakra, folyóvöl­gyekre visszatért a tél, az üvegfalak mögött ott a tavasz. A zöldellő palánták jelzik, nem so­káig tart már a hideg idő, napokon belül teljes jogaiba lép a rügyfa­­kasztó évszak. A zoványi és szamos­­udvarhelyi melegházakban teljes lendülettel folyik a munka, alighogy felmelegedik az idő, nem kevesebb mint 3 millió paprika, és több mint kétmillió más zöldségféleség palán­táit szállítják el a két termelőegy­ségből a megye misz­eibe. A közös gazdaságokban sem állnak ölbe tett kezekkel a földművesek, gépészek. Immár felszántva a zöldségeskertek összterülete Zilah környékén és mintegy 600 kiló szuperfoszfátot szórtak ki hektáronként ezekre a te­rületekre. Megkezdte működését a tizenegy zöldségtermesztésre szako­sított farm is, a megyei zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat pedig le­szerződte az államnak az idén át­adandó termékmennyiséget, így nem kevesebb mint 14 000 tonna zöldség kerül a piacokra, valamint a nemrég felépített modern tárolókba. Ez a mennyiség nemcsak a megye szük­ségleteit elégíti ki, hanem lehetővé tesz­i jelentős z&natemelnyiség szál­lítását más országrészekre, sőt kül­földre is. Ez annál inkább örvende­tes tény, mert nem is olyan régen Szilágyságot mint zöldséget behozó vidéket ismerték mindenütt. Meg­kérdeztük Dumbrava Octavian mér­nököt, a megyei zöldség- és gyü­mölcsértékesítési vállalat aligazgató­ját, hogyan érték el azt, hogy pár esztendő alatt megsokszorozódott a megye zöldségtermése.­­ Kezdeném azzal, hogy a ho­zamnövekedés mellett a zöldségesek összterülete alig változott. Azonban amíg négy évvel ezelőtt 72 mtsz ben termesztettünk zöldséget, ma már csak 29 termelőszövetkezetben van zöldségesünk, tehát nem kis kertecs­­kékben vagyunk kénytelenek dol­gozni, hanem szakosított farmokon termelünk, ahol lehetséges a tenni­valók gépesítése, a szaktudás, a gya­korlat hatékonyabb felhasználása és a természeti, valamint gazdasági­­körülmények is kedveznek ennek a fontos mezőgazdasági ágnak. Meg­jegyezném, hogy az összterületünk mintegy háromnegyedét öntözhet­jük. Talán két adat bizonyítja a leg­jobban, hogy mit jelentenek gazda­ságilag az elmondottak: 1970-ben csak 3820 tonna zöldséget szállítot­tunk az állam raktáraiba, a tavaly azonban már több mint 13 000 ton­nát vehettünk át a termelőktől. Oly­annyira növekedett a termelés, hogy mi lettünk az ország egyik legtöbb uborkát termesztő megyéje. Persze, a hozamokkal párhuzamosan növe­kedett a termelőegységek jövedelme is, erősödtek az mtsz-ek. Hogy csak egy példát említsek: a pósai terme­lőszövetkezetnek 70 000 lej tiszta hasznot jelentett a zöldségtermesz­tés tavaly. — Amint azt láttuk, az idén sem lesz zöldséghiány a Meszes lábainál. — Több mint 15 000 tonna zöld­ségféle átvételét szerződtük le a ter­melőkkel. Igyekszünk minden segít­séget megadni, hogy ezt a mennyisé­get — ha lehet — szárnyaljuk túl. Ellenőriztük a tennivalók időbeni és megfelelő minőségű elvégzését; még csak a termelési év elején vagyunk, annyit viszont mondhatunk már, hogy minden termelőegység jól dol­gozik. A globális akkord szerinti munkaszervezés és javadalmazás ösztönzőleg hatott a zöldséges far­mokon és -brigádokban. A jó mun­ka eredményeképpen az idén már április elsején piacon lehetünk az első újhagyma-szállítmánnyal, hú­szadika táján pedig Szilágy megyé­ben termett melegházi paradicsom­mal és csípős paprikával kedvesked­hetünk a vevőknek. Nem történt csoda Zilah környé­kén. A földek ugyanazok, az eső sem esik kevesebbet, avagy többet mint máskor. Annyi történt csupán, hogy ésszerűbben használják ki a területeket, jobban szervezik meg a munkát, nem hagyják parlagon a szaktudást. Az eredmény: majdnem 12 000 tonnával több zöldséget terem a szilágysági föld. Román Győző A zoványi melegházban (V. Mihalca felvétele) LUXUS­BÁROK HELYETT TÖBB KÖZÉTKEZTETÉSI EGYSÉGET BESZÉLGETÉS VIDA IOAN elvtárssal, a Szatmár megyei kereskedelmi igazgatóság igazgatójával . Elismerjük ugyan, hogy a szatmári közétkeztetés érezhető­en javult az utóbbi időben, de az is bizonyos, hogy még távolról sem érte el a kívánt szintet. Nem arról van szó, hogy nincs elegendő vendéglátóipari egység. Sokkal inkább arról, hogy a bárokhoz, luxusfalatozókhoz — és különösképpen az igényekhez­­ — viszonyítva kevés a változa­tos és olcsó menüt kínáló étter­mek száma. Elgondolkoztató mindenekelőtt az a tény, hogy egy 90 000 lakosú városban mindössze három kantin-étte­­rem és egyetlen önkiszolgáló vendéglő működik. — Valóban ez a helyzet. Vizs­gáljuk meg először a kantín-étter­­mek problémáját. Három ipari vál­lalatnak, az Unió gépgyárnak, a Mondiala konfekciógyárnak és a háztartási felszereléseket készítő üzemnek van ilyen étkezdéje. Tudo­másom szerint mindhárom elég jól működik. A kantin-éttermek meg­szervezésével kapcsolatos törvény életbelépése után a két utóbbi egy­ség más vállalatok és intézményei alkalmazottainak is biztosít étkezési­ lehetőséget. Az Unió kantin­jában viszont nincs mód erre, mivel a kanti­n az üzem belterületén műkö­dik. Ugyanakkor arról is tudomá­som van, hogy a Mondiala és a háztartási­ felszereléseket gyártó üzem étkezdéje a jelenleginél jóval több vendéget tudna kiszolgálni. Miért is nem étkeznek itt többen, ha egyszer megfelelő, olcsó és vál­tozatos a menü ? — A válasz kézenfekvő : az emberek nem szívesen utazgat­nak munkaidő után csak azért, hogy egy másik vállalatnál — amely gyakran elég távol esik munkahelyüktől — ebédeljenek. Ennyi idő alatt inkább bevásá­rolnak és otthon esznek. Egészen más volna a helyzet, ha munka­helyükön, vagy annak közelében működne megfelelő étkezde. Nemrég a megyei statisztikai igazgatóság kérdőíves felmé­rést végzett erről a prob­lémáról. Hadd idézzem csu­pán egy üzem adatait. Az ITA textilgyárban a megkérde­zettek 56,8 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy Vantin-étteremben étkezne-e ak­kor, ha az az üzem mellett mű­ködne ? Mindössze 29,7 százalé­kuk válaszolt nemmel és 13,5 százalékuk „lehetséges“-sel. — Amit elmondtam, távolról sem szántam mentségnek. S mindjárt ,tegyem hozzá, hogy a kantin-étter­mek számával mi sem vagyunk megelégedve. Mindenképpen jogos a dolgozóknak az az igénye, hogy az étkezdék minél közelebb legye­nek munkahelyükhöz. A megoldás nem elsődlegesen rajtunk, a keres­kedelmen múlik. Sokkal inkább a vállalatokon, hisz az említett tör­vény értelmében nekik kell biztosí- Sike Lajos (Folytatása a 4. oldalon) ! Mai számunkban: MŰVELŐDÉS (2. oldal) SPORT • SPORT (4. oldal) HÍREK • TUDÓSÍTÁSOK (5. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság A 3. OLDALON Gazdasági szemle Növénytermesztők országos tanácskozása • A SAJÁTOS TAVASZI TEENDŐK SZÁMBAVÉTELÉVEL • MINDENNAPI BURGONYÁNKÉRT A takarékosság nem kerülhet le a napirendről • EL KELL ZÁRNI A PAZARLÁS CSAPJAIT MARKETING ÉS AZ ÁRUKIVITEL JÖVEDELMEZŐSÉGE Az iskola jelentős szerepet tölt be az ifjúság világnézeti nevelésében, a maradi nézetek és vakhiedelmek béklyói alól felszabadult kommunista erkölcsiség formálásában. A fiatalok szemléletét, gondolkodásmódját úgy alakítja, hogy immunissá váljanak az idealista nézetekkel szemben, következetes ateistákként lépjenek fel az itt'ott még felbukkanó vallásos befolyásolás s a miszticizmus ellen. állítsd értelmed ÍTÉLŐSZÉKE ELÉ A VILÁGOT! HOGYAN