Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-18 / 42. szám

717 SÁROSPATAKI LAPOK. valaki nálunk, aki lelkedet megértve, nagy szívedet átérezve, tovább építse a munkát.. . ? Nem; ma már belepett ben­nünket a föld pora .... mi jó jöhetne Názáretből?! Virasz­­szon sírodon a „pásztorok“ szíve, mint a hű fecskepár *). Boldogok vagyunk, hogy nekünk adott az ég, s talán a legboldogabb én, aki egyházi irodalmunk nevében, mint hivatali utód, nagybecsű alkotásaid szerény jutalmául lete­­hetem sírodra a hála és elismerés koszorúját! ___3­g.fr- Osváth István: KÖZÉLETÜNK. A szatmári ref. egyházmegye gyűlése. Őszi gyűlésünket szeptember 21-én a szatmár­németii egyház kebelében tartottuk meg. Bár az esperesi meghívó­ban jelezve voltak a fontosabb ügyek, melyek tárgyalandók lesznek, mégis a tanácstestület tagjain kívül, alig néhány lelkész és tanító vett részt az egy napig tartott gyűlésben, minek okául nem az érdektelenség, hanem inkább a gyűlés sürgős összehívása és a szorgos munkaidő volt tulajdonítható. A gyűlés megnyitása után jelentette esperes úr, hogy Tabajdy Lajos egyházi, Szegedy Antal és Vállyi Ár­pád, világi tanácsbírák, részint családi körülmény, részint másnemű hivatalos elfoglaltatás miatt, nem jelenhettek meg. Helyettük e gyűlés tartamára id. Varga Lajos, panyolai lelkész, egyházi, Kolonay Sámuel és Dávid István urak, világi tanácsbírákat megválasztattak. Majd jelentette esperes úr, hogy az ürességben levő világi tanácsbírói állásra, a felbontott szavazatok eredménye szerint, Galgóczy Zsigmond, porcsalmai földbirtokos, a világi jegyzőségre pedig Hármán Mihály, szatmári tiszti ügyész nyertek általános többséget. Azonban Galgóczy úr írásban beterjesztett­ nyilatkozata szerint a megválasztást nem fogadta el. Alig egy év lefolyása alatt ez már a má­sodik eset, hogy világi uraink a megtisztelő bizalmat vissza­utasították. Bizony sajnálatra méltó, hogy világi hitrokonaink közül némelyek oly keveset gondolnak egyházunk ügyeivel és nem érdeklődnek azok iránt. A tanácsbíróságra új sza­vazat rendeltetett el. A tanítói testület gyámintézetéről, mely feletti intéz­kedés jelen gyűlés egyik főtárgyául volt kitűzve, esperes úr, mint ez intézetnek is hivatalánál fogva felügyelő elnöke, a gyűlés elé terjesztette, hogy annak kamatozás végett ki­helyezett pénze a kölcsönzőknél nagyrészben veszélyeztetve van, amennyiben több kötvény a törvény és alapszabály kellékeinek meg nem felel, róluk a törvényes bélyegek hiá­nyoznak, a kezesek részben elhaltak, részben többé biztosí­tékot nem nyújtható állapotra jutottak; a kölcsönzők közül számosan a kamathátralékokat annyira magukra hagyták gyűrni, hogy azokat többé rajtuk bevenni, vagyontalansá­­guk miatt lehetetlen. Amely hiányok, szabályellenes mulasz­tások kipótlása, orvoslása tekintetéből, ő a kölcsöntartó hát­ralékos részvényeseket kötvényeik rendbehozására és hátra­lékaik kifizetésére körlevél útján már több izben felszólította, sőt az illetékre alkalmazandó végrehajtás felől megintette. De mindez igyekezetének sem lett mindeddig semmi sikere. Hogy azért sem ő, mint elnök, sem ez az egyházmegyei hatóság, mint felügyelő testület hasonló kötelességmulasz­tással ne vádoltathassék, kéri az egyházmegyei közgyűlést, hogy határozza el, mely utat kövessen a gyámintézeti pénzek biztosítására nézve ? Előterjesztette, hogy mindezen hiányok nem