Ruházati Munkás, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) egyesek jóindulatán múljon az, kinek, mi és mennyi jut. Alapvető tévedést tükröz az a gyakorlat, amelyik a közvéleményt foglalkoztató, általa jólrosszul ismert gondokról hallgat, mert ezt valamilyen meggondolásból kellemetlennek érzi. A társadalmi feszültségek akkor is megvannak, ha nem beszélünk róluk. Ahhoz,, hogy ezeket feloldjuk, ismernünk kell tükröződésüket a közvéleményben, mélyrehatóan, sokoldalúan vizsgálnunk kell a kiváltó okaikat. Mindezekről — a gyakorlatnak megfelelően — nyíltan kell beszélni a dolgozókkal és elő kell segíteni sajátos eszközeinkkel a megoldást. Hazánkban joggal úgy érezzük, hogy megtettük mindazt, amit lehetett életünk jobbátételéért. Még akkor is, ha még mindig nincs elég lakás, akkor is, ha most magasabbak az árak, és ha bizonyos rétegeknek, jól tudjuk, még alacsony a keresete. Meggyőződésünk azonban, hogy ma csak ennyire van lehetőségünk. Ám azon kell együtt dolgozni, hogy holnap többre legyen módunk. Foglalkozott Gáspár Sándor az ágazati kongresszusokkal, a SZOT-hoz küldött ajánlásokkal és észrevételekkel, a szocialista munkamozgalmak helyzetével és lehetőségeivel, a szocialista demokrácia fejlődésével, amely idővel szükségszerűen elvezet az önkormányzathoz. Az életkörülmények várható alakulásáról ezt mondta: — Tisztelt Kongresszus! Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvonal megőrzése. Ismerve azonban lehetőségeinket, jól tudjuk, hogy a mai életszínvonal megőrzése, ,és az életkörülmény jobbítása is nagy erőfeszítést, és mindannyiunktól nagyon kemény, következetes munkát igényel. A szakszervezetek ezúttal is hangsúlyozzák, hogy mindarra, amit az életkörülmények és az életszínvonal javításában elértünk, büszkék lehetünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban szerepel. Tovább akarjuk javítani az életkörülményeket, tovább akarjuk növelni az életszínvonalat. A VI. ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézkedéseket reálisnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy azt a többletet is megfelelő módon elosztjuk majd. Mit tűztünk ki a tervben célként? Növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot. Emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, a gyermekgondozási segélyt. Tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot. Könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsolják a lakásépítési akciókba. A családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak. Jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit mutatnak ezek a szándékok? Mutatják társadalmunk humanitását, azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni. Mutatják, hogy e szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot. Még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog a reálbér azoknál, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igazságérzetével. Tisztelt Elvtársak! Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szakszervezeteknek, eddig és most is, külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viszonyok között az árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tarthatatlan. Az életnek megvannak a maga realitásai. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok, a termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagosnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket, családokat és egyéneket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvonal-politikában, mint tényezővel. Ezért úgy véljük, hogy a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „százszor mérjük, mielőtt egyszer döntünk”. Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Beszélt a mozgalom módszereinek állandó megújításáról, a bizalmiak munkájáról. — Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott, állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivitását. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték kiés élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szakszervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. De ugyanakkor nekik kell a leggyakorlatiasabban ismerniük a szakszervezetek célkitűzéseit, törekvéseit és lehetőségeit is. Megválasztásukkal nemcsak a szakszervezeti csoportok tagjaitól kapnak mandátumot, hanem az egész szakszervezeti mozgalomtól is arra, hogy felelősséggel képviseljék, védjék a dolgozók érdekeit, és mindezt úgy tegyék, hogy a nagyobb közösség, a társadalom érdeke se szenvedjen csorbát. Gondoskodni kell arról, hogy a bizalmiak, a főbizalmiak megfelelően felkészüljenek a növekvő szerepkörük jó ellátására. Erősítenünk kell a szakszervezetek tevékenységében azt a készséget és képességet, hogy a tagságot foglalkoztató gondokat időben észleljük és a tagsággal együtt keressük és találjuk is meg a gyors és a legjobb megoldást. