Ruházati Munkás, 1948 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1948-01-01 / 1. szám

1I. évfolyam, *1. szám 1948 január—február Világ proletárjai egyesüljetek ! Tiéd az ország, magadnak RUHÁZATI MUNKÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS KÖZLÖNYE 100 ÉV TÁVLATÁBÓL Ahhoz, hogy kellőkép tudjuk értékelni az 1848—49. évek szabadságharcát, ismernünk kell az akkori társadalmi berendezkedésünket. Ennek a helyes felismeréséhez viszont az elmúlt rendszer nem segített hozzá. Mert, ami itt folyt a 48-as szabadságharc magyarázata körül, az pontosan a történelemhamisítással egyenlő. Az iskolai oktatástól kezdve, a különböző szónoklatokon át, csak a szemforgató, álhazafias félrevezetés volt, amit az uralkodóosztályunk magyarázott és hirdetett Kossuth, Táncsics és Petőfi mozgalmáról. És nem beszéltek arról, hogy a 48-as idők helyes felismeréséhez tartozik, hogy Magyarországon a nagybirtokos reakció 1514-ben már vérbe tiporta és örökös szolgaságra ítélte a parasztságot. És hogy a nemzeti függetlenségünk visszaszerzésének előfeltétele négy évszázadon keresztül a nagybirtokosok uralma alóli felszabadítás volt. Nemzetünk a szolgaság és elmaradottság jármából hosszú évszázadokon át, azért nem tudott felszabadulni, mert az úgynevezett történelmi osztályunk, az úri osztály ragaszkodott a maga kiváltságaihoz. És amikor elérkezett a történelmi pillanat 1848-ban, akkor nem volt egységes tábor, amely meg tudott volna birkózni egyrészt a belső problémákkal és az utána következő külső ellenséges betöréssel, aminek következménye lett az ország gyarmatosítása. A mai időkben lehet csak szabadon megírni, hogy milyen nagy éket vert az úri osztály önmaga és a parasztság közé. Erre tanúbizonysággal szolgálnak a régi feljegyzések. Hogy például pallos joga volt a földesúrnak, vagy az első éccaka joga, hogy egész vármegye lakossági szökdösik meg a nagy robot és sanyargatások elől. És amikor elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor Európát, a feudalizmust megdönteni célzó nagy forradalmak rázkódtatták meg, akkor a magyar parasztság egy maroknyi értelmiséggel magára maradt. A polgárság nem volt hajlandó, az ipari munkásság még nem alakult ki, amely vezetni tudta volna a népfelkelést a feudalista reakció ellen. És amikor fegyvert kellett fogni az osztrák gyarmatosító reakció ellen, akkor a magyar uraknak egy nagy része átpártolt és a százszor-ezerszer becsapott nép, a parasztság volt az, amely tömegesen fogott kapát és kaszát és vonult fel az ellenség ellen, Kossuth zászlója alatt. A kilencedekkel és tizedekkel agyonsanyargatott nép volt az, amely védte azt a földet, — amely nem is képezte az ő tulajdonát — a saját kiontott vére árán is. És a levert szabadságharc utáni sötét korszakot követte az 1567-es kiegyezés éve. Ekkor nem a magyar nép akarata jutott kifejezésre, mert hiszen, aki a magyar nép gondolatát ismerte, az Kossuth volt és ő tudta, hogy az osztrák urakkal nem lehetett kompromisszumot kötni. A magyar szabadságmozgalmat fizikailag leverték, de eszmeileg nem, mert a népben benne élt továbbra is a szabadság felé törő vágyakozás. A kézművesipari dolgozók indították el a szervezkedés első folyamatát, a későbbi szakszervezetek ősét. Nem volt rózsás az ő helyzetük sem. A céhrendszerben a mester a segédet meg is pofozhatta. A felszabadítás is úgy történt, hogy a szabadításkor a bizottság előtt a mester a volt tanoncát pofonütötte és evvel megszüntette az inaséveket, ellenben az embertelen bánásmód az nem maradt el. A napi 16 órás munkaidő, vasárnap és ünnepnap a vásárokra kijárni, télen-nyáron esőben és fagyban. A mester továbbra is tegezte a mesterlegényt, büntetéspénzeket szabhatott ki. Amennyiben az embertelen bánásmód ellen szót mert emelni, akkor elbocsájtották