Dr. Wünscher Frigyes szerk.: Ujságíró-arcképek (A Sajtó könyvtára 13. szám, 1932)
TARTALOMJEGYZÉK - Lőrinczy György: Törs Kálmán
melyet ő rendezett sajtó alá és a Szeberényi püspökkel együtt gyűjtött és összeválogatott tót népdalokat, a tót népköltészet értékes gyöngyeit, egy-egy kötetben a Kisfaludy-Társaság adta ki. De közben meleg versekkel és pompás novellákkal is áldozott a szépirodalomnak, melyhez sohasem volt hűtlen, sőt összevetve minden írásművét, sajnálhatjuk, hogy életviszonyai arra kényszerítették, hogy nagyszerű költői és szépírói tollát nem áldozhatta tisztán és kizáróan a szépirodalomnak. Azt hisszük, hogy neki magának is fájt ez. Azt hisszük, hogy a felhőket, amik ott borongtak mélázó szelíd szemében és homloka redői között, ez a titkos vagy magatudatlan bánat hajtotta oda. Gara Mária című balladája, melyet még 1860-ban, tizenhétéves korában írt, ritka költői erőről tanúskodik. De minden versében ott lüktet a lélek rajongása. Színes nyelvének kifejező ereje, gördülékenysége és szókincse a maga ideje egyik legkiválóbb magyar stilisztái közé avatja, amit az akkor még ifjú Petőfi-Társaság költői gárdája is sietett megbecsülni azzal, hogy a Társaság rendes tagjává választotta. Szerette a sajtót, elszakadni sohase tudott tőle. Hiszen még akkor a sajtó és az irodalom jóformán ugyanaz volt. Nyelve legalább alig különbözött. Törs Kálmán alapította meg Falk Miksával a Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetét, melynek körülbelül ugyanannyi volt az író, mint a tulajdonképpen való hivatásos zsurnaliszta tagja. Az intézet legelső elnöke Falk Miksa, legelső alelnöke Törs Kálmán, legelső titkára Visy Imre volt. Munkájuk több a banális úttörőkénél. Felfedezők voltak, ők fedezték fel a magyar szellemi élet mostoha gyermekét, az újságírók testvériségét. Vegyük mindehhez a politikai pártélet és gyűlölködés szakadatlan izgalmait, a közszereplés fáradalmait, az írói és költői hevületekkel járó elmélyedéseket, tépelődéseket és látomásokat, a felelősségérzet súlyos terhét és az anyagi gondokat! A család szent aggodalmait! A fészek örömeit, az érettük való szüntelen viaskodást, a csalódások keserűségeit, amik fölött a sikerek, a győzelem halvány délibábjai és csalfa csillagai úsznak! Elképzelhetjük, hogy a szenzibilis költői lélek milyen heroizmusára, a hit és az életelvek milyen biztonságára volt szüksége, hogy meg ne tántorodjék, vagy össze ne törjön még útközben! Törs Kálmán nem tántorodott meg és nem tört össze! Ma is előttem van zengő szakálla, mely betakarta mellét. Mélázó szeme és gondolkozó feje, melyben ideáljait őrizte, hogy azok világítsanak munkájához! Mindig komoly volt, megfontolt és határozott. Si fractus illabatur orbis! Nem ő volt a legnagyobb, de nagy volt. Akkor talán nem is volt legnagyobb senkije. De Törs Kálmán talán a legkedvesebb volt valamennyi között. Nem emlékezem rá, hogy egyetlenegy ellensége is lett volna. A közélet sokféle izgalmát az Otthon meleg csöndjében és szelíd örömei között pihente ki, habár az élet természetes — 944"