A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1936 / 1-2. szám - ÚJSÁG ÉS KÖNYV HARCA AZ- ENYÉSZET ELLEN
ÚJSÁG ÉS KÖNYV HARCA AZ ENYÉSZET ELLEN ÍRTA: ERNYEI FRIGYES — Habent sua fata libelli — a terentianusi mondás, sajnos, nagyon is érvényes az emberi gondolat fizikai őrzőjére, a könyvre, az írásra. Nemcsak tartalmánál fogva, nemcsak a benne őrzött gondolatok értéke, vagy értéktelensége dönti el az írásmű végzetét, hanem olyan prózai okok is, melyeket — elcsépelt képies kifejezéssel — az „Idő Vasfogá"-nak szokás nevezni. Ez a bizonyos „vasfog", a Természet fizikai és kémiai erőinek szakadatlan romboló hatása, idővel még a hegyeket is lehordja, a sziklákat is elmállasztja, hogyne tenne tönkre olyan viszonylag gyenge tartósságú szerves testet, aminő a papiros, a könyv, az újság, minden sajtótermék anyaga, modern kultúránk letéteményese! Elszorul a művelt ember szíve, ha erre gondol! A régiek kőbe, bronzba, agyagba vésték gondolataikat, művészi elképzeléseiket, vagy kikészített állati bőrökre, pergamenre írtak s ezek a tartós anyagok évezredek tengerén át fenntartották, megmentették számunkra rég letűnt kultúrák szellemi kincseit. Nehéz és fáradságos munka volt régente az írás és ritka, értékes kincs minden iromány; a nyomtatás és a modern papírosgyártás azonban könnyen előállíthatóvá, tetszés szerint sokszorosíthatóvá és mindenkinek könnyen hozzáférhetővé tette a betűt. Csakhogy ... igen, csakhogy meddig maradnak meg modern írásműveink? Élvezhetik-e, értékesíthetik-e, tanulhatnak-e majd belőlük oly mértékben kései unokáink, mint mi őseink bronz- és agyagtábláiból, pergamenjeiből és papiruszgöngyölegeiből? Félő, hogy nem. Elsősorban azért nem, mert írásműveink anyaga változott. A modern, sokféle kémiai anyaggal kezelt papíros összehasonlíthatatlanul romlékonyabb, mint az írásra kikészített állatbőr, a régiek pergamenje, sőt mint akár a papiruszlap, melyet az afrikai papirusz-sás (Cyperus papyrus) szárbelének keresztben összeragasztott szalagjaiból készítettek. De a modern papírosfajták tartóssága sem egyforma. Legállékonyabb, egyszersmind legdrágább mindenesetre a kenderből, lenből, pamutgyári hulladékból készült rongypapíros, azután a tiszta fa-cellulózéból készült cellulóze-papíros, melyet szulfát-, szulfit- vagy marónátronkezeléssel szabadítanak meg romlékonyságát fokozó anyagaitól, elsősorban a lignintől. Természetesen ily vegyi eljárások bonyolultak és költségesek, ezért a gyors és olcsó előállítást igénylő újság, kényszerűségből, beéri a nagy lignintartalmú faköszörületpapírossal, mely nagy tömegben, rövid idő alatt teremthető elő, viszont éppoly gyorsan tönkre is megy. Ezzel az anyaggal az újságpapíros szinte önmagában hordja korai pusztulásának csiráit, mert főként a lignin az, ami miatt a papíros, a szabad levegőn, oxidálódás közepette, hamarosan megsárgul, eltörékenyedik és tönkremegy. A modern papíros-technológiának egyik legfontosabb feladatköre éppen ezért a káros lignintartalom ellenőrzése és vegyi kimutatása (anilinszulfát- és floroglucinpróba, stb.) Bosszantó dolog, hogy nagy könyvtárakban milyen hamar tönkremennek, széthullanak a legjobban őrzött újságkötetek is, ha meggondoljuk, hogy napjaink folyó életének, történelmének, kultúrájának milyen részletes, kimerítő és roppant adathalmazt felölelő, becses tárát jelenthetnék az utókor számára, ha épen maradnának! De, sajnos, — nem maradnak! Mint ahogy nem maradnak meg a könyvek, sem, sőt a finom papírosból, tartós kötésben készült kiadványokon is aránylag rövid idő múltán elkerülhetetlenül megjelennek az enyészet első nyomai. Oka pedig ennek — a mondottakon kívül — a használattal járó mechanikai igénybevétel, a kopás, de elsősorban a régiekhez képest