Ruházati Munkás, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)

1946-01-01

2 más összegek folytak be állandóan. Most, amikor a dolgozók OTI- ja van, most sokkal jobban kell őrködni magának a dolgozónak afölött, hogy a járulékok a valóságnak megfelelően legyenek befizetve. A másik irány, amely felé szintén őrködni kell az üzemi bizottságnak, vagy ahol ilyen nincs, ott a bizalminak, hogy amikor kijön egy rendelet, hogy be kell jelenteni a készleteket, akkor az be is legyen tartva és ne fordulhasson elő, hogy a bizalmi aláír 11 darab ívet, amelynek a felső sarkában egy textilminta van felragasztva és a végén el sem olvassa, hogy mit is ír alá. Ilyen esetben akkor aztán várhatjuk, hogy a kormány élelmet fog szerezni, amikor nincs a kezében csereáru. Nem is beszélve arról, hogy ez maga után vonja azt, hogy az áru kikerül a feketepiacra méregdrága áron és továbbra is fentáll az árakkal való birkózás életre-halálra. Természetesen ahogy a szervezett munkásság mindent el fog követni, hogy a visszaélések ezen a téren megszűnjenek, ugyanúgy elvárjuk, hogy a kormányszervek a maguk erején keresztül üldözzék és a legsúlyosabb megtorlást alkalmazzák az árurejtegetők és az árdrágítók ellen. Elég volt a szabotálásból, a rombolásból, nem tűrhetjük tovább azt, hogy amikor az egyik oldalon ,a legmesszebbmenő áldozattól sem riad vissza a dolgozó, akkor a másik oldalon a legnagyobb fényűzéseket tapasztalhatjuk. A magyar dolgozók, a magyar nép nem híve a reakciónak, nem kívánja vissza a huszonöt év sötét elnyomását a maga tömegnyomorával. Élni akar szabad hazában, szabad nép módjára és éppen ezért építeni fogja továbbra is azt az utat, amely a népi demokratikus Magyarországhoz vezet Túri István RENDELET Az ideiglenes nemzeti kormány 360/1945. M. E. számú rendelete a tanoncok, valamint az iparban (kereskedelemben) tanszerződés nélkül fogdáihoz,tatott gyermekek és fiatalkorúak fizetéses szabadsága tárgyában. Az ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 22-én adott felhatalmazás alapján a minisztérium a tanoncok, valamint az iparban (kereskedelemben) tanszerződés nélkül foglalkoztatott gyermekek és fiatalkorúak fizetéses szabadsága tárgyában a következőket rendeli: 1. A tanoncok, valamint azoknak a gyermekeknek és fiatalkorúaknak, akiket az 1922 :XII. tc. 78. §-ának, illetőleg 111. §-a második bekezdésének rendelkezéséhez képest képesítéshez nem kötött iparban (kereskedelemben) tanszerződés nélkül foglalkoztatnak, huszonnyolc, napi fizetéses szabadságot kell adni. 2. §. Az 1936:VII. t.c. 22. §-ának, valaminta 30.000/1936. Ip. M. számú rendelet 49. §-ának és a 3000/1938. Ip. M. számú rendelet 28. §-ának a jelen rendelet 1. §-ával ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik. 3. 5. A jelen rendelet kihirdetéséneknapján lép hatályba." Budapest, 1945. évi június hó 20-án. Miklós Béla s. k. . miniszterelnök. RUHÁZATI MUNKÁS A női szabó bizalmi testület munkámhoz ! Bátran mondhatjuk, hogy a női szabók bizalmi testülete az elmúlt tíz hónap alatt a fejlődés felfelé ívelő pályáján egy eredményes haladást ért el. Eredményt értünk el, egyrészt azért, mert 40—60 között váltakozott az üzemek képviselete, másrészt azért, mert a problémák felvetése és azoknak megoldása szervezeti formában történt. Mik voltak i a megoldandó problémák? A kollektív szerződésben biztosított jogok megvédése: fizetett szabadság, felmondási idő, bánásmód, tanoncoknak a helyzete, azonkívül a természetbeni ellátás (liszt, olaj, zöldségféle, ruhanemű). Azokban az üzemekben, amelyek részéről rendszeresen bejárt a bizalmi az ülésekre és egyben megkapta a legmesszebbmenőbb támogatást az üzem munkásai részéről, ott a fentebb említett kérdések többé-kevésbbé orvoslást nyertek. Viszont, ahol közömbösek a szaktársnők és szaktársak úgy a szakszervezet, mint a bizalmi testület