Ruházati Munkás, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

A ruhaipari vállalatok középtávú tervei (Folytatás az 1. oldalról.) A továbbiakban elemezte azokat a kedvezőtlen tenden­ciákat, amelyek sajnos befo­lyásolják a ruhaipar eredmé­nyességét. Létszámnövelésre nincs lehetőség, sőt a­­csökke­nést sem tudtuk megállítani. A keresetek elmaradnak az ipar átlagától. A folyamatos, szervezett termelést legin­kább az anyagellátás gondjai akadályozzák. 1986-ban min­den eddiginél rosszabb üte­mezésű, választékban, minő­ségben gyengébb volt az ellá­tás. Egyértelműen az ütemte­­len termelés számlájára íran­dó a túlórák mértékének nö­vekedése. Azt reméltük, hogy piaci helyzetünk kedvező lesz, ma már bizonytalanok va­gyunk, tőkés kapcsolatainkat meghatározza műszaki fejlett­ségünk, amellyel egyre kevés­bé vagyunk versenyképesek, a bérmunka pedig kevésbé jö­vedelmező. Az egyik legnagyobb gon­dot abban látjuk: nemcsak az a baj, hogy csökken a lét­szám, hanem ennél nagyobb probléma a munkaerő össze­tételének romlása. A vállala­tok nem kapnak megfelelő szakembereket, a legjobbakat sem tudják megtartani. Az ed­digieken túl a már ismert sza­bályozóváltozások lehetetlen helyzetbe hozzák a ruházati ipart, ellentétesen hatnak a ruhaipar és a gazdaságosság kérdéseivel. A szakszervezetnek az az álláspontja, hogy a gondokat nemcsak ismerni kell, hanem világosan kell látni a kivezető utat is. Minden területen azon kell lenni, hogy a gondok, a problémák ellenére is teljesí­teni kell a terveket, és 1987-et úgy kell kezdeni, hogy az adott helyzetben, az adott fel­tételek között is megfelelően induljon az év. Ehhez csatla­kozik a szakszervezet terme­lést segítő, mozgósító lehető­ségeivel. A gazdasági vezetés adjon értelmes cselekvési progra­mokat, amihez a dolgozók csatlakozhatnak. 1987-ben is számíthatnak a munkaver­seny- és az újítómozgalom tá­mogatására, mozgósító erejé­re. A nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfor­dulója, a Ruházatipari Dolgo­zók Szakszervezete fennállá­sának kilencvenötödik évfor­dulója, az újítási verseny indí­tásának tizedik évfordulója eredményesen szolgálhatja a gazdasági tervek teljesülését. Az elnökségi ülésen a vitá­ban hozzászólók egyértelmű­en megfogalmazták: a nehéz helyzet ellenére van arra le­hetőség, hogy 1987-ben más­ként, jobban dolgozzunk. De többen kiemelték a kedvezőt­len keresetszabályozás várha­tó hatásait, amely nem egy vállalatot fog lehetetlen hely­zetbe hozni. Összegezésül az elnökség megfogalmazta: a gondok és a problémák ellenére mód és lehetőség van arra, hogy ne pesszimistán induljanak a vállalatok az 1987-es eszten­dőnek, hanem az adott feltéte­lek között minden kollektíva megpróbálja megtalálni a ma­ga számára legeredménye­sebb gazdálkodás lehetősé­geit. Második témaként tárgyal­ta az elnökség Katz Ervin ve­zérigazgató és Radi­ Róbert­­né vszb-titkár előterjesztésé­ben a FÉKON Ruházati Vál­lalat gazdálkodásának és szakszervezeti munkájának tapasztalatait. Az írásos jelen­tés jól tükrözte azt a változást és azt a munkát, amelyet 1985-től, a megváltozott szer­vezeti keretek között, ez a vál­lalat végzett mind gazdasági, mind pedig szakszervezeti szempontból. „A vállalat gazdasági fejlő­dését a jövőben is saját mun­kánk eredményessége hatá­rozza meg” — állapítja meg az előterjesztés. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszában nagy jelentőséggel bír a lelki­­ismeretes, jól szervezett mun­ka, a jó kezdeményezések tá­mogatása, a teljesítmények ösztönzése. A vállalat vezetői és dolgozói, a hatékonyság ja­vításával, a költségek csök­kentésével, a termelés-előké­szítés gépesítésével, a rendel­kezésre álló eszközök és lehe­tőségek jobb kihasználásával, a belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésével kívánják megalapozni további eredmé­nyes munkáját a FEKON vál­lalatnak. Az élet diktál, a vszb választ keres a Szegedi Ruhagyárban A számítástechnika fejlesztésének támogatására A várakozás, a józan opti­mizmus, a bizalom, a tenni­­akarás, de ezzel együtt a ké­tely és az aggodalom is egy­szerre van jelen a Szegedi Ru­hagyár közhangulatában az új technikával, a számítógé­pekkel kapcsolatban. Az em­berek kérdeznek és elvárják a szakszerű választ a szakszer­vezettől is. Azt tartják, hogy a műszaki fejlesztési feladat­láncban megjelölt célok eléré­se éppen úgy, mint a gazdasá­gi nehézségek leküzdése fon­tos érdekvédelmi, érdekkép­viseleti kérdés. Erre utaltak is a vszb tagjai, amikor a jöve­delemtermelő-képesség növe­lésének tükrében kértek tájé­koztatást a többi között a Pfaff nadrággépsor és techno­lógia alkalmazásával, a Ger­ber szériázó berendezés üzembe helyezésével, vala­mint a Philips számítógépek­kel kapcsolatos programról. A tudományos-technikai megújulás jegyében vizsgál­ták, miként lehet hatékony cselekvésre váltani a számí­tástechnika korszerűsítésé­nek szándékát. Ha nem is szó szerint, de emlékeztettek arra, ami az RDSZ XXVII. kong­resszusán is elhangzott a töb­bi között: kezdeményezzük, hogy a meglévő és a beszer­zésre kerülő számítástechnika hasznosítását a vállalat egyre inkább az előkészítés, a prog­ramozás, a termelésirányítás szolgálatába állítsa. Teremt­sük meg ennek fogadási kész­ségét. Száz és száz múltbeli példa igazolja, hogy a korszerű technikával megalapozott le­hetőség, a gazdaságvezetői jobbító szándék, a műszaki, a közgazdász tehetség kizárólag csak akkor ér valamit, ha ez párosul minden rangú vezető és a technikát üzemeltető dol­gozók cselekvő készségével. Lényegében ezzel a gondolat­tal ismertette a testület ülésén a számítógép alkalmazásáról szóló jelentést Lukics Gyula, a műszaki fejlesztési osztály vezetője. A mit, miértet tömören így összegezhetjük. A számítás­­technikát tartjuk korunk ipa­rának, munkánkat és gondol­kodásunkat ugyancsak átfogó technikai fejlődés jelképének. Ha nem használjuk ki alkal­mazásának lehetőségeit, nem­csak jelenünket, jövőnket is „fogyasztjuk”. Nem indulatlan az ilyen és ehhez hasonló érvelés? A ru­házati iparban ugyanis közis­mert, hogy Szegeden a Pfaff és Gerber lízinggel meghono­sodó, korszerű technikát, technológiát évekkel ezelőtt megelőzte a számítástechnika iránti érdeklődés és alkalma­zása. Ezzel — úgy tűnik — út­törő szerepet vállaltak a sze­gediek. A közelmúltat az al­kalmazás iskolája első éve­ként emlegették a vszb ülé­sén, amikor ez a technika be­illeszkedett a vállalat belső in­formációs rendszerébe. Olyan programok valósul­tak meg, mint például a vég­beosztás, amelynek eredmé­nye volt az anyagmegtakarí­tás és a létszámcsökkentés. A varrodai teljesítményelszá­molás, amely a központi gyár öt szalagját érintette. Ennek előnye, hogy a dolgozók folya­matos tájékoztatást kapnak a napi és a halmozott bérről és normaóráról, teljesítményszá­zalékról. Mivel e program mo­­dellszámra gyűjti a felhasz­nált bért, jelentősen csökken­tette a bérosztály leterhelését. A varrógép-nyilvántartás, telephely, funkció, típus és gyári szám szerint lehetővé teszi a gépek átcsoportosítá­sát. Az