Ruházati Munkás, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Vélemények, észrevételek, javaslatok a bizalmiak tanácskozásán Az MSZMP Központi Bizott­sága, a Munkaügyi Miniszté­rium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1975. április 23-án megtartott értekezlete — a XI. pártkongresszus ez irányú határozatának gyakor­lati végrehajtása érdekében — állást foglalt a bizalmi ta­nácskozások létrehozásában — 25 kijelölt vállalatnál — köz­tük a Vörös Október Férfiru­hagyárban is. E testületek legfontosabb feladata az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének érdeké­ben véleményével, észrevéte­leivel, javaslataival segíteni: — a vállalati irányítórendszer tökéletesítésével kapcsolatos feladatokat — a képviseleti rendszer erősítését — a megle­vő fórumok aktivizálását — a vállalati belső szervezet kor­szerűsítését — az információs rendszer javítását — dolgozók továbbképzését. Továbbá biz­tosítani a gyárakat, illetve az egész vállalatot érintő legfon­tosabb kérdésekben a munkás­ellenőrzést, amelynek ki kell terjednie a vállalat alapvető gazdasági folyamataira, — a gazdálkodási kérdésekre — a dolgozók kötelességeire — az élet- és munkakörülmények alakulását érintő kérdésekre. A tanácskozások szervezését a vállalat pártszervezetének el­vi, politikai iránymutatásával, a gazdasági vezetéssel együtt­működve a szakszervezeti bi­zottság készíti elő és bonyolít­ja le. Két szakaszban A szakszervezeti választá­sok után a vszb a gazdasági vezetéssel közösen kialakította az ezzel kapcsolatos feladatait, elkészítette a bizalmi tanács­kozások ügyrendjét. A vszb állást foglalt abban, hogy a tanácskozásokat két lépcsőben szervezzük, vállalati szinten az összbizalmisak képviseletében 49 fővel, a gyáregységek bizal­mi tanácskozásait pedig az adott gyáregység bizalmijai­nak létszámában határozta meg. A 49 bizalmit a vállalati ta­nácskozásra a gyári bizalmi tanácskozások választották meg, 5 bizalminként egy főt. Ezek az elvtársak egy évre kapták a megbízatásukat. Megválasztásuknál az szb-tit­­kár elvtársak ismertették a tanácskozás célját és a bizal­miak feladatát. Ez a feladat summázva úgy foglalható ösz­­sze, hogy a vállalat dolgozóit érintő legfontosabb kérdések­ben a bizalmiak által a veze­tés megismerje a munkáskol­lektívák véleményét, javasla­tait, észrevételeit és mintegy annak megerősítésével, vagy az ésszerű vélemények haszno­sításával alakítsa ki végleges döntéseit. Napirenden az éves terv A vszb és a vállalatvezetés állásfoglalása alapján az első vállalati szintű bizalmi tanács­kozás napirendjeként a válla­lat 1976. évi tervjavaslatát, va­lamint az 1971—1975. évi kol­lektív szerződés­ értékelését és az 1976—1980-as évi kollektív szerződés célkitűzéseit tárgyal­tuk. A bizalmi elvtársak a ta­nácskozás előtt egy héttel írá­sos anyagot kaptak a napiren­dekről, amelyet módjukban állt bizalmi csoportjuk tagjai­val, a környezetükben dolgo­zó munkásokkal, vezetőkkel megbeszélni. A tanácskozást december 15-én tartottuk. A gyári szakszervezeti bizottsá­gok közreműködésével a vszb igyekezett a tanácskozást jól előkészíteni és nagy vára­kozással tekintettünk az össze­jövetel elé. Tényeken alapuló tapasztalaink Ezt a várakozásunkat — örömmel közölhetjük — iga­zolták a tanácskozás résztve­vői. A napirendre tűzött té­mák nemcsak érdeklődést vál­tottak ki a résztvevőkből, ha­nem a kérdések és hozzászó­lások értő ismeretről, tényekre alapuló tapasztalatokról adtak számot. A két napirenddel kapcsolatosan 42 kérdés (eb­ből 33 a tervvel kapcsolatos) és 13 hozzászólás hangzott el. A kérdések között minden gyáregységből felvetődött a létszámcsökkenéssel kapcsola­tos gond. A bizalmiak­­arra kértek megnyugtató választ, hogy milyen műszaki, gazda­sági intézkedésekkel, illetve szociális