Ruházati Munkás, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM 1s A TARTALOMBÓL: | 1981. JANUÁR | • Egy kezdő főbizalmi (4. oldal) | • Szervezeti korszerűsítés, létszámcsökkentés ÁRA: forint | • Nagyjavítás - központilag? (5. oldal) December 12-14. között Tanácskozott a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa öt esztendő szakszervezeti munkájáról adott számot és meghatározta a következő időszak feladatait a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa, amelyet december 12—14-én rendeztek meg Budapesten, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozóik Szakszervezetének Dózsa György úti székházában. A háromnapos tanácskozást Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg köszöntve a szervezett dolgozók képviselőit, a kongresszus küldötteit, a külföldi és hazai vendégeket, meghívottakat, a kongresszus elnökségét, amelyben politikai és társadalmi életünk jeles képviselői, külföldi delegációik vezetői foglaltak helyet, köztük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. A megnyitó beszéd után a kongresszus egyhangúlag elfogadta a tanácskozás napirendjét és megválasztotta a munkabizottságok vezetőit és tagjait. A Szakszervezetek Országos Tanácsa írásos beszámolójához Gáspár Sándor főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést, majd megkezdődött a kongreszszusi dokumentumok vitája, amelynek során felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének küldötteként mondott véleményt a plenáris ülésen Rákli Lajosná, a Zalaegerszegi Ruhagyár vállalati szakszervezeti bizottságának titkára. Másnap délután a kongresszus négy szekcióban tanácskozott azokról a feladatokról, amelyek a szakszervezetek előtt állnak a gazdasági építőmunkában, az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésében, az elosztásban, az érdekvédelemben és a dolgozók nevelésében. Küldötteink a szekcióülések munkájából is tevékenyen részt vállaltak. A vitát, amelyben felszólalt több külföldi, delegáció vezetője is, Gáspár Sándor foglalta össze vasárnapi vitazáró beszédében. Ezután a kongresszus küldöttei egyhangú szavazással elfogadták a SZOT írásos és szóbeli beszámolóját, a számvizsgáló bizottság jelentését, az alapszabály módosítás tervezetét és a határozati javaslatot, majd megválasztották a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot, amelyek megtartották alakuló ülésüket. A választások eredményét az elnöklő Földvári Aladár ismertette a küldöttekkel, akik nagy tapssal fogadták a bejelentést, hogy a SZOT első ülésén újra Gáspár Sándort választotta meg főtitkárának. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója Gáspár Sándor előadói beszéde . A számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról elvégeztük. Ezt az írásos jelentés tartalmazza. A társadalmi helyzet általános elemzése nem feladatunk, ezt megtette pártunk XII. kongresszusa. Ezzel az elemzéssel mi egyetértünk — mondta bevezetőjében Gáspár Sándor. Azt kell most számon kérni önmagunktól, hogy milyen színvonalon, milyen hatásfokkal dolgoztunk?Eleget tettünk-e a társadalom életében betöltött, egyre növekvő szerepünknek? Tudjuk-e képviselni tagságunk érdekeit, törekvéseit? Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalomnak és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika kialakításában, formálásában is. Beszélt Gáspár Sándor előadói beszédében arról a fejlődési folyamatról, amelynek nyomán kialakult az a gyakorlat, hogy a párt, a kormány, a szakszervezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szolgálják a népet, a munkásosztályt, a dolgozóikat. Szilit a szakszervezeteknek a szocializmusban betöltött szerepe körül kialakult vitákról, a mi álláspontunkról és a gyakorlatról, az állami és a szakszervezeti szervek egyenrangú, partnerkapcsolatáról, majd így folytatta: " A szakszervezetek tevékeny,ségének alapkérdése az érdekképviseleti, az érdekvédelmi