Ruházati Munkás, 1989 (Rendkívüli kiadás)
1989-02-01 / Rendkívüli kiadás
Rendkívüli kiadás 1989. február óra: 5.— A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének lapja A TARTALOMBÓL • Mit jelentsen a megújulás? • Döntésre váró dilemmák • Megszüntetni a béraránytalanságokat Mit akar a ruhásszakszervezet? Hogyan alakuljon a ruhásszakszervezet további sorsa? — erre a mai körülmények között nagyon is alapvető kérdésre válaszolt a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A február 8-i ülés munkájában részt vett Csikós Pál, a SZOT titkára és Cseh József ipari miniszterhelyettes. Veres Gábor főtitkár szóban egészítette ki a ruhásszakszervezet legutóbbi kongresszusa óta eltelt időszak eseményeire emlékeztető írásos anyagot. Sűrűsödő gondok között A kongresszus idején az iparágban fennálló kedvezőtlen körülmények (bérhelyzet, létszámgondok, anyagellátási hiány, szociális rászorultság stb.) határozott és konkrét döntéseket követeltek az 1986 — 90-es évekre újonnan választott testületektől. Ebben az időszakban társadalmunk életében jelentős változások történtek. Módosult a felfogás a szakszervezetek helyéről, szerepéről, változott a szakszervezeti munka feltételrendszere. Ugyanakkor sűrűsödtek a tagságot foglalkoztató problémák, mert a központi vezetőség kezdeményez az életkörülmények jelentősen romlottak. A szakszervezet is elfogadta kiinduló pontként a „csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk” elvét, így elhalványultak az érdekvédelem valós céljai. A termelést segítő funkció elsődleges feladatává pedig a nehezedő körülmények magyarázata állt. A szakszervezet eleve kiszorított pozícióba került, és részvétele a döntések kialakításában sok esetben csak részkérdésekre korlátozódott. Az önkritika mellett azonban szólni kell arról is, mit tett a szakszervezet a ruhaipari dolgozók bér- és keresetlemaradásának csökkentéséért. Minden sor konkrétum Csak felsorolásszerűen: A szakszervezet — nyomatékos érvekkel alátámasztva — több alkalommal központi béremelést kért. A vállalatok előtt feltárta a kedvezményes bérfejlesztéshez adott lehetőségeket, így például a konvertibilis export növeléséért kapott, adómentes bérfejlesztés 3 éven át az éves bérfejlesztés 30 — 50 százalékát tette ki. A szakszervezet közreműködésével 1987-ben a 15 vállalat közül 7 számára sikerült elérni, hogy kedvezőbb bérszabályozást alkalmazzanak, így jelentősen növeljék a bér- és keresetfejlesztési lehetőségüket. Mindez elősegítette, hogy 1987-ben 9,4 százalékkal, 88-ban 9,5 százalékkal növekedjen az iparágban dolgozók keresete. De még így is csak a lemaradás ütemének mérséklődéséről beszélhetünk. Még néhány eredmény országos szintű rendelkezéssé vált a ruhások kezdeményezése, miszerint a gyesen (gyeden) lévők és a nyugdíjasok után is lehetővé váljon a jóléti fejkvótaképzés. Kezdeményezése alapján pozitív változás lesz ettől az évtől, hogy a szakmunkásképzéssel kapcsolatos vállalati teherviselésbe azoknak is be kell kapcsolódnia anyagi eszközeikkel, akik képzést nem vállalnak. A nyugdíjasok helyzetének javítására a megyei társadalombiztosítási