újak , már a múlt ápril havi gyűlés alkalmával is igye­kezett azokat kipótoltatni, de az egyházmegyei határozatot, mely szerint a hátrálékosok az egyházmegyei ügyvéd által lettek volna megintendők, a pénztárnok úr jónak látta még egy ideig felfüggeszteni, azon reményben, hogy talán békés úton is biztosíthatja az intézet pénzét. Mindezeknél fogva elrendelte az egyházmegyei közgyűlés, hogy mindenik köl­csönző részvényes, ki a gyámintézettől hiányos vagy sza­bályellenes kötvény mellett kölcsönpénzt használ, erről érte­­síttetve, 15 nap alatt Dávid István, egyházmegyei ügyvéd úrnál kötvényét újonnan, szabályszerűen s kezesekkel biz­tosítandó kötvénynyel cserélje ki, különbeni bepereltetésé­­nek terhe alatt. A felszaporodott kamathátralék s az ebből eredhető károk megelőzése, elhárítása vagy orvoslása tekin­tetéből pedig Bartha Zsigmond, tanácsbíró elnöklete alatt Csepey Miklós, Kiss Bertalan, lelkészek; Kótai Lajos, Pa­­ládi Lajos, tanítók, az egész gyámoldal kezelő-választmány­­nyal együtt megbízatnak, hogy a tanítói gyámintézet állá­sát kimerítőleg vizsgálják meg, derítsék föl, közelebb meg­vizsgált számadását, az egyházmegyei gyűlés elé terjesztés végett, vizsgálják felül, minden lehető hiányt, mulasztást és annak okait s okozóit tegyenek jegyzésbe és a meggyő­ződésük szerint legcélravezetőbb orvoslási javaslattal együtt terjeszszék be az espereshez, aki megbízatott, hogy be nem várva a gyűlést, a kamathátrálékok beszedésére a szüksé­ges intézkedést haladék nélkül tegye meg. A múlt egyházmegyei gyűlés 65. sz. határozata foly­tán, a csekei egyházba, az ottani rendetlenségek megvizs­gálására négytagú küldöttség neveztetett s az küldetésében el is járt; munkálatát azonban azon okon, mivel egy tag, távolléte miatt alá nem írhatott, be nem terjeszthette, ha­nem ahelyett a küldöttség egyik tagja élőszóval jelentette, miszerint a hiányos gondnoki számadások újból készítésére s azoknak ekként a küldöttség elé terjesztésére a presby­­teriumnak utasítást adott; továbbá jelentette, hogy a tanitó ellen felhozott panaszok oly természetűek, minélfogva azo­kat vagy fegyelmi, vagy közigazgatási úton, vizsgálat útján kell minél előbb eligazítani; végre jelentette, hogy a regale haszonbérlésébe az egyházat a lelkész sodorta bele, ameny­­nyiben az, azon okon, hogy a regale haszonbére 1000 frton felül emelkedjék s így abból az egyház 100 frt. jutalékát megkapja, hivatalos megbízás nélkül 1000 forinton felül is árverezett s a haszonbér rajta maradt, melyet aztán tőle az egyház átvett s a presbyterek lettek a haszonbér kezelői. *) Borsodi József, a galambok és költöző fecskék barátja. Any­­nyira szerették e kedves madarak, hogy vállaira szálltak, tenyeréről ettek. Egy fecskepár, hogy minél közelebb juthasson a nemesszívű öreghez, az épület belsejében, az előszobában rakott fészket. Nagy örömére vált ez B.-nak, s ezután még több gonddal ápolgatta ked­­­­venceit. Folyó év tavaszán a fecskepár már nem lelte honi jó házi­gazdáját ; nyugtalan csivogással repkedte körül a hajlékot, se bent, se­­ kint nem találta, akit keresett. A régi fészek kijavítgatására nem gon­­­ dolt, hanem elszállt búsan a temető­kertbe, s ott egy új síron, a B. J.­­ sírján épített magának fészket. Fejtsék meg e tényből a lélek- és természetbúvárok, hogy micsoda összeköttetése van a madárvilágnak az emberi lélekkel? 0. I. 718

Next