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban vállalt és végzett munkánk értékelése után így fejezte be előadói beszédét: — Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! ■ A beszámoló végén ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a XXIII. kongresszushatározatainak megvalósítása eredményes volt. A szakszervezeti mozgalom helyzete alapvetően jó. Ereje, társadalmi megbecsülése és súlya növekszik. Egyre aktívabb részese a hatalom gyakorlásának, a politika kialakításának és megvalósításának. Pártunk eszmeipolitikai irányításával a magyar szakszervezetek a szocialista társadalom politikai rendszerének önálló, fontos szerepet betöltő részévé váltak. Mindez nem kevés eredmény. Ezekben az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom tisztségviselőinek, aktivistáinak hozzáértő, a szocializmus ügye iránt elkötelezettségtől áthatott áldozatkész munkája, tükröződik több mint négymilliós tagságunk bizalma és tenni akarása, amelyért e fórumon is köszönetet mondunk. Megítélésem szerint ez a bizalom és cselekvőkészség olyan „energiahordozó”, melyből mindig több lesz, ha jól gazdálkodunk vele. A mi nagyszerű hivatásunk, a munkáshatalomért érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon. Most is ezt kell tennünk, mert a mozgalom elmúlt öt esztendeje sem volt hibáktól mentes. Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel, még odaadóbb munkáslelkiismerettel kell ügyünket képviselni, feladva a csalhatatlanságba vetett hitet. A munkásosztály szolgálata nem bírja el a formalitást, a felszínességet, az önzést. Mi büszkék vagyunk arra, amit népünk alkotómunkájával elértünk, de nemhunyhatunk szemet problémáink, gondjaink felett. Társadalmunk a munka társadalma. Igazságosabb minden eddigi társadalomnál. Ezt a társadalmi rendszert mi hoztuk létre. Közös küzdelmeink, közös törekvéseink testesülnek meg mindabban, amit elértünk és amire büszkék vagyunk. Ez ad nekünk jogot arra is, hogy elégedetlenkedjünk azzal, amit még nem oldottunk meg. Kongresszusunk méltó fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat és megszabja a további fejlődés tennivalóit, lett a korábban kialakított munkamódszereinken, ami bizony nem volt könnyű. Testületi üléseinknek sok emberi problémával kellett foglalkozniuk. A szervező tevékenység óhatatlanul együtt jár az emberek mozgatásával, üzemen belüli átcsoportosításával. Hosszú ideje a vállalatnál dolgozó személyeket kellett megszokott környezetükből kiszakítani, új munkaterületre átirányítani. Beilleszkedésükhöz, befogadásukhoz segítséget adtunk például azzal is, hogy a szocialista brigádtagok kitüntetéseiket új munkaterületükön is megkaphatták, betanulásuk időtartamára bérbiztonságukra megfelelő intézkedéseket tettünk. Idős dolgozóinknak a megszokott mozdulatokról való áttérés különösen nagy gondot okozott és mi minden további szervezésnél ezt figyelembe vesszük és számolunk vele. Idős dolgozóink megtartása azonban — úgy ítéltük meg — mind szociális, mind politikai szempontból szükséges. Garantáltuk az ő bérbiztonságukat is. Ennek ellenére dolgozóink közül többen, még szakszervezeti tisztségviselőink is, a kilépés gondolatával foglalkoztak. Végül is a ténylegesen távozók száma nem volt magasabb, mint az iparágban általában. A dolgozóknak a szervezéssel szemben tanúsított magatartása, a feladatok megoldásához való hozzáállása fokozatosan javult. Az eredmények tartósítása azonban hosszan tartó politikai, nevelő és felvilágosító munkát igényelt, nemcsak szervezett keretek között, hanem naponta a munkapadok mellett is. Az a tapasztalatunk, hogy az emberek szervezett körülmények között szívesen dolgoznak és akkor, ha munkájuk eredményeként jövedelmükben is növekedést látnak. A szervezéssel egy időben a korábban alkalmazott teljesítménybérről az egyéni darabbérrendszerre tértünk át, ami új problémákat vetett fel. Az egyéni képességek szerinti keresetkülönbség ugrásszerűen megnőtt. Ilyen körülmények között a szakszervezetnek kétszeresen kell foglalkoznia a normák megalapozottságával. Mi a differenciálással egyetértettünk, ha mögötte reális teljesítmény volt. Azonban éppen a bizalmiaktól, a dolgozóktól kapott információk alapján kifogásoltuk egyes munkahelyeken a túlzott vagy alacsony leterheléseket. Az alacsony és a magas teljesítményeket napjainkig figyelemmel kísérjük és a gazdasági vezetéstől feloldásukra, ha kell, intézkedéseket kérünk. Ez a gyakorlatunk találkozik a dolgozók igazságérzetével és megfelel a szocialista bérezés elveinek is. Egyik legnagyobb gondunk a szalagrendszerű munka monotóniájából adódó idegi megterhelés. Úgy igyekszünk ezen változtatni, hogy dolgozóinkat több munkareszort elsajátítására kérjük fel, ami több kereset biztosításával is együtt jár. Az a tény, hogy az összfoglalkoztatottak 85 százaléka nő és közel 80 százalékban teljesítménybérben dolgozik, meghatározza érdekvédelmi munkánkat is. A régi szemléletből és gyakorlatból fakad, hogy ma még a család ellátása, a gyermekek nevelése, az óvodai, bölcsődei elhelyezés, a betegségükkel jelentkező gondok elsősorban az asszonyokra hárulnak. Természetesnek kell vennünk, hogy a mindezekkel