Dr. Hlatky Endre: Széchenyi sajtópolitikai eszméi a Hitel, Világ, Stádium és A Kelet népé-ben (A Sajtó Könyvtára 18. szám, 1939)

Tartalomjegyzék - SAJTÓPOLITIKA! ESZMÉK A „HITEL"-BEN.

I. SAJTÓPOLITIKAI ESZMÉK A „IN­TEL"-BEN. A szellemtörténeti tudományos kutatás körébe esik a saj­tópolitikai álláspont fejlődésének vizsgálata is. Ennek az állás­pontnak időben és térben való változása a szellemtörténetnek egyik legfontosabb tárgya és pedig elsősorban azért, mert a saj­tópolitikai álláspont gyakorlati érvényesülése a közszellemnek, minden más álláspont együttesének kialakulásánál igen nagy, talán a legnagyobb befolyású. A sajtópolitikai álláspont magyarországi fejlődésének vizs­gálata a magyar tudományos kutatáshoz mindenesetre közelebb álló feladat. Ez a körülmény magyarázza, hogy kutatómunkánk során elsősorban a magyar közszellem irányadó tényezőinek — köztük gróf Széchenyi Istvánnak — sajtópolitikai felfogását vizsgáljuk. Gróf Széchenyi István munkásságát, minél nagyobb lesz a történelmi távlat, annál nagyobbra fogjuk értékelni. Lángelmé­jének csodás erejét igazolja, hogy alkotásai ma is szükségesek, könyveinek érvelései ma is — csaknem száz esztendő után — a jelen annyira változott viszonyai közt is, időszerűek és igazak. Akár elvont elmélkedéseit, akár gyakorlati kérdéseket tárgyaló iratait olvassuk, mindnyájan találhatunk axiómái, bölcs mon­dásai, példái és tanácsai között sok olyat, ami mintegy csak ne­künk szól, csak nekünk s a mi saját és társadalmilag elkülönült mai helyünk, hivatásunk, munkakörünk, célkitűzésünk szem­pontjából. Széchenyi gondolatvilágának, illetve sajtópolitikai állás­pontjának ismertetése nemcsak elméleti, tudományos érdek, hanem gyakorlati is, minthogy ma is időszerű tanácsaiból és megállapításaiból a sajtópolitika mai tényezői is okulhatnak. E tanulmány keretében ezúttal a Hitel­ről fogunk szól­ni. Keveset olvasott könyv ez most. Kötelező olvasmány serdülő diákgyermekek kezében, akik unalmas, közgazdasági, reájuk nézve tehát nagyrészt idegen szakmunkát látnak benne, ők — talán — elolvassák, de ez jogcím arra, hogy később, amikor érettebb ésszel már igazán megértenék, értékelnék és élveznék, ne forgassák. A nyelve kissé avult, mondatfűzései nehézkesek, tartalma inkább kívül esik a diákság érdeklődésének körén; va­lószínű, hogy az unalmasság emlékeit hagyja hátra.

Next