STUD - Statisztikai Tudósító, 1944. március (12. évfolyam, 40-60. szám)

1944-03-01 / 40. szám

STTO/L9H, március 1. Szerda, 2­0 ol­dal, 228 fűrészkeret dolgozott. Azonban ez a keretszám a hazai erdőterülethez és a trianoni területi fakitermeléshez viszonyítva mégis túlméretezett volt, erdőterületeinknek ugyanis csak az egynyolcadrésze maradt meg, vagy annál csak egy parányi árnyalattal több, de évi fakitermelésünknek még egy tizedrésze sem, ellenben a fűrészkereteknek az egyötödrésze maradt itt. A trianoni magyar gazdaságpolitika számára nagyon is jelen­tős feladat volt az, hogy ezeknek a kereteknek működését biztosítani leh­­esen. Az első bécsi döntéssel és az a­rra bekövetkezett változásokkal azonban az utolsó félszázad magyar fapolitikája harmadik fázisába érke­zett­ erdőterületeink ugyan messze vannak az eredeti kitev­j­edéstől, de a mai országhatárok között az erdők majdnem ugyanolyan jelentősekké váltak, mint voltak az első világháború előtt. Akkor 13­0 millió khold­­nyi erdőnk volt az anyaországban, ma nem sokkal kevesebb 6,1 milliónál. A teljes mai terület az anyaország kiterjedésének körülbelül a hattizede, a hazatért erdők pedig a régi erdőterületnek majdnem a felét érik el s a felerész mögött csak 3*5 %-kal maradnak el. A hazatért erdők nagyobbik fele lombos fanemekből áll . A fenyők ma a régi anyaország fenyveseinek 13%-át teszik,- mai 1,3 kholdnyi kiterjedésükkel a régi 3­0 mó khold helyett,-- a tölgyesek területe 110,000 kloiddal haladja meg a fenyvesekét és régi tölgyeseinknek összesen 4­0%-ára img., bükkös és más lombos erdők tekintetében pedig valamivel jobban állunk. Ezeknek kiterjedése 3.­3 mé­­hold, ami a régi 6.4­ milliónak a felénél egy árnyalattal még több is. A régi technikai fejlettség mellett általában a fenyőket és a tölgyeket részesítették előnyben, az újabb műszaki fejlődés ellenben a blikknek és a többi kemény és félkemény fanemeknek olyan értékesítési lehetőségeit tárta fel,hogy gazdasági életünk nem a fanemek megoszlására, csak a saját maga alkalmaz­kodó képességének hiányára panaszkodhatnék, ha erdeieket nem tudná olyan vagyon forrásává tenni, amint arra a lehetőség azok jellegében és kiter­jedésében, valamint állapotában megvan". A magyar fapolitikának tehát nem az az átmenetgaz­dasági fel­­­adata,hogy a háborús termelésből_békebeli fogyasztási cikkek gyártására és termelésére térjen±egiöb^iJ^rágal^~OTy"í*6ként nehéziparunknak, r hanem ^.^ivvg­y^á~Tagazdálko­dásnak mostani,kényszerállapotából mint térhet áA-'-enfeloga­zdaságunk helyes megszervezésére és erdőkincseink helyes ki­­­tárására. A fapolitika vezető tényezői és kitűnő érdekképviseletei nagyon behatóan foglalkoznak is a jövőbeli feladatok előké­szíté­sé­rrel és ter­mészetes,hogy ma a termeléssel kapcsolatos kérdések nyilvános tárgyalása nem­ minden részletkérdésre nézve kívánatos.­ De van ennek a feladatkörnek egy olyan ága is,amellyel nem lehet elég hamar és nem lehet elég széles­körű nyilvánosság előtt beszélni, mert éppen arra van szükség,hogy ennek a részletnek megoldásához a kellő közhangulatot és egyetértést megteremtsük Ez pedig a fapolitika és a fatermelés pénzügyi része, amellyel a szakkörök mindeddig édeskeveset foglalkoztak. Pedig nemcsak a szaktudáson, nemcsak a piac megszervezésén, nemcsak közlekedési nehézségek legyőzésén, hanem tőkekérdésen is múlik az, hogy a magyar gazdasági élet milyen gyors ütemben tudja gazdagodásának forrásává tenni a hazai fakin­cet . Az első világháborút megelőző időkben voltaképpen nem volt külön fakérdés és ennek pénzügyi részei beleolvadtak az ország egyéb gazdasági tevékenységébe . Amidőn 13 millió holdnyi erdőnk volt, az ország területén

Next