Sárospataki Lapok, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-08 / 14. szám
Nyolcadik évfolyam. 14. szám. Sárospatak, 1889. április 8. SÁROSPATAKI PAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 15 frt, félévre 2 frt 50 kr. ! -------------------------| A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. 1" Hirdetések dija:--r-f A SÍRO5PATAKI IRODALMI KÖR KÖZJÖN^. I: 4 hasábos petit sor többször . s való közlésénél 5, egyszeri- ért 7 kr. sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. TARTALOM: «A tekintély tükre.» Ur. Szlávik Mátyás. — «A sárospataki jog- és államtudományi kar véleménye a jogakadémiai tantárgyaknak hét félévre való beosztásáról.» — «A tanítóhiány megszüntetése tárgyában készített bizottsági munkálat a felsőborsodi egyházmegyéből.» Vadászy Pál. — «A kálvini irány fellépése, küzdelme és szervezkedése Kassán.» (Folytatás). Pajkoss Endre. — «Vegyes közlemények.» — «Szerkesztői üzenetek.» — «Pályázatok.» MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN. A tekintély tükre. A Szent István-Társaság folyó évi március 22-diki közgyűlésén, Simor hercegprímás «ünnepi» beszédet mondott. Megszoktuk már mi, protestánsok, a főmagasságú ajkakról hallott szent szózatokat, mi mellett csak az a különös s bizonyára hamis fényt vet műveltségi viszonyainkra, hogy liberálisnak hirdetett napi sajtónk , az ily szűkebb egyházi körre számított beszédeket rendszerint mint bizonyos kulturális tényeket ünnepli A diplomatikus műveltségű Schlauch püspök a Szent László-Társaság ülésein, a Janssen-féle ismeretes történetírás inspiratiója alatt, modern eszmevilágunk vívmányainak rovására, már két ízben is a középkort magasztalta. A középkori vallásosság, művészet és műelmélet boldogságának és dicsőségének magasztalával pálcát tör ez időbeli vallásosságunk, művészetünk és műelméletünk felett. Vissza tehát Rómába! a józan természetességgel meghasonlott középkori vallásoserkölcsi világnézetre; vissza arra a középkorra, mely a hatalmas hierarchia s a merev, élettelen dogmák álláspontjára helyezkedve, az egyéniség szellemének szabad nyilatkozását lenyűgözi s a vallásos egyén gondolkozását megköti: ez újból meg újból visszatérő gondolata Simor ünnepi beszédének is, mely «a világ nagy viszályainak eloszlatóját a pápa bölcs, igazságos és engesztelő apostoli hivatásában» látja, úgy, hogy szerinte csakis «felsőbb szellemű hatalom és tekintély közreműködése mellett lehetséges a természetes fejlődés útjára terelni az állami és társadalmi feszült viszonyokat.» Megütközését fejezi ki ennélfogva a felett, hogy a szent atyát elzárják»; «természetellenes és tarthatatlan állapotnak» mondja a mai római-olasz kérdést, a min mi, protestánsok, csak örülhetünk; s lehetetlennek tartja, «hogy sokáig fennállhasson oly állam, mely létét a pápaság megdöntésének sikerére alapítja s fennállásának biztosítására a keresztyén hit kiirtását tűzi ki feladatául.» Valóban csodálkoznunk kell azon, hogy nálunk, egy velünk szövetséges viszonyban élő s már-már kijózanodó s erősbödő hatalomról így lehet beszélni; mi, protestánsok, legalább is hazafias kérdést csinálnánk belőle! A kor s a modern szellemvilág természetét félreismeri azonban az a fölszentelt alak, mely azt mondja,hogy az egyház (jobban mondva a vele azonos pápa) függetlenségét és működése szabadságát nem áldozza föl; mert ha az állami gépezetbe engedné magát beillesztetni, árulást követne el isteni alkotóján (?), megszűnnék katholikus (azaz pápista) lenni, s meddővé válnék.Címe tehát: az egyház állam az államban, s a modern autonóm állameszméről a Syllabus nyomán Róma mitsem akar hallani! Ez a római egyház tekintélye, mely nemcsak a vallás-erkölcsi egyéniség szabad nyilatkozását, hanem a természetes erkölcsi életrendet is könyörtelenül feláldozza a hierarchia molochjának! Mi, protestánsok sem kerültük ki ő eminentiájának körültekintő szíves figyelmét. Uhlhorn prot. apát «Protestantismus und Katholicismus gegenüber der Socialen Frage»*) című jeles művére való hivatkozással, azt a kérdést veti föl ő magassága, hogy „melyikegyház járul manapság leghathatósabban a társadalmi kérdések megoldásához?11, s rögtön kész a felelettel: «kétségkívül azon egyház, a melyben semmi föloszlató elem nincs s a mely sérthetetlen (jobban mondva: «tévmentes» vagy csalhatatlan) és elismert tekintély vezénylete alatt önmagában a legtökéletesebb társadalom.» Mi, protestánsok tehát „tévedők“ vagyunk, és Simor szentül megvan győződve arról, hogy a «kath. egyház képes lesz (benünket) a mai tévedésből kiemelni, viszszavezetni.» Hát csak boldogúljon a maga hitében, mely kizárólag a keresztyén kath. religiót tartja «kipótolhatatlan, nagy politikai s társadalmi hatalomnak és életrendnek !» Mi «invincibilis ignorantiánkkal» nagyon meg vagyunk elégedve. *) Általam és Felméri Lajos által ismertetve a «Prot. Egyházi és Iskolai Lap» 1887. évfolyamában.