STUD - Statisztikai Tudósító, 1938. március (6. évfolyam, 47-71. szám)
1938-03-01 / 47. szám
Kedd ЗТ1ТВ/1938. március 13.oldal, fiainál 1848. Ez kedvezőbb, mint az értelmiségé általában, mert az 1930. évi népszámlálás szerint az átlag itt száz férjes nőre 169 volt, tehát az értelmiségen belül a tanszemélyzet, főként a tanítócsaládok termékenységének köszönhető módon még elég kedvező. De az országos átlag száz férjes nőre 221 élő gyermek volt 1930- ban és ehhez mérten a tanszemélyzet is meglehetősen korlátozott gyermekbőséget mutat. Ez az átlag kétségtelenül igen lényegesen megjavulhatna abban az esetben,ha sikerülne elérni, hogy a férfi tanerők megfelelő időben álláshoz jutván, családot is fiatalabb korban alapíthassanak." A Központi Statisztikai Hivatal új tanügyi kötete még számtalan fontos adatot sorol fel a hazai tanszemélyzetre vonatkozóan s mindezek az adatok kétségtelenül meg fogják termékenyíteni az értelmiség sorsára vonatkozó egész társadalomi kutatás mezejét. Mindenekelőtt pedig alapjául szolgálhatnak a tanügyi politika ama fontos felének, amely a tanszemélyzettel foglalkozik. Ezek az adatok arra figyelmeztetik az illetékes tényezőket, valamint a közvéleményt, hogy a tanügyi politika megújhodásának feladatát csak a tanszemélyzeten keresztül lehet elérni és ezért minden tanügyi politikának legelsősorban a tanszemélyzet sorsával és helyzetével kell foglalkoznia. A kötet ára 4 pengő és kapható minden könyvkereskedésben, vagy a Központi Statisztikai Hivatalban. /II.,Keleti Károly utca 5-7*/ NAGY-BUDAPEST KÖRNYÉKBELI VÁROSAINAK ÉS KÖZSÉGEINEK ÉPÍTKEZÉSI HELYZETE EGYSÉGES RENDEZÉST SÜRGET. Az 1930. évi népszámlálás időpontjában Nagy-Budapest fogalma alá tartozott 81.526 kat. holdnyi területen 21 szomszédos község és város.- Ezen a területen több, mint egy millió ember él, 77*503 épületben.-Nagyon -változatos az a kép, amely 1910-1930-ig elénk tárul.- A pestkörnyéki népszaporodás a lakóházak számának megnövekedését vonta maga után.- Azonban nem elég csak azt tudni, hogy mennyivel szaporodott a lakóházak száma és az egyes pestkörnyéki községek milyen időközökben milyen arányban törtek elő ezen a téren, hanem rendkívül fontos a mennyiség mellett a minőség is, mert csak így nyerhetünk tiszta képet arról, hogy a rohamosan megszaporodott lakóházak megfelelnek-e mindazoknak a követelményeknek, amelyeket egy, a fővároshoz szorosan tapadó településnél elvárunk. Ezt a rendkívül érdekes témát fejtegeti részletesen Mozo- 1 . Vszkl Sándor dr. a Városi Szemle legutóbbi számában. A 21 pestkörnyéki községben és városban a háborús évtized alatt /1910-1920/ a lakóházak száma mérsékelten növekedett, majd 1920-1930-ia nagy lendülettel nekiindulva megkétszereződött, sőt egyes községekben /Albertfalva, Rákoshegy/ megsokszorozódott, úgyhogy már 1930-ban Budatétény kivételével nincs egyetlen község sem, amelyben legalább 500 lakos ne lenne, pedig 1910-ben még 6 ilyen község volt. Húsz év alatt legnagyobb fejlődést Albertfalva mutatja, majd Sashalom, Rákoshegy, Pestszentlőrinc és Pesthidegkút, ahol a lakóházak száma megnégyszereződött,de nagyon szépen fejlődött Pestszenterzsébet,Csepal és Békásmegyer is. A lakóházak túlnyomó része Budapesten épenúgy /86,5 %/* mint a szomszédos községekben és városokban /93*4 %/ magántulajdonban van, a többi Budapesten rt.-i és városi tulajdon, míg a pestkörnyéki községek és városokban főleg állami tulajdon, így Kispesten /Wekerletelep/, ahol az állami birtok aránylag a legnagyobb, Albertfalván /O.T.I. lakótelep/, Pestszentlőrincen és Rákospalotán. A kispesti és rákospalotai állami lakótelepek 1910-1920 között, a pestszentlőrinci és albertfalvi /O.T.I./ telepek 1920-1930 között épültek. A szomszédos községek és városok lakóházainak 97,5 $-a földszintes, aminek az a következménye, hogy egy-egy községnek, városnak rendkívül nagy kiterjedésű a beépített területe és így a közművekkel való berendezése és a közlekedés csak nagy költséggel vihető keresztül. Ez a helyzet még súlyosbodik, mert még a községek területei nincsenek teljesen beépítve és a beépítetlen telkeik a főváros