Magyar Sakkélet, 1958 (8. évfolyam 1-12. szám)
1958. április / 4. szám
fllaggar A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA ________________ Vill. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1958. ÁPRILIS A XIII.MAGYAR SAKKBAJNOKSÁG abona ide, babona oda, mégis csak elkomorult kissé Barcza nagymester ábrázata, amikor a 13. bajnokság sorsolásakor éppen a 13-as számot húzta ki. De fél perc sem tellett bele, valami kis technikai hiba miatt érvénytelenítették az első pár húzást s újból sorsoltak. A »szerencsétlen szám« ekkor Róbertnek jutott. Ő közönyösen fogadta eme sorsfordulatot, nyilván nem sejtette szegény (s ki is gondolta volna), hogy az utolsó helyezéshez kapta meg ezzel a menetlevelet... Hanem azért valami »átka« Barcza vállán is maradt a 13-asnak: egyetlen vereségét éppen a 13. fordulóban szenvedte el! No de nézzük csak az érem másik oldalát is: Ugyanaz a 13. forduló Portisch Lajos számára a legértékesebb győzelmet hozta, a bajnoki cím elnyeréséhez pedig lám, éppen 13 pontra volt szükség! Szóval — nem is olyan szerencsétlen az a 13-as szám. Maga a 13. magyar sakkbajnokság pedig — az általános fejlődés tárgyilagosra beállított szemszögéből nézve — kifejezetten szerencsésnek mondható. Szerencsés, mert eredménye felszínre hozta minőségi sakkozásunk félig-meddig rejtett tartalékainak teljes kibontakozását, és szerencsés azért is, mert e kibontakozás anélkül történt, hogy a már régesről elismert élversenyzőink tekintélyén különösebb csorba esett volna. Fiatalok örvendetes sikere és a »rutinos öregek« tisztes helytállása. Ezt a kedvező képet tükrözi az eredmény. * A bajnokság lefolyása — amint erre lapunk múlt havi számában röviden már utaltunk s amint a túloldali előrehaladási táblázat részleteiben szemlélteti — a második hét derekától vált különösen izgalmassá és érdekessé. A pontos sorrend valójában csak négy alkalommal (az 5., 10., 15. és a 18. fordulót követő függőnapok után) volt látható. Közben az egyre sokasodó függőjátszmák (és az egyes versenyzők szabadnapjai) áttekinthetetlenné tették a helyzetet. Amit a szurkolók mégis nap mint nap világosan láthattak, az Portisch és ifj. Honfi mesterek külön versenyfutása volt. A két éllovas egy-egy vereség után is a mezőny élén vágtatott és a verseny második félidejében előnyük akkorára nőtt, hogy mindkettőjük utolérése a legjobb hajrázók számára is reménytelenné vált. De melyikük lesz a bajnok? Ez a kérdés egészen az utolsó fordulókig nyitott maradt, így érthető, hogy fokozódó érdeklődés, sőt némelykor kifejezetten zsúfolt nézőtér előtt zajlottak le a végső sorrendet kialakító, elkeseredett küzdelmek. Portisch Lajos mester, a mezőny legfiatalabb tagja, sikerrel jutott túl a legnehezebb akadályokon , legyőzve három legveszélyesebb versenytársát és kiváló teljesítménnyel nyerte meg a bajnokságot. Alig két és fél éves mesteri pályafutásának magasba ívelésével azokat igazolta, akik korán bontakozó tehetségének első dokumentumaihoz — 1956-os sikereihez — már nagy reményeket fűztek. Portisch játékában — Barcza nagymester megállapítása szerint — következetes és világos stratégiai vonalvezetés volt érezhető, amellett a változatok körültekintő kiszámítása és helyes értékelés jellemezte. Megnyitásai nem túl változatosak, de amit játszik, abban közép-, sőt végjátékbeli távlatokig előrelátóan otthonos. Két veresége taktikai kihagyás, illetőleg bizonytalankodás folyománya s mint ilyen, utat mutat számára sebezhető oldalának megerősítéséhez. Hisszük, hogy ez a megerősödés ifjú bajnokunkat komoly nemzetközi sikerek várományosává teszi! Honfi Károly mester ilyen arányú kiugrása csak azok számára rejtély, akik régebbi eredményeiben csupán a pontszámot nézték. Tehetsége, elméleti kutatómunkája és küzdőszelleme eddig is ismert volt, de játékfelfogása kissé bizarr irányban tolódott el. Emiatt ritkán gyümölcsözött teljes mértékben az a nagy energia, amit a versenyzésbe fektetett. Most — úgy látszik — megtalálta azt a vágányt, amelyen egyenesbe jut sajátosan éles stílusa az ésszerűen felhasznált elméleti (vagyy »házi«) változatokkal. Amit e szép siker nyomán Honfi mestertől elvárunk és mind saját egyéni szempontjából, mind válogatottunk érdekében figyelmébe ajánlunk, az elsősorban az ingadozások leküzdésére irányuló törekvés. Egyenletessé, állandóvá kell alakítania formáját, — még ha az a mostaninál valamivel alacsonyabb szinten következik is be. XIII. MAGYAR BAJNOKSÁG Budapest, 1968. jan. 27—febr. 23. | Portisch | Honfi | Barcza I Forintos -V_a( Ca ›n O U)o CL I Szilágyi Kluger Szily I Flórián I Lengyel I Tipary ‹-cO a oC o¡ N o Androvitzky I László | Varnusz | Hajtun | Kóbert Pontszám Portisch Lajos — —__ 1 1 1Vs0 1VsVsVsVs1 t 0 1Vs1 1 113 ifj. Honfi Károly — —— 0— Vs 1VsVs0 1 1Vs 1Vs0 1 i 1 i 1 112Vs Barcza Gedeon —— 0Vs— 11VsVsVsVsVsVs 1VsVs1 1VsVs 111Vs Forintos Győző— —— 0 0 0— 11 1Vs 1VsVsVsVs1 1Vs1 1Vs11 Vs Bilek István — — —— VsVs0 0— 1Vs 1Vs 1VsVs1 1 1 0 0 1 111 Pogáts József dr. —— 1VsVs00—VsVsVsVs 0VsVs1 1 1 1Vs 110Vs Szilágyi György —— 0 1Vs 0VsVs—Vs1 1Vs1 10Vs 1Vs1 0101/2 Kluger Gyula — —— Vs 0VsVs0VsVs— Vs1Vs 0Vs 1Vs1 1Vs110 Szily József dr.— —— Vs 0Vs 0VsVs 0Vs— 1VsVs1 1 1Vs1 0110 Flórián Tibor — —— VsVsVsVs 0Vs0 00— Vs1 11Vs 1VsVs0 8Vs Lengyel Levente —— Vs0VsVsVs 1VsVsVsVs— 0 1 1 0VsVsVs0 8Vs Tipary Lajos — —— 0Vs 0VsVsVs01V30 1— 0 0 1VsVs1 1 81/2 Gasztonyi Endre —— 0 1VsVs0Vs0Vs0001— 010111 8 Ozsváth András —— 10Vs0001000011— 01011 71/2 Androvitzky Károly ——-000000VsVs0Vs1001—Vs1Vs1 óVs László Deli — — —— Vs00Vs1000Vs0VsVs10Vs— 1Vs0 6V2 Varnusz Egon-------— 00Vs010Vs00VsVsVs0100—Vs1 6 Hajtun József--------— 00Vs00Vs0Vs1VsVs000VsVsVs— Vs5Vs Kőberl Ferenc — —— 000Vs0010011000010Vs— 5