Sakkélet, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-20 / 5. szám

170­0 SAKKÉLET FEHÉREN - FEKETÉN | Kitüntetések A Budapest Kongresszusi Köz­pont Bartók-termében, a hazánk fel­­szabadulásának 40. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepség kere­tében, Buda István államtitkár, az OTSH elnöke kitüntetéseket adott át a testnevelési és sportmozgalomban hosszú évtizedeken keresztül kiemel­kedő munkát végző sportvezetőknek, társadalmi aktíváknak. Öröm szá­munkra, hogy Halász Jánosné, a Magyar Sakkszövetség ügyvitelveze­tője, nyugállományba vonulása előtt a Magyar Népköztársaság Sport­érdemérem arany fokozata kitünte­tésben részesült. A mi kedves Erzsikénknek sakk­társadalmunk, az Elnökség és szer­kesztőségünk nevében gratulálunk, s kívánjuk, hogy továbbra is jó erő­ben és egészségben segítse szövetsé­günk munkáját. * * * Évtizedes hagyomány, hogy a KISZ Központi Bizottsága ,,Győzelemért” emlékplakettel jutalmazza azokat a sportolókat, akik olimpián, Univer­siadén, felnőtt, junior és ifjúsági Eu­rópa bajnokságon először értek el el­ső helyet. A kitüntetettek között volt Mádl Ildikó ifjúsági Európa-bajno­­kunk. Ezenkívül 1984. évi eredményes szerepléséért Mádl Ildikó megkapta a ,,Kiváló ifjúsági sportoló”, míg Karél József a ,,Kiváló edzői munkáért” ki­tüntetést. Sakktársadalmunk nevében gratu­lálunk . Bűvöletek Post német mester a Sehachwart 1933. évi évfolyamában közölte a kö­vetkező tanulságos eszmefuttatást. Az első főtornámon, ha jól emlék­szem, Coburgban, 1904-ben — írta — történt meg velem a következő érde­kes eset. A következő állásban — ellen­felem nevére már nem emlékszem — „halhatatlan” kombinációt fedeztem fel. Már ránézésre is nyilvánvaló, hogy a döntésnek a h-vonalon kell bekövet­keznie. Működött a fantáziám, és nagyon magával ragadott a komponá­lás hangulatvilága. A dolog tulajdon­képpen egyszerűnek látszott. Áldozok h7-en, majd Uhlf-kal folytatom és a h6-on, és utána a h5-ön vonalat záró futókat kiütöm, beadom a sakkot bástyával h1-en, amire a sötét király g6-ra lép, és már meg is húzhatom a szemet-lelket gyönyörködtető Qezt és mattot. Lelkesen hozzákezdtem! 1. ffixh­71­ *xh­7 2. Uhlf Sh6 3. Fixl­pf *xh6 4. Shl-j- $h5 5. Hxh­6f És egy kicsit elgyönyörködtem saját kombinációs művészetemben. Néze­gettem ellenfelemet, kimondhatatlan örömmel szemlélve tehetetlenségét. Néztem, amint némi fejcsóválás után elfogadta az áldozataimat, és büszkén kihúztam magam. Nem is értettem, hogy miért nem adja föl! Következett: 5. — &xhe A győzteshez méltó egykedvűség­gel magabiztosan nyúltam — élvezve a pillanat nagyságát — a halált hozó al­bástya felé. Ahogy meg akarom fogni, kezem a semmibe nyúlt! Hideg borzongás futott át rajtam, a bástya egyszerűen eltűnt al­ről! Nem értet­tem. Lenéztem az asztal alá, biztos leesett, de ott sem volt semmi nyoma. Akkor végül az ellenfelemre néztem. Kicsit értetlenül, de nem a feladás előtt állók lemondó tekintetével vizs­­gálgatott. Kezdett melegem lenni, mert derengett valami. Ijesztő volt a felismerés. Utolsó bástyámat áldoztam fel 15-én! Most döbbentem