Sárospataki Lapok, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-07 / 45. szám
829 SÁROSPATAKI LAPOK. Mikor Császári Lósi Pál Jénára megy az egyetemre, Csokonai veszi át a tanítást. A csurgói ev. ref. főgimn. levéltárában levő saját kéziratú levelében a költő tudatja Sárközit (1799. jun. 2.), hogy a tanítást egy hete kezdette el; értesíti arról is, mit és hogyan fog tanítani. Hogy a földrajzon, számtanon, történelmen kívűl latint is tanított, bizonyítja egy kézírati dolgozata latin nyelven, Phaedrus meséiből. Hogy ezt tanítványai számára, tanítás céljából és pedig Csurgón készítette, mutatják egyes helyi vonatkozású jegyzések a kéziraton, mely az akadémia kézirattárában található. Csurgón írta Magyar verstanát magyar nyelven s ezt előadta 1799. nov.-től kezdve. Csurgón írt versei többek közt: Itz első oskoláiból Somogyban (a csurgói gimn.), Virág Benedekhez c. óda, a melyet egy iskolai dolgozat hátlapjára írt; itt írta anakreoni dalai egy részét s pár népies dalt is. Színi előadásokat rendez tanítványaival, előadatja 1799. aug. közepén Cultura (később Polók) c. színdarabját, mely kiadatlan s teljesen megvan az akadémia kézirattárában, Csokonai egy tanítványának másolatában. Alkalmazza benne a költő a népkiejtést is. Belesző egy-két dalt, melyeket ő maga kísért zongorán. Előadatta még Gerson du Malore-t s Karnyóné c. vígjátékot. Utóbbit Csurgón írta. Az előadás történt 1799. szep. 24-én; prologképen szavalta a költő Mantua bevétele c. versét s epilog volt Sárközi István fiának, Albertnek rövid, katonás beszéde, prózában. (Szintén csak kéziratban van meg az akadémiánál.) Nevezetesebb fordítása Cs.-nak Csurgóról, Virgilius Georgiconjának két első éneke, mely szintén kiadatlan s Toldy F. elveszettnek tartotta. Csokonai egyéniségéről (s csurgói magatartásáról) jól nyilatkozik Gaál László, ki tanítványa volt Csurgón s ugyanitt érdekes apróságokat jegyez fel a költőről. (Ez is kiadatlan). Hagyomány, de Cs. egy pár sora is tanúsítja, hogy szeretett a zöldben tanítani; ezt a kiránduló helyet Csurgón róla nevezték el. Sőt egy kis töredék is fenmaradt az indulóból, mit olyankor énekeltek. A szobi ref. lelkésznél eredetiben van meg Cs. egy kis levele. 1799. aug. 22-ről, melyben kéri az akkori ref. papot, hogy küldje vissza ott felejtett porköpenyét. Visszajő Jenából Cs. Losi P. s Csokonai miután az osztály felállítása elmaradt, eltávozik Csurgóról 1800. telén s tavaszán Somogyból is, Szigetváron keresztül. De eltávozása után is levelezésben áll Festetich Gy. és Széchenyi F. grófokkal, Sárközivel, Szokolaival stb., utóbbi levelei érdekesek a csurgói, somogymegyei összeköttetésekre, de kiadatlanok. Mikor a költő Debrecenben értesül Sárközitől, hogy húga, Terézia meghalt, egy csinos elegiát ír. Sárközi levelezett Cs. anyjával is 1805 után, s kifejezi sajnálatát a költő halála miatt. Festetich gróf pedig később a költő emlékére Keszthelyen fát ültettet.» Ezután az énekkar a «Tihanyi echohoz» című költeményt énekelte el nagy tetszés között. Következett Barla Szabó Jenő szavalata: Csokonai emlékezete Kondor úr tollából. Úgy látszik, mind a versírót, mind a szavaiét erősen megihlette Csokonai szelleme. Az ünnepély legérdekesebb része, természetesen, a leleplezés volt; a jelenet kedvességét nagyon fokozta Bátori Lajos úrnak a «Reményhez» című költeményre szerkesztett s általa kitűnő technikával eljátszott zeneműve. A kedves kép szemlélése és a nagyszerű orgonajáték egészen elragadta a közönséget. Hollósi István szavalata, a Magánossághoz, szépen