és a mester kívánságára a céh a segédet eltiltotta a munkavállalástól abban a városban, vagy azon környéken. És akkor a segéd vehette a ládát a hátára és megindult az országvándorlás. Ha valamelyik vásáron összetalálkozott a régi mesterével, akkor az üldözés tovább tartott Ebben az időben indult meg először a szervezkedés, vendéglőkben jöttek össze hetenként egyszer és önművelődési egyleteket alakítottak, valamint betegség esetére szóló segélyező egyleteket. A céhrendszer megszüntetése után rövidesen a szabómunkások is megalakítják az önképző és segélyező egyleteket 1876-ban a Budapesti Szabósegédek Segélyző és Önképző Egylete Kossuth Lajoshoz fordult és kérte őt, hogy zászlószentelésük alkalmával képviseltesse magát A felszólításra Kossuth válaszolt a következő levélben: »A Budapesti Szabósegédek Segélyző és önképző Egylete Zászlószentelési Bizottmányának, Budapesten. Uraim! Folyó hó 24-én kelt levelükben tudtomra hozott azon kívánságuk folytán, hogy adjam megegyezésemet, miszerint egyleti zászlószentelésük alkalmával Helfy Ignác orsz. képviselő úr egy szeget a zászlórúdba nevemben keverhessen, van szerencsém kijelenteni, hogy kívánságukba szívesen beleegyezem. Fogadják egyletük sikeres működéséhez a legjobb kívánataimat és szíves üdvözletemet. Collegno al Baraccone Jun. 29. K. 1876. Kossuth Lajos s. k.« * Ezek voltak a csirái a mai hatalmas szakszervezeteknek. Elődeink a mesterlegények voltak, őtőlük vette át az ipari munkásság a szervezkedést és fejlesztette osztályharcos szakszervezeti mozgalommá. De ugyanúgy átvettük az 1848—49-es idők szabadsággondolatát és ami nem sikerült 48-ban és nem sikerült 1918-ban, az sikerült 1945-ben, még akkor is, ha a Szovjeunió hős népe segített hozzá. 1848-ban a cári önkényuralom segített elnyomni a magyar szabadságharcot, 1945-ben a szabad és független szovjet nép felszaba-dított bennünket a német és a magyar fasiszták népelnyomó uralma alól. A százéves fordulónak nem csak az a jelentősége, hogy a magyar nép szabad, hanem az a nagy jelentősége is, hogy amikor 1848- ban az orosz, a szerb, a román, a cseh népeket szembe tudták fordítani a magyar szabadságharccal, ma ezekkel a népekkel szoros baráti és testvéri kapcsolatok kötnek össze és együtt védjük a népi demokráciát, a felszabadult népek szabadságát A magyar szervezeti munkásság akkor ünnepli meg a legbensőségesebben a centenáriumi évet, amikor megfogadja, hogy az ajándékképpen kapott szabadságot közösen védjük meg a körülöttünk lévő demokratikus szomszédainkká, a hatalmas Szovjetunióval az élen, úgy a belső, mint a külső reakcióval szemben. Túri István Meghívó A Magyar Ruházati Munkások Szabad Szakszervezete budapesti csoportja 1948 március hó 14-én,, vasárnap délelőtt 9 órakor, az egyesület helyiségében (VII. Almássytér 2. sz. alatt) rendes évi közgyűlést tart, amelyrea csoport kötelékébe tartozó budapesti férfiszabó, női szabó, női konfekciószabó, férfi konfekciószabó, szállítási szabó, továbbá fehérneműsök és vegyes csoportba tartozó szaktársnőket és szaktársakat ezennel meghívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése: a) általános jelentés, b) pénztári jelentés c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolatban határozathozatal a vezetőség felmentése iránt 2. Új vezetőség választása. B. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. Kérjük a szaktársnőket és szaktársakat, hogy a közgyűlésen feltétlenül rendes időben jelnjenek meg. Ugyancsak felhívjuk az Egyesületnek mindazon tagjait akik járulékaikkal hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki, mert különben nem vehetnek részt a közgyűlésen. A tagsági könyvét mindenki hozza magával. Szaktársi üdvözlettel: a Csoport Vezetősége. Március iéke a major szabadságharc harcos ünnepe!