eredmény gyors, pon­tos információ és rugalmas­ság a termelésben. A termékrangsor és a ter­mékjövedelmezőség értékelé­sét negyedévenként összege­zik, számítógéppel. Sajnos, ezekből az adatokból csupán néhány ember dolgozik a gyárban. Jelentősége még így is figyelemre méltó, mert idő­ben be lehet avatkozni, ha romlik a jövedelmezőség. Az alkatrész-gazdálkodás számítógépes programja lehe­tővé teszi a teljes nyilvántar­tást. Eredménye több millió forintos készletcsökkentés. A szabászati optimalizálás, összefektetés programja is milliókkal mérhető. A szabá­­szati kapacitásszámítás szá­mot ad a létszámkihasználás­ról, lehetővé teszi az áttekin­tést. A bérszínvonal-számítást csak a központi gyárban al­kalmazzák, amely elősegíti a helyes vezetői döntést. A felsorolt programokat és azok eredményét nevezték a vszb-ülésen a jelennek. Ha nem lépünk tovább, akkor a jövőnket „fogyasztjuk el”. Meghatározó fontosságú ugyan a korszerűsítésben az anyagi eszközök szerepe, de most mégsem az anyagiak hiánya a hátráltató tényező, hiszen az első Philips-gép már rendelkezésre áll. Sokkal inkább az, hogy nem megfele­lő a többet tudó számítógép fogadása. Erről így beszélt a vszb-ülésen Juhász Géza ve­zérigazgató: .— Jelentős számítógép-ka­pacitással rendelkezünk. A műszaki fejlesztési osztály ajánlja a gépet és a progra­mot, de nincs, aki fogadja. Pe­dig hány és hány területen van már olyan feszültség, amely ismeretében azt gon­dolhatnánk, hogy ostromolják a műszaki fejlesztési részle­get, hogy igénybe vehessék a számítástechnikát. Vagyis az osztályok nem mutatnak kellő érdeklődést a számítástechni­kai szolgáltatások iránt, nem törekednek arra, hogy igény­be vegyék azokat. A számítástechnikát csak akkor tudjuk igazán hatéko­nyan alkalmazni, ha jó a belső szervezettség, a munkafegye­lem, folyamatos az anyagellá­tás, megfelelő a minőség. Enélkül a korszerű komputer csak státusszimbólum marad. El kell jutni előbb oda, hogy az eddigieken túl a termelési folyamatok irányítására hasz­náljuk az okos gépeket. A sze­mélyi feltételek megoldásá­hoz sokat segíthet a szakszer­vezet. Ezért hangsúlyozták, hogy konkrét ismeretekkel rendelkező dolgozók szüksé­gesek. Ehhez igyekszik a szakszervezet felkelteni az ér­deklődést, ellátni az érdekvé­delmet, az érdekképviseletet és nem utolsósorban az ér­dekegyeztetést is. A Szegedi Ruhagyárban a szakszervezet összegezte, rangsorolta a feladatokat, hogy segítsen hosszabb távra szóló programmá ötvözni a tennivalókat. A feladatok lán­colatából már ezen a­ tanács­kozáson igyeztek kiemelni a legfontosabbakat, a legidősze­rűbbeket. Egyetértettek ab­ban, hogy azt a rendszert, amelyet a Cellatron gépen al­kalmaztak, át kell vinni a Phi­lips számítógépekre, például a számlázást, a készáruköny­velést. Újabb lehetőséget nyit a Gerber terítékrajz-készítő és szériázó berendezés üzem­be állítása is. Elérkezett az idő az integrált számítógépes rendszer kialakítására. A szakszervezet feladata, hogy igyekezzen olyan köz­hangulatot teremteni, amely­ben természetessé válik az önművelés, a továbbképzés. Gyarapodjon a tudás, az isme­ret vállalati rangja, erkölcsi és anyagi megbecsülése. A számítástechnika nagy­mértékben hozzájárulhat ah­hoz, hogy a vállalat verseny­ben maradjon a piacon. Eh­hez pedig szüksége van a bel­ső költségek csökkentésére, a rugalmas termelésszervezés­re, a gyors szállításra, a minő­ség javítására. Alkalmazásá­val minden területen növelhe­tő a hatékonyság, további anyag- és energiamegtakarí­tás