A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1938 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 1-2. szám - A magyar sajtó és a közvélemény
el sem tudunk képzelni — nem tarthatna igényt sem a sajtó névre, sem azokra a jogokra és kiváltságokra, melyek a sajtót megilletik. Csonkultságunk azonban csak területi, minden más síkon, lelki és szellemi téren, megtartottuk teljességünket. A magyar közvélemény nem borzad az ellenzéki, vagy ellentétes irányú lapoktól. Nem követeli az egyhangúságot, jobban mondva az egyenhangúságot. Szereti és méltányolja a kontradiktórikus eljárásból eredő igazságot. A magyart jogásznemzetnek nevezték és a jog halványulásának napjaiban tűnik ki igazán, mennyi bölcseség, méltóság és méltányosság rejlik az elnevezés mögött. A sajtónak, — ha hivatott vezetői vannak, — a magyar sajtónak pedig különösen meg kell éreznie, mit várnak tőle. Minden lap, mely nem érzi meg a közvélemény szívdobbanását, legyen bármily hatalmas is, befolyását elveszti, múmiává szárad, mint azok a lapok, melyek valamikor virágoztak s most már gyakorta változó tulajdonossal, vagy csak címükben és jogilag fennállva tengetik életüket. Igaz, a hírlap nagy nevelője a közvéleménynek, igaz, hogy a kimondott, leírt, sokszorosított és terjesztett szó erősíti, öntudattal telíti, szilárdítja a közvéleményt. De a közvélemény azért több és más, mint a nyomtatott és terjesztett betű puszta visszhangja. Közvélemény, ez a rejtelmes és kikutathatatlan valami, a nemzet sorsának és irányának, hivatásának és küldetésének megőrzése. Olyan erő, melynek szolgálata: szabadság s melynek irányítása: prófétaság. A közvéleménynek lehetnek, mint a tengereknek, áramlatai. De lehetetlen nem látni s annak, aki a közvélemény megfigyeléséhez szokott, még kevésbé lehet meg nem látnia, hogy a magyar közvéleménynek mi a parancsai e korban, mely — a világrendeződés tragikus menetében — sok száz évre tűzi ki a nemzet feladatát. Valóban, oly elhatározó kor ez, mint a Szent István-i volt, mikor — bármily lelki nehézségbe került is — el kellett szakadni a múlttól. Sajtónak nem juthat különb feladat, mint az, amely most kínálkozik. A magyar nemzet teljes egysége, az osztályérzés átforrása a nemzet valódi egységévé, a népnek teljes méltóságában belépése a nemzet alkotó és ható részévé, ez a legközelebbi cél és feladat, amelyért a sajtónak is küzdenie kell. A magyar szabadsajtó születése egybeesik a magyar rendiség eltörlésével. A magyarság mai változása, a magyar nép beleolvadása a cselekvő alkotmányosság és a cselekvő gazdasági erők rendszerébe, sem lehet idegen a sajtó semmiféle mai orgánuma előtt.