iránt, ott sok esetben a kollektív szerződésben lefektetett munkabért sem kapták meg. S ha mégis megkapták a kollektív szerződés szerinti órabért, ezenkívül semmi mást nem kaptak, vagyis a természetbeni juttatásban egyáltalán nem részesültek, mint a Nágay—Szita—Mogug, szalonok munkásai. Márpedig, hogy mennyire tudtak nyújtani természetbenit a női szabóüzemek és szalonok, mi sem bizonyítja jobban, mint a gazdasági rendőrség december 19-én ■ tartott razziája, amikor számtalan szalonban ezer méterszám találtak finom külföldi szöveteket, selymet, csipkét, az aranyról és valutákról nem is beszélve, amit a tulajdonosoknak idejében sikerült elrejteni a detektívek tájékozatlansága következtében. Felvetődik a kérdés, hogy honnan vették elő ezeket az anyagi javakat, amikor a szalonokat vagy a nyilasok kifosztották, vagy az ostrom alatt tönkrementek. A kérdésre megvan a válasz, a munkások áldozatos munkájának a gyümölcse a sok-sok fényesen berendezett szalon, üzlet, az ő tíz hónapon át termelt munkájuk eredménye. És ugyanakkor van olyan szalontulajdonos, aki ártatlan farizeusábrázattal beül a szaktársnők közé babot és krumplit enni, hogy azok megsajnálják, de nem ül közéjük akkor, amikor libát eszik. Női szabó szaktársnők és szaktársak! Nagyon sok elvégezni való van még a szakmánknál. OTI-bejelentés ellenőrzése, munkaközvetítés, ne forduljon elő az, hogy a szakszervezet megkerülésével vegyenek fel munkásokat, mint a Katzer és Bodnárnál. Az új kollektív szerződés minden pontját betartatni. Azonkívül szűnjön meg az a rendszer, hogy szaktársnők nem tudják megmondani, hogy hány órát dolgoztak és menynyi az órabérük. Mindezeket a kérdéseket egészsé gesen megoldani úgy tudjuk, hogyha szakszervezeti életet élünk és erős bizalmi testületünk van. Ezért kell nagyobb aktivitás a bizalmi testületbe. Amely üzemben nincs még bizalmi, ott választani kell, s az minden héten tartja kötelességének eljárni az ülésekre. Viszont az üzemben lévő munkásoknak támogatni és védeni kell a bizalmit, hogy ne álljon elő az az eset, mint az Apponyi szalonban, ahol a bizalmit elbocsátották, de ezt megelőzőleg a főnöknő Bihari úrral az élen üzemi bizottságot választott a szakszervezet tudta nélkül.Amint láthatjuk, jogaink megvédését csak erős szervezeti erővel és jól kiépített bizalmi rendszer alapján tudjuk sikeresen elérni. TÉPETT TETŐK ALATT Lukács Imre verse Tépett tetők alatt lábadozó házak, ablakok ásiznak törött üvegekkel; •Z sebhelyeiket a falak mutogatják s követelő hangon kiáltoznak: kezdd el! Egy szomorú asztal lapul összetörtén a sebhedt üzemben — rozsdásak a gépek — kibámul a gránátvágta hasadékon, nézi a vidéket. « Lent a nyüzsgő utcán emberek loholnak, szivükben a szerzés, harácsolás vágya, zsebükben a vagyon, hatalom és rontás, — de a dolgozók is sietnek: munkába! Az utcakövezet friss hegekkel tűri azt is, aki dolgos, azt is, aki kalmár, milliós vagyonok születnek, míg koplal, aki épít, munkál. úgy szeretnék írni az összefogásról, a közös építésről magasztalót, szépet, ami az egész nép dicséretét zengi, de hiába, most még nem megy ez az ének. Látom, hogy a munkás dolgozik keményen, az deka, kenyéren, üres löttyön épít, addig a lokálok, kávéházak népe zsebel, feketézik. Tépett tetők táján milyen verset írjak, s hazudjam-e nektek azt is, ami nincs még, amit még csak most kell, éjét nappá téve megteremteni, hogy ne győzzön az ínség? — hogy e dermedt tájon pezsdüljön az élet ■ ■ ■ A romokról szálló törmelék, a szétdúlt üzemek, vasutak, parasztföldek hangja , harsogja: elég volt. Elég volt a rontás, a tétlen henyélés, tűrés, csodavárás, vár reánk a munka, építeni kell és kegyetlenül ütni azt, aki hátráltat s azt, aki kibújna. Tépett tetők alatt, félig rombadőlve üzem, gyár, iroda egymásután éled, a paraszt se rest már — ez a rendje-módja, igy épül az ország, igy épül