való foglalkozás hozzátartozik napi munkánkhoz. Szükség volt tehát, hogy a munkahelyen nyugodt légkört biztosítsunk részükre. Arra törekedtünk, hogy a szervezéssel egyidejűleg biztosítsuk a biztonságos munkavégzés feltételeit, a dolgozók munkával való folyamatos ellátását. Ezt az igényt bizalmi küldötteink igen sokszor megfogalmazták már. Nemegyszer egy-egy munkaterületen jelentkező problémára azonnal reagálnak, vagy a gazdasági vezetéstől határidőre kérünk intézkedést. Nem értettünk egyet olyan munkakövetelmények támasztásával, amelyekhez a gazdasági feltételek hiányoztak. A határidők betartása terén azonban következetesek voltunk. Szakszervezeti munkánkat erősítettem, hogy szakmai központunk elnöksége, központi vezetősége több alkalommal értékelte munkánkat, bátorított bennünket a szervezés folytatására, felhívta a figyelmet hiányosságainkra, a szervezés emberi oldalának előtérbe helyezésére. Megbízta a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetét egy átfogó ergonómiai vizsgálat lefolytatásával. A vizsgálat konkrét javaslatokkal zárult, amelyeket munkánkban hasznosítani tudtunk. A szervezési munka vállalatunknál folyamatossá vált. Ma márnemcsak a varrodákra, hanem az egész gyártási folyamatra kiterjed, a gyártáselőkészítéstől a termékek kiszállításáig, beleértve az anyagmozgatás korszerűsítését is. Bizalmijainknál és munkatársaink többségénél a szervezési intézkedések az utóbbi időben kedvező fogadtatásra találnak. Ez feltétlenül a szemlélet változását, politikai érettséget, az érdekegyeztetések helyes megvalósítását jelenti a gyakorlatban. Alapszervezeteink továbbra is jogosan ragaszkodnak ahhoz, hogy a döntések előtt kikérjék véleményünket, a várható intézkedésekről időben tájékoztatást kapjanak, a dolgozók részéről felmerülő problémákra megfelelő intézkedések történjenek. Úgy gondolom, valamennyiünk előtt ismert, hogy iparunk divatérzékeny. Az anyagok jobban ki vannak téve a piaci hatásoknak, ez rugalmas alkalmazkodást, gyors beavatkozást és operatív döntést igényel. A divatkövetés, a kis mennyiségben történő gyártás a szalagrendszerben dolgozókat érzékenyen érinti. Ennek megértetése, elfogadtatása a szakszervezeti mozgalomtól, alapszervezeteinktől is jelentős politikai felvilágosító munkát igényel. Ahogy a fegyelmezettebb munka mellett nehezebbé vált a bizalmiak tevékenysége, úgy követelményként merül fel alapszervezeteink számára is, hogy változtassanak munkamódszerükön. A gazdasági környezetben bekövetkezett változásokra rugalmas, átgondolt munkával kell reagálni. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A jövőben a vállalatok önállósága várhatóan tovább növekszik, olyan kérdésben is, mint a munka- és üzemszervezés. A hatékonyság, a termelékenység növelését a helyi viszonyokhoz kell igazítani. Szakszervezeti szerveinknek is az a feladata, hogy az elért eredményeket tovább fokozzuk. A megnövekedett követelményekkel való lépéstartás érdekében igen lényeges továbbra is a dolgozók bizalmának, támogatásának megnyerése, a kollektív és az egyéni érdekek helyes egyeztetése. Színvonalas szakszervezeti munkát a jövőben is csak a célok megértetésével, aktív politikai munkával lehet kifejteni. Ajánlom, a kongresszus foglaljon állást a szervezésnek, mint a belső tartalékok feltárása legfontosabb eszközének szakszervezeti erősítése mellett.” 2 RM Szakszervezet és szervezés A plenáris ülésen Rákli Lajosné, a Zalaegerszegi Ruhagyár vállalati szakszervezeti bizottságának titkára az üzem- és munkaszervezés tanulságairól szólt. „Amikor elkezdtük a szervező munkát, lényegében tapasztalatokkal nem rendelkeztünk, éppen ezért széles körű tájékoztatást biztosítottunk testületeinknek és a bizalmiaknak egyaránt. Őszintén elmondtuk, hogy a szervezésnek várhatóan jelentős termelékenységnövelő hatása lesz, amelynek eredményeként mi tudjuk biztosítani a dolgozóknak a keresetek megfelelő alakulását és a munkakörülmények javítását. Az a munka, amelyet elkezdtünk, közvetlen városi környezetünkben egyedülálló volt. Sok félreértésre adott okot és dolgozóinkban is bizonytalanságot idézett elő. Szakszervezeti szerveinknek a párt- és gazdasági vezetéssel szorosan együttműködve, szinte naponta kellett foglalkozni a tervezett intézkedések széles körű tudatosításával, a különféle információkkal, nemegyszer a panaszok megnyugtató és azonnali rendezésével. A megváltozott feladatok következtében most már nyugodtan elmondhatom, változtatni kel A bizalmiak jogai Ugyancsak szekcióülésen kapott szót Rózsa Lászlóné, a Vörös Október Férfiruhagyár bizalmija. „Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem a Ruházati Dolgozók Szakszervezetének szakmai kongresszusán is, ahol iparágunk gondjaival, eredményeivel, feladataival foglalkoztunk. Elmondhatom, hogy magam és munkatársaim is nagyon jónak tartottuk, hogy az RDSZ kongresszusának határozattervezetét, alapszervezeti szinten , előre megvitattuk, elmondhattuk róla véleményünket, hozzá tehettük a magunk javaslatait