rá, hogy kombinációm sikeréhez három világos bástyára lett volna szükségem. Szo­morúan szemléltem egykor büszke seregem maradványát, de még nem gondoltam a játszma rögtöni feladásá­ra. Ha elkeseredve is, de még egy ki­csit bosszantani akartam elégedetten mosolygó ellenfelemet, és 6. Se 7-tel megtámadtam a vezérét, bekövetke­zett a csoda! Ellenfelem simán győz­hetett volna, ha bőséges anyagi több­letének egy részét (akár többféle módon is) visszaadja, de erre nem volt hajlandó. Fösvényen 6. — 31­7 ?-et lépte. Közben a kudarc okozta nagy szomorúságom is oszladozott. Meg­nyugodva nézegettem az állást és.. . nini. . ., egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Kárpótolni akart Caissa istennő az átélt rémületért ? 7. Eg7y Matt fenyeget ?d1-gyel, amit tartósan sem vezéráldozattal g2-n, sem Sxf4-gyel nem lehet hárítani. Megelégedéssel nyugtáztam magam­ban: úgy látszik mégiscsak van igaz­ság a sakkban! Ellenfelem azonban még nem adta fel, a talált valamit. Következett 7. — 0e5 8. ?41f 0f3 Jobb volt 3f3f! 9. §xf8 Bxf8 10. fdff Bxf­f és a játszma hosszú küz­delem után döntetlen lett, amivel végül is mindkét fél elégedett lehet Fordította: Földeák Árpád (A szerk. megjegyzése: 1. Ve7 Hc(b)7 2. Bxg7f (fexg7 3. Fg4f Ah8 (3. — Sg6 4. Bxh7f!) 4. Bxh7f egysze­rűen nyert volna.) Ez a megoldás! Az áprilisi számunk B/IV oldalán közölt ábrák megoldásai a következők: 49. 1. - Ce2f! 2. Bxe2 Bflf 3. &xff ffhlf és világos feladta, mert 4. Af2-re Vg4f és matt következne. 50. 1. Vg6f!­é?e8 (1.­­ fxg6 2. ffxe6f­ és Se7f és matt.) 2. Kxe7f! és sötét feladta (1:0). 2.­­ fxe6-ra 3. Sxe6f ffxen 4. Se7f és matt. 51. 1. Kxe4! fxe4 2. Sg3f &h8 3. Öxf­7f és sötét feladta (1:0). 52. 1. Sg4f­ f?xg4 2. Bxhöjd gxh6 3. §f7f és matt. 53. Négy vezér a táblán! Az anyagi hátrányban lévő világos szép ment­séget talált. 1. ffg8f! &xg8 2. ve8f sfeh7 3. Sg8f sfeh6 4. Ih7f *g5 5. 1fh6f *xh6 patt. 54. 1. — f6f 2. ifeg4 (2. sBxf6 sfg3f és matt) 2. — Vg2f 3. Fg3 f5f 4. Sbf4 e5+! 5. dxe6 f?d2f és matt. 55. 1.­­ 5hlfH 2. sfexhl bh7f 3. égi 0h2f! 4. exh2 0f3ff 5. sfeh1 (ch3) ShBf és matt. 56. 1. ffixf­ 5! exf6 2. Uxhaf!! exh6 (2.­­ gxh6 3. Vf6f) 3. Bhff *g6 4. sfef4! sb­6 5. Bh8! és sötét feladta (1:0), mert a Sh5 matt nem védhető. 57. 1. Sxb7 Sxb7 2. Hfd5! és sötét feladta (1:0), mert a tisztvesztés elke­rülhetetlen. 58. 1. Ka8f (1. axf7-re sötét örö­kös sakkot ad.) 1. — &g7 2. fxe6f és sötét feladta (1:0), 2. — ffxe5 3. Sh8f! 4. Vxf7, majd axe6. 59. 1. h6f &h8 2. Ée6\\ és sötét fel­adta (1:0), mert a futó ütésére há­romban mattot kap, különben pedig tisztet veszít. 60. 1. Ve7f! ffxe7 2. Ixh7f *xh7 3. Sh5f &g8 4. Sh8f és matt. 61. 1.­­ fxf3! 2. fxf­3 fxf3f! 3. sexf3 0d4ft 4. *g4 fe8f 5. sfeh4 af3f és matt. 62. 1. g4f fxg4 2. hxg4f *h4 3. UxhBj( Hf­ 1 if) 4. a!fh2! és a mattra nincs ellenszer. 63. 1. Sh8f! djxh8 2. g7f *g8 3. fh7f 4xh7 4. g8S! és matt. 64.1. fxd5 cxd5 2. 0f6f *h8 3. fg6!! 0c2 4. Sh3! és a matt védhetetlen. Példáinkat J. I.Nejstadt: Sahmatnij praktikum című könyvéből kölcsö­nöztük.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék