Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. augusztus / 8. szám
SAKKÉLET FLÓRIÁN TIBOR: Az utánpótlási iskola műhelyéből Szombat délutánonként gyakran élénk vitától hangos az OTSB egyébként csendes épületének földszinti tanácsterme. Ha valaki utánanéz, mi a szokatlan időben történő „csendháborítás“ oka, érdekes látvány tárul szeme elé. A nagy terem végén egyetlen sakktábla mellett néhány égőszemű fiatal fiú ül és szenvedélyesen vitat egy-egy lépést, változatot. Az „utánpótlási iskola“ tagjai dolgoznak... A halkszavú, de mindig harcrakész, dogmákat nem ismerő Tapasztó, a végjátékok rejtelmeiben jártas Lengyel, a széleskörű sakkműveltsége miatt „doktor“ Felméri, a megnyitásban végérvényes döntéseket kereső lelkes Varnusz, a higgadt Navarovszky, a feladványok szépségeit a gyakorlati játszmával egybekapcsoló Bartók és még vagy féltucat fiatal igyekszik itt közös munka keretében a sakkjátszma egyes szakaszainak különleges feladataival és azok megoldásával megismerkedni. A sakkoktatás nem könnyű feladat, különösen a magasabb minősítésű versenyzők oktatása. Ezért az OTSB-nek az a kezdeményezése, mellyel az utánpótlási iskolát létrehozta, feltétlenül rendkívül értékes kísérlet, amelynek tapasztalatai — megfelelő gyakorlati ellenőrzés és az ennek során szükségessé váló módosítások után — minden bizonnyal hozzájárulnak a fiatal magyar sakkozók játékszínvonalának emeléséhez és egyben a sakkoktatás egyes problémáinak tisztázásához is. Amikor a csoportot néhány foglalkozási órán többé-kevésbbé megismertem, arra a — különben várható — megállapításra jutottam, hogy az egyes játékosok a játszma más-más fázisában erősebbek, illetve gyengébbek. Ilyen szempontból — hasonló játékerejű sakkozók részére — legelőnyösebb az egyéni oktatás. Az adott feltételek mellett viszont arra kellett törekednem, hogy lehetőleg mindegyik számára nyújtsak valamit. Ezért minden egyes — átlag 2—3 óráig tartó — találkozáson igyekeztem megnyitással, középjátékkal és végjátékkal egyaránt foglalkozni, különös tekintettel az egyik szakaszból a másikba való átmenetre. Ez a törekvés természetesen veszélyeztette a rendszerességet, viszont a folytatólagos, következetes előadási módszert amúgy is lehetetlenné tette a nyári időszakban egyes résztvevők — versenyzés vagy üdülés miatti — távolléte. A megnyitás általában a fiatalok erős oldala. Friss emlékező tehetségük, sokoldalú érdeklődésük, a tanulásban szerzett rutinjuk következtében általában sok változatot ismernek és főleg a modern, divatos megnyitásokkal tisztában vannak. De csak kevés esetben látható, hogy a megnyitást összekötik az abból származó középjátékra vagy végjátékra vonatkozó, többé-kevésbbé konkrét elképzelésekkel. Ebből a szempontból — a helyes irányban való fejlődés jeleként — örvendetes kivételt mutat az alábbi játszma: 203. NIMZOINDIAI VÉDELEM Csapatbajnokság, 1951 Navarovszky 1. d2—d4 2. c2—c4 3. Hbl—c3 4. Vdl—c2 5. e2—e3(!) Mint a következőkből kiderül, világos az elmélet által ajánlott 5. H13 helyett saját rendszerét játssza. 5 e6—e5 6. d4—d5 .... Az elmélet itt 6. de-t ajánlja a Kérész — Euwe párosmérkőzés 10. játszmája alapján. 6 .......... Hc6—ez 7. Ffl—d3(!) .... Világos terve kezd kibontakozni. A királyhuszár e2-re fejlődik, a vezér és futó nyomást fejtenek ki a világos mezőkön, majd alkalmas pillanatban 14 lépés nyitja az f-vonalat királyszárnyi támadás, esetleg (e5-ön való csere esetén) vezérszárnyi gyalogtöbblet szerzése céljából. Ugyanakkor sötét királyszárnyi támadása a centrum lezárása ellenére is a szokottnál nehezebben bontakozik ki, mert világos az e4 lépést mellőzheti. Vitathatható, hogy ez a terv jobb-e az ismerteknél, de kétségtelen, hogy világos olyan megnyitási rendszert játszik, melyben határozott elképzelései vannak a középjátékról is. Ez feltétlenül követendő példa fiataljaink és általában versenyzőink számára, mert gyakori még mindig — sajnos — az az eset, hogy mikor a játékos emlékezetből lejátszotta a megnyitó lépéseket, utána elveszti a fonalat és a középjátékban hátrányba kerül. Érdekes a kísérlet, világos azonban hű marad eredeti tervéhez. 