a lélek. Régi harcos társunk Lukács Imre szaktárs, aki szabómunkás létére a magyar költészetben is elismert nevet szerzett magának bátor szocialista írásaival, melynek válogatott gyűjteményét a tavasszalfogja megjelentetni, köztük az annak idején betiltottakat is. . . A könyvre előjegyzéseket elfogad a szakszervezet is. Az előjegyzők a megjelenéskor kötelesek átvenni a könyvet. r . i 1946 jantáum Évforduló Emlékezetes napja Budapest népének 1945 január 18-a, amikor Pest felszabadult a német és nyilas hordák igája alól. A diadalmas Vörös Hadsereg, mely fölszabadította a várost, szétverte, kiűzte a német betolakodókat, melynek maradványai Budán szorultak, a pesti oldalon hátrahagyva hulláikat, döglött lovakat, füstölgő romokat, a Dunába roskadt világhírű, gyönyörű hidainkat, jelképét annak, hogy megvédték a várost. Az öt és féléves háború rettenetes pusztítást hozott a magyar népre. Az országot a németek és nyilas bérenceik teljesen kifosztották, kirabolták, fiataljainkat elhurcolták legjobbjainkat az utcán gyilkolták le, a pincébe szorult lakosságnak borzalmas heteket kellett átélni élelem és víz nélkül. A nyilas brigantik elérték céljukat, amire a német fasizmusnak elkötelezték magukat. »Csak romokat adunk át« — hirdették pünkösdi királyságuk idején, mintha nem a magyar dolgozóknak okoztak volna rettenetes károkat vandál pusztításaikkal.Január 18... emlékezzünk! Hogyan indult rohamra a pesti szervezett munkásság a dermedt várós talpraállítása érdekében, hogy kezdeményezésével, önkéntes rohammunkával helyreállítsa a romokban lévő gyárakat, üzemeket, műhelyeiket, hogy megmentsék a várost a teljes pusztulástól. A szervezett, munkásságnak, a szakszervezeteknek köszönhető, hogy ma már szervezett életről, közművekről beszélhetünk. Hogy ma, az első évforduló alkalmával bizakodással tekinthetünk a jövő felé, mely meghozza számunkra a szabadság mellé a jobblétet, melyért a szakszervezetek évtizedek óta küzdöttek a múltban és küzdeni fognak mindaddig, amíg meg nema valósul az az életforma, mely egyformán biztosítja minden dolgozó számára a szabadi, gondnélküli életet. Ruházati munkások a hídépítőkért A fasizmus rombolásai nyomán elpusztított dunai hidak hiánya súlyos megpróbáltatások elé állította Budapest népét. Az elmúlt hónapokban mindenki aggódva figyelte az új Kossuth-híd építését, vájjon sikerül-e az összeköttetést fenntartani a két város között, vagy a télen megbénul a forgalom és fővárosunk elszakadva egymástól, ismét eszünkbe juttatja az elmúlt tél megpróbáltatásait. A reakció, mely mindig ármánykodik, elégedetlenkedik, ahol az újjáépítés folyik, számtalanszor megkísérelte, hogy éket verjen a dolgozók közé, mert nagyon jól tudja azt, hogy minden sikere a demokráciának, újabb vereséget jelent számára. Az új híd elkészült. Ez az első állandó híd a Dunán a Fekete-erdőből egészen a Fekete- tengerig. A magyar munkásság győzelme ez, melyet kivívtak maguknak a hídépítők, munká-jukkal, éjjel-nappal dolgozva, birkózva az éhséggel, hideggel és az anyaghiánnyal. De győzelme ez a munkásszolidaritásnak is, amely segítségére sietett a hős hídépítőknek A Szakszervezeti Tanács felhívására az összes szakmák dolgozói egy órabérként mozdultak meg és vitték adományaikat a hídépítők részére. Ebből az akcióból mi, ruházati munkások, is derekasan kivettük a részünket, szaktársnőink és szaktársaink szinte versenyre keltek egymással a gyűjtésben, melynek eredményeképpen több mint ötmillió pengőt, élelmet és ruhaneműt gyűjtöttek össze a műhelyekben és hozták be a szakszervezetbe, hogy továbbítsuk a hídépítők részére. Szaktársnőinknek és szaktársainknak ezúton mondunk köszönetet azért az eredményes munkáért, melyet a hídépítők érdekében kifejtettek, melyen keresztül hozzájárultak a szabad, demokratikus Magyarország felépítéséhez, !!,y .!! ! ! !. . .(Vezetőnek:!