juttatásokkal — gyer­­me­kiintézmény-támogatás, la­kástámogatás, bérfejlesztés, anyagi ösztönzés, munkakörül­mények javítása stb. — kíván­ja a vállalat a meglevő lét­számot megtartani, illetve a kiesést ellensúlyozni. A minőség javítása érdekében kérdezték, hogy mi befolyá­solja az export relációk ará­nyainak átcsoportosítását? Mit tesz a vállalat a szabászati problémák és az előkészítés javítása érdekében? Mit je­lent az MTM-munkahelyek szervezése? Mi várható a jö­vőben a túlóráztatások vona­lán? Érdekes gondolatként fogalmazódott meg a bizal­miak részéről a minőség javí­tása érdekében a szalagközi meózás újbóli kialakítása. En­nek szükségességét több hely­ről megerősítették. Erőteljesen felvetődött az új dolgozókkal való foglalkozás és a betanítás módszereinek javítása a munkatársak és a vezetők részéről, a munkafe­gyelem megszilárdításának fontossága, de felvetődött olyan észrevétel is, hogy gép­alkatrészhiány miatt eseten­ként sok a gépállási idő. A kollektív szerződéssel kapcsolatban részben munka­ruha-juttatásokkal kapcsolatos kérdések vetődtek fel. Kérték a budapesti gyár bizalmijai a részfizetés óraszámának csökkentését, az adminisztra­tív dolgozók munkájának könnyítése és pontossága ér­dekében irodai számológépek beszerzését. Kérdezték, hogy milyen címen kaphatnak és milyen keretből az adminiszt­ratív dolgozók év közben ju­talmat? A vezérigazgató válaszolt Mindkét témában Sós Sán­dor vezérigazgató elvtárs rész­letes választ adott, amely ki­elégítette a kérdést felvetőket és széles körű információt biztosított az írásos anyagon túlmenően is a feladatok vég­rehajtásához, a termelést segí­tő politikai, agitációs munká­hoz. Nagy örömünkre szolgál, hogy a tanácskozás elérte cél­ját, tartalmas, hasznos volt a résztvevő bizalmiak és a vál­lalat gazdasági, politikai ve­zetői részére egyaránt. Néhány nap múlva oszle­­tílésen az szib-titlkár elvtársak elmondták, hogy a bizalmiak nagyon jónak és hasznosnak tartották a tanácskozást. Az írásos anyag érthető volt, a tanácskozás jó hangulatban, nyílt, őszinte légkörben zaj­lott. A bizalmiak magabizto­san és hatáskörüknek megfe­lelően nyilvánítottak véle­ményt, szóltak hozzá a napi­renden szereplő témákhoz. Igazi munkaértekezlet volt, amely feljogosít bennünket ar­ra, hogy a továbbiakban is így, vagy még ennél is job­ban hasznosítsuk a dolgozók és a vállalat feladatainak, ér­dekeinek egyeztetése érdeké­ben ezt a konzultálási lehető­séget. Jó példa ez a tanácsko­zás arra is, ha komolyan vesz­­szük a munkások, tisztségvi­selők felkészítését, akkor va­lóban értő segítői lehetnek a vállalati ügyeknek. Így a résztvevők is érezhették, hogy részvételük nem formális. Kroner Jánosné vszt-titkár GÖDI ÜDÜLŐTELEP Nyitás májuis 15-én Szakszervezetünk székházában már második alkalommal tartott tanácskozást a „gödi bizottság”. Tagjai az üzemek tár­sadalmi és műszaki vezetői. A bizottság vezetője Fenyő András, a Női Fehérneműgyár főkönyvelője, a szakszervezetünk szám­­vizsgáló bizottságának tagja. A bizottság tagjai: Kroner János­né, a Vörös Október Férfiruhagyár tiszt­ titkára, a gödi bizott­ság vezetőjének helyettese, a szakszervezet központi vezetősé­gének tagja. Kiss Tiborné, a Vörös Október Férfiruhagyár gondnokságának munkatársa, anyagbeszerző, Baros József, a Férfi Fehérneműgyár főkönyvelő helyettese, Horváth Tibor, a Soproni Ruhagyár főkönyvelője, igazgatóhelyettese, Rujavecz Ernő, a Szegedi Ruhagyár főmérnöke, Müller László, a Kapos­­vári Ruhagyár igazgatója, központi vezetőségünk tagja, Rákli Lajosné, a Zalaegerszegi Ruhagyár vszt-titkára, központi veze­tőségi tag, Vezér Mihályné, a Magyar Divat Intézet igazgató­­helyettese, központi vezetőségünk tagja. Szabó Bálintné, a Deb­receni Ruhagyár szb-titkára. Molnár Tiborné szakszervezetünk főkönyvelője. Kérdésünkre, miért ilyen a bizottság összetétele. Molnár Ti­borné elvtársnő elmondotta, hogy a bizottsági ülésen olyan kér­dések szerepelnek, melyekben azonnal kell dönteni. Nincs arra idő és lehetőség, hogy az elvtársak visszamenjenek az üzembe, megbeszéljék a vezetőkkel, újból visszajöjjenek, és úgy alakít­sák ki az egységes álláspontot. A bizottság döntései általában anyagi ki­hatásúak, melyeknek fedezése a részesedési alapból történik. " , Miről döntött eddig a bizottság? — tettük fel a kérdést Molnár elvtársnőnek. Elkészült a költségvetés, az üdülési sza­bályzat és a házirend. Megbeszéltük azt is — mondotta Molnár elvtársnő, hogy hogyan történik a közös ebédlőben az elhelye­zés, a tálalás stb. Általában igyekeztünk kialakítani az üdülő­telep rendjét. Reméljük, hogy ez év május 15-én meg tudjuk nyitni az üdülőtelepet, mely szeptember 15-ig tart nyitva. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK, XIX. ÉVFOLYAM 1. 1976. JANUAR ara: 601*fillér A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 25 éves a VOR Nyíregyházi Üzeme Nyíregyházán december 29-én ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a Vörös Október Férfiruhagyár Nyíregyházi Üzemének 25 éves fennállásáról. Az ünnepi beszédet Salamon Mihály, a gyáregység igazgatója tartotta. Ünnepi beszédében szólt arról, hogy 25 év után szeretettel, és tisztelettel gondolnak azokra az elvtársakra, akik szinte a semmiből teremtették meg a nyíregyházi üzemet. Emlékeztetett arra az időre, amikor a városban 78 munkanélküli szabósegéd dolgozni akart, de nem volt hol. Ekkor született az elhatározás, majd a szándék, mely­ből létrejött a Konfekció Üzem Állami Telep elnevezésű mű­hely. Nehéz volt az indulás, hiszen az iparnak nem volt múltja a városban, és a körülmények is kedvezőtlenek voltak. Nagy és merész vállalkozás volt, hogy alig száz ember elhatározta, hogy üzemet alakít. Hősi korszak volt ez, hiszen korszerűtle­nek voltak a gépek, nem volt elég anyag, és számos más prob­léma nehezítette a termelést. Nem túlzás azt mondani, hogy a mi egykori üzemünk pél­damutató volt a városban — mondotta Salamon elvtárs. A kez­dő iparosítás első fecskéje volt, melyet érdeklődve figyeltek az emberek. A párt ipartelepítési politikája a 60-as években talán éppen azoknak a példáknak a hatására tudott olyan gyors és nagy eredményeket hozni, mint az üzemünké volt, mert az itt élő emberek szorgalma és tudása volt a garancia arra, hogy Szabolcs-Szatmár kilépjen egykori állapotából és ipara révén ismertté váljon az országban, folytatta beszédét a gyár igazga­tója. Az elmúlt 25 év alatt az üzem jelentős fejlődést ért el. Ma 920 dolgozója van a gyáregységnek. 1961 óta a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységeként, dolgoznak, olyan termékeket gyártanak, melyek hazánkban is és külföldön is elismerést arattak. A gyár dolgozóinak szaktudását, munka­kedvét igazolják az elért eredmények. Az ünnepség a gyáregység KISZ-szervezetének és a felső­simai művelődési ház citerazenekarának műsorával ért véget. új esztendőt ! Eseményekben gazdag évet hagytunk ma­gunk mögött. Az elmúlt évben ünnepeltük ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulóját. 1975- ben tartotta pártunk XI. kongresszusát, mely ragyogó távlatot, a fejlett szocialista társada­lom felépítését mutatta fel a magyar nép előtt. A szakszervezeti mozgalomban is jelentős eseményekre került sor. Sikeresen lebonyolód­tak a szakszervezeti választások, melyeket a szakmai kongresszusok zártak be. És az év végén került sor a magyar szak­­szervezetek XXIII. kongresszusára, amely öt évre meghatározta a szakszervezeti mozgalom, a dolgozók legszélesebb tömegszervezetének feladatait, módosította a szakszervezetek alap­szabályát, és újjáválasztotta vezető szerveit. Sokat