TELJESÍTI A JELENKORI ISKOLA AZ ATEISTA NEVELÉSBEN BETÖLTÖTT HIVATÁSÁT? Ebben a kérdésben kértem négy kolozsvári líceum igazgatójának s néhány tanárának tájékoztatását. Teszler Ede aligazgató Ady-Sincai líceum: — Mint aligazgató, mint az isko­lai pártalapszervezet vezetőségi tagja irányítom és ellenőrzöm a tudományos ateista nevelés megva­lósulását. A materialista világné­zet szilárd talaján haladó iskola lényegi kérdése e tematika szünte­len ébrentartása. Arra törekedtünk, hogy az évfolyamok politikai körei és a KISZ-tevékenységek mindig megfelelő arányban tartalmazzanak ilyen tárgyú megbeszéléseket, vitá­kat. Az alapszervezet bürója leg­utóbb nyílt gyűlésen nyolcvan olyan témakört ajánlott az osztályfőnö­kök figyelmébe, melyek a nevelés legidőszerűbb célirányosságát tar­talmazzák, s e kérdések egynegyede a materialista ateista világnézet megszilárdításának, meggyőződéssé alakításának, az ifjúság elvi-eszmei befolyásolásának új szempontjait tartalmazzák. A nevelők feladata, hogy az irányított osztály sajátos problémáinak s a tanulók életkori sajátosságainak ismeretében kivá­lasszák, gazdagítsák, a célirányosság megközelítésének legrövidebb útja szerint egyénítsék e témaköröket. Mivel a témakörök kialakítása kö­zösségi munka eredménye, benne az egész tantestület eszmei-mód­szertani bölcsessége tükröződik, kö­vetése biztos vezérfonal az itt-ott még felbukkanó vallásosság, a misz­ticizmus, az iskolát és a családot egyes esetekben még elválasztó vi­lágnézeti megosztottság elleni küz­delemben. E szempontból rendkí­vüli jelentősége van a társadalom­­tudományi körnek, amely a sok je­lentkezőre való tekintettel vala­mennyi évfolyamon létrejött. Ez az érdeklődés a természet- és társa­dalomtudományi tárgyak magas színvonalú világnézeti megalapozá­sából fakad, hiszen a materializ­mus igazoló tételei az oktató mun­ka folyamatában gyökereznek meg az egyénben és a közösségben, ezek­nek analízisei alapozzák meg az osztályfőnöki órák, szakkö­rök, KISZ-akciók célirányos neve­lésének szintéziseit, szabadítják meg a tanulókat a családból hozott ké­telyektől. Az ateista meggyőződés­rendszer kialakításában megkülön­böztetett elismeréssel emelem ki Báliban Mindrica fizikatanár és Györfi Sándor biológiatanár mun­kásságát. Török István igazgató 11. számú líceum . A tantestület érdemére írható, hogy az ateista nevelést, a miszti­kus nézetek elszórt megnyilvánu­lásai elleni harcot nem kampánynak tekinti, hanem állandó feladatának. Világosan látja a legfontosabbat: a mi ifjúságunk erejét, céltudatossá­gát, világ- és támadalomérzékelését nem tizedelheti meg, nem befolyá­solhatja semminemű maradi elő­ítélet, gondolati-érzelmi kétarcúság. Volt egy sajnálatos esetünk: az egyik tanuló — kitűnő előmenetelű — az adventista szekta összejövete­leire járt zenélni. Szüleire hivatko­zott, akik „beszervezték“. Aránylag könnyű volt meggyőzni a kétkula­­csosság lehetetlenségéről, bár állí­totta, hogy erkölcsileg helyesnek tartotta mindazt, amit ott hallott. Önkéntelenül felvetődött ekkor ben­nem a kérdés: vajon szilárd kommu­nista erkölcsi elveinket érzelmileg eléggé hatékonyan adjuk-e át a ta­nulóknak? Nem volna-e szükség ke­vesebb közhellyel, kevesebb ismét­léssel, de a meggyőződés mélyebb ráhatásával megerősíteni indítéka­inkat e téren? S azt feleltem erre a kérdésre: feltétlenül... Palkó Attila aligazgató 11. számú líceum. — Az ateista nevelésnek az ese­tekkel való fellépése elenyészően csekély a munka gerincét képező tudatos megelőzéssel, a materia­lista elvek következetes megszilár­dításával szemben. Ebben jelentős szerepet vállal a filozófiai és etikai kör