sikerült. A Szózat eléneklése zárta be az ünnepélyt, illetőleg annak egészen komoly jellegű részét. Este 7 órakor kezdődött a banker, melynek fényét kiválóan emelte Csurgó és vidéke lelkes hölgyeinek szép számban megjelenése. Az est folyamán a szellemes felköszöntések nem értek véget. Az első felköszöntőt dr. Vida mondotta, éltetvén a legelső magyar embert, a királyt; Héjas Pál, tanár a hivatalos képviselőket; a további sok felköszöntő közül megemlítjük Barna Ferdinánd és Körmendy Sándor urakét, kik a népszerű közoktatásügyi minisztert, Trefort Ágostont éltették. Az egész ünnepély méltán azon meggyőződést keltette, hogy az ily irányú összejövetel, a mellett, hogy a művészet oltárán való jóillatú áldozat, még a nemzeti közérzület s a szent eszmék iránt való lelkesedés fokozásának is hathatós eszköze. Ez alkalommal is bebizonyúlt Kölcseynk emez állítása: «Mindig és mindenütt vannak, kik a jót és szépet szeretni s az arra törekvő tetteit méltányolni tudják.» Hőn óhajtom, Kölcseyvel együtt, kedves olvasó : › E kevesekhez csatold magadat s mentői szorosabban. › Csurgón, 1887. november 1 -én. Kiss József: KÖZÉLETÜNK. Evangyéliomi egyház-e vagy magyarositóegyesület? (Magyarország egyházi életéből.* A reformálthelvét hitv. evang.) egyház Magyarországon létszámával s az által, hogy túlnyomólag a magyar elemhez tartozik, az ország összes belfejlődésében kiváló helyet foglal el. Több ízben volt hatással ennek történelmére ; csak a Bocskay, Bethlen s a Rákóczy korszakára kell emlékeznünk. Ebben az egyházban, az 1870. népszámlálás szerint, a tulajdonképeni Magyarországon 1.717,085-re — a népességnek 175%-a — Erdélyben 296,460-ra — a népességnek 14-2°/0-a rúgott a lelkek száma; az 1880. számlálás szerint, az ország mindkét részében. 2.023,257-re — 12.98/0-a az összes népességnek. Az egyház, mióta a jelzett hitvallású egyház uniója Magyarországban s Erdélyben legújabban végbement, öt egyházkerületre oszlik, melyeknek mindenike egy-egy püspök alatt áll, s a mely közös ügyeinek intézésére időnkint general-conventeken s general-zsinatokon gyűl össze, míg az egyes egyházkerületek, saját kormányzati céljaikból, rendesen évenkint gyűléseznek. Ezen egyházkerületek (vagy szuperintendenciák) egyike, a tiszáninneni ref. egyházkerület, legújabban közzétette Miskolcon, 1887. ápril 26—28-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyvét, amely tanulságos bepillantást enged ennek az egyháznak életébe és céljaiba. Az egyházkerület, mely 343 gyülekezetet számlál — közöttük a legnagyobb Miskolc 7916, a legkisebb Kraszna-Vajda 20 lélekkel — a következő, jobbára északi Magyarhonhoz tartozó megyéket foglalja magában: Abauj-Torna, Borsod, Gömör, Hont, Ung, Zemplén, melyeknek összes népessége — «A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei» című mű hivatalos közlései szerint — 1,063,370.; belőle 575,600 magyar, 44,398 német, 328,708 szláv, 73,300 ruthen. Föl van még említve ezen hivatalos mű első kötetében 81,590 zsidó is azon megyéknek külön nemzetisége gyanánt; a 2-ik kötetben * A «Prot. Kirchenzeitung» okt. 26-iki számából vettük át e közleményt, amelyben valamely honi Schulvereinos akarná elmártani püspökünket és egyházkerületünket a külföld előtt, nem is sejtvén, hogy ócsárló szavaiban a legnagyobb dicsérettel adózik a megtámadottaknak. Persze azt nem tudja a mi titkos jó barátunk, hogy a mi magyarosító munkánk nem ellenségeskedés, hanem csak a múltak hibáinak helyrehozása, azt meg végképen elfeledte, hogy mit csinál Bismarck a lengyelekkel! ! Szerk. 880