dolgoztunk az elmúlt évben. A szak­­szervezeti bizottságoknak jelentős feladatokat kellett megoldaniuk. Kongresszusunkon jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy munkánk eredményes volt. Segítettük a termelést azzal, hogy részt vettünk a tervek kidolgozásában, szorgalmaztuk és népszerűsítettük a munka- és üzemszervezést. Segítő bírálataink és helyes javaslataink segítettek abban, hogy üzemeink­ben nőtt a szociális ellátottság, tisztábbak a munkatermek, több a mosdó, öltöző. Az elmúlt évben szorgalmaztuk az oktatást, a szakmai képzés növelését, a kultúrmunka erősítését. Ezen,a területen is értünk el ered­ményeket. Nőtt a szakmunkások száma, töb­ben vesznek részt a politikai oktatásban, mint az előző években. Tanácskozásokon, gyűlése­ken, a dolgozók hozzászólásai igazolják, hogy nőtt öntudatuk és a termelőmunka mellett ak­tívan kiveszik részüket a vállalat, az üzem ve­zetésének, irányításának munkájából. Sok volt a tennivalónk az elmúlt évben, de munkánk eredményét látva elmondhatjuk: megérte a fáradságot. Új telephelyek létesül­tek, szebbek lettek az üzemek, sok új gépet ál­lítottak be, termékeink sikert arattak itthon és szerte a világban. De nemcsak az üzemben, hanem a magán­életünkben, a családunk életében is látható a magunk és egész népünk munkájának az ered­ménye. Sokan költöztek új lakásba, mások megvették az új bútort, vagy autót vásároltak, vagy felépítették kis üdülőházukat. Az egyéni, a családi tervek is megvalósultak. A ruhaipar nődolgozói tanúsíthatják, saját életükkel, hogy nőtt az elmúlt évben a csalá­dok száma. A gyermekgondozási segélyt igény­be vevők egyre növekvő száma igazolja, hogy a nők szívesen vállalják a gyermeknevelést, a családi gondokat. Az új esztendő kicsit nehezebb lesz az elő­zőnél, de eredményeink alapján bízhatunk abban, hogy feladatainkat közös erővel meg tudjuk oldani. Pártunk határozata alapján, az elmúlt évben tovább erősödött az üzemi de­mokrácia. Közelebb került az irányítás és a végrehajtás. Több alkalommal tanácskoztak a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői a dolgozókkal konkrét vállalati témákról. Ez a közvetlenebb kapcsolat a biztosíték arra, hogy időben észrevesszük a hibákat és intézkedni tudunk. Már múlnak a hetek, a hónapok az új esz­tendőből. Talán már elfelejtettük a szilveszte­ri műsort, a barátok jókívánságait, de tudjuk, szinte mindennap érezzük, hogy munkánkat szervezettebben, pontosabban kell végeznünk most, mint az elmúlt évben tettük ahhoz, hogy terveinket meg tudjuk valósítani. Ehhez a munkához kíván a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az iparág minden dolgozójának békés, sikerekben gazdag, bol­dog új esztendőt. Bemutatjuk... Bakos József elvtár­sat, szakszervezetünk titkárát. 1929-ben született Budapesten. Középis­kolai tanulmányai befejeztével 1949-ben a textiliparban, majd 1954-től 1957-ig a Könnyűipari Minisz­térium Munkaügyi Főosztályán mint közgazdasági techni­kus, később mint fő­előadó dolgozott. 1957-től 1967-ig különböző gazdasági vezetői beosztásokat töltött be, köz­ben munkaügyi, terv-, üzemgazdász felsőfokú képesítést szerzett. A szakma háromszoros ki­váló dolgozója, a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója, valamint a Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetettje. 1949-től szakszervezeti tag, 1964-től párttag. A szakszervezeti mozgalomban 1968-tól dolgo­zik. Először mint a Textilipari Dolgozók Szak­szervezetének politikai munkatársa, majd a közgazdasági osztályvezető helyettese. 1970-től a SZOT szervezési és káderosztályának politi­kai munkatársa. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXV. kongresszusa szakszervezetünk titkárá­nak választotta meg Bakos József elvtársat. Munkájához sok sikert és jó egészséget kí­vánunk.

Next