STUD - Statisztikai Tudósító, 1942. augusztus (10. évfolyam, 153-175. szám)
1942-08-01 / 153. szám
2* oldal KISEBBSÉGI STUD/1912. augusztus 1. Szombat, a két népcsoport között, mely a 70~es években a szerbek végleges vereseivel végződött* Főképpen az egyházi élet és a közoktatás világitják meg ennek a mind egyenlőtlenebbé vált harcnak különböző fokozatait. . Az 1817.évi Canonica Visitatio 1220 lökésből nor 889 /72,9 %/ németet mutatot ki 331 /27,1 %/ illyrrel szemben» Egy 1829. évi jelentés 2211 /77,8 %/ német és 6+ /22,2 /0/ illyr esküvőről ad számot később mind gyakoribbak a vegyes házasságok is.. / A szerbek 1853. évi panasz iratának melléklete /’■ összeírása a törökbálinti helység római kát, illyr nyelvű lelkeinek 1853. "/ n/1 a maga részéről is csak 312 ilyen lelket tud felsorolni, ami a népesség számának emelkedése melett aránylag jóval kevesebb volt,mint az 1817. évi 331. Az utolsó tanító, aki még szerbül is tanított Törökbálinton, a raorvaországi születésű Hubatschek József vol.. .1838-tó 1869-ig. Halála végleg megfosztotta a szerb iskolásgyerekeket attól, hogy anyanyelvüket is tanulhassák az a.skálában. Az 1868 évi Canonica Visitatio mindössze 12 illyr iskolásgyemeket mutatott ki 236 némettel szemben, de más részről még az 1886/7 .os tanévben is 9 szerb, 1 miillyr iskolásgyemeket találtak, 366 német mellett. A törökbálinti szerbek a görög keleti vallást otthagyták ugyan,de a vele kapcsolatos hitelvek, szokások és szertartások egy része sokáig megmaradt. A kólót még a 20.század elején is járták, de végül már a közeli szerb falvakból kaptak tamburást és dudást hozzá. Azóta azonban rég elcsendesült az egykori Rác- utca /most Zinándy-utca/ régi szerb korcsmájában a tánc és a zene; idegenül és elhagyottan áll az utolsó szerb feliratú sirkő a 27 éves korában 1875.nov. 15-én meghalt Krizmanovic Marica emlékét hirdetve és ma már csak négy agg tud még szerbül. Csal.'a hivatalos magyarstatisztikák anyanyelvi és nlnyelvismereti adataival kell kiegészítenünk Bonomi tanulmányát,meTyőT£ről -'úgy látszik .* megfeledkezett» * Az 1880. évi népszámlálás 2105 lakosból még 119 /5» 7 %/ szerbhorvát anyanyelvűtvett számba, de 20 évvel később már csak 12szerb és 62 illyr akadt, az időközben 2796-ra nőtt lélekszámnak alig 2,6 %-a. 1920- ban 3728 lakosból mindössze 1,6 /0*1 %/ volt szerb vagy horvát anyanyelvű, 1930-ban pedig A85-ből a /0*1 f./c . nyelvismereti statisztika adatai is jellemző oldalról világítják meg az elnézetesedést. 1880-ban az anyanyelven kívül beszélt nyelvek közül még csak a magyart, a magyar anyanyelvűeknél és a magyarul nom tudó nem magyaroknál pedig az első helyen megnevezett nyelvet dolgozták fel. „Törökbálinton összeírt 119 szerb- horvátból akkor még mindössze ^ /9,3 %/ tudott magyarul; a többi, közül 95 a német, 1 a tót nyelv ismeretét^nevezte meg elsősorban /a I.19-nek 7918,111,048 a/, kizárólag anyanyelvén tudó szerb- horvát mindössze ? /5,9 %/ akadt az 5,2 %/ beszélni még nem tudó kisgyermekektől eltekintve. A más nemzetiségűek között viszont egyetlen szerb- horvátul tudót sem mutatott ki az ISSO-as népszámlálás, kétségtelenül akadt ugyan legalább néhány ilyen is, különösen a község ama teljesen vagy részben szerb származású lakosai között, atik ekkor már németnek vagy esetleg magyarnak vallották magukat, de a nyelvismereti adatok akkori hiányos feldolgozása mellett ezek kimaradtak a statisztikából. „ . . .c.!^k A-C óta nyújtanak a népszámlálások hiánytalan képet az anya»-smeretről, mert ettől kezdve mindenkinél feldolgoz- TO-k valamennyi c-LOnyelv isnene'té 'b/