8 Hgl—e2! b5 : c4 9. Fd3 : c4 0-0(?) Nem következetes. Sötét csak akkor számíthat jó ellenjátékra, ha e4-et ki tudja kényszeríteni vagy Hd5-tel eléri a centrum likvidálását. Ha ez nem valósítható meg, inkább le kellett volna mondani a b5-tel indított szellemes, de kézzelfogható eredményre nem vezető taktikai próbálkozásról. Itt felhívtuk az „iskola“ tagjainak figyelmét annak fontosságára, hogy vannak állások, amelyekben nem szabad általános elvekben gondolkozni, hanem feltétlenül szükséges a változatok konkrét kiszámítása ! Ilyenek elsősorban azok, melyekben tartós pozícióhátrányt vállalunk kezdeményezés megtagadása vagy más előny céljából, valamint azok a változatok, amelyekben a támadás-védekezés mozzanatok helyett a támadás-ellentámadás mozzanatai érvényesülnek és ezért az anyagi egyensúly helyreállítása nem közvetlen visszaütés útján, hanem a tábla valamely más térségében történik. Ezek alapján megvitattuk, mi lett volna sötét helyes folytatása a sáncolás helyett. Navarovszky úgy vélte, hogy 9..., Fb7-re kényszerült volna 10. e4-et játszani. Ebben a nézetben a „rendszert“ játszó részéről bizonyos fokú merevség és dogmatizmus nyilvánul meg, hiszen ha már az ellenfél taktikai térre vitte a játszmát, nem folytathatjuk ugyanúgy, mintha csak egyszerűen fejlődött volna. 9..., Fb7-re 10. Vb3 előnybe hozta volna világost, pl.: 10..., Hfd5: 11. 0-0, Fc3: 12. Vb7:, Bb8 13. Va7:, Fb2:(?) 14. Bb1, Ba8 15. Vc5 és világos fejlődési előnnyel nyeri vissza a gyalogot, vagy még egyszerűbben: 10.... Hd5: 11. Fd5:1, Hd5: 12. 00! és sötét „lógásai“ feloldhatatlanok. Tapasztó ugyanakkor alaposabban szemügyre vette a látszólag rossz 9.... Hd5:10. Fd5, Hd5: 11. Ve4 változatot és 11..., Fb7 12. Ve5:1, Ve7 13. Vg7:, 0-0-0! folytatással olyan állást talált, amelyben sötét fejlődési előnye és a nyitott g-vonal bő kárpótlást nyújt az áldozott gyalogért. A rendkívül érdekes hadállással kapcsolatban egyébként fel kel hívni a figyelmet az elemzés, azaz egyes konkrét változatok — lehetőleg a bábok mozgatása nélkül való — kiszámításának fontosságára. Különösen a sakkirodalom elterjedése következtében egyesek a konkrét számítástól egyre inkább eltekintenek és részben általános elvekben, részben emlékképekben gondolkodnak. Ez a veszély különösen az ifjúságot fenyegeti, amelyre a tanult anyag sokszor az első élmény varázsával hat... 10. 00 d7—d6 Számításba jött még mindig a d5 gyaloggal foglalkozni, esetleg c6!?-tal. 11. Fel—d2 Hf6—d5? Jobb He8. Érdekes megfigyelni, hogy a szokásos királyszárnyi támadás mennyire ártalmatlan a világos által választott megnyitási rendszerrel szemben. 12. Bal—d Al—f 5 13. f 2—f 4! .... Elejét veszi f 5—f 4-nek és ezzel gátat vet sötét kírályszárnyi kezdeményezésének. Ugyanakkor a vezérszárnyon megmarad a nyílt vonalon rögzített c7 gyalog, ami miatt sztratégiailag a játszma máris eldöntöttnek tekinthető. 19..., de: esetén 20. Fb4, He7 21. d6 stb. 20. He2-d4 b6—b5 21. Fa4-b3 Vd8—f6? Hiba, de a helyzet már nagyon nehéz. Pl.: 21.. ., g6 22. Hc6, He6 23. de., Kg7 24. c7, Ve7 25. Fc31, Hfff 21. Fd4, Ba8 27. Fd5 nyer, vagy: 21.. ., Bat7 22. He6, Fe6: 23. de:, Be7 24. Bf6:, Hf6 25. Be5:, de: 26. Fb4 stb. 22. Vc2 : c8! He5—c4 23. Be1: c4 b5 : c4 24. Vc8 : c4 és világos nyert. Elméleti és sztratégiai szempontból rendkívül tanulságos játszma, mely jó fényt vet az utánpótlás képességeire. Pogáts Hg8—f6 e7— e6 Ff8—b4 Hb8—c6 13............. 14. a2-a3 15. Hc3—a4 16. Ha4 : b6 17. Fc4-b5 18. Fb5-a4 19. 14 : e5 He7—g6 Fb4—c5 Fc5—b6 c7 : b6 a7—a6 Ba8-a7 Hg6 : e5 181 Sakkozók! Figyelem! Játszmaűrlapok kaphatók a Sport Lap- és Könyvkiadónál VII. Rákócziét 50. I. em. Ára 100 darabonként 5 forint. Levelezési játszmákhoz nyomtatványként küldhető lapok 100 darabonként 8 forint. Levelezőlapon vagy telefonon történő rendeléseket százanként utánvéttel szállítunk. Telefon: 220—416.