Dr. Hlatky Endre: Széchenyi sajtópolitikai eszméi a Hitel, Világ, Stádium és A Kelet népé-ben (A Sajtó Könyvtára 18. szám, 1939)
Tartalomjegyzék - SAJTÓPOLITIKA! ESZMÉK A „HITEL"-BEN.
I. SAJTÓPOLITIKAI ESZMÉK A „INTEL"-BEN. A szellemtörténeti tudományos kutatás körébe esik a sajtópolitikai álláspont fejlődésének vizsgálata is. Ennek az álláspontnak időben és térben való változása a szellemtörténetnek egyik legfontosabb tárgya és pedig elsősorban azért, mert a sajtópolitikai álláspont gyakorlati érvényesülése a közszellemnek, minden más álláspont együttesének kialakulásánál igen nagy, talán a legnagyobb befolyású. A sajtópolitikai álláspont magyarországi fejlődésének vizsgálata a magyar tudományos kutatáshoz mindenesetre közelebb álló feladat. Ez a körülmény magyarázza, hogy kutatómunkánk során elsősorban a magyar közszellem irányadó tényezőinek — köztük gróf Széchenyi Istvánnak — sajtópolitikai felfogását vizsgáljuk. Gróf Széchenyi István munkásságát, minél nagyobb lesz a történelmi távlat, annál nagyobbra fogjuk értékelni. Lángelméjének csodás erejét igazolja, hogy alkotásai ma is szükségesek, könyveinek érvelései ma is — csaknem száz esztendő után — a jelen annyira változott viszonyai közt is, időszerűek és igazak. Akár elvont elmélkedéseit, akár gyakorlati kérdéseket tárgyaló iratait olvassuk, mindnyájan találhatunk axiómái, bölcs mondásai, példái és tanácsai között sok olyat, ami mintegy csak nekünk szól, csak nekünk s a mi saját és társadalmilag elkülönült mai helyünk, hivatásunk, munkakörünk, célkitűzésünk szempontjából. Széchenyi gondolatvilágának, illetve sajtópolitikai álláspontjának ismertetése nemcsak elméleti, tudományos érdek, hanem gyakorlati is, minthogy ma is időszerű tanácsaiból és megállapításaiból a sajtópolitika mai tényezői is okulhatnak. E tanulmány keretében ezúttal a Hitelről fogunk szólni. Keveset olvasott könyv ez most. Kötelező olvasmány serdülő diákgyermekek kezében, akik unalmas, közgazdasági, reájuk nézve tehát nagyrészt idegen szakmunkát látnak benne, ők — talán — elolvassák, de ez jogcím arra, hogy később, amikor érettebb ésszel már igazán megértenék, értékelnék és élveznék, ne forgassák. A nyelve kissé avult, mondatfűzései nehézkesek, tartalma inkább kívül esik a diákság érdeklődésének körén; valószínű, hogy az unalmasság emlékeit hagyja hátra.