sokirányú munkája, a tanulók szórakozásainak megszervezése, me­lyeknek célja megadni az ifjúság­nak mindazt, amit érdeklődésük, fiatalos derűjük szerint igényelnek. Az iskola hagyományai közé tartoz­nak a megye és a haza tájegységeit felkereső kirándulások, a szombat esténként megrendezésre kerülő tán­cos összejövetelek, a vakációkban megnyíló iskolai klub, amely bősé­ges szórakozást, önképzést nyújtó lehetőségeivel többnyire telt háznak örvend. A szabad idő mértékében meglehetősen sok háziversenyt — köztük tudományos és sportverse­nyeket — rendezünk. Gyakoriak az Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) O­BOR, UGYE SÓGOR — Ez a hordó 600 literes és tele van borral — mondotta az üzletve­zető. — Ez a hordó 600 literes és bor­ral van tele — jegyezte az ellenőr. — Ezek a hordók a drágábbik fajta asztali borokkal vannak szí­­nültig — diktálta tovább az üzlet­vezető, Száva László Ferenc. Az ellenőr, az ellenőrök pedig ír­ták az adatokat kételkedés nélkül, jóhiszemű serénységgel. Mert hát hol van az megírva, hogy egy el­lenőrnek mindenáron kételkednie kell? Miért ne hihetné el, hogy egy hordó 600 literes, még akkor is, ha csak 300-nak látszik? S csak azért vonná kétségbe, hogy tele van, mert üresen kong? Azt meg éppen­séggel honnan állapíthatná meg hogy a hordóban 12 lejes bőr van-e, vagy csak 7 lejes. — Hogy még mindig nem egyez­nek az adatok, hogy még így is jókora hiány mutatkozik a leltár­ban? Hát az csak azért van — foly­tatja az üzletfelelés zavartalanul —, mert ennyi és ennyi száz (ezer, tíz­ezer) liternyi italt küldtem el éppen néhány hete (napja, órája) rekon­­dicionálás végett... S ezek az ezrek, tízezrek ismét csak gyanútlanul kerültek fal­u lel­­tárástára, a jóhiszemű ellenőrök jó­voltából, legtöbbször csak úgy be­csületszóra, mindenféle igazoló irat nélkül. így történt ez éveken át a Csík­szeredai 108-as számú, szeszesitalt forgalmazó szaküzletben. 1967 és 1971 között mintegy nyolc pénzügyi ellenőrzésre került sor az egység­ben. Az utólagos kivizsgálások be­bizonyították, hogy 1967 júliusában még csak 4000, ’68 februárjában 15—20 ezer, júliusában 40 ezer, de­cemberében pedig már 75—80 ezer lejnyi hiányt mutathattak volna ki az ellenőrök. Az összeg az elkövet­kezendőkben fokozatosan növeke­dett. 1970 elején 220 ezer, szeptem­berében pedig mintegy 260—280 ezer lejnyit fedhettek volna fel. Volna.. Sajnos, meg kell elé­gednünk a feltételes mód haszná­latával, mert a fent említett időpon­tokban készült leltári jegyzőköny­vek kivétel nélkül csak elenyésző mennyiségű mínuszokról vagy plu­szokról adnak számot. Nem véletlen tehát, hogy az em­lített utolsó két ellenőrzést végző Andrási János és Piros György, a­­kik még elődeiknél is hiszékenyeb­beknek bizonyultak, maguk sem hiányoztak a vádlottak padjáról a megyeszerte híres peren. 1971. február 26-án aztán kipat­tant a „boros-ügy”, ahogy Csíksze­redában nevezték. Ez alkalommal Vágási József pénzügyi ellenőrt küldték ki a helyi vegyeskereske­delmi vállalat 108-as számú egysé­gébe. Száva László Ferenc már előző napon tudomást szerzett a revizor közelgő látogatásáról és tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Vá­gási nem tartozik a könnyen meg­téveszthető, bizonyítatlan szóbeszéd­nek, látatlanul hitelt adó ellenőrök csoportjába. Sőt, apróbb-nagyobb „kölcsönökre” sincsen szüksége so­ha. Honnan tudta mindezt az üzlet­vezető? Tapasztalatból. Nem elő­ször volt dolguk egymással. Legutóbb három évvel ezelőtt. Akkor is csak hajszál választotta el az üzletvezetőt a lebukástól s csak ő tudja, hogyan sikerült meg­úsznia. Igen, akkor valóban csak ő tudta, no meg még