A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - Kossuth Lajos hírlapírói pályája

szállt le gondtalanul azon az állomáson, amelyet utazása célpont­jának tartott. Csak ott az állomáson tudhatta meg, hogy fogad­jon kocsit, ha kap, az állomás közelében levő anyaközségben, vagy vágjon neki az útnak esőben, zivatarban . . . Ilyen állomás például Abaújban Forró-Encs. Az utóbbi község mellett van az állomás, még­pedig szorosan, Forró pedig jó távol tőle. Egy hetilapnak ilyen már nem is gondatlanságra, hanem tudja az ég, mire valló riportja ontotta a szenzációs értesüléseket egy szerencsétlenül járt publicista tragédiája alkalmával. Azt írta, hogy azonnal jelentést tettek a zalaegerszegi törvényszéknek is és onnan a vizsgálóbíró már rövid idő (talán félóra) múlva ki­szállt Balatonfü­reden. Az illetőnek persze fogalma sem volt arról, hogy Balatonfüred (járásbíróság székhelye) nem Zalaegerszeg­hez, hanem már a bíróságok szervezése óta a veszprémi törvény­székhez tartozik. De még ez, mondjuk, megbocsátható tévedés. Még az is megbocsátható (de már nehezebben), hogy az illető csak annyit tudván, hogy Füred Zala megyében van, azt már nem tudta, hogy Zala vármegye területén két törvényszék van: Egerszegen és Nagykanizsán. Még az sem a legnagyobb hiba. De már az csakugyan nagy tudatlanság, hogy olyan rövid idő alatt a 100 kilométerre fekvő Zalaegerszegről hozatja a vizsgáló­bírót, aki oly rövid idő alatt még repülőgépen sem érkezhetett volna meg, ellenben igen­is nagyon hamar odaérkezhetett a csak 19 kilométerre fekvő Veszprémből. Azt mondhatná valaki, hogy ezek kicsinyes dolgok. Nem ki­csinyesek. A latin közmondás szerint: ex una disce omnes. Ezek a kicsinek tartó jellemző esetek intik az újságírót, hogy lelkiis­meretesebb legyen, amikor tanításszámba menő felvilágosítással akar a laikus közönségnek szolgálni. XXXXXMOOOOOCCXXyXgXXXgCOOCCOCXXOXXXXXXXaCXXPOrXXXgXOCXXCTOOOCOOOOOOOOCXXXPOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXy o Kossuth Lajos hírlapírói pályája Irta: VÉRTES ISTVÁN. hv. Az Irataim első három kötete 1880-ban, 1881-ben és 1882-ben jelent meg, a negyedik kötet 1894-ben, amikor Kossuth az em­beri küzdelmek és keservek földi birodalmából örökre elköltözött. Az Athenaeum előfizetési felhívása 1890-ben közölte a nyilvános­sággal Kossuth Lajos Iratai újabb három kötetének megjelené­sét. Nyolc év telt el a harmadik kötet közrebocsájtása óta. ... . . S én nyolcvannyolc év terhével roskatag vállaimon mindig élek!“ — írja ekkor Kossuth. „Ha ugyan életnek lehet mondani azt, midőn az ember magát egy-egy már regévé váló múlt oly romjának érzi, mely az újabb nemzedékek változott irányú­k.­

Next