Dr. Szemző Piroska: A Pester Sonntagsblatt (A Sajtó könyvtára 20. szám, 1942)
„A magyarországi német irodalom a XIX. század második harmadában szoros kapcsolatban van az osztrák irodalommal. Nem pusztán szellemi kapcsolatok tűnnek szembe, hanem személyi összeköttetések is: Bécs, Pozsony, Pest, Buda, Nagyszeben és más városok német írói között erős a baráti együttműködés" — olvashatjuk egyik nagy irodalomtörténetünkben (Pintér, VI. köt. 901—902. 1.) Szellemi életünknek ez a jelensége nem egyedül a XIX. század második harmadában észlelhető. A német írók már a korszak első évtizedétől kezdődően igen nagy számban keresik fel német nyelvű folyóiratainkat cikkeikkel, könyvkiadóinkat önálló műveikkel. (v. ö. Szemző Piroska: Német írók és pesti kiadóik a XIX. században. 1812—1878. Bp., 1931.) A külföldi írógárdát az egész Németországot, Ausztriát, Magyarországot, sőt még Franciaországot is behálózó cenzúrarendelkezések elől való menekülés vágya hozta hazánkba, mert nálunk aránylag enyhébb és könnyebben kijátszható végrehajtó közegekre találtak. Későbben pedig, mikor a cenzúra már nem gátolta meg munkáiknak honfitárs-szerkesztőknél, kiadóknál való elhelyezését, személyes kapcsolatok, érdekek marasztják őket nálunk. A XIX. század igen jónevű pesti kiadóinak cégjelzése csak emelhette a művek címlapjain szereplő írók értékét. Gondoljunk csak Hartleben Konrad Adolfra, vagy Heckenast Gusztávra, a német írókortársak mindkettőjüket az európai szellemi nívón állók között emlegették. Fel kell vetnünk a kérdést: volt-e talaja hazánkban a szomszédos államokból ideszakadt írónak, művének? Akadt-e megfelelő számban olvasóközönségük? A legnagyobb mértékben. Törekvéseik találkoztak lapkiadóink, szerkesztőink elgondolásaival, akik a hazai német nyelvű sajtót annak a nagy kultúrfeladatnak a szolgálatába állították, mely a külföld szellemi életét, műveltségét meg akarta ismertetni hazánkkal és a mienkét a határainkon kívül élő nemzetekkel. A főváros lakossága is jól beszélte a német nyelvet s így a német sajtóorgánumok megértése nem okozott nehézséget. Míg a méltányosabb cenzúrai elbírálások nálunk számos német nyelvű szépirodalmi folyóiratnak adnak életet, az országszerte (különösen az egyre erősödő városi polgárság körében), sőt a határokon túl is megnyilvánuló irodalmi érdeklődés huzamos ideig életben is tartja őket. A német és a hazai 3