érhető el, és javulhatnak a munkakörülmények. A szá­mítástechnika alkalmazása éppen ezért a jövő meghatáro­zó termelési tényezője, amely a szakszervezeti tevékenység­ben már most is figyelmet, tá­mogatást kell hogy élvezzen. A vállalati szakszervezeti bizottság nem első alkalom­mal nézett szembe kritikusan a valósággal, az igényekkel, azzal a szándékkal, hogy má­sokat is szembenézessen, bár tudja, hogy ez nem mindig népszerű dolog. Nem, mert a számítástechnikával kapcso­latban is vannak, akik nem látnak messzebb annál, amit közvetlen érdeküknek vélnek. Ez azonban nem törvénysze­rű, s hogy a dolgozók mesz­­szebb lássanak, abban most, ismét szerepet vállal a szak­­szervezet. Nagy Pál 100. születésnap A FÉKON Ruházati Vállalat politikai, társadalmi és gazdasági vezetése, valamint a Luxor szocialista brigád vezetője 100 éves születésnapján köszöntötte Sztojka Pálné nyugdíjasunkat. Sztojka Pálné 1950-től 1960-ig dolgozott az akkor még Férfi Fehérneműgyárban. Kapcsolata azóta is élő a vállalattal, illetve a szakszervezeti bizottsággal. 99 éves korában még ő látogatott el a vállalathoz. A 100 évet figyelembe véve, jelenleg is jó egészségnek ör­vend. Vidáman, jó hangulatban fogadta a látogatókat. A FEKON vezetőit egy év múlva is szívesen látja, a 101. születésnapján. Addig ezúton is kívánunk nagyon jó egészséget és sok boldogságot Sztojka néninek. Radi­ Róbertné, a FÉKON Ruházati Vállalat vszb-titkára Sikeres kiállítás A „Dolgozó ember védel­mében” címmel munkavédel­mi kiállítást és szakmai elő­adás-sorozatot rendezett az Ipari Minisztérium, az Orszá­gos Munkavédelmi Felügye­lőség, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, valamint öt ágazati szakszervezet az Ipari Bemutatóházban. A kiállítás elérte célját, be­mutatta a szakemberek és az érdeklődők számára a mun­kavédelmi eszközök fejlődé­sét, a biztonságos munkavég­zés segédanyagait. A bemuta­tón szinte minden jelenlegi védőeszközfajta szerepelt, az egyszerű egyéni felszerelé­sektől a komplett védőegysé­gekig bezárólag. Nagy figyelmet keltett a korszerű munkavédelmi okta­tástechnikai eszközök, a vi­deofilmek, diasorozatok be­mutatója. Mindez hozzásegít­het a megelőző oktatás szín­vonalának emeléséhez, a kor­szerű balesetmegelőzéshez. A rendezvény keretén belül munkavédelmi pályázatra is sor került, melyekre nívós pá­lyamunkák érkeztek, elnyer­ve a SZOT és az Országos Munkavédelmi Felügyelőség különdíját. A kiállítással egyidejűleg érdekes szakmai előadásokat tartottak a téma legkiemelke­dőbb hazai ismerői, köztük a balesetek számítógépes fel­dolgozásának tapasztalatairól és a munkavédelmi kutatás aktuális kérdéseiről. M. Gy. MDI Stúdió Budapesten A cél a divat „megméretése Budapesten, a József körút 29-ben, MDI Stúdió elneve­zéssel üzletet nyitott a Ma­gyar Divat Intézet. Az üzlet ünnepélyes megnyitására dr. Medgyessy Ildikót, az Ipari Minisztérium főosztályvezető­jét kérték fel, aki az utcán vá­rakozó tömeg jelenlétében át­vágott nemzetiszínű szalaggal a kezében, egy olyan új szelle­mű folyamat kezdetét jelké­pezte, melynek elindításában, szorgalmazásában személy szerint is része volt. Az üzletnyitás előtti másfél órában a központi sajtó mun­katársai háttérbeszélgetést folytattak dr. Medgyessy Ildi­kóval és az MDI igazgatójá­val, Neményiné dr. Gyar­­mathy Margittal, melynek so­rán mindketten megerősítet­ték: a cél a fogyasztókkal tu­datosítani, hogy a hazai ipar­­vállalatok képesek divatos termékeket gyártani, de ezek­nek átütőbb a