valaki... Most azonban már tudjuk mi is. Vágási József akkor mintegy 75— 80 ezer lejnyi hiányra bukkant. S mivel, mint említettük, ő nemigen dőlt be a fentjelzett módszereknek, az üzletvezető pillanatnyilag csak mintegy 15 ezer fejnyit tudott a megszokott eszközökkel „szépíte­ni”. Másnap viszont a kakaskukoréko­lás már ébren találta. Amúgy sem volt valami nyugodt éjszakája. El­ső útja a Csíkszeredai helyi ve­gyeskereskedelmi vállalat sörlera­­katához vezetett. Annak is a fe­lelőséhez, Gegő Károlyhoz. (Az ért­hetőség kedvéért meg kell­ett je­gyeznünk, hogy a szóban forgó üzletben forgalmazott italt, a Har­gita megyei szőlőtermesztési és boripari vállalat Csíkszeredai bor­­lerakatától hivatalosan a kereske­delmi vállalat sörlerakatának .- Jakab Márta (Folytatása a 1. oldalon) AZ ELKENDŐZÉS MŰVÉSZETE KÖZLEMÉNY 1973. március 22-én ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceaușescu elvtársnak, az Államtanács elnökének elnökletével. Az Álamtanács megvitatta és elfogadta az egységes szabályok megállapításáról a gazdasági egységek felépí­tésére vonatkozó törvényerejű rendeletet. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET a Nagy Nemzetgyűlés összehívásáról Az Alkotmány 64. szakaszának 1. pontja értelmében Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elrendeli: Egyetlen szakasz. — 1973. március 28-án délelőtt 10.00 órára összehívja a Nagy Nemzetgyűlés hatodik törvény­hozási ciklusának tizedik ülésszakát. NICOLAE CEAUȘESCU, az Államtanács elnöke Gaafar Mohammed El Numeiri, Szudán Demokratikus Köztársaság elnöke látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaságban Nicolae Ceau?escunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtaná­csa elnökének és Elena Ceau?escu elvtársnőnek a meghívására 1973 áprilisának elején Gaafar Moham­med El Numeiri, Szudán Demokra­tikus Köztársaság elnöke, feleségé­vel együtt hivatalos látogatást tesz hazánkban. Blaj Petrával, a prázsmári posztógyár főmesterével be­szélgetek. Okos, világos ok­fejtése azt sugallja, hogy ez az ember nemcsak azt tudja mit kell mondania, hanem azt is, hogyan kell cseleked­nie. Lámcsak, valóban így van ? — Olvasta a legutóbbi plenáris ülés dokumentu­mait? — Már hogyne olvastam volna. — És mit jegyzett meg magának belőle? Elővesz egy darab szöve­tet. Látszik rajta, hogy egy vég széle ! — Azt, hogy ezt a darabot hét centivel csökkenthetem. _ ? ■· — A szővőmesterek, mióta áll a világ nekik, legalább IS centiméternyi szélt hagytak a vég hosszának ellenőrzésé­hez. Egy-egy ilyen darab ISO —170 grammnyi anyagot tar­­ t párt­­dokumen­­tumokból olvasta ki... talmaz, 24 órai munkával 22—23 kiló került nálunk a hulladékba. Törvényszerű len­ne-e ez ? Nem lehet rajta változtatni ? — tettem fel magamnak a kérdést, és a­­zonnal tudtam, hogy lehet, hogy kell. A gyakorlati meg­oldást már csak ki kellett próbálni. Felét hagytuk meg a megszokott darabnak s a napi megtakarítás egyből 10— 1­ kiló volt. U Ugye egyszerű az egész... és mégis, ha nem olvasom azelőtt való nap ! „KÉRLELHETETLEN HAR­COT KELL VÍVNI A TÚL­­ZOTT NYERSANYAG- ÉS SEGÉD­ANYAGFOGYASZ­­TÁS ELLEN, A SELEJT EL­LEN, A PAZARLÁS MIN­DEN FORMÁJA ellen, A­­MELY NÖVELI AZ ÖN­KÖLTSÉGET, CSÖKKENTI A NEMZETI JÖVEDELMET, S EZZEL MAGÁT A NÉP JÓLÉTÉT ÉRINTI", eszembe sem jut, hogy az említett szé­lekkel mi is használható a­­nyagot változtatunk hulla­dékká. Ilyen tartalékok mindenütt vannak, csak a főmester és a hozzá hasonló jó szakembe­rek, öntudatos dolgozók ér­zékenységére, felelősségére van szükség, hogy mielőbb újabb anyag és más értékek megtakarításának erőforrá­sává változzanak. Barabás Gizella

Next