és a gazdaságsegítő tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésében jelentkezik. Miben jelentkezik ez a nehézség? Abban, hogy érdekképviseleti tevékenységünk gyakorlása eddig lényegében a szakszervezeti vezető testületekre hárult. Ők alakították ki a szakszervezetek véleményét a kormány, a különböző állami szervek elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a gyakorlat eddig megfelelt, de most tovább kell lépnünk, következetesen figyelembe kell venni a közvetlen demokrácia adta lehetőségeket is. A szakszervezeti vezető testületeknek véleményük kialakítása előtt minden fontosabb kérdésben ki kell kérniük a tagság, a bizalmiak, a bizalmi testületek véleményét. Most lesz erre egy nagyon jó alkalom. Nevezetesen, a jövő esztendőben dönteni kell az ötnapos munkahét bevezetéséről. Mindenképpen az a helyes, hogy ennek részleteit a különböző munkaterületeken — a vasasok, a pedagógusok, a kereskedelmi dolgozók —, tehát maguk az érintettek — vitassák meg és mondjanak véleményt, mielőtt megtörténik a döntés. A munkásosztály számára az érdekvédelmi funció adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát. Enélkül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszervezet. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalomban létező érdek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák. Nem egy erős és tapasztalt kizsákmányoló osztállyal, annak államhatalmával szemben kell érvényesíteni a dolgozók érdekeit. Nem létbizonytalanságban élő, a rendőrség elnyomása és a terrorizmus, valamint a laza közbiztonság által is megfélemlített, a maguk egyéni élete biztonságosnak hitt csigaházába visszahúzódó embereket kell szervezniük. Nem a tőkések, kiszolgálóik, államapparátusuk és tömegkommunikációs eszközeik szakadatlan támadásának feltételei között kell tevékenykedniük. A hazánkban kialakult népi hatalom biztosítja, hogy a dolgozó tömegek érdekeinek védelméhez és képviseletéhez megvannak a kellő politikai feltételek. Ez segíti a szakszervezetek munkáját. És, ha a szakszervezet tevékenysége mindennek ellenére mégsem kielégítő, akkor az okokat nem a politikai rendszerben, hanem a végrehajtás gyakorlatá-ban kell keresni. A szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb-utóbb maga a társadalmi érdek, a távlati érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne veszélybe. A dolgozó, az állampolgár számára a munkáshatalom erkölcsi értéke szürkül el, ha nem intézik emberségesen, elveinknek megfelelően az ő ügyét. Az érdekvédelemben számolni kell a társadalmi realitásokkal, de ugyanúgy számolni kell az emberekkel, a szükségleteikkel, érdekeikkel is. A szakszervezeti érdekvédelemnek a munkahelyen — a napi értelemben véve — alapvetően egyénekre irányulónak kell lennie, főleg a munkabér, a munkakörülmények, a munkavédelem kérdéseiben. Ez gyakorlatilag azt követeli, hogy felettük, mellettük és nélkülük nem szabad előre eldönteni" a dolgozókat érintő kérdéseket. A szakszervezetek a különböző érdekek konfliktusának előrevivő megoldásával segítik az általános társadalmi cél elérését. A szakszervezeti szervekben kellő bátorságnak kell lennie ahhoz, hogy a fórumokon, a dolgozókkal szervezett, nyílt tanácskozásokon vessék össze a különböző szintű érdekeket. Szóljanak arról, miképpen látják az érdekellentéteknek, érdekösszeütközéseknek a népgazdasági célokat figyelembe vevő megoldását. Mindez azonban nem megy vita nélkül. Maga a társadalmi érdek sem érvényesül megfelelően, ha nem tudjuk összekapcsolni a csoport- és rétegérdekekkel, mert nem létezik „önmagában” a csoport- és egyéni érdektől teljesen független társadalmi érdek. Arra kell törekedni, hogy az egyéni és rétegérdekek a demokratikus fórumokon hangot kapjanak és a társadalmi érdekkel összhangban megoldódjanak. A társadalmi munkamegosztás nálunk kialakult gyakorlata és állandó fejlődése biztosítékot nyújt arra, hogy általában ne