sikerük, ha ösz­­szehangoltan, egy helyen je­lennek meg a fogyasztók előtt azokkal a kiegészítőkkel együtt, amelyek tetőtől talpig divatossá tehetik viselőjüket. A stúdió ötmillió forintos árualappal indult, a folyama­tos áruellátásról az MDI az iparvállalatokkal együtt gon­doskodik, mégpedig úgy, hogy a trendkollekciókat a trendbemutatókkal egy idő­ben, legfeljebb 50 darabos, légióként azonban 20 darabos szériákban megjelenítik és szervezetten kialakítják az új divat fogadtatásának mérését, valamint az így nyert infor­mációk visszacsatolását a ter­melőkhöz. Nyilvánvalóvá vált, hogy e kezdeményezés­nek az iparvállalatok is örül­nek, mert szívesen biztosítot­tak árualapot az üzlet meg­nyitásához. Több vállalatnál kifejtették, hogy már régóta szerettek volna együttesen megjelenni áruikkal, amire most nyílt lehetőség. A leg­készségesebb együttműködők közül néhány név, s koránt­sem teljes felsorolás: Május 1. Ruhagyár, Debreceni Ruha­gyár, Kaposvári Ruhagyár, Debreceni Kötöttárugyár, Bu­dapesti Finomkötöttáru-gyár, Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőr­ruházati­­ Vállalat, Minőségi Cipőgyár, Szigetvári Cipő­gyár, Bonyhádi Cipőgyár, Au­róra Cipőgyár, Herukon Hegyalja Ruházati Szövetke­zet . .. Most került sor első al­kalommal arra is, hogy a kü­lönféle divatos termékeken feltüntették a tervezők nevét. A nem is távoli jövőben a ter­vezők neve mellett közös már­kanév hívja majd fel az MDI Stúdiójában kapható ruházati cikkekre a vásárlók figyelmét. — Mindez valóban egy fo­lyamat kezdete — mondotta dr. Medgyessy Ildikó —, egy olyan perspektíva kiinduló­pontja, melynek végén divat­rendszerházzá válhat az MDI, a saját, valamint az ipar és a kereskedelem szellemi bázi­sán, mely magában foglalja a kutatást, a tervezést, a terme­lést, az értékesítést, egészen a visszacsatolásig. A kialakítás körvonalai még nem rajzolód­tak ki teljesen, de dolgozunk rajta és bízunk abban, hogy ez a munka sikeres lesz, mert végső soron külpiaci elismert­ségünket is szolgálhatja. Dr. Medgyessy Ildikó hang­súlyozta, hogy a külpiacokon egyre magasabbak a divatos­sági követelmények. A József körúti stúdió megnyitása azt példázza, hogy a magyar ipar­­vállalatoknál tudják, mi a di­vat és az a fajta együttműkö­dés, mely az üzlet létrehozása során kikristályosodott a vál­lalatok között, a jövőben még erősödni fog, hiszen az ipar­­vállalatok a belföldi forgalma­zásban is érdekeltek. Neményiné dr. Gyarmathy Margit azt az ismert tényt erő­sítette, hogy a divat gazdasági tényező és ereje az együttmű­ködésben, az összehangolt megjelenésben rejlik. Ennek előfeltétele a pontos előrejel­zés, a fő irányokban való kö­zös döntés, a döntések alap­ján történő gyártás, végül a kereskedelemben megvalósu­ló, egy helyen történő árusí­tás. Ez utóbbiból mostantól az MDI is részt kíván vállalni az­zal, hogy a kereskedelmi tevé­kenységet is felvette szolgál­tatásai körébe. Az új üzlettel nem kíván a kereskedelem­nek konkurenciát teremteni az intézet, hiszen az új divat bevezetésének elősegítése, a divat „megméretése”, a vá­sárlók jó közérzetének megte­remtése a cél. Az MDI Stúdió árualapjának megteremtésé­ben, kis szériák termelésével az intézet modellműhelye is részt vesz. A nyitás napján csak sor­ban állással lehetett bejutni az üzletbe, az első napi forga­lom meghaladta a 180 ezer fo­rintot és sokkal magasabb volt a tervezettnél. Az eladók, élükön Szeder Klára boltveze­tővel azóta is derekasan állják a vevők meg-megújuló roha­mait. H. M. RM 3

Next