Dr. Szemző Piroska: A Pester Sonntagsblatt (A Sajtó könyvtára 20. szám, 1942)

„A magyarországi német irodalom a XIX. század második harmadában szoros kapcsolatban van az osztrák irodalommal. Nem pusztán szellemi kapcsolatok tűnnek szembe, hanem sze­mélyi összeköttetések is: Bécs, Pozsony, Pest, Buda, Nagyszeben és más városok német írói között erős a baráti együttműködés" — olvashatjuk egyik nagy irodalomtörténetünkben (Pintér, VI. köt. 901—902. 1.) Szellemi életünknek ez a jelensége nem egye­dül a XIX. század második harmadában észlelhető. A német írók már a korszak első évtizedétől kezdődően igen nagy számban keresik fel német nyelvű folyóiratainkat cikkeikkel, könyvkia­dóinkat önálló műveikkel. (v. ö. Szemző Piroska: Német írók és pesti kiadóik a XIX. században. 1812—1878. Bp., 1931.) A külföldi írógárdát az egész Németországot, Ausztriát, Magyar­országot, sőt még Franciaországot is behálózó cenzúrarendelke­zések elől való menekülés vágya hozta hazánkba, mert nálunk aránylag enyhébb és könnyebben kijátszható végrehajtó­ köze­gekre találtak. Későbben pedig, mikor a cenzúra már nem gá­tolta meg munkáiknak honfitárs-szerkesztőknél, kiadóknál való elhelyezését, személyes kapcsolatok, érdekek marasztják őket nálunk. A XIX. század igen jónevű pesti kiadóinak cégjelzése csak emelhette a művek címlapjain szereplő írók értékét. Gon­doljunk csak Hartleben Konrad Adolfra, vagy Heckenast Gusz­távra­, a német írókortársak mindkettőjüket az európai szellemi nívón állók között emlegették. Fel kell vetnünk a kérdést: volt-e talaja hazánkban a szom­szédos államokból ideszakadt írónak, művének? Akadt-e megfe­lelő számban olvasóközönségük? A legnagyobb mértékben. Tö­rekvéseik találkoztak lapkiadóink, szerkesztőink elgondolásaival, akik a hazai német nyelvű sajtót annak a nagy kultúrfeladatnak a szolgálatába állították, mely a külföld szellemi életét, művelt­ségét meg akarta ismertetni hazánkkal és a mienkét a határain­kon kívül élő nemzetekkel. A főváros lakossága is jól beszélte a német nyelvet s így a német sajtóorgánumok megértése nem okozott nehézséget. Míg a méltányosabb cenzúrai elbírálások nálunk számos német nyelvű szépirodalmi folyóiratnak adnak életet, az országszerte (különösen az egyre erősödő városi polgár­ság körében), sőt a határokon túl is megnyilvánuló irodalmi ér­deklődés huzamos ideig életben is tartja őket. A német és a hazai 3

Next