A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 1-2. szám - A sajtó erkölcse és szabadsága

A másik támadás a sajtó erkölcsi princípiuma ellen a kü­lönböző államhatalmak részéről fenyegeti. Azon a réren, mely­lyel mostanában igen sok államhatalom az újságírás nyilvános­ságát magának akarja lefoglalni s ezzel a sajtó minden embert megillető nyilvánosságát monopolizálni, a sajtó szabadsága — még­pedig külső és belső szabadsága egyaránt — korunk egyik első problémájává lett. Az a küzdelem, mely most az embereket két táborra osztja a sajtó nyilvánossága érdekében, össze sem hasonlítható a régi, szabad sajtóért való küzdelemmel. A régi küzdelem egyszerű, mondhatnók technikai volt : a cenzúra eltörléséért küzdött és a cenzorok elűzésével célját el is érte. Ma az a befolyás, tőke- és érdekcsoportok irányítása, mely oly nagy szerepet játszik a csak látszólag szabad sajtó életé­ben, nem szüntethető meg ilyen könnyen és némileg megma­gyarázza azt az újkori állami felfogást, hogy — ha már a sajtó nyilvánossága nem igazi nyilvánosság, legyen akkor az állami érdek és felfogás nyilvánossága. Azok azonban, akik a sajtó nyilvánosságát az állami érde­kek kizárólagos irányítása alá akarják hajtani, épp a sajtóellenes szándékukkal mutatják, hogy, ha nem is egészen, de átérzik a sajtó mély etnikai jelentőségét. A sajtónak tehát, hogy erkölcsi hivatását teljesíthesse, két­felé sőt háromfelé kell védekeznie : a magán- és állami érdekek és a cinizmusig menő közönyösség ellen. Harci módszere már nem a régi. Nem elég egy pár hivatalnok-cenzort hivatali helyéről elűznie. Nem elég a puszta sajtószabadságot kikiáltania. Ezért a sajtószabadságért küzdenie kell élete minden percében a teljes erkölcsi elvek teljes érvényesítésével. A sajtó szabadsága a sajtó erkölcse. A szabad, tehát valódi sajtóért való küzdelem korunk Szent György-i küzdelme. Ma a sajtó szabadságáért nem egyszerű adminisztrációs változtatásokkal, hanem csupán az erkölcsi elvek teljes érvényesítésével harcolhatunk. Maga a sajtó, részben a magántulajdon, magánérdek rész­ben az államhatalom béklyójában, alig tudhat saját jogaiért és elvéért küzdeni akkor, mikor nap-nap után sok országban a fejére kimondott halálos ítéletet önnön maga hajtja végre és mi­kor sok országban voltaképpen halott, hogy várja a feltáma­dást. Az a mesterség azonban, mely égi eredetű, sohasem ma­radhat égi segítség nélkül. Mindenütt, ahol a túlzott állami tekintély lép előtérbe, szen­ved a sajtó szabadsága és a lelkiismeret szabadsága. Aki a sajtó igazi szabadságát akarja, egyképpen elítéli az üzleti érdek és állami túlhatalom sajtókisajátítását. A sajtó szabadságának biz­tosítéka nincs másutt, mint a sajtó erkölcsében, hiszen az állam hatalmánál ma csak az erkölcsi parancs hatalma nagyobb. Ebből az is következhetik, hogy a sajtót az állam nem fog­lalhatja le magának. Az állami sajtó nem sajtó, mert független

Next